− Te Isabella Swan vagy, ugye? − k�rdezte.

Tiszt�ra, mint az els� nap az iskol�ban.

−  Bella − s�hajtottam.

−  �n meg Jacob Black vagyok! − Bar�ts�gosan kezet ny�jtott. − Te vetted meg a pap�m furgonj�t!

−   �h! − Megk�nnyebb�lten r�ztam meg a fel�m ny�jtott keskeny, finom kezet. − Sz�val, te Billy fia vagy! Biztosan tal�lkoztunk m�r, de sajnos, nem eml�kszem...

− Nem, �n vagyok a legfiatalabb a csal�dban... biztosan a n�v�reimmel tal�lkozt�l.

−  H�t persze! Rachel �s Rebecca! −  Hirtelen csakugyan eszembe jutottak. Sokat j�tszottunk egy�tt, Charlie �s Billy �sszetereltek benn�nket, hogy nyugtuk legyen t�l�nk, am�g horg�sznak. De mind a h�rman t�l f�l�nkek voltunk, hogy �gy istenigaz�ban �sszebar�tkozzunk. Azt�n tizenegy �ves korom ut�n kihisztiztem, hogy Charlie f�lhagyjon azzal, hogy mag�val cipeljen horg�szni.

− Ok is itt vannak? − Szem�gyre vettem a v�zparton �ll� l�nyokat.

Vajon megismern�m-e m�g �ket? − t�prengtem.

−   Nem! −  Jacob a fej�t r�zta. −  Rachel �szt�nd�jat kapott Washington �llamba, Rebecca pedig f�rjhez ment egy samoai v�zis�oktat�hoz, �s most Hawaii-on �lnek.

−   F�rjhez ment? Mi a csuda! −  mondtam elh�lve. Az ikrek alig egy �vvel voltak id�sebbek n�lam.

−  Na �s hogy tetszik a j�rg�ny? −  k�rdezte Jacob.

−  Im�dom. Remek�l megy.

−  Aha, de igaz�b�l el�g lass�! −  nevetett. −  �n irt�ra �r�ltem, amikor Charlie megvette. Ap�m nem engedte, hogy �sszerakjak egy m�sik aut�t, mondv�n, minek, amikor ott az a remek furgon!

−  Nem is olyan lass�! − tiltakoztam.

−  Pr�b�lt�l m�r hatvann�l gyorsabban menni vele?   .

−  Nem �n −  ismertem be.

−  Helyes! Ne is pr�b�lj! − vigyorgott.

Nem tudtam meg�llni, hogy ne vigyorogjak vissza.

−  De a karambolt p�ld�ul remek�l viseli! − hoztam fel a furgonom v�delm�ben.

−  Aha. Szerintem egy tank meg se kottyanna a v�n csotrog�nynak − helyeselt Jacob, �s �jra felnevetett.

−  Sz�val te aut�kat szerelsz �ssze? − k�rdeztem megillet�dve.

−   Csak ha van el�g id�m meg alkatr�szem. Nem tudod v�letlen�l, honnan szerezhetn�k hengerfejet egy 1986-os Volkswagen Rabbitba? −  tr�f�lkozott. Kellemes, rekedtes hangja volt.

−  Sajn�lom −  nevettem. −  Mostan�ban eggyel se tal�lkoztam, de mostant�l majd nyitva tartom a szememet! − Mintha bizony tudn�m, mi a csuda az a hengerfej. Jacobbal mindenesetre igen k�nny� volt besz�lgetni.

Ragyog� mosolyt villantott r�m, �s elismer�en m�regetett, aff�le pillant�ssal, amit az ut�bbi id�ben megtanultam felismerni.

Nem �n voltam az egyeden, aki �szrevette.

− Ti mi�ta ismeritek egym�st Bell�val, Jacob? − k�rdezte Lauren el�g pimasz hangon, legal�bbis �n annak hallottam.

− Ha �gy vessz�k, az�ta, hogy megsz�lettem − nevetett Jacob, �s �jra r�m mosolygott.

− H�t ez remek! − Nem �gy hangzott, mintha csakugyan remeknek tal�ln�, �s fak�, d�lledt szeme �sszesz�k�lt.

− Bella − sz�lt oda nekem a t�z t�loldal�r�l, �s az arcomat f�rk�szte −, �pp most mondom Tylernek, milyen k�r, hogy Cullen�k k�z�l senki sem tudott elj�nni. Egy�ltal�n megh�vta valaki �ket? − �s pr�b�lt aggodalmas k�pet v�gni, de nemigen siker�lt neki.

− Dr. Carlisle Cullen csal�dj�r�l van sz�? −  k�rdezte Lauren nagy bossz�s�g�ra a magas, id�sebb fi�, miel�tt m�g �n v�laszolhattam volna. Tulajdonk�ppen ink�bb feln�tt f�rfinak l�tszott, mint iskol�snak, �s a hangja nagyon m�ly volt.

− Igen, tal�n ismered �ket? −  k�rdezte Lauren leereszked�en, �s egy f�lfordulatot tett fel�.

−  Cullen�k sose j�nnek ide − mondta a fi� olyan hangon, hogy �rezhet� volt: ezzel lez�rta a t�m�t. Lauren k�rd�s�r�l tudom�st sem vett.

Tyler megpr�b�lta ism�t mag�ra vonni Lauren figyelm�t, a kez�ben tartott CD-r�l k�rdezgette, �gy Lauren lesz�llt r�lunk.

�n d�bbenten b�multam a m�ly hang� fi�ra, de � eln�zett valahov� a m�g�tt�nk elter�l�, s�t�t erd� fel�. Igaz, mind�ssze annyit mondott, hogy Cullen�k nem j�rnak ide, de a hangj�ban volt valami, ami enn�l t�bbre utalt − olyasmire, hogy ha akarn�nak, se j�hetn�nek, mert ki vannak tiltva inn�t. Felkavart a viselked�se, hi�ba pr�b�ltam nem venni tudom�st r�la.

Jacob rezzentett fel a t�preng�sb�l.

−  Na, �s Forksnak siker�lt m�r az �r�letbe kergetnie?

−  Jaj, az nem kifejez�s! −  K�ts�gbeesett fintort v�gtam. Jacob meg�rt�en vigyorgott.

Nekem m�g mindig a Cullen�kre vonatkoz�, kurta megjegyz�s j�rt a fejemben, �s hirtelen eszembe jutott valami. Buta egy terv volt, de jobb �tletem nem akadt. Azt rem�ltem, ennek a Jacob-fi�-nak m�g nincs t�ls�gosan sok tapasztalata a l�nyokkal, �s nem fog �tl�tni a szit�n, hanem komolyan veszi az �n sz�nalmasnak �g�rkez� kac�rkod�si k�s�rletemet.

−  Nincs kedved lej�nni a partra? −  Megpr�b�ltam a szempill�im al�l feln�zni r�, ahogy Edward szokta. K�zel sem �rtem el olyan hat�st, mint �, de az�rt Jacob k�szs�gesen felugrott.

�szak fel� ballagtunk a soksz�n� k�veken �t az uszad�kf�b�l �sszetorl�dott g�thoz. A felh�k mostanra szorosra z�rt�k soraikat az �gen: a tenger els�t�t�lt �s a leveg� leh�lt. A dzsekim zseb�be m�lyesztettem a kezemet.

−   Sz�val h�ny �ves is vagy most? Tizenhat? − k�rdeztem, mik�zben �gy rezegtettem a szempill�mat, ahogy a t�v�ben szokt�k a l�nyok, rem�lve, hogy nem �gy festek, mint egy idi�ta.

−  Most m�ltam tizen�t −  vallotta be, de szeml�tom�st h�zelgett neki, hogy t�bbnek n�ztem.

−  T�nyleg? −  Igyekeztem meglepett k�pet v�gni. −  Azt hittem, id�sebb vagy.

−  Magas vagyok a koromhoz k�pest −  magyar�zta Jacob.

−   Gyakran j�rsz Forksban? −  Mintha azt rem�ln�m, hogy igen lesz a v�lasz. Szerintem annyira h�ly�n ravaszkodtam, hogy att�l f�ltem, Jacob r�gvest fak�pn�l hagy, csak el�bb m�g a fejemre olvassa, hogy sz�lh�mos vagyok, de nem; szeml�tom�st h�zelgett neki a dolog.

− Nem t�l gyakran − ismerte be gondterhelten. − De ha befejezem az aut�t, akkor annyiszor j�v�k be, ah�nyszor csak akarok... m�rmint ha meglesz a jogos�tv�nyom − jav�totta ki mag�t.

−  Ki volt az a m�sik fi�, akivel Lauren besz�lgetett? Egy kicsit id�snek l�tszott hozz�, hogy vel�nk l�gjon... − Sz�ntsz�nd�kkal besz�ltem �gy, mintha �nmagamat is a fiatal k�lyk�k k�z� soroln�m, mert azt akartam, hogy Jacob �gy �rezze, sz�vesebben vagyok �vele.

− Az Sam... tizenkilenc �ves −  k�z�lte Jacob.

− Mit is mondott a doktor csal�dj�r�l? − firtattam nagy �rtatlanul.

− Cullen�kr�l? �, csak azt, hogy nekik nem szabad idej�nni�k a rezerv�tumba... − Eln�zett valahov� a James-sziget fel�. De meger�s�tette, amit m�r Sam hangj�b�l is kihallani v�ltem.

− Mi�rt nem?

Megint r�m n�zett, �s elh�zta a sz�j�t:

− Hopp�! Err�l nem lenne szabad besz�lnem.

− Jaj, ne f�lj, nem mondom el senkinek. De olyan k�v�ncsi vagyok! − Megpr�b�ltam elb�v�l�en mosolyogni, k�zben arra gondoltam, tal�n kiss� t�lz�sba viszem a dolgot.

De Jacob visszamosolygott r�m, szeml�tom�st csakugyan el volt b�v�lve. Azt�n felvonta egyik szem�ld�k�t, �s a hangja m�g rekedtesebb lett.

− Szereted a r�mt�rt�neteket? − k�rdezte v�szj�sl�an.

− Im�dom �ket! −  lelkesedtem �s biztat� pillant�st vetettem fel�.

Egy uszad�kfa gy�kerei �gy meredtek el� a f�ldb�l, mint hatalmas, fak�, elkeskenyed� p�kl�bak. Jacob letelepedett az egyik tekerg�z� gy�k�rre, �n meg le�ltem a t�rzsre. Jacob leb�mult a szikl�kra, sz�les ajk�n halv�ny mosoly j�tszott. L�ttam rajta, f�ltett sz�nd�ka, hogy hat�sosan adja el� a t�rt�netet. �n meg minden er�mmel azon igyekeztem, nehogy kiolvassa a szememb�l, milyen �letbev�g�an fontos nekem ez a t�ma.

−  Ismered a r�gi quileute1 legend�t? Arr�l, hogy honnan sz�rmazik a t�rzs�nk ? − kezdte.

−  Nem igaz�n − ismertem be.

−   Sz�val van egy csom� legend�nk, n�melyik m�g az �z�nv�z idej�b�l, amikor a quileute[1] indi�nok a hegyeken n�tt legmagasabb f�k cs�cs�hoz k�t�tt�k a kenuikat, �s �gy �k is t�l�lt�k az �z�nvizet, ak�rcsak No� a b�rk�j�val. −  Elmosolyodott, hogy meggy�zz�n, � azt�n cs�ppet sem hisz ezekben a r�gi hist�ri�kban. −  Egy m�sik monda szerint a farkasokt�l sz�rmazunk, �s a farkasok m�g most is a testv�reink. A t�rzs t�rv�nye tiltja, hogy farkast �lj�nk −  A hangja n�mik�pp elhalkult. −  Azt�n ott vannak azok a t�rt�netek a hidegekr�l...

−  A hidegekr�l? −  M�r nem kellett sz�nlelnem az �rdekl�d�st.

−   Aha. Vannak t�rt�netek a hidegekr�l, olyan r�giek, mint a farkaslegend�k, de vannak �jabbak is. A legenda szerint az �n d�dap�m is ismert k�z�l�k n�h�nyat. � volt az, aki szerz�d�st k�t�tt vel�k, hogy ne tegy�k a l�bukat a mi f�ld�nkre! − Jacob az �gnek ford�totta a szem�t.

−  A d�dap�d? −  k�rdeztem biztat�an.

−  Aha. � is a t�rzs el�lj�r�i k�z� tartozott, ak�rcsak az ap�m. Tudod, a hidegek a farkasok term�szetes ellens�gei, m�rmint nem az igazi farkasok�, hanem az olyan emberr� v�ltozott farkasok�, mint a mi �seink voltak. V�rfarkasoknak is szokt�k h�vni �ket.

−  �s a v�rfarkasoknak vannak ellens�geik?

−  Csak egy.

Komolyan n�ztem r�, csod�latnak �lc�zva a t�relmetlens�gemet.

−  �gyhogy − folytatta Jacob − a hidegek mindig is az ellens�geink voltak. De ez a csapat, amelyik a d�dap�m idej�n �rkezett a f�ld�nkre, m�sf�le volt. Ok nem vad�sztak �gy, ahogy a fajt�juk szokott, �gy �k �ll�t�lag nem jelentettek vesz�lyt a t�rzs�nkre. A d�dap�m fegyversz�netet k�t�tt vel�k. Ha meg�g�rik, hogy nem teszik be a l�bukat a mi f�ld�nkre, akkor mi nem �ruljuk el �ket a s�padtarc�aknak! − R�m kacsintott.

− De ha egyszer nem vesz�lyesek, akkor mi�rt...? − Pr�b�ltam feldolgozni a hallottakat, mik�zben azon igyekeztem, nehogy el�ruljam Jacobnak, mennyire komolyan �rint ez a r�mhist�ria.

−  Az�rt az mindig is kock�zatot jelent az emberek sz�m�ra, ha hidegek vannak a k�zelben, m�g akkor is, ha azok annyira civiliz�ltak, mint ez a kl�n volt. Sose tudhatod, mikor �heznek meg annyira, hogy m�r nem k�pesek uralkodni magukon! −  Igyekezett min�l v�szj�sl�bb hangon besz�lni.

−  Mit �rtesz azon, hogy „civiliz�lt”?

−  H�t azt �ll�tott�k, hogy �k nem vad�sznak emberekre. Siker�lt valahogy be�rni�k az �llatokkal.

K�z�mb�s hangon k�rdeztem:

− Na �s hogy j�nnek a k�pbe Cullen�k? �k is hasonl�ak, mint azok a hidegek, akikkel a d�dap�d tal�lkozott?

−  Nem −Jacob dr�mai hat�ssz�netet tartott. −  �k ugyanazok!

R�m n�zett: nyilv�n azt hitte, az arcomon t�kr�z�d� f�lelem annak a jele, hogy siker�lt alaposan beijesztenie a t�rt�net�vel. El�gedetten elvigyorodott, �s folytatta.

−  Most t�bben vannak, mint akkoriban, van k�zt�k egy �j n� meg egy �j f�rfi, de a t�bbiek ugyanazok. A vezet�j�ket, Carlisle-t m�r a d�dap�m idej�ben is emlegett�k. � m�r akkor is itt volt, amikor a te n�ped m�g be se tette ide a l�b�t!

−  De h�t micsod�k igaz�b�l? − k�rdeztem v�g�l. − Kik ezek a hidegek?

Jacob s�t�ten mosolygott.

−  V�riv�k − k�z�lte dermeszt� hangon. − A te n�ped v�mp�roknak nevezi �ket.

A v�lasz hallat�n n�m�n meredtem a h�nykol�d� hull�mokra. Nem tudom, az arcom mir�l �rulkodhatott.

−  Libab�r�s lett�l! −  nevetett Jacob diadalmasan.

−   Nagyon hat�sosan tudsz mes�lni −  b�koltam, m�g mindig a hull�mokat b�mulva.

−  De az�rt nagy h�lyes�g ez az eg�sz, nem igaz? Nem csoda, ha ap�m megtiltotta, hogy b�rkinek besz�lj�nk r�la.

M�g mindig nem mertem r�n�zni: f�ltem, hogy m�g nem vagyok ura az arcvon�saimnak.

−  Ne agg�dj, nem �rullak el senkinek!

−  Azt hiszem, �ppen most szegtem meg a szerz�d�st! −  nevetett.

−  Magammal viszem a titkodat a s�rba! − �g�rtem, �s �sszeborzadtam.

−  De most komolyan, t�nyleg ne eml�tsd Charlie-nak! M�r �gy is el�g d�h�s volt ap�mra, amikor meghallotta, hogy k�z�l�nk p�ran nem hajland�k bemenni a k�rh�zba, ami�ta Dr. Cullen ott dolgozik.

−  Nem, h�t persze, egy sz�t sem!

−  Most biztos azt gondolod, hogy �me egy rak�s babon�s bennsz�l�tt, mi? − k�rdezte viccel�dve, de az�rt kiss� aggodalmasan. �n m�g mindig az �ce�nt fix�roztam.

V�g�l fel� fordultam �s r�mosolyogtam, olyan norm�lisan, ahogy csak b�rtam.

− Nem, ink�bb azt gondolom, hogy nagyon j�l tudsz r�mt�rt�neteket mes�lni. M�g mindig libab�r�s vagyok, l�tod? − Feltartottam a karomat.

− Kir�ly! − mosolygott.

A parti k�vek megcsikordultak: valaki k�zeledett. Egyszerre kaptuk fel a fej�nket, megpillantottuk Mike-ot �s Jessic�t, �gy �tvenl�p�snyire t�l�nk, amint fel�nk k�zelednek.

−  H�t itt vagy, Bella! −  ki�ltott fel Mike megk�nnyebb�lten, �s felemelt karral integetett.

− Ez a fi�d? -Jacob figyelm�t nem ker�lte el a Mike hangj�b�l kicsend�l� f�lt�kenys�g. H�t ez ennyire nyilv�nval�?

−   Nem, dehogy! −  tiltakoztam. M�rhetetlen�l h�l�s voltam Jacobnak, �s megpr�b�ltam a lehet�s�g szerint boldogg� tenni. R�kacsintottam, k�zben gondosan h�tat ford�tottam Mike-nak. Jacob elmosolyodott, szeml�tom�st fellelkes�tette �gyetlen kac�rkod�som.

− Sz�val, ha meglesz a jogos�tv�nyom... − kezdte.

− Akkor el kell j�nn�d Forksba, hogy megl�togass! Esetleg elmehetn�nk egy�tt valahov�... − Elfogott a b�ntudat, mert tudtam, hogy kihaszn�ltam a gyan�tlans�g�t. De igaz�n nagyon kedveltem Jacobot. Olyasvalaki volt, akivel k�nnyen lehetn�nk j�bar�tok.

Mike oda�rt hozz�nk, Jessica n�h�ny l�p�snyire m�g�tte. Mike vizsla szemmel m�regette Jacobot, �s el�gedetten �llap�totta meg, hogy t�l fiatal.

− Hol volt�l? −  k�rdezte, b�r a v�lasz ott volt az orra el�tt.

− Jacob �ppen egy r�gi t�rt�netet mes�lt nekem −  k�z�ltem. − Nagyon �rdekes volt.

Melegen r�mosolyogtam Jacobra, �s � visszavigyorgott.

−  H�t... − Mike egy pillanatra elhallgatott. L�tv�n, milyen j� pajt�sok vagyunk, gondosan �jra�rt�kelte a helyzetet. − Kezd�nk szedel�zk�dni... �gy n�z ki, r�videsen esni fog.

Mindny�jan f�ln�zt�nk a fenyeget�en els�t�t�l� �gre. T�nyleg l�gott az es� l�ba.

− Ok�! − ugrottam talpra. − J�v�k!

− �r�l�k, hogy �jra tal�lkoztunk − Jacob jelent�s�gteljesen megnyomta az „�jr�”-t. L�ttam, hogy Mike-ot szeretn� bosszantani vele egy kicsit.

− �n is �r�l�k. Ha legk�zelebb Charlie elj�n megl�togatni Billy-t, �n is vele tartok! −  �g�rtem.

− Az kir�ly lenne! − felelte Jacob f�lig �r� vigyorral.

− �s k�sz�n�m! −  tettem hozz�. A k�sz�net csakugyan sz�vb�l j�tt.

F�lh�ztam a kapucnimat, �s �ttrappoltunk a szikl�kon a parkol� fel�. N�h�ny csepp es� m�ris lehullott, fekete foltokat rajzolt a k�veken, ahol f�ldet �rt. Mire oda�rt�nk a Suburbanhoz, a t�bbiek m�r jav�ban r�moltak a kocsiba. Kijelentettem, hogy �n m�r eleget �ltem el�l, �s bem�sztam h�tra Angela �s Tyler mell�. Angela sz�tlanul b�mult kifel� az egyre er�s�d� viharba, Lauren a sof�r mellett �lt, de kifacsarodott testtel h�trafordult, �s eg�sz �ton sz�val tartotta Tylert, �gy azt�n nem volt semmi akad�lya, hogy egyszer�en h�trahajtsam a fejem az �l�sen, behunyjam a szemem, �s er�sen pr�b�ljak nem gondolni semmire.