Edward fel�m tolta a kenyeres kosarat.

− De komolyan, nem fogok sokkot kapni! −  tiltakoztam.

− Pedig kellene... minden norm�lis ember azt kapna. Te m�g csak k�l�n�sebben zaklatottnak sem l�tszol! −  Edward nyugtalannak t�nt. �sszefon�dott a pillant�sunk, a szeme most vil�gos, vil�gosabb, mint amilyennek valaha is l�ttam, aranyl� karamellasz�n�.

− Veled t�k�letes biztons�gban �rzem magam − bukott ki bel�lem az igazs�g, mintha hipnotiz�lt volna.

Ez szeml�tom�st nem tetszett neki: alab�strom homloka r�ncokba szaladt. �sszevonta a szem�ld�k�t, �s megr�zta a fej�t.

−  Ez sokkal bonyolultabb, mint ahogy elterveztem −  mormolta mag�ban.

Felkaptam egy hossz�k�s keny�rrudat, �s r�gcs�lni kezdtem a v�g�t, k�zben pr�b�ltam kipuhatolni, milyen kedv�ben lehet −  vajon el�gg� lehiggadt m�r ahhoz, hogy k�rdezgetni merjem?

−  Amikor a szemed ilyen vil�gos, mint most, az rendszerint azt jelenti, hogy jobb kedvedben vagy! −  jegyeztem meg, mert szerettem volna elterelni a gondolatait arr�l, ami �ppen az esz�ben j�rt, b�rmi volt is az.

D�bbenten meredt r�m.

−  Micsoda?

−   Mindig mogorv�bb vagy, amikor a szemed fekete. Olyankor sz�m�tok is r� − folytattam. − Van is err�l egy elm�letem...

A szeme �sszesz�k�lt.

−  Egy �jabb elm�let?

−   Hmmm... −  Egy keny�rdarabk�t r�gcs�ltam, �s igyekeztem k�z�mb�s k�pet v�gni.

−   Rem�lem, ez valamivel eredetibb, mint a m�ltkori... vagy megint a k�preg�nyekb�l loptad az �tletet? −  Halv�ny, cs�fond�ros mosollyal n�zett r�m, de a pillant�sa m�g mindig fesz�lt volt.

−  Nem, ezt nem egy k�preg�nyb�l szedtem, de nem is �n�ll�an j�ttem r� − ismertem be.

−  Sz�val? −  s�rgetett.

De ekkor megjelent a pinc�rn� a raviolimmal. Mindketten �nk�ntelen�l k�zelebb hajolhattunk egym�shoz az asztal f�l�tt, mert ahogy a n� k�zeledett, gyorsan sz�trebbent�nk. Letette el�m a t�ny�rt −  �tv�gygerjeszt��n festett −, azt�n gyorsan Edwardhoz fordult.

−  Nem gondolta meg esetleg mag�t? − firtatta. − Tehetek �n�rt valamit? − Lehet, hogy csak k�pzel�dtem, de ez el�g k�t�rtelm��n hangzott...

−   Nem, k�sz�n�m. Illetve kaphatn�nk m�g �d�t�t? −  Hossz�, feh�r kez�vel az el�ttem �ll�, �res poharak fel� intett.

−  Term�szetesen! −  A n� elvette az �res poharakat, �s elvonult.

−  Mit is kezdt�l mondani az el�bb? − k�rdezte Edward.

−  Majd elmondom az aut�ban. M�rmint ha... −  Elhallgattam.

−  Sz�val felt�teleid is vannak?

−  Nekem is lenne egy-k�t k�rd�sem, term�szetesen. -Term�szetesen.

A pinc�rn� visszat�rt. Sz� n�lk�l letette a k�t k�l�t, majd t�vozott. Ittam egy kortyot.

−  Nos, halljuk a k�rd�seket! − sz�lt r�m Edward, el�gg� ridegen. A legkev�sb� r�z�s k�rd�ssel kezdtem, vagy legal�bbis azt hittem.

−  Hogy ker�lt�l Port Angelesbe?

K�t kez�t lassan �sszekulcsolta az asztalon. A szempill�it f�l�rbocra eresztve, cs�fond�rosan elmosolyodott.

−  A k�vetkez�t!

−  De h�t ez a legk�nnyebb! −  tiltakoztam.

−  A k�vetkez�t! −  ism�telte.

Az asztalt kapar�sztam, bossz�san �s el�gedetlen�l. Kitekertem a szalv�t�b�l az ev�eszk�zt, fogtam a vill�mat, �s gondosan felny�rsaltam egy raviolit. Lassan a sz�mhoz emeltem, �s am�g elr�gcs�ltam, gondolkodtam. A gomba hat�rozottan j� �z� volt. Lenyeltem, ittam egy �jabb korty k�l�t, v�g�l feln�ztem az asztalr�l.

−  J�, rendben! −  Lassan folytattam. −  Tegy�k fel, hogy... valaki. .. persze csak elm�letileg... gondolatolvas�... mindig tudja, mit gondolnak m�sok, lesz�m�tva egy-k�t embert.

−  Csak egyetlent −  helyesb�tett −, persze, csak elm�letben!

−  Rendben, akkor egyetlen kiv�tellel! −  Izgatott lettem, hogy hajland� belemenni a j�t�kba, de igyekeztem szenvtelennek mutatkozni. −  Hogy m�k�dik ez a dolog? Milyen korl�tai vannak? Hogyan k�pes r�... ez a bizonyos illet�... hogy megtal�ljon valakit, �ppen a kell� pillanatban? Honn�t tudja, hogy az a valaki bajban van? −  Azon agyaltam, egy�ltal�n van-e valami �rtelme ezeknek a kifacsart k�rd�seknek.

−  Elm�letileg? −  k�rdezte.

−  H�t persze. Csakis.

−  Sz�val, ha... ez az illet�...

−  Nevezz�k tal�n Joe-nak! −  javasoltam. Fanyarul elmosolyodott.

−  Helyes, teh�t Joe. Sz�val, ha Joe alaposabban odafigyelt volna, akkor nem a legeslegutols� pillanatban �rkezik. − Megcs�v�lta a fej�t, �s �gnek ford�totta a szem�t. − Csak te vagy k�pes arra, hogy m�g egy ilyen kisv�rosban is bajba ker�lj! Kis h�j�n egy teljes �vtizedre elint�zted a b�n�gyi statisztik�kat, tudod-e?

−  Azt hittem, egy elm�leti esetr�l besz�l�nk! −  figyelmeztettem fagyosan.

Felnevetett.

−  Igazad van! −  helyeselt. −  Nevezz�nk t�ged tal�n Jane-nek?

−  Honn�t tudtad? −  Nem b�rtam tov�bb f�kezni a k�v�ncsis�gomat. K�zben m�r megint k�zelebb hajoltam hozz�.

�gy l�ttam, habozik. M�lyen a szemembe n�zett, �s �n sejtettem, hogy �ppen abban a pillanatban d�nti el, elmondhatja-e nekem eg�sz egyszer�en az igazs�got, vagy sem.

-Tudod, hogy megb�zhatsz bennem! −  Gondolkod�s n�lk�l ny�ltam fel�, hogy meg�rintsem �sszekulcsolt kez�t, de amikor � egy hajsz�lnyira elh�zta az �v�t, �n is visszah�ztam a magam�t.

−  Nem tudom, van-e m�g v�laszt�som! − csaknem suttogott.

− T�vedtem... te sokkal jobb megfigyel� vagy, mint hittem volna!

− Azt hittem, te sose t�vedsz!

−   �gy is volt. − �jra megcs�v�lta a fej�t. −  �s m�g egy dologban t�vedtem veled kapcsolatban. Te nem egyszer�en a baleseteket vonz�d, ez �gy t�l �ltal�nos meghat�roz�s lenne, te a bajt vonz�d, mint a m�gnes! Ha b�rmi vesz�lyes ad�dik t�z m�rf�ldes k�rzetben, az t�ged eg�szen biztosan megtal�l.

−  T�ged magadat is bele�rtve? −  tal�lgattam. Az arca hirtelen rideg �s kifejez�stelen lett.

−  K�ts�gk�v�l −  felelte.

�jra kiny�jtottam a kezemet az asztal f�l�tt − ez�ttal nem vettem r�la tudom�st, hogy a mag��t megint egy kicsit elh�zta −, �s f�l�nken meg�rintettem a k�zfej�t az ujjam hegy�vel. A b�re hideg �s kem�ny volt, mintha k�b�l lenne.

− K�sz�n�m! − A hangom teli volt forr� h�l�val. − Imm�r m�sodszor!

Az arca ell�gyult.

− Igyekezz�nk, hogy harmadik alkalom m�r ne legyen, rendben? V�gtam egy grimaszt, de az�rt b�lintottam. Elh�zta a kez�t, �s

az asztal al� rejtette. De fel�m hajolt.

−  K�vettelek Port Angelesbe! −  vallotta be. Gyorsan, l�zasan besz�lt. − M�g soha nem pr�b�ltam egy meghat�rozott valakit �letben tartani, �s sokkal nehezebb, mint hittem. De tal�n csak az�rt, mert �ppen te vagy az a bizonyos valaki. Az emberek t�bbs�ge �ltal�ban k�pes k�l�n�sebb katasztr�f�k n�lk�l v�gigcsin�lni a napot...

− Elhallgatott. Azon t�prengtem, hogy t�n bosszankodnom k�ne, ami�rt k�vetett, ehelyett furcsa �r�m �rasztott el. Nem �rtette, mi�rt h�z�dik �nk�ntelen mosolyra az ajkam.

−   Arra m�g sose gondolt�l, hogy az els� alkalommal, amikor Tyler majdnem el�t�tt, akkor nekem ott csengettek, de te beleavatkozt�l a v�gzet m�k�d�s�be? − spekul�ltam.

−  Az m�r nem az els� alkalom volt − mondta alig hallhat�an. Az asztalra szegezte a szem�t. − Neked m�r akkor csengettek, amikor el�sz�r tal�lkoztunk!

Ezekt�l a szavakt�l r�m t�rt a f�lelem, mert eszembe jutott, milyen vad, s�t�t pillant�ssal n�zett r�m azon az els� napon... de azt�n �jra lenyugodtam, mint mindig a k�zel�ben. Semmiv� foszlatta a f�lelmemet. Hi�ba kutatta szememben az ijedts�g nyom�t.

−  Eml�kszel? −  k�rdezte, �s angyalarca elkomolyodott.

−  Igen − feleltem nyugodtan.

−  �s m�gis itt �lsz velem! − hitetlenkedve felvonta szem�ld�k�t.

−  Igen, itt �l�k... �s ezt neked k�sz�nhetem! Mert ma siker�lt megtal�lnod... hogyan is? −  pr�b�lkoztam �jra, hogy kiszedjem bel�le az igazs�got.

Szeml�tom�st megint hezit�lt. Tekintete a teli t�ny�romra villant, azt�n visszat�rt az arcomra.

−  Ha te eszel, �n besz�lek! − alkudozott.

Gyorsan felsz�rtam a vill�mra egy �jabb raviolit, �s bekaptam.

−  Nem hittem volna, hogy ilyen neh�z lesz a nyomodban maradni. Rendszerint k�nnyen megtal�lok b�rkit, ha egyszer m�r olvastam a gondolataiban! −  Aggodalmas pillant�st vetett r�m, mert akaratlanul is megmerevedtem �lt�mben. Lek�zd�ttem a megr�gott falatot, vill�ra ny�rsaltam a k�vetkez�t.

−  Jessic�t tartottam h�t szemmel, de nem csin�ltam nagy �gyet bel�le, hiszen rajtad k�v�l senki nem lenne k�pes bajba keveredni Port Angelesben, �gy el�sz�r �szre sem vettem, hogy elv�lt�l t�l�k. Amikor r�j�ttem, hogy nem vagy a l�nyokkal, a k�nyvesboltot kerestem, amelyet Jessica fej�ben l�ttam. Meg�llap�tottam, hogy nem ment�l be, �s hogy elindult�l d�l fel�... �s azt is tudtam, hogy r�videsen el kell majd fordulnod. �gyhogy v�rtam, k�zben tal�lomra beleolvasgattam a j�r�kel�k gondolataiba, h�tha felfigyelt r�d valaki, �s akkor megtudom, hol j�rsz pontosan. Nem volt semmi okom agg�dni... m�gis szokatlanul ideges voltam... −  Gondolataiba veszve a semmibe meredt: olyan dolgokat l�thatott maga el�tt, amiket �n elk�pzelni sem tudok.

−  Cs�ndben k�r�zni kezdtem, f�leltem, figyeltem. Alkonyodott, �s �pp elhat�roztam, hogy kisz�llok, elindulok ut�nad gyalog, amikor. .. −  Elhallgatott, �s fog�t �sszeszor�tva pr�b�lta lecsillap�tani felt�mad� d�h�t.

−  �s azt�n? − suttogtam. Edward tov�bbra sem n�zett r�m.

−  Tudtam, hogy mire gondolnak! − morogta, �s a fels� ajka kiss� h�trah�z�dott a fogsor�r�l. − L�ttam az arcodat a fej�kben! −  Hirtelen el�red�lt, az asztalra k�ny�k�lt, �s a kez�be temette a fej�t. A mozdulat olyan gyors volt, hogy megijesztett.

−  Nagyon... neh�z volt, el sem tudod k�pzelni, milyen nehezemre esett, hogy egyszer�en csak elvigyelek onn�t, �s �ket... �letben hagyjam! −  Sz�j�ra tapasztott keze letomp�totta a hangj�t. −  Hagyhattam volna, hogy hazamenj a l�nyokkal, de att�l f�ltem, ha egyed�l maradok, akkor megkeresem �ket − gy�nta meg suttogva.

K�b�n �ltem, z�rzavaros gondolatok kavarogtak a fejemben. �lemben �sszekulcsolt k�zzel, er�tlen�l h�trad�ltem a sz�ken. Edward m�g mindig a tenyere m�g� rejtette az arc�t, mozdulatlanul �lt, mintha abb�l a k�b�l faragt�k volna ki, amelyre a b�re eml�keztetett.

V�g�l feln�zett, a szeme az eny�met kereste, �s teli volt k�rd�sekkel.

− Hazaviszlek, j�? − k�rdezte.

− Vigy�l − helyeseltem. Nem titkoltam, mennyire �r�l�k annak az egy �r�nak, amit kettesben t�lt�nk majd �tk�zben. Nem akartam m�g b�cs�zkodni.

A pinc�rn� azonnal felbukkant, mintha csak h�vtuk volna. De az is lehet, hogy figyelt benn�nket.

− Mindennel meg van el�gedve? − k�rdezte Edwardot.

− Igen, k�sz�n�m. Fizetni szeretn�k! −  A hangja cs�ndes volt, de �rdes. M�g mindig �rz�d�tt benne az el�bbi besz�lget�s�nk fesz�lts�ge. A pinc�rn� ett�l �sszezavarodott. Edward v�rakoz�n n�zett r�.

− Te-term�szetesen! −  dadogta a n�. −  Parancsoljon! − El�h�zott egy kis b�rmapp�t a fekete k�t�nye el�ls� zseb�b�l, �s �tny�jtotta Edwardnak.

Edwardnak m�r ott volt a kez�ben egy bankjegy. Belecs�sztatta a mapp�ba, �s azonnal vissza is adta a n�nek.

− A visszaj�r�t tartsa meg! − Mosolyogva fel�llt, �s �n is f�lt�p�szkodtam.

A pinc�rn� cs�bosan rebegtette szempill�it.

− Tov�bbi sz�p est�t k�v�nok!

Edward megk�sz�nte, de k�zben le nem vette a szem�t r�lam. Elfojtottam egy mosolyt.

Szorosan m�g�ttem l�pkedett kifel� menet, vigy�zva, hogy ne �rjen hozz�m. Eszembe jutott, mit mondott Jessica: hogy Mike-kal m�r k�zel j�rnak az els� cs�khoz. Fels�hajtottam. Edward, azt hiszem, meghallhatta, mert k�v�ncsian n�zett le r�m. �n a j�rd�t tanulm�nyozva h�l�t adtam az �gnek, hogy az �n gondolataimban nem tud olvasni.

Kinyitotta az utas�l�s fel�li ajt�t, megv�rta, m�g �n bem�szom, azt�n halkan becsukta m�g�ttem. El�lr�l megker�lte az aut�t, �s �jra el�multam, milyen kecsesen mozog. Mostanra m�r megszokhattam volna − de nem szoktam meg. Az volt az �rz�sem, nem is fogom. Edward az fajta, akire mindig r�csod�lkozik az ember.

Finoman ind�tott, �s felcsavarta a f�t�st. Id�k�zben nagyon leh�lt a leveg�, �s �gy sejtettem, a sz�p id�nek ezzel v�ge is szakadt. Edward dzsekij�ben azonban cs�ppet sem f�ztam. Meg-megszagolgattam, besz�vtam az illat�t, amikor nem figyelt oda.

Edward szinte k�r�l sem n�zett, �gy sorolt be a forgalomba, azt�n gyorsan r�kanyarodott az aut�p�ly�hoz vezet� �tra.

− Most pedig − k�z�lte jelent�s�gteljesen −  rajtad a sor!