−  Akkor tesin tal�lkozunk! −  intett, �s t�tov�zva elindult az ajt� fel�.

−  Viszl�t! − feleltem. M�g egyszer r�m n�zett, kerek arc�ra ki�lt a csal�d�s, azt�n elkullogott. Megsajn�ltam. Magamat is, tekintve, hogy r�videsen �jra n�zhetem azt a fancsali k�p�t... m�ghozz� a tornateremben!

−  �risten! Torna�r�m lesz! − jajdultam fel.

−  Ezt b�zd csak r�m! − �szre sem vettem, mikor l�pett hozz�m Edward, de most k�zvetlen�l a f�lembe suttogta: − Csak �lj le, �s igyekezz min�l s�padtabbnak l�tszani!

Ez igaz�n nem esett nehezemre: am�gy is s�padt vagyok, az el�bbi rosszull�tem ut�n pedig m�g kiss� f�nylett is az arcom a ver�t�kt�l. Le�ltem az egyik nyikorg�s, �sszecsukhat� sz�kbe, nekid�nt�ttem a fejem a falnak, �s lehunytam a szemem.−  Az ilyen rosszull�tek mindig kimer�tenek.

Edward halkan odasz�lt a pult m�g�tt �l� n�nek.

−  Ms. Cope!

−  Igen?

−  Bell�nak torna�r�ja lenne, de �gy l�tom, m�g nem j�tt teljesen rendbe. Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha hazavinn�m. Tudna adni egy igazol�st? −  Hangja ak�r a cseppentett m�z. El tudtam k�pzelni, hogy a pillant�sa milyen sz�vszaggat� lehet...

− 106 —

−  Neked is sz�ks�ged van igazol�sra, Edward? −  rebegte Ms. Cope. Ha � �gy beal�l Edward-r�l, akkor mit sz�ljak �n?

− Nem, nekem Mr. Goff-fal lenne �r�m, de � nem ragaszkodik hozz�m.

− Ok�, majd �n mindent elrendezek. Jobbul�st, Bella! −  sz�lt oda nekem. Er�tlen�l b�lintottam, egy kicsit r� is j�tszottam a dologra.

− Tudsz j�rni, vagy akarod, hogy megint a karjaimban vigyelek? −  Most, hogy h�tat ford�tott a titk�rn�nek, Edward cs�fond�rosan n�zett r�m.

− A saj�t l�bamon megyek.

�vatosan fel�lltam, �s nem nyeklettem �ssze. Edward udvariasan kit�rta nekem az ajt�t, de a szeme kinevetett. Odakint �ppen permetezni kezdett a finom k�d. J� �rz�s volt − el�sz�r leltem �r�m�met az �gb�l folyamatosan hull� nedvess�gben −, lemosta arcomr�l a ragacsos izzads�got.

− K�sz − mondtam, amikor Edward is kil�pett ut�nam. − Szinte meg�ri rosszul lenni, ha az ember ell�ghatja a torna�r�t.

− B�rmikor csak egy szavadba ker�l. − Hunyorogva, n�zett az es�be.

− J�ssz te is? �gy �rtem, szombaton. − Rem�ltem, hogy igent mond, b�r val�sz�n�tlennek t�nt. Nem �gy festett, mint aki felkerekedik �s bezs�fol�dik egy kocsiba a t�bbiekkel... Nem ebbe a vil�gba tartozott. Csak rem�nykedtem, h�tha m�gis elj�n, mert akkor r�gvest olthatatlan v�gyat �rezn�k a nyavaly�s kir�ndul�s ir�nt.

− Hov� is mentek pontosan?

− La Push-ba, a First Beach-re. −  Pr�b�ltam valamit leolvasni az arc�r�l. A szeme mintha hajsz�lnyival �ssz�bb sz�k�lt volna.

Fanyarul elmosolyodott.

− Nem hinn�m, hogy �n is meg lenn�k h�vva.

F�ls�hajtottam.

− Most h�vtalak meg!

−  Jobb, ha mi ketten nem fesz�tj�k tov�bb a h�rt szeg�ny Mike-n�l ezen a h�ten! M�g a v�g�n elpattan! −  A szeme csillogott, sokkal jobban tetszett neki ez a gondolat, mint az illett volna.

−  Kit �rdekel Mike? −  morogtam, �s k�zben az j�rt a fejemben, hogy azt mondta „mi ketten”. Ez meg nekem tetszett sokkal jobban, mint illett volna.

M�r a parkol� k�zel�ben j�rtunk. Balra kanyarodtam a furgonomhoz, mire megragadta a dzsekimet, �s visszar�ntott.

− M�gis, mit k�pzelsz? Hov� m�sz? − Edward felh�borodva szorongatta a kab�tom cs�csk�t.

−  H�t haza!

−  Tal�n nem hallottad, hogy meg�g�rtem, �ps�gben hazafuvarozlak? Azt hiszed, engedem, hogy vezess ebben az �llapotban?

− k�rdezte m�g mindig m�ltatlankod� hangon.

−  Mif�le �llapotban? �s mi lesz akkor az �n kocsimmal?

−  Majd megk�rem Alice-t, hogy vigye el hozz�tok iskola ut�n!

−   A saj�t kocsija fel� cib�lt a dzsekimn�l fogva. Musz�j volt k�vetnem, ha nem akartam hanyatt esni. B�r, akkor nyilv�n a f�ld�n vonszol od�ig.

−  Eressz el! − nyiv�koltam, de r� se heder�tett. Oldalazva botork�ltam a nedves j�rd�n a Volvo j�ig. Akkor v�gre elengedett −  �n pedig megbotlottam, �s lefejeltem az utas�l�s fel�li ajt�t.

− Olyan er�szakos vagy! − morgol�dtam.

−  Nyitva van −  k�z�lte �s be�lt a vol�n m�g�.

− T�k�letesen alkalmas vagyok r�, hogy hazafuvarozzam saj�t magam! −  Lec�vekeltem �s f�jtam m�rgemben. Az es� r�kezdett, s mivel nem h�ztam fel a kapucnit, a hajam nedvesen tapadt a h�tamra.

Edward leengedte az automata ablakot, �s �thajolt az utas�l�sen.

− Sz�llj be, Bella!

Nem feleltem. Azt sz�molgattam magamban, mennyi es�lyem van r�, hogy eljussak a furgonomig, miel�tt elkapna. Nem sok, vallottam be magamnak.

− �gyis visszar�ncig�ln�lak! − fenyegetett. Megsejtette, mit forgatok a fejemben.

Amennyire az adott helyzet megengedte, pr�b�ltam meg�rizni a m�lt�s�gomat, mik�zben bem�sztam az aut�j�ba. Nemigen siker�lt − �gy festettem, mint egy f�lig v�zbef�lt macska, a cip�m pedig cuppogott.

− Erre igaz�n semmi sz�ks�g! −  k�z�ltem mereven.

Nem is felelt. Kapcsolgatott valamit a m�szerfalon, f�lcsavarta a f�t�st �s lehalk�totta a zen�t. Kitolatott a parkol�b�l. El�sz�r �gy gondoltam, n�mas�gba burkol�zva duzzogni fogok, de amikor felismertem a zen�t, a k�v�ncsis�gom kerekedett fel�l.

− Claire de Lune? −  k�rdeztem meglepetten.

− Te ismered Debussyt? −  csod�lkozott � is.

− Nem t�l j�l − vallottam be. − Any�m rengeteg klasszikus zen�t hallgat odahaza, de �n csak a kedvenceimet ismerem fel.

−  Nekem is ez az egyik kedvencem. −  Gondolataiba mer�lve b�mult kifel� az es�be.

�n meg hallgattam a zen�t, k�nyelmesen h�trad�lve a vil�gossz�rke b�r�l�sen. Hatalm�ba ker�tett az ismer�s, megnyugtat� dallam. Az es�f�gg�ny sz�rk�sz�ld foltokk� mosta �ssze az ablakon k�v�li vil�got. Edward nagyon gyorsan hajtott, de az aut� olyan egyenletesen siklott, hogy nem is �rz�keltem a sebess�get. Csak az t�nt fel, hogy a v�ros �gy suhant el mellett�nk, mint a vill�m.

−  Milyen az �desany�d? − k�rdezte hirtelen Edward.

−   Nagyon hasonl�tunk, csak � sokkal csinosabb −  mondtam. Edward k�rd�n f�lvonta a szem�ld�k�t. −  �n ink�bb Charlie-ra �t�k. Any�m sokkal k�nnyebben bar�tkozik, mint �n, �s b�trabb is. Viszont felel�tlen �s kiss� k�l�nc, ami pedig a f�z�si tudom�ny�t illeti, h�t az enyh�n sz�lva hull�mz�. De � a legjobb bar�tom. − Hirtelen elhallgattam. Att�l, hogy any�mr�l besz�ltem, elfogott a rosszkedv.

−  H�ny �ves vagy, Bella? −  A hangja valami�rt t�relmetlen�l, inger�lten csengett, de hogy mi�rt, azt el se tudtam k�pzelni. Le�ll�totta az aut�t, �s �n r�d�bbentem, hogy m�ris Charlie h�za el� �rt�nk. Az es� most m�r szakadt, j�form�n nem is l�ttam a h�zat. Mintha aut�stul els�llyedt�nk volna valami foly�ban..,

−  Tizenh�t − feleltem kiss� zavartan.

−  T�bbnek l�tszol!

Ezt olyan szemreh�ny�an mondta, hogy elnevettem magam.

−  Min nevetsz? −  a hangja most megint csak k�v�ncsis�gr�l �rulkodott.

−  Anyuk�m mindig azt mondja, �n harminc�t �vesnek sz�lettem, �s minden �vvel egyre k�z�pkor�bb leszek! − Felnevettem, azt�n s�hajtottam. −  H�t igen... valakinek feln�ttnek kellett lennie... −  Egy pillanatra elhallgattam, azt�n megjegyeztem: −  K�l�nben te sem �gy festesz, mint egy k�z�piskol�s!

Grimaszt v�gott, �s m�sra terelte a sz�t.

−  Sz�val, �desany�d feles�g�l ment ehhez a Philhez? Meglep�dtem, hogy eml�kszik a n�vre: csak egyszer eml�tettem

neki, annak is van m�r vagy k�t h�napja. Beletelt n�h�ny m�sodpercbe, am�g felelni b�rtam.

−   Any�m... tudod, � nagyon fiatal a kor�hoz k�pest. Azt hiszem, Phillel m�g fiatalabbnak �rzi mag�t. �s k�l�nben is, odavan �rte − mondtam fejcs�v�lva. Sz�momra a rejt�ly, mit l�that any�m Philben.

−  �s te nem helyesled? − k�rdezte.

−  Mit sz�m�t az? − feleltem. − Azt szeretn�m, ha Anyu boldog lenne... �s ha neki Phil kell...

−   Ez igaz�n nagylelk�... K�v�ncsi lenn�k... − folytatta elt�prengve.

−  Mire?

−  Vajon � is viszonozn� a nagylelk�s�gedet? Ak�rkit v�lasztasz is? −  k�rdezte hirtelen nagyon komolyan, �s kutatva n�zett a szemembe.

−  A... azt hiszem − dadogtam. −  De v�gt�re is � a sz�l�, �n meg a gyerek. Ez az�rt egy kicsit m�s.

−  Akkor lehet�leg ne legyen t�l riaszt� az illet�, igaz? −  ugratott. V�laszk�nt r�vigyorogtam.

−  Az att�l f�gg, mit �rtesz riaszt�n? Olyasvalakit, aki egy csom� biztos�t�t�t visel az orr�ban, �s tele van tetk�val?

−  Gondolom, ez is egy meghat�roz�s.

−  Te hogy hat�rozn�d meg?

De Edward elengedte f�le mellett a k�rd�st, ink�bb � k�v�ncsiskodott tov�bb:

−   Mit gondolsz, �n tudn�k f�lelmetes lenni? −  F�lvonta egyik szem�ld�k�t, �s nagyon halv�nyan elmosolyodott.

Egy pillanatig azon t�prengtem, az igazs�got vagy a hazugs�got fogadn�-e jobban. V�g�l kirukkoltam az igazs�ggal.

−  Hmm... azt hiszem, tudn�l, ha akarn�l.

−  �s most f�lsz t�lem? − Angyali sz�ps�g� arca hirtelen elkomolyodott.

−  Nem! − v�gtam r�, de t�l gyorsan, mire elvigyorodott.

−  Akkor most te is mes�lsz nekem a csal�dodr�l? −  igyekeztem m�sra terelni a sz�t. −  A te t�rt�neted biztosan sokkal �rdekesebb, mint az eny�m.

Azonnal �jra �vatos lett.

−  Mit akarsz tudni?

−  Cullen�k �r�kbe fogadtak? −  k�rdeztem.

−  Igen.

−  �s mi t�rt�nt a sz�l�iddel? −  k�rdeztem pillanatnyi haboz�s ut�n.

−  M�r r�gen meghaltak. −  A hangja t�rgyilagos volt.

−  Sajn�lom −  motyogtam.

−  Nem is igaz�n eml�kszem r�juk. Most m�r r�g�ta Carlisle �s Esme a sz�leim.

−  �s szereted �ket. −  Ezt nem k�rdeztem, hanem �ll�tottam, annyira nyilv�nval� volt abb�l, ahogy besz�lt r�luk.

−  Igen. −  Elmosolyodott. − N�luk jobb embert elk�pzelni sem tudn�k.

−  Akkor szerencs�s vagy.

−  Tudom.

−  �s a testv�reid?

A m�szerfalon l�v� �r�ra pillantott.

−  A testv�reim, Jasperr�l �s Rosalie-r�l nem is besz�lve, nagyon m�rgesek lesznek, ha m�g sok�ig kell �csorogniuk az es�ben �nr�m v�rakozva.

−   �h, sajn�lom, gondolom, menned kell! −  Sehogysem akar�dzott kisz�llnom a kocsib�l.

−  Te is nyilv�n jobb szeretn�d, ha a furgonod hazaker�lne, miel�tt Swan rend�rf�n�k haza�r, hogy ne kelljen elmes�lned azt a kis biol�gia�r�n esett incidenst. − R�m kacsintott.

−  Lefogadom, hogy m�r �gyis hallott r�la. Forksban nem lehet titkot tartani... −  Fels�hajtottam.

Nevetett, de volt valami k�l�n�s a nevet�s�ben.

−  �rezd j�l magad a tengerparton... remek id�t�k lesz a napoz�shoz! −  Kin�zett a szakad� es�be.

−  Holnap nem j�ssz suliba?

−  Nem. Emmettel kicsit el�bbre hozzuk a v�kendet.

−  �s mit fogtok csin�lni? −  Egy bar�t ezt nyugodtan megk�rdezheti, h�t nem? Rem�ltem, hogy a hangomon nem �rz�dik t�ls�gosan a csal�d�s.

−  S�torozni megy�nk a Kecskeszikla-vadrezerv�tumba, Rainiert�l kicsit d�lre.

T�nyleg, jutott eszembe, Charlie is eml�tette, hogy Cullen�k gyakran mennek kempingezni.

−  H�t akkor j� sz�rakoz�st! −  Igyekeztem lelkesnek hangzani, de nem hiszem, hogy siker�lt volna megt�vesztenem. A sz�ja sz�glet�ben mosoly bujk�lt.

−  Megtenn�l nekem valamit ezen a h�tv�g�n? −  Szembefordult velem, egyenesen az arcomba n�zett, latba vetve �g� aranysz�n szem�nek minden var�zserej�t.

Sut�n, szel�den b�lintottam.

−  Ne s�rt�dj meg, de �gy l�tom, azok k�z� tartozol, akik �gy vonzz�k a szerencs�tlens�get, mint a m�gnes. Sz�val... ha egy m�d van r�, pr�b�lj meg nem belepottyanni az �ce�nba, �s lehet�leg ne ker�lj semminek a kereke al�, rendben? − vigyorgott egyenesen a k�pembe.

Szel�ds�gem r�gvest semmiv� foszlott. D�h�s grimaszt v�gtam.

−  Majd megl�tom, mit tehetek! − csattantam fel, �s kiugrottam az es�be. A kellet�n�l er�sebben v�gtam be magam m�g�tt az ajt�t.

Amikor elhajtott, m�g mindig mosolygott.