A matekon �s a spanyolon ugyanaz a l�ny �lt mellettem, �s d�lben, amikor elindultam a menz�ra, csatlakozott hozz�m. Apr� termet� l�ny volt, m�g az �n 165 centimhez k�pest is, de f�kezheteden�l g�nd�r�d�, s�t�t haja elt�ntette a k�l�nbs�g j� r�sz�t. A nev�re nem eml�keztem, �gyhogy csak mosolyogtam �s b�logattam, mik�zben a tan�rokr�l �s az �r�kr�l fecsegett. Meg sem pr�b�ltam k�vetni, mir�l besz�l.

Egy zs�folt asztal egyik v�g�ben �lt�nk le, a bar�tai mell�, akiket mind be is mutatott nekem, b�r �n azonnal elfelejtettem a nev�ket, amint kimondt�k. �gy l�ttam, a bar�tainak roppantul impon�l, hogy meg mert sz�l�tani. Eric, az a fi�, akit az angol�r�r�l ismertem, odaintegetett nekem a terem m�sik v�g�b�l.

Itt az eb�dl�ben, mik�zben h�t k�v�ncsi idegennel pr�b�ltam t�rsalogni, itt pillantottam meg �ket el�sz�r.

A sarokban �ltek, a lehet� legmesszebb t�lem, a hossz� helyis�g t�ls� v�g�ben. �ten voltak. Besz�lgettek, de enni nem ettek egy falatot sem, pedig mindegyik�k el�tt ott volt a t�lca az �rintetlen ennival�val. �k nem b�multak �gy meg, mint a t�bbi di�k, �gy nyugodtan szem�gyre vehettem �ket, nem kellett att�l f�lnem, hogy a szemem egy m�sik, felt�n�en k�v�ncsi szemp�rba �tk�zik. De nem ez�rt figyeltem fel r�juk.

Voltak�ppen egy cs�ppet sem hasonl�tottak egym�shoz. A h�rom fi� k�z�l az egyik nagydarab volt, izmos, mint egy s�lyemel�, a haja s�t�t �s g�nd�r. A m�sik magasabb �s sov�nyabb, de az�rt � is izmos, a haja m�zsz�ke. A harmadik v�konyabb �s ny�l�nkabb volt n�luk, k�cos haja bronzv�r�s. Fiatalabbnak t�nt, mint a m�sik kett�, akikr�l nem gondoltam volna, hogy k�z�piskol�s di�kok, ink�bb t�ntek f�iskol�soknak vagy �ppen tan�rnak.

A k�t l�ny meg nem is k�l�nb�zhetett volna jobban. A magasabbik szoborsz�ps�g� volt, olyan csod�latos alakkal, amilyet a leg�jabb f�rd�ruha trendet bemutat� Sportmagazin c�mlapj�n lehet l�tni. Az effajta sz�ps�gnek el�g bel�pnie egy szob�ba ahhoz, hogy minden l�nynak porba hulljon az �nbizalma. Aranysz�ke haja l�gy hull�mokban omlott le a h�ta k�zep�ig. Az alacsonyabb l�nyban volt valami koboldszer�: rendk�v�l v�kony volt, az arcvon�sai finomak. Holl�fekete haja r�vidre ny�rt tincsekben meredezett szanasz�t.

�s m�gis, annyira hasonl�tottak egym�sra! Mindegyik�k arca kr�tafeh�r. Nem volt n�luk s�padtabb di�k ebben a naptalan v�rosban. S�padtabbak voltak, mint �n, az alb�n�. �s mindegyik�knek s�t�t szeme volt, hi�ba k�l�nb�z�tt a hajuk sz�ne. Szem�k alatt s�t�t karik�k −  lil�s, v�ral�fut�s-sz�n� karik�k. Mintha �lmatlans�gban szenvedn�nek, vagy �ppen felgy�gyul�ban lenn�nek egy kiad�s orrt�r�sb�l. �mb�r az orruk, ak�rcsak minden arcvon�suk, egyenes volt, hat�rozott vonal� �s t�k�letes.

De nem ez�rt nem b�rtam levenni r�luk a szememet.

Hanem az�rt, mert az arcuk, egym�st�l annyira k�l�nb�z� �s m�gis annyira hasonl� arcuk elk�peszt�en, embertelen�l gy�ny�r� volt. Sose hittem volna, hogy ilyen arcok l�teznek a val�s�gban is, nemcsak valami csillog�-villog� divatmagazin oldalain. Vagy tal�n az angyaloknak lehet ilyen arcuk valamelyik r�gi fest� k�pein.

Neh�z lett volna megmondani, melyik�k a legszebb − tal�n a fantasztikus, sz�ke l�ny, vagy a bronzv�r�s haj� fi�...

�gy l�ttam, mindny�jan maguk el� merednek − nem n�ztek sem egym�sra, sem a t�bbi di�kra, sem semmi egy�bre. Mik�zben n�ztem �ket, az alacsony l�ny f�l�llt, fogta a t�lc�j�t − rajta egy bontatlan dobozos �d�t� �s egy �rintetlen alma −, f�rg�n �s kecsesen megindult, mint egy man�ken a kifut�n. �n meg csak n�ztem �lm�lkodva, amint ruganyos, t�ncos l�ptekkel a kisablakig s�t�l, bel�ki rajta a t�lc�t, azt�n hihetetlen gyorsan kicsusszan a h�ts� ajt�n. Vill�mgyorsan visszafordultam a m�sik n�gy fel�, akik csak �ltek ott tov�bb, mintha mi sem t�rt�nt volna.

−   H�t ezek meg kicsod�k? − k�rdeztem a l�nyt�l, akivel egy�tt j�rtunk spanyolra, b�r a nev�re nem eml�keztem.

F�lemelkedett, hogy l�ssa, kikr�l besz�lek −  b�r szerintem a hangs�lyomb�l m�r kital�lta −, amikor az egyik fi� −  az, amelyik v�konyabb, kisfi�sabb �s val�sz�n�leg fiatalabb volt a m�sik kett�n�l −  hirtelen odan�zett. A fi� egy m�sodperc t�red�k�ig a szomsz�domat n�zte, azt�n s�t�t szeme megrebbent, �s a pillant�sa tal�lkozott az eny�mmel.

Gyorsan elford�totta a tekintet�t. Gyorsabban, mint ahogy nekem siker�lt, b�r �n zavaromban azonnal les�t�ttem a szememet. Abban a villan�snyi id�ben, am�g rajtunk id�z�tt a tekintete, az arca teljesen k�z�mb�s volt − mintha a nev�n sz�l�totta volna valaki, � pedig �nk�ntelen�l felkapja a fej�t, pedig m�r el�re eld�nt�tte, hogy nem felel a h�v�sra.

A szomsz�dom kuncogni kezdett zavar�ban, �s � is az asztalra szegezte a pillant�s�t, ak�rcsak �n.

−   Azok ott Edward �s Emmett Cullen, meg Rosalie �s Jasper Hal�. Aki az el�bb kiment, az Alice Cullen volt. Mindny�jan egy�tt laknak Dr. Cullennel �s a feles�g�vel − mondta suttogva.

�jra a sz�ps�ges fi�ra pillantottam: most a t�lc�j�t fix�rozta, mik�zben hossz�, s�padt ujjaival darabokra t�pkedett egy kiflit. A sz�ja nagyon gyorsan mozgott, b�r j�form�n sz�t sem nyitotta t�k�letes ajkait. A m�sik h�rom m�g mindig a semmibe meredt, �n m�gis biztos voltam benne, hogy a bronzhaj� fi� hozz�juk besz�l, csak nagyon halkan.

Micsoda �divat� neve van mindegyiknek, gondoltam. A nagysz�leink idej�ben voltak divatban... De tal�n itt m�g mindig divatosak − aff�le kisv�rosi nevek lenn�nek? V�gre eszembe jutott, hogy is h�vj�k a mellettem �l� l�nyt: Jessic�nak. H�t neki p�ld�ul teljesen h�tk�znapi neve van. Otthon is k�t Jessica volt az oszt�lyunkban.

−  Nagyon... nagyon j�l n�znek ki − ny�gtem ki nagy nehezen, tudv�n, hogy ez a le�r�s j�csk�n elmarad a val�s�gt�l.

−  Aha! − helyeselt Jessica, �s �jra felkuncogott. −  De mind egym�ssal j�rnak, m�r �gy �rtem, Emmett Roselie-val �s Jasper Alice-szel. �s egy�tt is laknak! − Jessica hangj�n �rz�d�tt, mennyire felh�bor�tja �s megbotr�nkoztatja pr�d kisv�rosi lelk�t ez a helyzet. B�r, �szint�n sz�lva, ezen m�g Phoenixben is j�t cs�mcsogtak volna a pletykaf�szkek.

−  Melyik a k�t Cullen? − k�rdeztem. − Nem t�nnek rokonoknak...

−  Oh, mert nem is azok. Dr. Cullen igaz�b�l m�g nagyon fiatal, legfeljebb harminc�ves, vagy tal�n m�g annyi sincs. Az �sszes gyereket adopt�lt�k. A Hale-l�ny meg a fi� t�nyleg testv�rek, s�t ikrek − a k�t sz�ke −, de �ket is �r�kbe fogadt�k.

−  Nem t�l id�sek az �r�kbefogad�shoz?

−  Most m�r igen. Jasper �s Rosalie tizennyolc k�r�l lehetnek, de Mrs. Cullen neveli �ket nyolc�ves koruk �ta. A nagyn�nj�k vagy valami ilyesmi.

− H�t ez igaz�n rendes t�l�k... hogy �gy gondoskodnak egy csom� gyerekr�l, amikor m�g �k maguk is olyan fiatalok, meg minden.

− H�t gondolom, igen ... −  ismerte be Jessica kelletlen�l. Az volt a benyom�som, hogy valami okb�l nem kedveli a doktort �s a feles�g�t. A fogadott gyerekek fel� vetett pillant�sb�l �t�lve, ez az ok alighanem a f�lt�kenys�g lehetett. − B�r azt hiszem, Mrs. Cullennek nem lehet saj�t gyereke −  tette hozz�, mintha ez sokat levonna az �rdemeib�l.

Mik�zben Jessic�val besz�lgettem, a pillant�som �nk�ntelen�l vissza-visszat�rt ahhoz az asztalhoz, ahol ez a furcsa csal�d �lt. Tov�bbra is a falat b�mult�k, �s nem ettek egy falatot sem.

− Mindig Forksban laktak? − k�rdeztem. Alig hinn�m, gondoltam, k�l�nben biztosan felt�ntek volna nekem valamelyik ny�ron.

−  Nem −  felelte Jessica olyan hangs�llyal, mintha ezzel m�g a magamfajta Phoenixb�l szalajtott j�ttmentnek is tiszt�ban k�ne lennie. − K�t �ve k�lt�ztek le ide valahonn�t Alaszk�b�l.

El�nt�tt az egy�tt�rz�s �s a megk�nnyebb�l�s. Sajn�ltam Cullen�ket, mert hi�ba olyan gy�ny�r�ek, m�giscsak k�v�l�ll�k, szeml�tom�st nem fogadt�k be �ket. De meg is k�nnyebb�ltem, hogy nem �n vagyok itt az egyeden messzir�l j�tt ember, s�t a leg�rdekesebb sem, semmilyen szempontb�l.

Ahogy �jra szem�gyre vettem �ket, az egyik Cullen, a legfiatalabb, f�ln�zett, �s a tekintete tal�lkozott az eny�mmel. Az arca ez�ttal leplezetlen k�v�ncsis�gr�l �rulkodott. Gyorsan elkaptam r�la a szememet, de annyit m�g �gy is �szrevettem, hogy mintha csal�d�st okoztam volna neki.

− A v�r�sesbarna haj� fi�, az melyik a h�rom k�z�l? −  A szemem sark�b�l j�l l�ttam, hogy m�g mindig engem n�z. Igaz, nem b�mult olyan meredten, mint a t�bbi di�k, viszont mintha kiss� inger�lt �s t�relmetlen lett volna a pillant�sa. �jra les�t�ttem a szemem.

−  Edward. Fantasztikusan n�z ki, persze, de ne vesztegesd r� az id�det! Nem randizik senkivel! �gy l�tszik, nincs itt olyan l�ny, aki megfelelne neki! −  fanyalgott Jessica.

Tiszta �gy, savany� a sz�l� − gondoltam magamban. − Vajon mennyi ideje lehet, hogy Jessica hi�ba pr�b�lkozott n�la?

Az ajkamba haraptam, hogy elrejtsem a mosolyom. Azt�n �jra a bronzhaj�ra pillantottam. Most nem n�zett fel�m, de abb�l a kev�sb�l, amit l�ttam az arc�b�l, �gy t�nt, mintha � is mosolyogna.

N�h�ny perccel k�s�bb mind a n�gyen fel�lltak az asztalt�l. Felt�n�en kecsesen mozogtak − m�g a nagydarab, izmos sr�c is. Nyugtalan�t� l�tv�ny volt. Az Edward nev� sr�c nem n�zett t�bb� r�m.

J�val tov�bb �ld�g�ltem az eb�dl�ben Jessic�val �s a bar�taival, mint ha egyed�l eb�deltem volna. Hirtelen �szbe kaptam: ha nem sietek, el fogok k�sni a k�vetkez� �r�mr�l, m�ghozz� mindj�rt az els� napon! Szerencs�re az egyik �j ismer�s�mnek −  tapintatosan eml�keztetett r�, hogy Ang�l�nak h�vj�k − szint�n biol�gia volt a k�vetkez� �r�ja. N�m�n igyekezt�nk egym�s mellett az oszt�lyterem fel�. �gy l�tszott, � is el�g g�tl�sos.

Amikor bel�pt�nk a terembe, Angela le�lt a hely�re −  pontosan ilyen t�bl�val ell�tott asztalok voltak a laborban a phoenixi iskol�mban is. Ang�l�nak m�r volt szomsz�dja. S�t, ami azt illeti, az �sszes asztaln�l p�rban �ltek m�r, kiv�ve egyetlenegyet. A k�z�ps� padsorban megl�ttam Edward Cullent −  megismertem a furcsa, bronzv�r�s haj�r�l −, �mellette volt az egyeden �res hely.

Mik�zben v�gigmentem a k�t padsor k�z�tt, hogy bemutatkozzam a tan�rnak, �s al��rassam vele a c�dul�mat, lopva Edward Cullenre sand�tottam. Amikor elmentem mellette, hirtelen megmerevedett �lt�ben. Megint �sszeakadt a tekintet�nk, �s a lehet� legfurcs�bb arckifejez�ssel n�zett r�m: szinte s�t�tt r�la a d�h.

Gyorsan, d�bbenten elfordultam, �reztem, hogy megint elpirulok. K�zben megbotlottam egy padl�n hever� k�nyvben, �s ha nem kapaszkodom meg az egyik asztalban, hasra v�g�dok. A padban �l� l�ny hangosan kuncogott.

�gy k�zelr�l meg�llap�thattam, hogy a Cullen fi� szeme fekete −  mint az �jszaka!

Mr. Banner al��rta a c�dul�mat, a kezembe nyomott egy k�nyvet �s nem forsz�rozta a bemutatkoz�sdit. L�ttam, j�l kij�v�nk majd egym�ssal. Persze nem volt m�s v�laszt�sa, odak�ld�tt arra az egyeden �res helyre, ott a terem k�zep�n. Odamentem, �s les�t�tt szemmel �ltem Edward Cullen mell�. Megr�m�tett, hogy olyan ellens�gesen n�zett r�m.

Kiraktam a k�nyvet magam el�. Nem n�ztem f�l, de a szemem sark�b�l l�ttam, hogy megv�ltozik a tart�sa. Elh�z�dott t�lem, kics�szott a pad legsz�l�re, �s elhajolt, mintha valami kellemetlen szagot �rezne. Felt�n�s n�lk�l megszagoltam a hajamat. Eperillata volt, a kedvenc samponomt�l. Csak nem ezt tal�lja kellemetlennek? El�reh�ztam a hajamat, a jobb v�llamra, mintegy f�gg�nyt alkotva kett�nk k�z�tt, �s megpr�b�ltam a tan�rra figyelni.

Sajnos a sejtanat�mi�t vett�k �ppen, amit m�r tanultam Phoenix-ben. De az�rt buzg�n jegyzeteltem, addig se kellett feln�znem.

Nem tudtam meg�llni, hogy id�nk�nt oda ne sand�tsak a mellettem �l�, k�l�n�s alakra. Az eg�sz biol�gia�ra alatt egyeden pillanatra sem laz�tott a tart�s�n, v�gig ugyanolyan feszesen �lt a sz�k sz�l�n, a lehet� legmesszebbre h�z�dva t�lem. L�ttam, hogy a bal t�rd�n nyugv� kez�t �k�lbe szor�tja, olyan er�vel, hogy az inak tiszt�n kirajzol�dtak a s�padt b�re alatt. Egyeden pillanatra sem engedett a merevs�ge. Feh�r ing�nek hossz� ujj�t felt�rte a k�ny�k�ig, vil�gos b�re alatt az alkarja meglep�en kem�ny �s izmos volt. Kor�ntsem t�nt m�r olyan t�r�kenynek, mint nagydarab b�tyja mellett.

Ez az �ra mintha sokkal tov�bb tartott volna a t�bbin�l. Hogy az�rt-e, mert v�gre a v�g�hez k�zeledett a nap, vagy az�rt, mert egyfolyt�ban arra v�rtam, mikor lazul m�r el a padt�rsam �k�lbe szor�tott keze? � tov�bbra is mozdulatlanul �lt, s�t, mintha nem is l�legezne. Vajon mi baja lehet? Vagy mindig �gy viselkedik? Tal�n igazs�gtalan voltam az eb�dn�l Jessic�val, amikor azt hittem, a csal�dotts�g besz�l bel�le... Lehet, hogy nem is s�rtett hi�s�gb�l mondta, amit mondott?

Edward Cullen d�he nem nekem sz�l, d�nt�ttem el. Hiszen nem is ismerj�k egym�st.

Megint r�n�ztem, de r�gt�n meg is b�ntam. Megint abba a d�ht�l izz� pillant�sba �tk�ztem, fekete szeme teli undorral �s ellenszenvvel. �sszerezzentem, m�g messzebbre h�z�dtam t�le, �s eg�szen odalapultam a sz�kemhez, mik�zben �tfutott az agyamon a mond�s: „Ha a pillant�s�val �lni tudna...”

Abban a pillanatban kicsengettek. A hangos cseng�sz�ra majd' kiestem a padb�l, Edward Cullen pedig m�r ki is csusszant az asztal m�g�l. K�nnyed�n f�l�llt −  sokkal magasabb volt, mint hittem −  h�tat ford�tott nekem, �s el�bb kint volt az ajt�n, minthogy b�rki m�s megmoccanhatott volna.

K�v� dermedve, t�tott sz�jjal b�multam ut�na. Hogy lehet ilyen undok? Ez nem igazs�g. Lassan �sszeszedegettem a holmimat, �s k�zben megpr�b�ltam elfojtani a d�h�met, mert att�l f�ltem, els�rom magam. �gy t�nik, valami rejt�lyes okb�l az indulataim a k�nnycsatorn�immal �llnak �sszek�ttet�sben. Ha d�h�s vagyok, rendszerint s�rva fakadok, ami el�g megal�z�.

− Te Isabella Swan vagy, ugye? − k�rdezte egy hang.

F�ln�ztem, �s egy csinos arc�, takarosan �gnek mered� tincsekbe zsel�zett haj� fi� mosolygott r�m. No l�m, szerinte nincs kellemetlen szagom.

− Bella − jav�tottam ki mosolyogva.

− Engem Mike-nak h�vnak.

− Szia, Mike!

− Seg�tsek megkeresni, hol lesz a k�vetkez� �r�d?

− Az a helyzet, hogy torna�r�m lesz. Azt hiszem, megtal�lom a tornatermet.

−  Nekem is tesim lesz! −  k�z�lte Mike, mint valami �r�mteli meglepet�st, b�r ez aligha nevezhet� fantasztikus v�letlennek egy ilyen kicsi iskol�ban.

Kettesben indultunk a tornaterembe. Mike nem volt �ppens�ggel sz�fukar − eg�sz id� alatt be nem �llt a sz�ja, s ezzel megk�nny�tette a helyzetemet. � Kaliforni�ban �lt t�z�ves kor�ig, k�z�lte, sz�val nagyon is el tudja k�pzelni, mennyire hi�nyozhat itt nekem a naps�t�s. Kider�lt, hogy angolra is egy�tt j�runk. � volt a legkedvesebb az aznap szerzett, �j ismer�seim k�z�l.

De amikor bel�pt�nk a tornaterembe, azt k�rdezte:

− H�t Edward Cullennel mit m�velt�l? Megsz�rtad egy gombost�vel, vagy mi? M�g sose l�ttam ilyen morcosnak!

Megborzongtam. Sz�val nemcsak �n vettem �szre... �s ezek szerint Edward Cullen m�skor egy�ltal�n nem �gy viselkedik. �gy d�nt�ttem, adom a h�ly�t.

− Arra a fi�ra gondolsz, aki mellettem �lt biol�gi�n? −  k�rdeztem.

− Aha −  felelte. −  �gy festett, mint akinek f�j valamije, vagy ilyesmi.

− Fogalmam sincs, mi baja volt − vontam meg a v�llam. − Egy s�t sem besz�lt�nk egym�ssal.

−  Fura egy sr�c... −  Mike tov�bbra is ott t�bl�bolt, ahelyett, hogy elindult volna a fi��lt�z�be. − Ha engem �rne akkora szerencse, hogy melletted �lhetek, eg�szen biztosan megsz�l�talak!

R�mosolyogtam, azt�n bes�t�ltam a l�ny�lt�z� ajtaj�n. Ez a sr�c igaz�n kedves, �s szeml�tom�st tetszem neki. De ez kev�s ahhoz, hogy eloszlassa az inger�lts�gemet.

Clapp edz�, a tornatan�r tal�lt nekem egy megfelel� m�ret� tornadresszt, de ma m�g nem kellett beleb�jnom. Otthon csak k�t �vig volt k�telez� a testnevel�s. Itt n�gy �vig. Semmi k�ts�g, Forks az �n f�ldi poklom.

Odabent n�gy r�plabdameccs folyt p�rhuzamosan. Ahogy eszembe jutott, h�ny balesetet szenvedtem − �s okoztam −  m�r r�plabd�z�s k�zben, h�nyinger fogott el.

V�gre kicsengettek. Az irod�hoz s�t�ltam, hogy leadjam a pap�rjaimat. Az es� m�r el�llt, de a sz�l most er�sebb �s hidegebb volt, mint reggel. Keresztbe fontam a karom, hogy megmelengessem magam.

Amikor bel�ptem a j� meleg irod�ba, kis h�j�n sarkon fordultam.

Edward Cullen �csorgott az �gyint�z� �r�asztal�n�l. M�r messzir�l felt�nt borzas, bronzsz�n� haja. Szerencs�re nem vett tudom�st az �rkez�semr�l, �gy az iroda h�ts� fal�hoz lapulva v�rtam, hogy sorra ker�ljek.

Edward Cullen halk, b�rsonyos hangon gy�zk�dte az �r�asztal m�g�tt �l� n�t. Elcs�ptem a besz�lget�s�kb�l egy-k�t sz�t, �s mindj�rt tudtam, mir�l vitatkoznak. Edward Cullen megpr�b�lta �ttenni a biol�gia�r�j�t valamikorra m�skorra −  b�rmikorra.

Egyszer�en nem b�rtam elhinni, hogy mindez miattam t�rt�nik. Valami m�s oka kell hogy legyen, gondoltam, valami olyasmi, ami m�g azel�tt t�rt�nt, hogy �n bel�ptem volna a biol�giaterembe. Valami m�g kor�bban feld�h�thette, az�rt v�gott olyan k�pet. Lehetetlen, hogy ez a vadidegen minden el�zm�ny n�lk�l ennyire ut�ljon...

Az ajt� �jra kiny�lt, hideg sz�lroham t�rt be a szob�ba, megz�rgette a pap�rokat az �r�asztalon, �s a hajamat az arcomba f�jta. A bel�p� l�ny egyenesen az �r�asztalhoz ment, bedobott egy c�dul�t a dr�tkos�rba, �s t�vozott. De l�ttam, hogy Edward Cullen h�ta megmerevedik: lassan megfordult, �s �that�, gy�l�lett�l izz� pillant�ssal meredt r�m − az arca hihetetlen�l, k�ptelen�l gy�ny�r� volt. Egy pillanatra val�di retteg�s hull�mzott v�gig a testemen, a karomon f�lmeredtek a sz�rsz�lak. Edward Cullen szeme mind�ssze egyeden, fut� pillanatig id�z�tt rajtam, de jobban reszkettem t�le, mint a jeges sz�lt�l. Azt�n visszafordult az �gyint�z�h�z:

− Hagyjuk, felejtse el! − mondta siet�sen, b�rsonyos hangj�n. − Bel�tom, hogy lehetetlen. Nagyon k�sz�n�m, hogy seg�teni pr�b�lt!

Azzal �gyet sem vetve r�m sarkon fordult, �s m�r ott sem volt. Sut�n odaballagtam az �r�asztalhoz, ez�ttal nem l�ngv�r�s, hanem falfeh�r arccal, �s odaadtam az al��rt pap�romat.

− Hogy telt az els� nap, kedvesem? − any�skodott az �gyint�z�.

− Remek�l − hazudtam elhal�an. A n� nem �gy festett, mintha elhitte volna.

Mire vissza�rtem a kocsimhoz, j�form�n ki�r�lt a parkol�. Az aut�ban biztons�gban �reztem magam, m�g mindig ez volt a legott-honosabb hely sz�momra ebben a nedves �s z�ld porf�szekben. Egy darabig csak �ltem, �s �veges szemmel b�multam ki a sz�lv�d�n. De r�videsen f�zni kezdtem, �s k�nytelen voltam bekapcsolni a f�t�st. Elford�tottam a slusszkulcsot, �s a motor b�mb�lve �letre kelt. Charlie h�za fel� menet eg�sz �ton a k�nnyeimmel k�szk�dtem.