- Charlie! Nem hagyhatod ott! Nem hagyhatod! – Hánykolódtam a hám ellen.

- Igaza van. – mondta Alice.

A kocsi enyhén lelassult.

- Csak nézzük át a lehetőségeinket. – hízelgett Alice

A kocsi újra lassult, még észrevehetőbben, majd hirtelen egy csikorgással megálltunk az országút szélén. Nekifeszültem a hámnak, aztán vissza az ülésnek.

- Nincsenek lehetőségek. – sziszegte Edward.

- Nem hagyom ott Charlie-t! – sikoltoztam.

Rám sem hederített.

- Vissza kell vinnünk. – szólalt meg végül Emmett.

- Nem. – Edward hajthatatlan volt.

- Sehol nincs hozzánk képest. Hozzá sem fog tudni érni.

- Várni fog.

Emmett mosolygott.

- Én is tudok várni.

- Nem láttad – nem érted. Ha egyszer elkezd vadászni, összezavarhatatlan. Meg kell ölnünk.

Emmett nem tűnt idegesnek az ötlettől.

- Ez egy lehetőség.

- És a nő. Vele van. Ha harcba torkollik, a vezető is velük lesz.

- Elegen vagyunk.

- Van még egy lehetőség. – mondta Alice halkan.

Edward dühösen felé fordult, a hangja hólyagzó vicsorítás.

- Nincs — több — lehetőség!

Emmett és én mindketten sokkolva néztünk rá, de Alice nem tűnt meglepettnek.

A csend egy hosszú percig tartott, amíg Edward és Alice egymást nézték.

Én közbevágtam.

- Akarja valaki hallani a tervem?

- Nem. - morogta Edward. Alice őt bámulta, már bosszantva.

- Nézd, - mondtam. - Visszaviszel.

- Nem - ellenkezett.

Ránéztem, majd folytattam.

- Visszaviszel. Elmondom apámnak, hogy haza akarok menni Phoenix-be. Összepakolom a holmim. Várunk, míg ez a vadász figyel, majd futunk. Követni fog minket, és békén hagyja Charlie-t. Charlie nem hívja rá a családodra az FBI-t. Ezután már olyan átkozott helyre viszel, ahová akarsz.

Mind megdöbbenve néztek rám.

- Ez tényleg nem rossz ötlet. – Emmett meglepődése egyértelműen sértő volt.

- Talán működhet — és nem hagyhatjuk az apját egyszerűen védelem nélkül. Te is tudod - mondta Alice.

Mindenki Edwardra nézett.

- Túl veszélyes — Nem akarom 100 mérföldes körzetben a közelében tudni.

Emmett volt a legbizakodóbb.

- Edward, nem fog minket utolérni.

Alice elgondolkozott egy percre.

- Nem látom őt támadni. Megpróbálja megvárni, míg egyedül hagyjuk őt.

- Nem fog sok időbe telni, hogy kitalálja, hogy ez nem fog megtörténni.

- Szeretném, ha hazavinnél. - próbáltam határozottnak hangzani.

Edward a halántékához nyomta ujjait, és összeszorította a szemeit.

- Kérlek - mondtam lágyabb hangon.

Nem nézett fel. Amíg beszélt, hangja megviseltnek hangzott.

- Ma este mész, akár látja a vadász akár nem. Elmondod Charlie-nak, hogy nem maradhatsz tovább Forksban. Mondhatsz akármit neki, csak működjön. Az elsődleges dolgokat pakold be a kézitáskádba, majd szállj be a kocsidba. Nem érdekel, mit mond neked. 15 perced van. Érted? 15 perc onnantól, hogy átértél a küszöbön.

A Jeep beindult, és megfordultunk, a kerekek csikorogtak. A sebességmérő mutatója versenyzett az óráéval.

- Emmett? - kérdeztem, egyértelműen a kezeimre nézve.

- Oh, bocsi. – engedte, hogy lazítsak.

Percek teltek el csendben, csak a motor zúgása hallatszott. Majd Edward újra megszólalt.

- Így fog történni. Mikor a házhoz érünk és a vadász nincs ott, akkor elmegyek vele az ajtóig. Ezután lesz 15 perce. - A visszapillantó tükörben rám nézett. - Emmett, te figyeled a ház környékét. Alice, te hozod a furgont. Én bent leszek, amíg ő is. Miután kint van, ti ketten elmentek a Jeep-pel és elmondjátok Carlisle-nak.

- Nem, - vágott közbe Emmett. - Veled megyek.

- Amíg meg nem tudjuk, milyen messzire kell mennünk, veled leszek.

Edward sóhajtott.

- Amíg a vadász itt van – folytatta komoran – addig megyünk.

- Megcsináljuk, mielőtt ideér. – mondta Alice magabiztosan.

Úgy tűnt, Edward belement. Akármi is volt a baja Alice-cel, most nem kételkedhetett benne.

- Mit csinálunk a Jeep-pel? – kérdezte.

A hangja kemény élt ütött meg.

- Haza fogod vinni.

- Nem, én nem - mondta nyugodtan.

Az érthetetlen káromkodások áramlása újra elkezdődött.

- Nem férünk el mind a kocsimban. – suttogtam.

Úgy tűnt, mintha Edward nem hallana engem.

- Azt hiszem, egyedül kellene elengedned. – mondtam még csendesebben.

Ezt hallotta.

- Bella, kérlek, csináljuk ezt az én módszeremmel, csak most az egyszer. – mondta, miközben összeszorította a fogait.

- Figyelj, Charlie nem féleszű. - tiltakoztam. - Ha nem vagy holnap a városban, akkor gyanút fog.

- Ez most nem tartozik a tárgyhoz. Megbizonyosodunk róla, hogy biztonságban van, és ez az, ami számít.

- És mi lesz a vadásszal? Látta mit csináltál este. Azt fogja hinni, hogy velem vagy, akárhova is mész.

Emmett rám nézett, újra sértően meglepődve.

-Edward, hallgass rá. - Buzdította. - Szerintem igaza van.

- Igen, igaza van. - helyeselt Alice.

- Ezt nem tudom megtenni. - Edward hangja fagyos volt.

- Emmettnek is maradnia kéne. - folytattam. - Apa rá furcsán néz.

- Mi? - fordult felém Emmett.

- Jobban teszed, ha itt maradsz. - helyeselt Alice.

Edward hiszékenyen nézett rá.

- Úgy gondolod egyedül kellene elengednem?

- Természetesen nem. - mondta Alice. - Jasper és én elvisszük.

- Nem tehetem - ismételte Edward, de a hangjában most nyoma volt a legyőzöttségnek. A logika működött rajta.

Próbáltam meggyőző lenni.

- Maradj itt egy hétig ... - A tükörben láttam a kifejezést az arcán és kijavítottam -.. Pár napig. Hadd lássa Charlie, hogy nem raboltál el és félrevezetjük Jamest is. Legyünk biztosak benne, hogy már nem követ. Aztán találkozhatunk. Persze kerülő úton gyere, és akkor Jasper és Alice hazamehetnek.

- Úgy láttam, meggondolja.

- Találkozni hol?

- Phoenixben. - természetesen.

- Nem. Hallani fogja, hová készülsz. - mondta türelmetlenül.

- És te nyilvánvalóan úgy fogsz tenni, mintha ez egy csel lenne. Ő tudni fogja, hogy mi tudjuk, hogy ő hallgatózik. Soha nem fogja elhinni, hogy oda megyek, ahová mondom.

- Ördögi. - kuncogott Emmett.

- És ha nem működik?

- Sokmillió ember van Phoenix-ban. - tájékoztattam.

- Nem olyan nehéz találni egy telefonkönyvet.

- Nem haza megyek.

- Oh? - érdeklődött, egy veszélyes éllel a hangjában.

- Már elég idős vagyok ahhoz, hogy megtaláljam a saját helyem.

- Edward, mi vele leszünk. - emlékeztette Alice.

- Mit fogtok csinálni Phoenix-ben? - kérdezte csípősen.

- Bent maradunk.

- Nekem tetszik. - Emmett James sarokba szorításán gondolkodott, semmi kétség.

- Fogd be, Emmett.

- Nézd, ha akkor próbáljuk elkapni, mikor még itt van, több esélye van annak, hogy valaki megsebesül – ő fog megsebesülni, vagy te, miközben próbálod védeni. Most, hogy egyedül kapjuk el... – állt meg egy lassú mosollyal. Igazam volt.

A Jeep lassan csúszott tovább, ahogy beértünk a városba. A bátor beszédem ellenére, éreztem, ahogy felállt a szőr a hátamon. Charlie-ra gondoltam, egyedül a házban, és próbáltam bátor maradni.

- Bella. - Edward hangja nagyon lágy volt. Alice és Emmett kinéztek az ablakaikon. - Ha hagyod, hogy bármi történjen veled – bármi – téged foglak felelősnek tartani. Érted?

- Igen. - nyeltem.

Alice felé fordult.

- Jasper tudja majd kezelni?

- Bízz benne, Edward. Jól csinálja, nagyon jól, mindent átgondolva.

- És te tudod kezelni? - kérdezte.

És a kecses, kis Alice visszahúzta az ajkait egy szörnyű grimaszba és elengedett egy torokvicsorítást, ami terrorral töltött el.

Edward rámosolygott.

- De tartsd meg a véleményed magadnak – mormogta hirtelen.