− Alszik? − k�rdezte ekkor egy dallamos hang. F�lpattant a szemem.

Edward �llt az �gyam l�b�n�l, cs�fond�rosan vigyorogva. Cs�ny�n n�ztem r�. Nem volt k�nny� −  sz�vem szerint ink�bb t�tott sz�jjal b�multam volna.

− Szia, Edward, nagyon-nagyon sajn�lom... −  kezdte r� Tyler. Edward leintette.

− Egy karcol�s sincs rajtam! − k�z�lte, �s r�nk villantotta ragyog� fogsor�t. Le�lt Tyler �gya sz�l�re, szemben velem. �jra elvigyorodott.

− Sz�val, mire �t�ltek? −  k�rdezte.

− Semmi bajom, m�gsem engednek haza! − panaszoltam. − Hogy lehet az, hogy t�ged nem sz�jaztak egy ilyen r�ms�ghez, mint minket k�z�ns�ges haland�kat?

− Ismerni kell a megfelel� embereket! − felelte. − De ne agg�dj, az�rt j�ttem, hogy megsz�ktesselek.

Azt�n bel�pett egy orvos, �s nekem leesett az �llam. Fiatal volt, sz�ke volt... �s j�k�p�bb, mint a legs�rmosabb filmszt�r, akit �letemben l�ttam. Igaz viszont, hogy s�padt volt, f�radtnak t�nt, �s neki is karik�k s�t�tlettek a szeme alatt. Charlie le�r�s�b�l r�ismertem: ez csak Edward apja lehet.

− Nos, Miss Swan −  fordult hozz�m Dr. Cullen (a hangja is rendk�v�l megnyer� volt) −, hogy �rzi mag�t?

−  Semmi bajom − mondtam �jra, s rem�nyeim szerint aznap utolj�ra.

Odal�pett az �gyam fej�n�l a falra er�s�tett monitorhoz �s bekapcsolta.

− A r�ntgen eredm�nye j�nak t�nik −  mondta. −  Nem f�j a feje? Edward szerint alaposan beverte.

− Nem, nem f�j −  s�hajtottam �s gyors, haragos pillant�st vetettem Edwardra.

Az orvos h�v�s ujjai k�nnyed�n v�gigtapogatt�k a kopony�mat. �szrevette, amikor megr�ndult az arcom.

− Itt �rz�keny? −  k�rdezte.

− Nem nagyon... − Volt m�r rosszabb is, gondoltam. Kuncog�st hallottam, �s amikor f�ln�ztem, l�ttam, hogy Edward

leereszked�en mosolyog. A szemem �sszesz�k�lt.

− Nos, az �desapja odakinn van a v�r�ban, ha akar, hazamehet vele. De azonnal j�jj�n vissza, ha csak egy kicsit is sz�d�l, vagy valami gond ad�dik a l�t�s�val.

− Nem mehetn�k vissza az iskol�ba? −  Elk�pzeltem Charlie-t, amint �polni pr�b�l.

_ Tal�n jobb lenne, ha ma m�g pihenne egy kicsit. Edwardra mutattam.

−  �s � visszamehet az iskol�ba?

−  Valakinek meg kell vinnie a j� h�rt, hogy �letben maradtunk!

−  k�z�lte Edward �nel�g�lten.

−  Ami azt illeti − helyesb�tett Dr. Cullen −, �gy l�tom, az iskola nagyobbik r�sze �gyis odakinn van a v�r�szob�ban.

− Jaj, nem! − ny�gtem, �s a tenyerembe temettem az arcom. Dr. Cullen felvonta a szem�ld�k�t.

−  Net�n m�gis ink�bb itt maradna?

−  Nem, nem! −  tiltakoztam. Kics�sztattam a l�bam az �gy sz�l�re, �s gyorsan leugrottam az �gyr�l. T�ls�gosan gyorsan − megt�ntorodtam, Dr. Cullennek kellett elkapnia. Nyugtalanul n�zett r�m.

—J�l vagyok! −  bizonygattam �jra. Nem l�ttam �rtelm�t k�z�lni vele, hogy az egyens�lyprobl�m�im nincsenek �sszef�gg�sben az el�bb szerzett fejs�r�l�semmel.

−  Vegyen be egy Tylenolt, ha f�j! −  javasolta a doktor, mik�zben igyekezett megt�mogatni.

−  Egy�ltal�n nem f�j annyira −  bizonygattam.

−   �gy hallom, elk�peszt� szerencs�je volt −  Dr. Cullen mosolyogva, lend�letes k�z�r�ssal al��rta a k�rlapomat.

−   Szerencs�m volt, hogy Edward ott �llt a k�zvetlen k�zelemben −  helyesb�tettem, �s szigor� pillant�st vetettem a sz�ban forg� illet�re.

−  �, igen, persze! − helyeselt Dr. Cullen, �s hirtelen nagyon belemer�lt az el�tte fekv� papirosok tanulm�nyoz�s�ba. Azt�n elford�totta a fej�t, Tylerre n�zett, majd odal�pett az �gy�hoz.

A doktor mindent tud! −  villant �t az agyamon.

− Att�l tartok, neked egy kicsit tov�bb kell vel�nk maradnod! −  mondta Tylernek, mik�zben megvizsg�lta a sebes�l�seit.

Amint a doktor h�tat ford�tott nek�nk, odal�ptem Edwardhoz.

−  R��rsz egy percre? Besz�lni szeretn�k veled! − sziszegtem halkan. H�tr�lt el�lem egy l�p�st, �s �sszepr�selte az �llkapcs�t.

−  Ap�d v�r − sz�rte a fog�n kereszt�l. Dr. Cullen �s Tyler fel� intettem.

−   Szeretn�k n�gyszemk�zt besz�lni veled, ha lehet! − er�sk�dtem.

D�h�sen f�jt egyet, azt�n sarkon fordult, �s �les l�ptekkel v�gigmas�rozott a hossz� termen. Majdhogynem szaladnom kellett, hogy l�p�st tartsak vele. Amint befordultunk a sarkon egy r�vid folyos�ra, megp�rd�lt, �s �jra szemben�zett velem.

−  Mit akarsz? − k�rdezte inger�lten.

Ez a bar�ts�gtalan hang megijesztett. Az �n mondand�m kor�ntsem csengett olyan szigor�an, mint szerettem volna.

−  M�g tartozol nekem egy magyar�zattal − eml�keztettem.

−  Megmentettem az �letedet. Nem tartozom neked semmivel! Ellens�gess�ge megriasztott.

−  De h�t meg�g�rted!

−  Bella, te beverted a fejed, �s nem tudod, mit besz�lsz! Most m�r bennem is felment a pumpa.

−  Az �gvil�gon semmi baj a fejemmel! �llta a tekintetemet.

−  Mit akarsz t�lem, Bella?

−  Az igazat akarom tudni −  feleltem. −  Tudni akarom, mi�rt kell hazudoznom a kedved�rt.

−  Mi�rt, szerinted mi t�rt�nt? −  fakadt ki. Hadarni kezdtem:

−  Annyit tudok, hogy m�g csak a k�zelemben sem volt�l. Tyler sem l�tott, �gyhogy ne mondd nekem, hogy az�rt van az eg�sz, mert bevertem a fejemet! Az a teheraut� majdnem elg�zolt mind a kett�nket. .. de v�g�l... Te puszta k�zzel behorpasztottad az oldal�t, azt�n behorpasztottad a m�sik aut�t is, neked meg semmi bajod... Az a furgon majdnem �sszez�zta a l�bamat, de te meg�ll�tottad, kiemelt�l al�la... − �n magam is �reztem, milyen k�ptelen�l hangzik mindez, �s nem b�rtam folytatni. Olyan d�h�s voltam, hogy kis h�j�n els�rtam magam; fogcsikorgatva pr�b�ltam visszatartani a k�nnyeimet.

Edward arca k�tked�st t�kr�z�tt, ugyanakkor fesz�lt volt �s v�dekez�.

− Azt k�pzeled, hogy leemeltem r�lad a teheraut�t? − k�rdezte olyan hangon, mintha k�ts�gbe vonn� az �p elm�met, de ez csak m�g gyanakv�bb� tett. �gy hangzott, mintha egy profi sz�n�sz alak�tan� j�l begyakorolt szerep�t.

N�m�n b�lintottam.

−  Azzal tiszt�ban vagy, ugye, hogy ezt senki − nem fogja elhinni neked! − Mintha g�nyol�dott volna.

− Nem fogom elmondani senkinek! − feleltem, minden sz�t lassan, nyomat�kosan ejtve, nehogy elragadjon a d�h.

Csod�lkoz�s suhant �t az arc�n.

− Akkor meg mit sz�m�t, hogy mi t�rt�nt?

−  Nekem sz�m�t −  er�sk�dtem. −  Nem szeretek hazudni, �gyhogy szeretn�m, ha nyom�s okom lenne r�!

− Nem lenne jobb, ha egyszer�en megk�sz�nn�d nekem, hogy megmentettelek, �s annyiban hagyn�d a dolgot?

− K�sz�n�m! −  mondtam d�ht�l fuldokolva.

− Nem fogod annyiban hagyni, mi?

− Nem �n!

− Ebben az esetben... rem�lem, �r�m�dre szolg�l a csal�d�s!

D�h�sen, n�m�n farkasszemet n�zt�nk. �n sz�laltam meg el�sz�r, �s nagyon igyekeztem a mondanival�mra �sszpontos�tani. F�l� volt ugyanis, hogy eltereli r�la a figyelmemet Edward d�ht�l s�padt, sz�p arca. Mintha a puszt�t�s angyal�val �lltam volna szemben.

− Egy�ltal�n mi�rt avatkozt�l k�zbe? − k�rdeztem fagyosan. Kis ideig fontolgatta a v�laszt, �s egy t�red�k m�sodpercig v�gtelen�l sebezhet�nek t�nt.

− Nem tudom − suttogta. �s fak�pn�l hagyott.

Olyan d�hbe gurultam, hogy beletelt egy-k�t percbe, am�g magamhoz t�rtem. Amikor v�gre moccanni b�rtam, lassan v�gigk�v�lyogtam a folyos�n a kij�ratig.

A v�r�teremben m�g k�nosabb volt a helyzet, mint amit�l f�ltem. �gy t�nt, eg�sz Forks ott tolong �s engem b�mul. Charlie odarohant hozz�m: �n megad�an f�ltartottam a kezem.

− Semmi bajom! − gy�zk�dtem morcosan. M�g mindig inger�lt voltam, �s semmi kedvem nem volt csever�szni.

− Mit mond az orvos?

− Dr. Cullen megvizsg�lt, semmi bajom, nyugodtan hazamehetek! −  F�ls�hajtottam. Mike, Jessica �s Eric kiv�lt a t�megb�l, �s fel�nk oldalaztak. −  Menj�nk m�r! −  s�rgettem Charlie-t.

� egyik karj�t a h�tam m�g� cs�sztatta, b�r nem �rt hozz�m, �s kivezetett a kij�rat �vegajtaj�n. Sz�gyenl�sen odaintegettem a bar�taimnak, rem�lve, ebb�l meg�rtik, hogy nincs mi�rt agg�dniuk t�bb�. �letemben el�sz�r �ltem be k�szs�gesen a j�r�rkocsiba, szinte f�ll�legeztem − ezt se hittem volna!

N�m�n hajtottunk hazafel�. Annyira belemer�ltem a gondolataimba, hogy szinte megfeledkeztem Charlie jelenl�t�r�l. Biztos voltam benne: amikor Edward megpr�b�lta bel�m fojtani a sz�t ott a folyos�n, ezzel voltak�ppen bevallotta, hogy csakugyan �gy t�rt�nt mindaz, ahogyan �n l�ttam, j�llehet m�g mindig alig tudtam elhinni.

A h�zhoz �rve Charlie megsz�lalt.

− �hm... f�l kell majd h�vnod Ren�e-t! − b�ntudatosan lesunyta a fej�t.

− Te megmondtad Anyunak?!

− Sajn�lom.

A sz�ks�gesn�l kiss� er�sebben v�gtam be a j�r�rkocsi ajtaj�t.

Anyu persze mag�nk�v�l volt. Legal�bb harmincszor el kellett mondanom neki, hogy semmi bajom, mire kiss� lecsillapodott. K�ny�rg�tt, hogy utazzam azonnal haza − megfeledkezett r�la, hogy otthon �ppen nincsen senki −, �n azonban ellen�lltam a k�s�rt�snek, m�ghozz� el�g k�nnyen. Semmi kedvem elmenni Forksb�l, am�g meg nem fejtettem Edward titk�t. De nemcsak a titok, hanem Edward szem�lye is szinte r�geszm�sen foglalkoztatott. Butas�g! Ostobas�g! Sz�val, nem �ltem az alkalommal, hogy elmenek�lhetek Forksb�l, ahogyan azt minden norm�lis, �pelm�j� ember tette volna.

�gy d�nt�ttem, jobb lesz, ha aznap kor�n lefekszem. Charlie egyfolyt�ban aggodalmasan leste minden mozdulatomat, �s ez kezdett az idegeimre menni. A szob�mba menet bet�rtem a f�rd�szob�ba, �s lenyeltem h�rom szem Tylenolt. R�videsen hatni kezdtek, �s ahogy a f�jdalom lassank�nt csillapodott, elszund�tottam.

Aznap �jjel �lmodtam el�sz�r Edward Cullennel.