23. AZ ANGYAL

�s am�g sodr�dtam, �lmodtam.

A s�t�t v�z alatt ringat�zva meghallottam a legboldog�t�bb hangot, amit csak az agyam k�pes volt el�b�v�lni − ez a hang �ppoly gy�ny�r� �s felemel� volt, mint amilyen k�s�rteties. Ez is �v�lt�s volt, csak m�lyebb, vadabb, �rj�ng�.

Lebeg� kezem ut�n kapott valami, iszony�an f�jt, ahogy �ntudatlans�gom tengerm�ly�r�l a felsz�nre r�ntott, b�r a szememet k�ptelen voltam kinyitni.

�s azt�n r�j�ttem, hogy halott vagyok.

Mert a s�lyos v�zt�megen �t egy angyal hangj�t hallottam: a nevemen sz�l�tott, �s az egyeden mennyorsz�g fel� h�vogatott, ahov� v�gy�dtam.

−Jaj, nem, Bella, nem! − ki�ltozta az angyal mag�nk�v�l.

Az im�dott hang m�g�tt t�leked� zajokt�l azonban az agyam megrettent − valami borzalmas k�zdelem zajlott a h�tt�rben. Gy�l�lk�d�, m�lyb�l felt�r� h�rg�s, valami d�bbenetes, reccsen� hang, tiszt�n �les, v�kony siv�t�s... Azt�n hirtelen mintha elv�gt�k volna...

Ink�bb minden er�mmel az angyal hangj�ra figyeltem.

−   Bella, k�rlek! Bella, figyelj r�m, k�rlek, k�rlek, Bella, k�rlek! −  k�ny�rg�tt.

Igen, akartam felelni. Megteszek mindent, amit csak akarsz. De sehol sem tal�ltam az ajkamat.

−   Carlisle! −  ord�totta az angyal, hangj�ban m�rhetetlen f�jdalommal. − Bella, Bella, ne, jaj, k�rlek, ne, ne! −  �s az angyal zokogott, szaggatottan, k�nnyek n�lk�l.

Egy angyalnak nem szabadna s�rnia, ez �gy nincs rendj�n. Megpr�b�ltam utat tal�lni hozz�, �s megnyugtatni, hogy minden rendben van, de a v�z t�l m�ly volt, r�m nehezedett, �s nem kaptam leveg�t.

Valami nyomta a fejemet. F�jt. Azt�n, ahogy a f�jdalom �thatolt hozz�m a s�t�ts�gen, �jabb f�jdalmak k�vett�k, er�sebbek. Zih�lja, ord�tva t�rtettem a s�t�t v�zen kereszt�l a felsz�n fel�.

−  Bella! − s�rta az angyal.

−   El�g sok v�rt vesz�tett, de a fej sebe nem m�ly − k�z�lte egy cs�ndes, nyugodt hang. −  De a l�b�ra vigy�zz, azt elt�rte!

D�h�dt, fojtott ki�lt�s hagyta el az angyal ajk�t. �les sz�r�st �reztem az oldalamban. Ez m�gsem lehet a mennyorsz�g −  gondoltam. Ahhoz t�l sok itt a f�jdalom.

−   �s n�h�ny bord�j�t is, azt hiszem −  folytatta az a nyugodt, szakszer� hang.

Az �les f�jdalom csitulni kezdett. Elnyomta egy �j, perzsel�, vad, mindent els�pr� sajg�s a kezemben.

Valaki meg akart �getni.

−   Edward − akartam mondani, de a hangom olyan neh�zkes �s lass� volt, hogy m�g �n magam sem �rtettem.

−  Bella, rendbe fogsz j�nni! Hallasz engem, Bella? Szeretlek.

−  Edward − pr�b�lkoztam �jra. Ez�ttal mintha egy kicsit �rthet�bbre sikeredett volna.

−  Igen, itt vagyok.

−  Nagyon f�j −  ny�sz�r�gtem.

−  Tudom, Bella, tudom! −  Azt�n kicsit elt�volodott t�lem a hang, valaki m�snak ord�totta k�ts�gbeesetten: −  Nem tudsz csin�lni valamit?

−   A t�sk�mat, l�gy sz�ves! Tartsd vissza a l�legzeted, Alice, az seg�t! −  mondta Carlisle.

−  Alice? − ny�gtem.

−  Itt van vel�nk. � vezetett ide benn�nket.

−  F�j a kezem − pr�b�ltam elpanaszolni neki.

−  Tudom, Bella. Carlisle mindj�rt ad neked valamit, amit�l elm�lik.

−   �g a kezem! −  sikoltottam. V�gre �tk�zd�ttem magam a s�t�ts�g utols� r�teg�n is, �s hunyorogva kiny�lt a szemem. Edward arc�t nem l�ttam, valami s�t�t �s meleg takarta el a szemem el�l. Mi�rt nem veszik �szre a t�zet, mi�rt nem oltj�k el?

−  Bella?

−  A t�z! Valaki oltsa el a t�zet! −  sik�tottam, mert a l�ngok a kezemet nyaldost�k.

−  Carlisle! A keze!

−  Megharapta! − Carlisle nyugodt hangj�b�l d�bbenet csend�lt. Edwardnak a l�legzete is elakadt a borzalomt�l.

−   Edward, meg kell tenned! −  Alice k�zvetlen�l a fejem mellett lehetett. H�v�s ujjak t�r�lt�k ki a nedvess�get a szememb�l.

− Nem! − ord�totta Edward.

− Alice! − ny�sz�r�gtem.

− Van m�g egy es�ly − mondta Carlisle.

− Micsoda? −  Edward k�ny�rg�tt.

−  Megpr�b�lhatod kisz�vni a m�rget. A seb viszonylag tiszta. − Mik�zben Carlisle besz�lt, megint nyom�st �reztem a fejemen, valami h�zta-vonta a fejb�r�met. F�jt, de a f�jdalom elhom�lyosult a t�z okozta k�nok mellett.

− Gondolod, hogy siker�l? −  Alice hangja fesz�lt volt.

−  Nem tudom −  felelte Carlisle. − De mindenk�ppen sietn�nk kell.

−  Carlisle, �n... − Edward habozott. −  Nem hiszem, hogy meg tudom tenni! −  Gy�ny�r� hangja megint teli volt gy�trelemmel.

− Neked kell d�ntened, Edward, ak�r �gy, ak�r �gy. �n nem seg�thetek. El kell �ll�tanom ezt a v�rz�st, ha v�rt veszel a kez�b�l.

Poklok t�z�ben vonaglottam, �s ett�l a l�bamban is �mely�t� er�vel fellobbant a f�jdalom.

−  Edward! −  sikoltottam. R��bredtem, hogy a szemem m�r megint csukva van. Felnyitottam, mert k�ts�gbeesetten v�gytam az arc�ra. �s ott tal�ltam. F�ld�nt�li arca eltorzulva a f�jdalomt�l �s a r�dermedt bizonytalans�gt�l.

− Alice, hozz m�r valamit, amivel r�gz�thetem a l�b�t! −  Carlisle f�l�m hajolt, �s a fejemmel foglalkozott. −  Edward, most kell megtenned, vagy k�s� lesz!

Edward arca megfesz�lt. Szem�ben a k�tked�s hirtelen valami izz� elsz�nts�gg� v�lt. �sszeszor�totta a fog�t. Azt�n �reztem, ahogy h�v�s, er�s ujjai �tfogj�k �g� kezemet, �s megszor�tj�k, hogy ne tudjam elr�ntani. Azt�n a fej�t a kezem f�l� hajtotta, hideg ajk�t a b�r�mre tapasztotta.

Eleinte a f�jdalom csak m�g elviselhetetlenebb lett. Sikoltoztam, verg�dve pr�b�ltam szabadulni a hideg kezek a szor�t�s�b�l. Hallottam Alice-t, amint nyugtatgatni pr�b�lt. Valami s�lyos dolog a f�ldh�z r�gz�tette a l�bamat, a fejemet pedig Carlisle fogta k�t k�kem�ny karj�nak harap�fog�j�ba.

Azt�n lassank�nt m�r nem h�nykol�dtam olyan hevesen, a kezemet perzsel� f�jdalom is egyre tompult. A t�z al�bbhagyott, lassank�nt egyeden par�zsl� pontt� sz�k�lt.

Ahogy cs�kkent a f�jdalom, �gy hom�lyosult a tudatom. Att�l f�ltem, �jra visszazuhanok a fekete v�z m�ly�re, s elvesz�tem Edwardot a s�t�ts�gben.

−  Edward − leheltem, de nem hallottam a saj�t hangomat. Ok viszont hallottak engem.

− Itt van melletted, Bella.

−  Maradj, Edward, maradj velem...

−  Veled maradok! − Elgy�t�rt hangja valahogy m�gis diadalittas. El�gedetten fels�hajtottam. A t�z kialudt, �s minden f�jdalmam

enyh�lni kezdett, ahogy lassan �lmos �lmoss�g sziv�rgott sz�t eg�sz testemben.

−  Siker�lt? −  k�rdezte Carlisle, valahol nagyon messze.

− Tiszt�nak �rzem a v�r�t −  felelte Edward cs�ndesen. −  Val�s�gos morfium.

−  Bella! −  sz�longatott Carlisle. Megpr�b�ltam felelni:

−  Mmmm?

−  Kialudt a t�z?

− Igen −  s�hajtottam. − K�sz�n�m, Edward!

− Szeretlek − mondta.

− Tudom − suttogtam v�gtelen�l f�radtan.

�s akkor meghallottam azt a hangot, amit a legjobban szerettem vil�gon: Edward cs�ndes nevet�s�t. Csak �gy �radt bel�le a megk�nnyebb�l�s.

− Bella! − sz�l�tott meg �jra Carlisle. Ny�g�sen pislogtam r�: aludni szerettem volna.

− Igen?

− Hol van �desany�d?

−  Florid�ban −  s�hajtottam. −  A vad�sz becsapott, Edward! Megn�zte a vide�inkat! −  Sz�nalmasan gy�nge voltam m�g a felh�borod�shoz is.

De err�l eszembe jutott valami.

− Alice! −  Megpr�b�ltam kinyitni a szememet. −  Alice, a vide�... ismert t�ged, Alice, tudta, honn�t j�tt�l! −  suttogtam izgatottan.

Benzinszagot �rzek −  tettem hozz� csod�lkozva, m�r amennyire az agyamat lassan bet�lt� k�d engedte.

− Ideje elvinn�nk innen −  k�z�lte kurt�n Carlisle.

− Nem, �n ink�bb aludni szeretn�k! −  sir�nkoztam.

− Nyugodtan alhatsz, kedvesem, majd �n viszlek! −  nyugtatgatott Edward.

�s v�gre a karjaiban voltam, a mell�hez szor�tott −  lebegtem, �s m�r nem f�jt semmi.

−  �s most aludj, �des! −  hallottam m�g kedves szavait, azt�n m�ly �lomba zuhantam.