„A törzs törvénye tiltja, hogy farkast öljünk −  A hangja némiképp elhalkult. −  Aztán ott vannak azok a történetek a hidegekről...

−  A hidegekről? −  Már nem kellett színlelnem az érdeklődést.

−   Aha. Vannak történetek a hidegekről, olyan régiek, mint a farkas legendák, de vannak újabbak is. A legenda szerint az én dédapám is ismert közülük néhányat. Ö volt az, aki szerződést kötött velük, hogy ne tegyék a lábukat a mi földünkre! − Jacob az égnek fordította a szemét.

−  A dédapád? −  Kérdeztem biztatóan.

−  Aha. Ő is a törzs elöljárói közé tartozott, akárcsak az apám. Tudod, a hidegek a farkasok természetes ellenségei, mármint nem az igazi farkasoké, hanem az olyan emberré változott farkasoké, mint a mi őseink voltak. Vérfarkasoknak is szokták hívni őket.

−  És a vérfarkasoknak vannak ellenségeik?

−  Csak egy.

Komolyan néztem rá, csodálatnak álcázva a türelmetlenségemet.

−  Úgyhogy folytatta Jacob - a hidegek mindig is az ellenségeink voltak. De ez a csapat, amelyik a dédapám idején érkezett a földünkre, másféle volt. Ok nem vadásztak úgy, ahogy a fajtájuk szokott, így ők állítólag nem jelentettek veszélyt a törzsünkre. A dédapám fegyverszünetet kötött velük. Ha megígérik, hogy nem teszik be a lábukat a mi földünkre, akkor mi nem áruljuk el őket a sápadt arcúaknak! − Rám kacsintott.

− De ha egyszer nem veszélyesek, akkor miért... ? − Próbáltam feldolgozni a hallottakat, miközben azon igyekeztem, nehogy eláruljam Jacobnak, mennyire komolyan érint ez a rémhistória.

−  Azért az mindig is kockázatot jelent az emberek számára, ha hidegek vannak a közelben, még akkor is, ha azok annyira civilizáltak, mint ez a klán volt. Sose tudhatod, mikor éheznek meg annyira, hogy már nem képesek uralkodni magukon! −  Igyekezett minél vészjóslóbb hangon beszélni.

−  Mit értesz azon, hogy „civilizált”?

−  Hát azt állították, hogy ők nem vadásznak emberekre. Sikerült valahogy beérniük az állatokkal.

Közömbös hangon kérdeztem:

− Na és hogy jönnek a képbe Cullenék? Ők is hasonlóak, mint azok a hidegek, akikkel a dédapád találkozott?

−  Nem −Jacob drámai hatásszünetet tartott. −  Ők ugyanazok!

Rám nézett: nyilván azt hitte, az arcomon tükröződő félelem annak a jele, hogy sikerült alaposan beijesztenie a történetével. Elégedetten elvigyorodott, és folytatta.

−  Most többen vannak, mint akkoriban, van köztük egy új nő meg egy új férfi, de a többiek ugyanazok. A vezetőjüket, Carlisle-t már a dédapám idejében is emlegették. Ő már akkor is itt volt, amikor a te néped még be se tette ide a lábát!

−  De hát micsodák igazából? − Kérdeztem végül. − Kik ezek a hidegek?

Jacob sötéten mosolygott.

−  Vérivók − közölte dermesztő hangon. − A te néped vámpíroknak nevezi őket.

A válasz hallatán, némán meredtem a hánykolódó hullámokra. Nem tudom, az arcom miről árulkodhatott.”