-Nem �gy �rtettem. - ellenkeztem. - Ott voltam, nagy �gy. De a m�sik kett�t nem zavartam. Mi�rt d�nt�tt �gy ez a James, hogy meg akar �lni? Vannak m�s emberek is, mi�rt engem?

Hezit�lt, gondolkozva, miel�tt v�laszolt.

-Ma este j� bepillant�st nyertem a fej�be. - kezdte halkan. - Nem vagyok benne biztos, hogy tehettem volna b�rmit, hogy ezt elker�ljem, miut�n megl�tott t�ged. R�szben a te hib�d. - a hangja keser� volt. - Ha nem lenne annyira �nycsiklandoz�an j� illatod, tal�n nem �rdekelte volna. De mikor megv�dtelek... nos, att�l csak rosszabb lett. Nincs hozz�szokva, hogy megg�tolj�k, teljesen mindegy, milyen jelent�ktelen az �ldozata. Vad�szk�nt �s semmi m�sk�nt gondol saj�t mag�ra. A l�tez�se l�nyege a nyomk�vet�s, �s egy kih�v�s az, amit k�r az �lett�l. Hirtelen mi pedig egy gy�ny�r� kih�v�st aj�nlottunk neki, egy hatalmas kl�n er�s harcosokkal, mind v�dik az egyetlen gyenge, sebezhet� l�ncszemet. El sem hinn�d, mennyire boldog most. Ez a kedvenc j�t�ka, mi pedig �lete legizgalmasabb j�t�k�v� tett�k. - a hangja tele volt undorral.

Meg�llt egy pillanatra.

-De ha csak �lltam volna, nem csin�lva semmit, akkor egyb�l meg�lt volna t�ged. - mondta rem�nytelen frusztr�ci�val.

-Azt hittem... a t�bbiek sz�m�ra nem olyan az illatom... mint neked. - mondtam hezit�lva.

-Nem is. De ez nem jelenti, hogy nem vagy cs�b�t�s mindegyik�k sz�m�ra. Ha annyira vonzottad volna a vad�szt, mint ahogy engem, akkor abb�l ott r�gt�n harc lett volna.

Megremegtem.

-Azt hiszem, nincs m�s megold�s, meg kell �ln�m. - suttogta. - Carlisle-nak nem fog tetszeni.

Hallottam, ahogy a kerekek a h�don, b�r a foly�t nem l�ttam a s�t�tben. Tudtam, hogy k�zeled�nk. Most kellett megk�rdeznem.

-Hogyan �lsz meg egy v�mp�rt?

Kif�rk�szhetetlen szemekkel pillantott r�m �s a hangja hirtelen durva lett.

- Csak �gy mehetsz biztosra, ha darabokra t�ped �s el�geted a darabokat.

-�s a m�sik kett� is vele fog harcolni?

-           A n� biztosan. Laurentben nem vagyok biztos. Nem k�t�dnek t�l er�sen, csak k�nyelemb�l van vel�k. Meglepte, amit James a mez�n m�velt.

-De James �s a n�, meg akarnak majd �lni? - k�rdeztem remeg� hangon.

-Bella, ne merj miattam agg�dni. Az egyetlen aggodalmad az legyen, hogy magad biztons�gban tartsd, k�rlek, k�rlek, ne csin�lj semmi meggondolatlans�got.

- M�g mindig k�vet?

-Igen. De nem fogja megt�madni a h�zat. Nem ma este.

R�fordult a l�thatatlan �tra, Alice k�vetett minket.

Egyenesen a h�zhoz hajtottunk. A f�nyek bent vil�gosak voltak, de nem vil�g�tott�k meg az erd� s�t�tj�t. Emmett kinyitotta az ajt�mat, miel�tt meg�llt volna a kocsi; kih�zott az �l�sr�l �s mint egy focilabd�t szor�tott a mellkas�hoz, �s az ajt�hoz rohant velem.

Beviharzottunk a nagy feh�r szob�ba, Edward �s Alice mellett�nk. Mindenki ott volt; m�r talpon voltak, az �rkez�s�nk hangj�ra. Laurent is ott �llt k�zt�k. Hallottam, Emmett halk morg�s�t, ahogy letett engem Edward mell�.

-K�vet minket. - jelentette be Edward, balj�slat�an.

Laurent arca szomor� volt. - Tartottam t�le.

Alice odat�ncolt Jasper mell� �s a f�l�be suttogott; az ajkai gyorsan mozogtak, ahogy halkan besz�lt. Majd ketten felrep�ltek a l�pcs�n. Rosalie ut�nuk n�zett, majd gyorsan Emmett mell� l�pett. Gy�ny�r� szemei fesz�ltek voltak �s – mikor akaratlanul az arcomra pillantott – d�h�sek.

-Mit fogunk tenni? - k�rdezte Carlisle Laurentet hideg hangon.

-Sajn�lom. - v�laszolta. - Tartottam t�le, mikor a fiad megv�dte, hogy az felh�zza.

-Meg tudod �ll�tani?

Laurent megr�zta a fej�t. - Semmi nem �ll�tja meg James-t ha egyszer elkezdi.

-Majd mi meg�ll�tjuk. - �g�rte Emmett. K�ts�gtelen volt, mire gondol.

-Nem �lhetitek meg. Soha nem l�ttam semmi hozz� hasonl�t a h�romsz�z �vem alatt. Teljesen megsz�llott. Ez�rt csatlakoztam a csapat�hoz.

James csapata, gondoltam, h�t persze. Az eg�sz el�ad�s a vezet�r�l a tiszt�son csak ennyi volt. Egy el�ad�s.

Laurent megint megr�zta a fej�t. R�m pillantott, zavartan, majd vissza Carlisle-ra. - Biztos vagy benne, hogy meg�ri?

Edward �v�lt�se megr�zta a szob�t; Laurent h�tr�lni kezdett.

Carlisle len�z�en n�zett Laurent-re. - Att�l tartok, d�nt�st kell hoznod.

Laurent meg�rtette. Egy pillanatra zavarban volt. A szemeivel felm�rt minden arcot, �tf�s�lve a vil�gos szob�t.
-Tisztelem az �letet amit itt alkottatok. De nem akarok ennek a k�zep�be ker�lni. Egyik�t�kre sem tekintek ellens�gk�nt, de nem fogok ki�llni James ellen. Brili�ns elm�je �s semmihez nem hasonl� �rz�kei vannak. Ugyanannyira k�nyelmesen �l az emberi vil�gban, mint ahogy ti, �s nem fog csak �gy nektek rontani... Sajn�lom, hogy ennek itt el kellett szabadulnia. Igaz�n sajn�lom. - lehajtotta a fej�t, de l�ttam, hogy m�g egy gyors pillant�st vet r�m.

-Menj b�k�vel. - hangzott Carlisle form�lis v�lasza.

Laurent m�g egyszer k�rben�zett, majd kisietett az ajt�n.

A csend alig tartott egy m�sodpercig.

-Milyen k�zel? - k�rdezte Carlisle Edwardot.

Esme m�r mozg�sban volt; a kezei meg�rintettek egy billenty�zetet a falon, �s egy tompa zajt k�vet�en, hatalmas f�m red�ny�k kezdt�k befedni az �veg falat. Sz�jt�tva n�ztem.

-K�r�lbel�l h�rom m�rf�ldre, a foly�n t�l; ott k�r�z, v�rva, hogy tal�lkozzon a n�vel.

-Mi a terv?

-Elcsaljuk, azt�n Jasper �s Alice d�lre menek�lnek Bell�val.

-�s ut�na?

Edward hangja s�ri volt. - Amint Bella el�g messze van, levad�sszuk.

-Azt hiszem, nincs m�s v�laszt�sunk. - �rtett egyet Carlisle komor arccal.

Edward Rosalie-hoz fordult.

-Menjetek fel �s cser�lj vele ruh�t. - utas�totta Edward. Rosalie visszan�zett r�, hitetlenkedve.

-Mi�rt tenn�m? - sziszegte. - Ki � nekem? Csak egy fenyeget�s, egy vesz�ly, amit �gy d�nt�tt�l, hogy r�nk szabad�tasz.

�sszerezzentem a m�regt�l a hangj�ban.

-Rose... - suttogta Emmett, az egyik kez�t a v�ll�ra helyezve. Rosalie ler�zta mag�r�l.

De �n Edwardot figyeltem, �vatosan, ismerve a v�rm�rs�klet�t, f�lve a reakci�j�t�l.

Meglepett. Elfordult Rosalie-t�l, mintha nem is sz�lt volna, mintha nem is l�tezne.

-Esme? - k�rdezte nyugodtan.

-Persze. - motyogta Esme.

Esme egy szempillant�s alatt mellettem volt, k�nnyed�n mag�val h�zva, majd a karjaiba vett �s felsuhantunk a l�pcs�n, m�g miel�tt meglep�dhettem volna.

-Mit csin�lunk? - k�rdeztem l�legzetvisszafojtva, mikor letett egy s�t�t szob�ban, valahol az emeleten.

-Megpr�b�ljuk �sszezavarni a szagokat. Nem fog sok�ig m�k�dni, de tal�n seg�t nektek menek�lni. - Hallottam, ahogy a ruh�i a f�ldre esnek.

-Nem hiszem, hogy megfelel� a m�ret... - hezit�ltam, de a kezei m�r le is h�zt�k az ingemet. A farmeromb�l gyorsan kib�jtam. �tadott nekem valamit, ami p�l�nak t�nt. Pr�b�ltam beb�jtatni a kezem a megfelel� lyukakon. Amint k�sz voltam �tadta a nadr�gj�t. Felh�ztam, de a l�bam nem �rt ki; t�l hossz� volt. N�m�n felhajtotta p�rszor a sz�rakat, hogy tudjak �llni. Valahogy � m�r a ruh�imban volt. Visszah�zott a l�pcs�h�z, ahol Alice �llt, egy kis b�rt�sk�val a kez�ben. Mindketten megragadt�k az egyik k�ny�k�met �s lesz�guldottunk a l�pcs�n.

�gy t�nt, lent mindent elint�ztek a t�voll�t�nkben. Edward �s Emmett indul�sra k�sz voltak, Emmett h�t�n egy neh�znek t�n� h�tizs�k. Carlisle valami kicsit adott �t Esme-nek. Majd megfordult �s Alice-nek is adott egy ugyanolyat – egy apr� ez�st mobilt.

-Esme �s Rosalie viszik el a te furgonodat, Bella. - mondta nekem, mik�zben elhaladt mellettem. B�lintottam, agg�dva n�zve Rosalie-ra. Cs�ny�n n�zett Carlisle-ra, neheztel� arckifejez�ssel.

-Alice, Jasper; ti viszitek a Mercedes-t. D�len sz�ks�getek lesz a s�t�t�tett ablakokra.

�k is b�lintottak.

-Mi pedig a Jeep-et vissz�k.

Meglep�dtem, mikor l�ttam, hogy Carlisle Edwarddal megy. Hirtelen �szrevettem, f�lelemmel, hogy m�r felk�sz�ltek a vad�sz�s bulira.

-Alice, - k�rdezte Carlisle. - beveszik a csalit?

Mindenki Alice-t figyelte, ahogy behunyta a szemeit �s hihetetlen�l mozdulatlann� v�lt.

V�g�l a szemei kiny�ltak. - K�vetni fog titeket. A n� a furgont k�veti majd. Ut�na k�pesek lesz�nk mi is elindulni. - a hangja magabiztos volt.

-Induljunk. - Carlisle a konyha fel� indult.

De hirtelen Edward mellettem volt. Felemelt vas kezeivel, mag�hoz szor�tva. �gy t�nt nem �rdekli, hogy a csal�dj�nak t�bbi tagja minket n�z �s az arcomat az �v�hez h�zta, a l�baim m�r nem �rintett�k a f�ldet. A legr�videbb m�sodpercig, az ajkai jegesen �s kem�nyen az eny�meken voltak. Majd v�ge lett. Letett, �g mindig tartva az arcomat, fens�ges izz� szemei �gett�k az eny�meket.

A szemei �resek lettek, k�v�ncsian halottak, majd elfordult.

�s mind elt�ntek.

Ott �lltunk, a t�bbiek nem n�ztek r�m, ahogy k�nnyek csordultak le hangtalanul az arcomon.

A cs�nd ez�ttal tov�bb tartott, majd Esme telefonja vibr�lni kezdett a kez�ben. Egy villan�ssal a f�l�n�l volt.

-Most. - mondta. Rosalie egy �jabb fel�m l�vellt pillant�s n�lk�l kiviharzott az ajt�n. - Vigy�zz magadra. - a suttog�sa m�g lebegett egy kicsit a leveg�ben, ahogy kimentek a szob�b�l. Hallottam, ahogy a furgon mennyd�r�gve �letre kel, majd elt�nik.

Jasper �s Alice v�rtak. �gy t�nt Alice telefonja a f�l�n�l volt, miel�tt rezegni kezdett volna.

-Edward azt mondja, hogy a n� Esme nyom�ban van. Hozom a kocsit. - elt�nt a s�t�tben, abban az ir�nyba, amerre Edward is t�vozott.

Jasper �s �n egym�sra n�zt�nk. Olyan messze volt t�lem, ahogy csak lehetett... �vatos volt..

-Tudod, t�vedsz. - mondta halkan.

-Tess�k? - kapkodtam a leveg� ut�n.

-�rzem, amit most �rzel, �s meg�ri �rted.

-Nem. - motyogtam. - Ha b�rmi t�rt�nik vel�k, az a semmi�rt lesz majd.

-T�vedsz. - ism�telte, kedvesen r�m mosolyogva.

Semmit nem hallottam, de Alice bel�pett az ajt�n �s mell�m l�pett, el�re ny�jtott kezekkel.

-Szabad? - k�rdezte.

-Te vagy az els�, aki enged�lyt k�r. - mosolyogtam k�nyszeredetten.

Felemelt v�kony karjaival olyan k�nnyed�n, ahogy Emmett tette, v�delmez�en eltakarva engem, majd kisuhantunk az ajt�n, a vil�gos f�nyeket magunk m�g�tt hagyva.