Magamra kapkodtam a ruh�imat, �s addig igazgattam az �zbarna magas nyak� pul�veremet, am�g szorosan r� nem simult a farmeremre. Lopva kilestem az ablakon, elment-e m�r Charlie. Az eget v�kony, puha felh�r�teg f�tyolozta, de �gy festett, mintha az els� sz�l elf�jhatn�.

Megreggeliztem, de egy�ltal�n nem �reztem az �tel �z�t. Amikor befejeztem, gyorsan elmosogattam, �s �jra kikukucsk�ltam, de nem v�ltozott semmi. �ppen elk�sz�ltem a fogmos�ssal, amikor a sz�vem vadul d�r�mb�lni kezdett a bord�im fal�n, mert halk kopogtat�st hallottam.

Az ajt�hoz reppentem: kisebb b�n�z�st k�vet�en siker�lt elh�znom a reteszt, v�g�l sarkig t�rtam az ajt�t, �s ott �llt Edward. Minden nyugtalans�gom elillant, amint megl�ttam az arc�t, �s m�lys�ges nyugalom sz�llt meg − most, hogy itt �llt el�ttem, a tegnapi f�lelmeim egyszer� butas�gnak t�ntek.

Komor volt az arca. De azt�n, ahogy v�gign�zett rajtam, megenyh�lt, �s felnevetett.

−J� reggelt! −  mondta somolyogva.

− Mi olyan nevets�ges? −  V�gign�ztem magamon, h�tha megfeledkeztem valami fontosr�l, mondjuk a cip�r�l vagy a nadr�gr�l.

− J�l �sszeill�nk! − Most l�ttam csak, hogy � is hossz�, vil�gos �zbarna pul�vert visel, a nyak�n�l kil�tszik a feh�r ing gall�rja, �s farmert. �n is vele kacagtam, noha megsz�lalt bennem a kis�rd�g: � bezzeg �gy fest, mint egy modell a kifut�n. �n mi�rt vagyok erre k�ptelen?

Bez�rtam a h�zat, Edward pedig a furgonhoz vonszolta mag�t, �s meg�llt az utas�l�s fel�li ajt�n�l, mint egy m�rt�r.

− Meg�llapodtunk! − eml�keztettem el�gedetten, azt�n a vol�nhoz �ltem, �s �tny�ltam az �l�s f�l�tt, hogy kinyissam neki az ajt�t.

− �s most hov�? −  k�rdeztem.

−  Kapcsold be a biztons�gi �vedet − k�z�lte a v�rtan� −, m�r most ideges vagyok!

Cs�ny�n n�ztem r�, de az�rt engedelmeskedtem.

− �s most hov�? − ism�teltem meg s�hajtva.

− Indulj el a sz�zegyesen �szak fel�! −  rendelkezett. Meglep�en nehezen siker�lt az �tra koncentr�lnom �gy, hogy a

tekintet�t ott �reztem az arcomon. Ezt azzal pr�b�ltam ellens�lyozni, hogy m�g a szokottn�l is �vatosabban vezettem a m�g alv� v�roson kereszt�l.

− �gy tervezed, hogy m�g naplemente el�tt ki�r�nk Forksb�l?

−  Ez a furgon el�g �reg ahhoz, hogy a te aut�d nagypap�ja legyen, �gyhogy t�bb tiszteletet! − v�gtam vissza.

Edward minden k�tked�se ellen�re r�videsen m�giscsak ki�rt�nk a v�rosb�l. S�r� aljn�v�nyzet �s z�lddel ben�tt fat�rzsek v�ltott�k fel a h�zakat �s gyepes udvarokat.

− Fordulj jobbra a nulla-tizesn�l! − utas�tott, amikor �ppen meg akartam k�rdezni, hogy most merre. N�m�n engedelmeskedtem.

− �s most addig hajts, am�g v�ge nem lesz a k�ves �tnak. Hallottam a hangj�n, hogy mosolyog, de nem n�ztem oda, nehogy igaza legyen, �s leszaladjunk az �tr�l.

− �s vajon mi van ott, ahol a k�ves �t v�get �r?

− Egy �sv�ny.

− Gyalogolni fogunk? −  H�la Istennek, teniszcip�t h�ztam.

− Baj? − Mintha sz�m�tott volna r�, hogy nem �r�l�k neki.

− Nem, dehogy! − bizonygattam. De ha a furgonomat is lass�nak tal�lta...

− Ne agg�dj, legfeljebb �t m�rf�ld az eg�sz, vagy annyi sem, van el�g id�nk!

�t m�rf�ld! Ha megnyikkanok, biztos meghallja, ahogy a hangom elcsuklik a r�m�lett�l. �t m�rf�ld alattomos gy�kerek �s ingatag k�vek k�z�tt, amelyek mind azon igyekeznek, hogy kificam�ts�k a bok�mat, vagy valami m�s m�don tegyenek mozg�sk�ptelenn�. Ez k�nos lesz...

Egy ideig n�m�n haladtunk: az elk�vetkez� borzalmakon j�rt az eszem.

− Mire gondolsz? − k�rdezte p�r perc m�lva Edward t�relmetlen�l.

− Azon gondolkodom, vajon hov� megy�nk! −  hazudtam megint.

− Egy helyre, ahov� szeretek kir�ndulni, amikor sz�p az id�.

Mik�zben besz�lt, mindketten az egyre v�konyod� felh�kre n�zt�nk.

−  Charlie szerint ma meleg lesz.

−  �s megmondtad Charlie-nak, hov� k�sz�lsz?

−  Hogyisne!

−  De Jessica �gy tudja, egy�tt megy�nk Seattle-be, nem? − Ez a gondolat mintha kiss� felvid�totta volna.

−  Nem, azt mondtam neki, hogy lemondtad.

−  Sz�val senki nem tudja, hogy velem vagy? −  M�r megint d�h�s volt.

−  Az att�l f�gg... te biztosan megmondtad Alice-nek, nem igaz?

−  K�sz, Bella, ez azt�n sokat seg�t! − fakadt ki. �gy tettem, mintha ezt meg se hallottam volna.

−   Annyira depresszi�s lett�l Forksban, hogy �ngyilkos akarsz lenni? −  f�rmedt r�m, amikor m�r egy ideje nem vettem r�la tudom�st.

−   Azt mondtad, bajt okozhat neked, ha... sokan l�tnak minket egy�tt −  eml�keztettem.

−  Sz�val te amiatt agg�dsz, hogy nekem mi bajom lehet abb�l, ha te nem ker�lsz haza? −  A hangja m�g mindig d�h�s �s metsz� volt.

B�lintottam, de az �tra szegeztem a szememet.

Edward morgott valamit halkan, de olyan gyorsan, hogy nem �rtettem, mit mond.

Az aut��t h�tral�v� r�sz�ben mindketten hallgattunk. Ereztem a hull�mokban fel�m �rad� tehetetlen d�h�t, de nem tudtam, mit mondhatn�k m�g.

Azt�n az �t elfogyott, sz�k �sv�nybe futott, amelynek kezdet�t egy f�b�l k�sz�lt t�bl�cska jelezte. Leparkoltam a keskeny �tpadk�n. Edward haragja megijesztett, �s att�l is f�ltem, hogy most, hogy m�r nem vezetek, r� kell majd n�znem. Meleg volt, melegebb, mint b�rmikor az�ta, hogy Forksba �rkeztem, majdnem f�lledt volt a leveg� a felh�s �g alatt. Kib�jtam a pul�veremb�l, a derekamra k�t�ttem, �s �r�ltem, hogy k�nny�, ujjatlan bl�zt vettem al�ja − k�l�n�sen �gy, hogy �t m�rf�ldet fogunk gyalogolni.

Edward bev�gta a furgonajt�t, � is levette a pul�ver�t. Az �ttalan, s�r� boz�tot vizsg�lta.

−  Erre! −  mutatta. Azzal elindult befel� a s�r�be.

−  Na �s az �sv�ny? −  A hangomb�l nyilv�n ki�rz�d�tt a p�nik, mik�zben sietve megker�ltem a furgont, hogy utol�rjem.

−  Csak azt mondtam, hogy van egy �sv�ny az �t v�g�n, nem azt, hogy azon megy�nk.

−  Nem az �sv�nyen? −  riadoztam.

−  Ne f�lj, nem engedem, hogy elt�vedj! − fordult vissza cs�fond�ros mosollyal, �s nekem el�llt a l�legzetem. Feh�r, r�vid ujj� inget viselt, de nem gombolta be, �s a nyaka feh�r b�re megszak�t�s n�lk�l olvadt mellkas�nak m�rv�nyos feh�rs�g�be, t�k�letes izomzat�t t�bb� m�r nem rejtette-sejtette pul�ver. T�l t�k�letes, has�tott bel�m a k�ts�gbees�s. Kiz�rt, hogy ezt az isteni teremtm�nyt nekem sz�nta a sors...

F�lre�rtette f�jdalmas arckifejez�sem.

−  Haza akarsz menni? − k�rdezte cs�ndesen, �s most m�r az � hangja is teli volt f�jdalommal, ha m�sf�l�vel is, mint az eny�m.

−   Nem! −  Elindultam fel�je, m�g csak ott nem �lltam szorosan mellette. B�rmennyi k�z�s id�t sz�nt is nek�nk a sors, egy percet sem akartam vesz�teni bel�le.

−  Mi a baj? −  k�rdezte nagyon gy�ng�den.

−  Nem vagyok j� t�r�z� − feleltem tomp�n. − Nagyon t�relmesnek kell lenned velem.

− Tudok t�relmes is lenni, ha nagyon akarok! − Mosolyogva n�zett a szemembe, szeretett volna kiemelni hirtelen, megmagyar�zhatatlan cs�gged�semb�l.

De az �n mosolyom nem siker�lt valami meggy�z�re.

− Haza foglak vinni −  �g�rte. Nem tudtam eld�nteni, �gy �rtette-e, hogy minden k�r�lm�nyek k�z�tt, vagy �gy, hogy akkor, ha most r�gt�n hazaindulunk. Tudtam, azt hiszi, a f�lelem zaklatott fel, �s �jra h�l�t adtam az �gnek, hogy �n vagyok az egyeden ember, akinek a gondolataiban nem tud olvasni.

− Ha azt akarod, hogy m�g naplemente el�tt megtegyem azt az �t m�rf�ldet ebben a dzsungelben, akkor jobb, ha azonnal elindulsz, �s mutatod az utat! −  mondtam g�nyosan. Edward pr�b�lt kiigazodni rajtam, a hanghordoz�somon �s az arckifejez�semen. Egy perccel k�s�bb f�ladta, �s elindult befel� az erd�be.

Nem is volt olyan neh�z, mint hittem. A talaj t�bbnyire egyenletes volt, �s Edward f�lreh�zta el�lem a nedves p�fr�nyok �s ind�k sz�vev�ny�t. Ny�legyenesen haladt el�re: amikor kid�lt fat�rzs vagy szikla ker�lt az utunkba, seg�tett �tm�szni rajta, a k�ny�k�mn�l fogva megemelt, azt�n abban a pillanatban el is engedett, amint szerencs�sen �t�rtem. Valah�nyszor hideg keze meg�rintett, a sz�vem mindig megl�dult. K�t ilyen alkalommal l�ttam valamit az arc�n, ami arra vallott, hogy k�pes meghallani a sz�vver�semet.

Megpr�b�ltam nem egyfolyt�ban a t�k�letes test�ben gy�ny�rk�dni. Hi�ba. Valah�nyszor r�n�ztem, a sz�ps�ge l�tt�n mindig �lesen bel�m has�tott a szomor�s�g.

Az id� nagy r�sz�ben n�m�n haladtunk. Olykor tal�lomra k�rdezett valamit, amit m�g nem siker�lt kiszednie bel�lem az elm�lt k�t napban. Megk�rdezte, hogyan szoktuk meg�nnepelni a sz�let�snapomat, milyen tan�raim voltak az �ltal�nosban, tartottam-e �llatot gyerekkoromban − �s k�nytelen voltam bevallani, hogy miut�n sorozatban h�rom aranyhalat siker�lt kiny�rnom, f�lhagytam a k�s�rletez�ssel. Ezen nevetett, hangosabban, mint ahogy megszoktam t�le − a nevet�se �gy visszhangzott a n�ptelen erd�ben, mint a harangsz�.

Az �t m�rf�ldre r�ment az eg�sz d�lel�tt, de Edward semmi jel�t nem adta, hogy t�relmetlen lenne. Az erd� �gy ter�lt el k�r�l�tt�nk, mint valami v�ns�ges v�n f�kb�l �ll�, v�ge�rhetetlen labirintus, �s �n m�r kezdtem nyugtalankodni, hogy soha nem tal�lunk ki bel�le. Edward viszont teljesen nyugodtan, otthonosan mozgott a z�ld �tveszt�ben, �s meg se fordult a fej�ben, hogy esetleg nem j� fel� megy�nk.

N�h�ny �r�val k�s�bb a lombok s�tr�n �tsz�r�d� f�ny s�t�t olajz�ldb�l ragyog� j�dez�ldre v�ltozott. Kis�t�tt a nap, ahogy Edward megj�solta. El�sz�r, ami�ta elindultunk befel� az erd�be, v�gigfutott rajtam az izgalom − azt�n a k�vetkez� pillanatban felv�ltotta a t�relmetlens�g.

−  Csak nem meg�rkezt�nk? −  k�rdeztem zs�rt�l�d�st sz�nlelve.

−   Majdnem. − Elmosolyodott, �rz�kelte megv�ltozott hangulatomat. −  L�tod ott el�l a vil�goss�got?

Hunyorogtam.

−  Uhm, l�tnom kellene? Elvigyorodott.

−  Lehet, hogy a te szemednek innen m�g t�l t�voli.

−  Ideje szemorvoshoz mennem − morogtam, mire Edward m�g sz�lesebben vigyorgott.

�jabb sz�z l�p�s ut�n m�r �n is tiszt�n l�ttam, hogy vil�gosodni kezd a f�k k�zt, a z�ld dereng�s �tadja hely�t a s�rga f�nynek.

Minden l�p�ssel n�tt�n, n�tt a t�relmetlens�gem. Edward el�reengedett, �s nesztelen�l k�vetett.

El�rtem a f�nyfolt sz�l�t, �s a p�fr�nyok f�gg�nye m�g�l kil�ptem a leggy�ny�r�bb helyre, amelyet �letemben l�ttam. A kis r�t t�k�letesen kerek volt, �s teljesen ben�tt�k a vadvir�gok − s�rga �s halv�ny feh�r viol�k miri�dja. Valahonn�t a k�zelb�l patakcsobog�s muzsik�j�t hallottam. A nap pontosan a fej�nk f�l�tt �llt, �s el�rasztotta a kerek r�tet s�rg�s, k�pr�ztat� f�ny�vel. Lassan, megrend�lten l�pkedtem a puha f�ben, a hull�mz� vir�gsz�nyegen kereszt�l a meleg, aranyf�ny� leveg�ben. F�l�ton h�tran�ztem, meg akartam osztani vele mindezt a sz�ps�get, de nem volt ott m�g�ttem, mint hittem. Megp�rd�ltem, r�m�lten kutattam, merre lehet. V�gre megl�ttam: m�g mindig ott �llt a tiszt�s sz�l�n a lombok s�r� s�tra alatt, �s engem n�zett. Csak ekkor jutott eszembe, amir�l a r�t sz�ps�ge l�tt�n megfeledkeztem − hogy van valami rejt�ly Edwarddal �s a napf�nnyel kapcsolatban, �s azt �g�rte, ma megmutatja nekem.

Egy l�p�st tettem fel�je, a szemem k�v�ncsian felragyogott. Az � pillant�sa �vatos volt �s t�tov�z�. B�tor�t�an r�mosolyogtam, integetve h�vtam, �s megint k�zelebb l�ptem hozz�. Figyelmeztet�en f�lemelte a kez�t. Megtorpantam.

Edward m�ly l�legzetet vett, azt�n kil�pett a d�li nap ragyog� f�ny�be.