Edward s�t�lt el az orrom el�tt, �sszeszor�tott sz�jjal. Nem n�zett se jobbra, se balra. F�lr�ntottam a kocsim ajtaj�t, beugrottam, �s hangosan bev�gtam magam m�g�tt az ajt�t. F�lsiket�t� zajjal felp�rgettem a motort, �s kih�tr�ltam a parkol� aut�k k�zti �res s�vba. Edward m�r a kocsij�ban �lt, k�t hellyel feljebb, de sim�n kicsusszant el�m, elz�rva az utamat. Sz�p nyugodtan meg�llt, hogy bev�rja a testv�reit: azok n�gyen a parkol� fel� tartottak, b�r m�g csak a menz�n�l j�rtak. Megfordult a fejemben, hogy leborotv�lom a flancos Volv�j�nak h�tulj�t, de t�l sok volt a szemtan�. Belen�ztem a visszapillant� t�k�rbe. M�r eg�sz aut�sor v�rakozott m�g�ttem. K�zvetlen�l m�g�ttem Tyler Crowley integetett frissen v�s�rolt, haszn�lt Sentr�j�b�l. T�l d�h�s voltam, hogy visszaintegessek.

N�zel�dtem k�rbe-k�rbe, csak az el�ttem �ll� kocsira nem. Kopogtak az utas�l�s fel�li ablakomon. Odan�ztem: Tyler volt az. Teljesen �sszezavarodva �jra belen�ztem a visszapillant� t�kr�mbe. Az aut�j�nak most is j�rt a motorja, az ajtaja t�rva-nyitva. �thajoltam, hogy letekerjem az ablakot. Csakhogy beragadt. F�lig lek�nl�dtam, azt�n f�ladtam.

−   Sajn�lom, Tyler, �n sem tudok tov�bbmenni Cullen miatt! -bosszankodtam, v�gt�re is nem miattam �ll a sor.

−   L�tom... csak k�rdezn�k valamit, ha m�r �gyis beragadtunk −  vigyorgott.

Na neee... ilyen nincs...

−  Nem akarsz megh�vni a tavaszi b�lra? −  k�rdezte.

−  Nem leszek aznap a v�rosban, Tyler! − Azt hiszem, kiss� �les volt a hangom. Gyorsan eml�keztettem magam, hogy Tyler nem tehet r�la, hogy Mike �s Eric m�r fel�lt�k az aznapi t�relem-adagomat.

−  Aha, Mike is azt mondta −  ismerte be.

−  Akkor meg mi a csud�nak... V�llat vont.

− Azt rem�ltem, csak �t akartad ler�zni ezzel a sz�veggel... Ok�, h�t akkor m�giscsak tudta, mit csin�l...

−  Sajn�lom, Tyler −  megpr�b�ltam leplezni az inger�lts�gemet. −  Aznap t�nyleg nem leszek Forksban.

−  Semmi baj! Akkor m�g mindig ott van az �v v�gi b�l... Miel�tt m�g felelhettem volna, visszaballagott az aut�j�hoz.

�reztem, hogy az arcomra ki�l a r�m�let. El�ttem Alice, Roselie, Emmett �s Jasper besz�lltak a Volv�ba. Edward engem figyelt a visszapillant� t�kr�ben. �s �gy r�zta a nevet�s, mintha minden sz�t hallott volna. A l�bam �nk�ntelen�l megindult a g�zped�l fel�... egy icike-picike �tk�z�s nem fog k�rt tenni a kocsiban �l�kben, csak abban a flancos ez�stdukk�z�sban. Felp�rgettem a motort.

Csakhogy a Volvo kil�tt, �s els�p�rt. �n meg lassan, �vatosan vezettem hazafel�, �s eg�sz �ton d�h�sen morogtam magamban.

Otthon elhat�roztam, hogy csirk�s tortill�t csin�lok vacsor�ra chilisz�sszal. Azzal j� sokat kell piszmogni, �s az legal�bb lek�ti a figyelmemet. Mik�zben a hagym�t meg a chilit p�roltam, megsz�lalt a telefon. El�sz�r nem mertem f�lvenni, de azt�n arra gondoltam, tal�n Charlie lesz az vagy Anyu.

Jessica volt az, �s hallottam a hangj�n, hogy madarat lehetne fogatni vele: Mike odament hozz� iskola ut�n, �s k�z�lte, hogy elfogadja a megh�v�st. �n is lelkesedtem vele egy sort, de csak r�viden, mert k�zben a hagym�t kavargattam. Jessica r�videsen el is b�cs�zott, mert m�g f�l akarta h�vni Ang�l�t �s Laurent is, hogy nekik is el�js�golja a nagy h�rt. �rtatlanul f�lvetettem, mi lenne, ha Angela, az a bizonyos, f�l�nk l�ny, aki egy�tt j�rt velem biol�gi�ra, Ericet h�vn� meg. �s Lauren, a felv�g�s, aki mindig kereszt�ln�zett rajtam az eb�dl�asztaln�l, megh�vhatn� Tylert: valaki mintha azt mondta volna, hogy m�g mind a ketten szabadok. Nagyszer� �tlet, lelkendezett Jess. Most, hogy Mike-ot biztos�totta mag�nak, mintha t�nyleg �szint�n mondta volna, hogy szeretn�, ha �n is elmenn�k a b�lba. Neki is azzal a kifog�ssal hozakodtam el�, hogy Seattle-be kell mennem.

Amikor letettem a kagyl�t, megpr�b�ltam a vacsor�ra �sszpontos�tani −  k�l�n�sen a csirke f�lkock�z�s�ra �gyeltem, nem akartam aznap tiszteletemet tenni a baleseti seb�szeten. De az eszem m�shol j�rt, Edward szavait elemezgettem minduntalan. Azt vajon hogy �rthette, hogy jobb, ha nem bar�tkozunk?

H�nyingerem t�madt, amikor r�j�ttem, mire gondolhatott. Nyilv�n �szrevette, mennyire od�ig vagyok �rte: � pedig nem akar hi� rem�nyeket �breszteni bennem... ez�rt nem lehet�nk m�g bar�tok sem... mert egy�ltal�n nem �rdeklem �t!

H�t persze, hogy nem, gondoltam d�h�sen, k�nnyes szemmel − a k�nnyeket a hagyma rov�s�ra �rtam. Hiszen �n nem vagyok �rdekes egy cs�ppet sem. � pedig az. �rdekes... �s okos... �s titokzatos. .. �s t�k�letes... �s gy�ny�r�... �s a jelek szerint k�pes f�l k�zzel megemelni egy teheraut�t.

Rendben van, �gy is j�. Nem musz�j nekem vele foglalkoznom. Nem is akarok vele foglalkozni! Let�lt�m itt, a purgat�riumban az �nmag�mra kiszabott b�ntet�semet, azt�n rem�lhet�leg siker�l bejutnom valamelyik f�iskol�ra D�l-Nyugaton, s�t, tal�n Hawaii-ra kapok �szt�nd�jat. Naps�t�tte tengerpartot �s p�lmaf�kat vizion�lva betettem a tortill�t a s�t�be.

Charlie bizalmadanul m�ricsk�lt, amikor hazat�rve meg�rezte a paprika szag�t. Nem hib�ztattam −  legk�zelebb valahol D�l-Kaliforni�ban lehetett ehet� mexik�i kaj�t kapni. De m�giscsak zsaru volt, m�g ha csak kisv�rosi zsaru is. Az�rt volt benne annyi kur�zsi, hogy belek�stoljon. �gy l�ttam, �zlik neki. Elvezet volt figyelni, ahogy lassan kezdi elhinni, csakugyan tudok f�zni.

−  Apu... − kezdtem, amikor m�r kis h�j�n v�gzett az ev�ssel.

−  Mondjad, Bella!

−   H�t, csak azt akartam mondani, hogy j�v� szombaton bemegyek Seattle-be, ha nem b�nod. −  Nem enged�lyt k�rtem, de a puszta k�zl�st goromb�nak �reztem, �gyhogy m�giscsak odabiggyesztettem a v�g�re valami enged�lyk�r�s-f�l�t.

−  Minek? −  k�rdezte olyan meglepetten, mintha el se tudn� k�pzelni, hogy l�tezhet olyan dolog a vil�gon, amihez Forksban nem jut hozz� az ember.

−  H�t szeretn�k venni egy-k�t k�nyvet... az itteni k�nyvt�r v�laszt�ka el�g szeg�nyes... �s tal�n n�zek magamnak valami ruhaf�l�t is... − T�bb p�nzem volt, mint valaha, mert h�la Charlie-nak, ingyen jutottam az aut�hoz. Nem mintha nem kellett volna csillag�szati �sszegeket k�ltenem benzinre −  a j�rg�ny val�s�ggal falta az �zemanyagot.

−  Val�sz�n�leg tankolnod kell majd �tk�zben − Charlie mintha olvasott volna a gondolataimban.

−  Tudom, majd meg�llok Metasan�ban �s Olympi�ban. Esetleg Tacom�ban is, ha musz�j.

−  �s teljesen egyed�l m�sz? −  firtatta, �s �n nem tudtam eld�nteni, arra gyanakszik-e, hogy titokban valami fi�val randizok, vagy egyszer�en csak att�l f�l, hogy bajba ker�l�k.

−  Igen...

−  Seattle nagy v�ros... m�g a v�g�n elt�vedsz!

−  Apu, Phoenix k�b� �tsz�r akkora, mint Seattle... �s kiismerem magam a t�rk�pen, �gyhogy ne agg�dj!

− Akarod, hogy veled menjek?

Megpr�b�ltam �gyesen leplezni, mennyire elborzaszt ez a gondolat.

−  Dehogyis, Apu, alighanem eg�sz nap m�st se csin�lok majd, mint egyik pr�baf�lk�b�l ki, a m�sikba be. Hal�lra unn�d magad!

− �h, rendben! −  Az eshet�s�g, hogy f�l percn�l t�bbet kell v�rakoznia valami n�iruha-�zletben, azonnal elvette a kedv�t a dologt�l.

− Koszi! − mosolyogtam r�.

− Id�ben vissza�rsz m�g az iskolab�lra?

Hajjaj! Csakis egy ilyen kisv�rosban fordulhat el�, hogy az ember apja tudja, mikor van az iskolab�l!

− Nem, �n nem t�ncolok, Apu! −  H�t ha valaki, Charlie igaz�n meg�rthetn�... v�gt�re is nem any�mt�l �r�k�ltem az egyens�lyprobl�m�imat!

Meg is �rtette.

− Ja, t�nyleg! −  kapott �szbe.

M�snap reggel igyekeztem a lehet� legmesszebb parkolni az ez�st Volv�t�l. Nem akartam k�s�rt�sbe esni, m�g az lenne a v�ge, hogy vehetn�k neki egy �j aut�t. Kisz�lltam, �s ahogy a kocsikulccsal vacakoltam, leejtettem, egyenesen bele egy pocsoly�ba. Lehajoltam �rte, s ekkor feh�r k�z villant el� a semmib�l, �s felkapta, miel�tt �n el�rhettem volna. F�legyenesedtem. Edward Cullen lezser�l a furgonomnak t�maszkodott.

− H�t ezt meg hogy csin�ltad? −  bosszankodtam.

− Mit? − Odany�jtotta a kulcsot. Amikor �rte ny�ltam, a tenyerembe ejtette.

− Hogy csak �gy el�bukkant�l a semmib�l!

−  Bella, nem �n tehetek r�la, hogy nem veszed �szre, ami az orrod el�tt van!

A hangja nyugodt volt, mint rendesen − b�rsonyos �s halk.

M�rgesen f�jtam t�k�letes arc�ba. A szeme megint vil�gos volt, aranyl� m�zsz�n�. K�nytelen voltam a f�ldet n�zegetni, hogy elrendezzem kusza gondolataimat.

−  Mire volt j� az a k�zleked�si dug� tegnap? − k�rdeztem m�g mindig a betont b�mulva.

 −  Eddig azt hittem, az a strat�gi�d, hogy �gy teszel, mintha nem is l�tezn�k, nem pedig az, hogy hal�lra ideges�tesz!

−   Azt Tyler kedv��rt csin�ltam. Adnom kellett neki egy es�lyt! −  vigyorgott.

−  Te....! −  El�llt a l�legzetem. Nem jutott eszembe megfelel� gorombas�g. �gy begurultam, hogy azt hittem, menten agyon�t�m, de ezen csak m�g jobban mulatott.

−  �s nem teszek �gy, mintha nem l�tezn�l −  folytatta.

−   Sz�val akkor t�nyleg azon vagy, hogy hal�lra bosszants! Ha m�r Tyler teheraut�ja nem v�gzett velem!

A m�zsz�n� szemp�r haragosan felszikr�zott. Ajka keskeny vonall� pr�sel�d�tt, minden j�kedv elt�nt az arc�r�l.

−  Te tiszt�ra bolond vagy! − mondta halkan �s hidegen.

A tenyerem bizsergett − borzaszt�an szerettem volna odas�zni egyet. Magam is meglep�dtem, rendes k�r�lm�nyek k�zt semmi hajlamom az er�szakra. Ideje, hogy fak�pn�l hagyjam.

−  V�rj! − ki�ltott ut�nam. De �n csak mentem, d�h�sen cuppogva az es�ben. Edward azonban mellettem termett, �s k�nnyed�n l�p�st tartott velem.

−  Sajn�lom, t�nyleg goromba voltam! −  �gy tettem, mintha meg se hallottam volna. −  Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem volt igazam − folytatta −, de az�rt m�gis sajn�lom, hogy goromb�skodtam.

−  Mi�rt nem hagysz b�k�n? −  morogtam.

−   K�rdezni akartam t�led valamit, de te m�sra terelted a sz�t. −  A mark�ba nevetett. �gy l�tszik, visszat�rt a j�kedve.

−  Tal�n t�bbsz�r�s szem�lyis�g szindr�m�ban szenvedsz? −  k�rdeztem szigor�an.

−  M�r megint kezded?! Megadtam magam.

− J�, rendben. Mit akart�l k�rdezni?

−  Arra gondoltam, hogy a j�v� szombaton... tudod, aznap, amikor az iskolab�l van...

−  Ez most valami vicc? −  szak�tottam f�lbe, �s szembefordultam vele. Az arcom csurom v�z lett, ahogy feln�ztem, hogy l�ssam, milyen k�pet v�g.

A szeme der�s-gonoszul megvillant.

−  Megengedn�d, hogy befejezzem?

Beharaptam az ajkam �s �sszekulcsoltam a kezem, nehogy valami ostobas�got m�veljek.

−  Hallottam, amikor azt mondtad, hogy aznap Seattle-be m�sz. Arra gondoltam, tal�n �r�ln�l egy fuvarnak.

H�t ez v�ratlanul �rt.

−  Micsoda? −  Mire akar kilyukadni?

−  Nem akarod, hogy bevigyenek kocsival Seattle-be?

−  De kicsoda? −  k�rdeztem �rtetlen�l.

−  H�t �n, term�szetesen! −  Lassan, artikul�ltan ejtett ki minden egyes sz�tagot, mintha egy gyengeelm�j�h�z besz�lne.

−  De mi�rt? −  k�rdeztem m�g mindig d�bbenten.

−  H�t mert �n magam is �gy terveztem, hogy bemegyek Seattle-be valamikor, �s �szint�n sz�lva nem vagyok biztos benne, hogy a furgonod kib�r ekkora utat.

−  A kocsimnak semmi baja, k�sz�n�m sz�pen! −  Tov�bbmentem, de annyira meglep�dtem, hogy m�g a m�rgel�d�sr�l is megfeledkeztem.

−  De eljutsz-e vele egy tankkal Seattle-ig? − Hozz�m igaz�totta a l�pteit.

− Nem hinn�m, hogy ez r�d tartozna! −  H�lye, flancos Volv�s...

−  K�z�rdek, hogy ne pazaroljuk f�l�slegesen a v�ges mennyis�gben rendelkez�sre �ll� energiaforr�sokat...

−  Komolyan, Edward! − Beleborzongtam, ahogy kimondtam a nev�t, de nagyon ut�ltam magamat �rte. −  Nem tudlak k�vetni. Eddig azt hittem, nem akarsz velem bar�tkozni.

−  Azt mondtam, jobb lenne, ha nem bar�tkozn�nk, nem azt, hogy nem akarok!

−  �, k�sz, most m�r minden teljesen vil�gos! − g�nyol�dtam. Azon kaptam magam, hogy m�r megint meg�llok. Most azonban m�r a menza kiugr� teteje alatt �csorogtunk, v�dve az es�t�l, �gy egyszer�bb volt feln�znem az arc�ba. H�t, ez nem kifejezetten seg�tett a vil�gos gondolkod�sban.

− Sokkal... okosabban tenn�d, ha nem bar�tkozn�l velem! De m�r belef�radtam, hogy megpr�b�ljam magamat t�vol tartani t�led, Bella!

Ragyogott a szeme, ahogy ezt az utols� mondatot kimondta, a hangja fojtott volt. �n meg hirtelen elfelejtettem, hogyan kell leveg�t venni.

− Elj�ssz velem Seattle-be? −  k�rdezte, m�g mindig azon a fojtott hangon.

Nem b�rtam megsz�lalni, csak b�lintottam. Mosoly suhant �t az arc�n, azt�n �jra elkomolyodott.

− T�nyleg jobban j�rn�l, ha nagy �vben elker�ln�l! − figyelmeztetett. −  Akkor az oszt�lyban tal�lkozunk!

Sarkon fordult, �s visszas�t�lt arra, amerr�l j�tt�nk.