Bel�m ny�lalt a nyugtalans�g. Nagyon gyorsan �szreveszi a legapr�bb hib�kat is. Nagyon ravasz,f�leg ahhoz k�pest, hogy ennyire fesz�lyezette a k�zels�gemt�l. Erre nem sz�m�tottam. De most nagyobb a probl�m�m is ad�dott enn�l,s�t, m�g a lez�rt fejecsk�j�n�l is nagyobb gond. Kifogytam a leveg�b�l. Ha tov�bb akarok besz�lgetni vele, musz�j lesz leveg�t vennem. An�lk�l el�g neh�z lenne besz�lgetni. Szerencs�tlens�g�re, azzal hogy a padt�rsam lett, musz�j lesz egy�tt dolgoznunk a mai gyakorlati �r�n. Furcs�nak t�nt- �s meglehet�sen durv�nak, hogy ezek ut�n figyelmen k�v�l hagyjam, am�g egy�tt munk�lkodunk. Csak m�g  gyan�sabb� �s aggaszt�bb� v�ln�k a szem�ben.

Olyan t�vol hajoltam t�le, amilyen csak tudtam an�lk�l, hogy megmozd�tottam volna a sz�kemet, �s elford�tottam a fejem a folyos� fel�. Megfesz�ltem , az izmaimat pr�b�ltam egy helyben tartani �s gyorsan vettem egy teli t�d�nyi leveg�t, csak a sz�mon kereszt�l.

„Ahh…!”

Val�ban k�nszenved�s volt. An�lk�l, hogy �rezhettem volna az illat�t megtapadt a nyelven h�tulj�n, �reztetve az �z�t a torkom hirtelen �jra l�ngolni kezdett, olyan er�sen mint m�lt h�ten mikor el�sz�r megcsapott az illata. �sszeszor�tottam a fogamat �s pr�b�ltam uralkodni magamon.

„�s,  kezdhetitek!”- mondta Mr. Banner.

�gy �reztem minden apr� r�sz�t be kell vetnem az �nuralmamnak, amit valaha is tanultam, 70 �v kem�ny munk�j�val �s visszafordultam a l�nyhoz, aki az asztalra meredt, mosolyogva.

„H�lgyek� az els�bbs�g, partner…?”- aj�nlottam fel.

Ahogy megl�tta milyen arcot v�gok, az arc�r�l ki�r�ltek az �rzelmek , a szeme t�gra ny�lt .

Ajaj vajon mit l�tott az arcomon?Megint megijedt?Nem sz�lt egy sz�t sem …

„Vagy szeretn�d, ha ink�bb �n kezden�m?”- k�rdeztem, halkan.

„Nem”- mondta �s a s�padt arca megint �tment pirosba.

„Megpr�b�lom els�k�nt!”

Megn�ztem az asztalon a berendez�st, a mikroszk�pot, a hozz� val� kis dobozokat, azt�n azt, ahogy a v�r �ramlik a tiszta b�re alatt.

Vettem m�g egy gyors leveg�t, a fogaim k�zt, de az �ze nyom�n fell�ngolt bennem a „szomj�s�g”, �gy hogy a torkom is belef�jdult.

„Prof�zis”- mondta gyors m�rlegel�s ut�n .Elkezdte kicser�lni a vizsg�lt dobozt a k�vetkez�re, biztos volt a dolg�ban.

„Nem b�nod, ha �n is megn�zem?”- �szt�n�sen-ostob�bban , mint eddig b�rmi m�st a k�zel�ben – meg akartam fogni a kez�t, hogy meg�ll�tsam a mozdulatsort. Egy m�sodpercre, a b�re forr�s�ga meg�gette az eny�met. Olyan volt, ak�r egy elektromos impulzus- tal�n m�g forr�bb is mint 97,6 oC - legal�bbis �rz�sre. A h�s�g �tiramodott a kezeimen �t a karomba. Elkapta a kez�t az eny�mt�l.

„Bocs�nat”- motyogtam a fogaim k�zt sz�rve a szavakat. Kellett valami, amit n�zhetek, �gyhogy gyorsan belen�ztem a mikroszk�pba .Igaza volt.

„Prof�zis”- �rtettem egyet.

M�g mindig t�l bizonytalan voltam ahhoz, hogy r� merjek n�zni. Vettem egy apr� leveg�t, �s amennyire csak tudtam, pr�b�ltam kiz�rni a fejemb�l a szomj�s�got. Megpr�b�ltam ink�bb a k�s�rletre figyelni �s le�rtam a sz�t a megfelel� vonalra, a laboros pap�rra, majd gyorsan kicser�ltem az els� lemezt a k�vetkez�re.

Vajon mire gondol most?�s vajon � mit �rzett, mikor meg�rintette a kezemet?A kezem tasz�t�an hideg sz�m�ra, ez biztos.

Nem k�rd�s m�g mindig nem sz�lt egy sz�t sem. A lapra n�ztem.

„Anaf�zis”- mondtam magamnak �s a m�sodik vonalra �rtam a sz�t.

„Megn�zhetn�m?”- k�rdezte.

R�n�ztem, meglepett, hogy v�rakoz�an n�z r�m.

Odatoltam el� egy k�zzel a mikroszk�pot. Nem t�nt ijedtnek …ez t�nyleg azt hiszi, hogy t�vedhetek, �s rosszul v�laszolok!!!???

Nem tudtam visszatartani a mosolyom a rem�nyked� arckifejez�se l�tt�n,ahogy odahajol a m�szerhez , hogy megc�folhasson .A szeme megtelt moh�s�ggal a gondolatra …Azt�n a sz�ja sarka leg�rb�lt.

„Harmadik lencse?”- k�rdezte fel sem n�zve a mikroszk�pb�l, de fel�m tartva a kez�t.

R�pottyantottam a lemezk�t a tenyer�re, vigy�zva r�, hogy ne ker�lj�n a b�r�m az �v� k�zel�be, ez�ttal. K�zelebb �ltem hozz�, �s olyan volt, mintha egy forr� l�mp�hoz h�z�dtam volna k�zelebb. �reztem, ahogy kiss� felmelegedek a magas h�m�rs�klett�l …Nem n�zte sok�ig.

„Interf�zis”- mondta ki hanyagul a sz�t, tal�n kiss� megnyomva azt, majd fel�m tolta a g�pet. Nem ny�lt a pap�rj�hoz, el�bb megv�rta, hogy �n mit �rok a lapra. Leellen�riztem- �s ism�t igaza volt.

Most, hogy v�gezt�nk, csak egy-egy sz�t sz�ltunk egym�shoz, �s �gyelt�nk r�, hogy a pillant�sunk m�g v�letlen�l se tal�lkozzon. Mi voltunk az egyetlen p�r az oszt�lyban, aki m�r v�gzett- a t�bbiek m�g kem�nyen dolgoztak a k�s�rleten id�k�zben. Mike Newton volt a legnagyobb gondban- �lland�an csak r�m �s Bell�ra figyelt a dolga helyett.

„B�rcsak ott maradt volna, ahova ment!”- gondolta Mike �s k�zben sz�r�san n�zett r�m.

Hmmm, ez �rdekes. Nem gondoltam volna, hogy ennyire hasonl�k�pp �rzek vele- de itt nem a t�volmarad�sra gondolok. Ez is egy �j fejlem�ny, amit az �j l�ny �rkez�se okozott.

�s m�g �rdekesebb, hogy ez a gy�l�let-mily meglep�- bizony k�lcs�n�s …

�jra len�ztem a l�nyra, �s elb�d�tott, ak�r �lni is tudtam volna �rte, �s nem �rtettem, hogy kelthet ennek ellen�re is ilyen h�tk�znapi benyom�st …egyszer�en felforgatta az �letem …

Nem tudtam, nem akartam l�tni, amit tervez vele Mike. Most, Mike gondolatain kereszt�l nem t�nt, olyan csinosnak … nem, olyan szokatlanul, mint sz�momra …

Az arca ink�bb volt „figyelemre m�lt�”, sem mint gy�ny�r�,.Nem teljesen szimmetrikus- a kiss� hegyes �lla nincs �sszhangban a sz�les pofij�val, �s a sz�nek is extr�mek rajta- a vil�gos-s�t�t kontraszt a b�re �s a haj k�zt �s azok a szemek, a sok-sok n�ma k�rd�ssel …

A tekintete hirtelen az eny�mbe f�r�dott.

Visszan�ztem r�, megpr�b�ltam legal�bb egyet is megfejteni a sok k�rd�se k�z�l.

„Kontaktlencs�t viselsz?”- k�rdezte hirtelen.

„Nem”- majdnem elmosolyodtam a gondolatra, hogy pont az �n  szemem szorulna jav�t�sra.

„Oh”- motyogta.”Csak az�rt gondoltam, mert valahogy m�s sz�n�nek t�nik a szemed.”

Hirtelen megborzongtam a tudatt�l, hogy �gy t�nik ma nem �n vagyok az egyetlen, aki megpr�b�lja kinyomozni a titkokat. V�llat vontam, majd kih�zott v�llakkal a tan�rra n�ztem, amint az a  szok�sos k�reit r�tta az apr� teremben. Val�ban, volt valami v�ltoz�s a szemem sz�n�ben, ahhoz k�pest mikor legut�bb bel�j�k n�zett. Hogy felk�sz�tsem magam a mai nap k�s�rt�seire �s megpr�b�ltat�saira, vad�szni voltam a h�tv�g�n, h�tha teljesen kiel�g�tem ezzel a szomjat, nehogy t�lz�sokba essem a suliban. Tele t�mtem magam �llati v�rrel, de m�gsem tudtam mit tenni ezzel a fantasztikus �zzel, ami k�r�llengte �t. Mikor legut�bb �gy n�ztem r� a szememet feket�re sz�nezte a szomj�s�g. Most, hogy a testem tele volt friss v�rrel, a szemeim meleg barna sz�nt kaptak. Most borosty�nsz�n szemem volt a szomj-kiolt� k�s�rletem ut�n. M�g egy hiba .Ha l�ttam volna mire akar kilyukadni a k�rd�s�vel, igent mondtam volna.

Egy rak�s emberrel vagyok k�r�lv�ve itt, m�r k�t �ve de eddig � az els�, aki olyan k�zel ker�lt hozz�m, hogy �szrevegye a sz�nv�ltoz�st. A t�bbiek, am�g elragadtattam szeml�lt�k a csal�dom sz�ps�g�t, mikor tal�lkozott a tekintet�k a mi�nkkel r�gt�n elkapt�k a szem�ket r�lunk, �s maguk el� meredtek. Zavarba j�ttek,  �s elfeledt�k a k�ls�nk apr� r�szleteit �s ez megakad�lyozta, hogy �szrevegy�k az –eff�le- apr� v�ltoz�sokat.

A tudatlans�g boldogg� tesz.

Mi�rt kellett pont neki t�l sokat l�tnia?

Mr. Banner a mi asztalunkhoz �rt.

H�l�san sz�vtam be azt a kev�s tiszta leveg�t, amit a h�tszele hozott �s amely m�g nem keveredett az � illat�val.

„Nos Edward …”- mondta a v�llam f�l�tt leellen�rizve a v�laszaimat.

„Nem gondolod, hogy Izabell�t is oda kellett volna engedned a mikroszk�phoz?”

„Bella”- jav�tottam ki automatikusan.”�s az �t v�laszb�l h�rmat � azonos�tott.”

Mr. Banner gondolatai szkeptikusan visszhangzottak, mik�zben a l�nyhoz fordult.

„Elv�gezted m�r valaha ezt a k�s�rlete ezel�tt?”- figyeltem, ahogy a l�ny elmosolyodott, �gy t�nt kiss� zavarban volt.

„Hagyma gy�k�rrel m�g soha.”

„Sneci cs�r�ssejtj�vel?”- puhatol�zott Mr.  Banner.

„Igen.”

Ez meglepte a tan�rt. A mai k�s�rlet ugyanis halad� szint� volt, nem sz�m�tott, r� hogy rajtam k�v�l b�rki is meg tudn� csin�lni.

„Phoenixben halad� csoportban dolgozt�l?”

„Igen”

Teh�t � is halad� szinten van, amihez m�r el�g intelligens embernek kell lennie. Engem nem lepett meg ez a t�ny.

„Nos”- mondta �sszepr�selt ajkakkal Mr. Banner , „�gy gondolom ,hogy ez esetben szerencse, ami�rt labor-t�rsak vagytok.”

Majd megfordult, �s motyogva tov�bb �llt.

„Nos, legal�bb a t�bbi gyerek es�lyt kap r�, hogy magukt�l r�j�jjenek valamire.”- mormogta a foga alatt. Biztos voltam benne, hogy a l�ny is meghallotta … megint hurkokat kezdett firk�lni a dosszi�j�ra.

K�t nyom egy �ra alatt … ez el�g rossz kil�t�s sz�momra a j�v�re n�zve. B�r �tletem sincs vajon mit gondol most r�lam-mennyire f�l, vagy mennyit gondol – erre - tudtam, hogy meg kell pr�b�lnom m�g jobb benyom�st tenni r�, hogy biztosan megv�ltoztassa a r�lam kialak�tott k�pet mag�ban. Valamit tennem kell , hogy kit�r�ljem a legut�bbi tal�lkoz�sunk eml�keit.

„K�r a h��rt igaz?”- mondtam , pr�b�lva ut�nozni a t�bbiek besz�lget�seinek f� t�m�it. A besz�lget�s egy unalmas, szabv�nyos form�ja az id�j�r�s- ez mindig biztons�gos …A szemeiben tiszt�n kivehet� k�tked�ssel b�mult r�m- ez nem �ppen a norm�lis reakci� az �n teljesen norm�lis szavaimra.

„Nem igaz�n.”- mondta, �jfent meglepve engem. Megpr�b�ltam a besz�lget�st elkorm�nyozni err�l az elcs�pelt �tvonalr�l. � egy sokkal naposabb, melegebb helyr�l j�tt, b�r a b�re �gy t�nik teljesen m�s k�pet mutat err�l, �s a hideg nem tetszett neki. Egy cseppet sem. H�t akkor az �n jeges �rint�sem val�sz�n�leg …

„Nem szereted a hideget.”- �llap�tottam meg .”Akkor el�g neh�z lehet sz�modra Forksban �lni”.

„Tal�n nem kellett volna idej�nn�d”- akartam m�g hozz�tenni. „Tal�n vissza k�ne menned, am�g m�g lehet. De nem voltam biztos benne, hogy t�nyleg ezt akarom. �r�kk� bennem �lne a v�r�nek csod�s illata - garant�ln� b�rmi is, hogy nem eredek a nyom�ba?Bennem, ha el is menne, tov�bb �lne az esze k�r�li miszt�rium. Ak�r egy kirakhatatlan, ideg�rl� puzzle.

„El sem tudod k�pzelni.”- mondta a m�ly hangj�n. Egy pillanatra haragosan meredt m�sfel�.

A v�lasza sosem az, mint amire sz�m�tok. Ez viszont mindig �jabb k�rd�sekre sarkall engem.

„De h�t akkor mi�rt j�tt�l ide?”- k�veteltem azonnal, b�r azon nyomban megb�ntam, mert a hangom s�rt� volt, nem igaz�n udvarias t�rsalg�shoz m�lt� …A k�rd�s b�r k�v�ncsis�gb�l fakadt, hat�rozottam durva volt.

„Ez … bonyolult.”

Pislogott egy kicsit a nagy szemeivel �s hagyta, hogy �n majd belehaljak a k�v�ncsis�gba- a k�v�ncsis�g �gy �gett bennem , ahogy nemr�g a szomj a torkomban. Voltak�pp ez kiss� megk�nny�tette azt, hogy leveg�t vegyek, ezzel az ag�ni�val sokkal elviselhet�bb� v�lt a l�gz�s.

„Szerintem k�peses leszek meg�rteni.”- pr�b�lkoztam tov�bbra is. Tal�n csak a k�lcs�n�s udvariass�g miatt v�laszolgatott csak,am�g a k�rd�seim nem v�ltak durv�v� …csendesen len�zett a kezeire. Ez t�relmetlenn� tett legsz�vesebben a kezembe fogtam volna az �ll�t, �s magam fel� ford�tottam volna az arc�t, hogy k�nytelen legyen a szemembe n�zni, hogy legal�bb abb�l kiolvashassam a v�laszt. De el�g nagy h�lyes�g lett volna t�lem- s�t vesz�lyes- �jra meg�rinteni a b�r�t.

Hirtelen feln�zett k�sz megk�nnyebb�l�s volt �jra l�tni, ahogy az �rzelmek el�ntik a szem�t.

Sietve besz�lt, mintha min�l el�bb t�l akart volna esni a szavakon.

„Anyuk�m �jra h�zasodott.”

Ah, ez v�gre el�g emberi volt, k�nnyen meg�rthet�. Szomor�s�g,  suhant �t a tekintet�n majd elt�nt bel�l�k.

„Nem hangzik t�l bonyolultnak.”- mondtam.

A hangom ell�gyult akaratom ellen�re. A boldogtalans�ga furcs�n gy�moltalann� tett, mik�zben azt k�v�ntam b�r seg�teni tudn�k b�rmivel. B�rmit megtenn�k, hogy felvid�tsam.

Egy er�s impulzusk�nt suhant �t rajtam az �rz�s.

„Mikor t�rt�nt?”

„M�lt �vben, Szeptemberben.”Nagyot s�hajtott- nem egyszer� kil�gz�s volt. Benntartottam a l�legzetem, amint a meleg leveg� az arcomat csiklandozta.

„�s te meg nem kedveled a pasast.”- felt�teleztem. Pr�b�ltam min�l t�bb inf�t kiszedni bel�le.

„Nem, Phil teljesen ok�.”- mondta, kijav�tva a felt�telez�semet. Egy apr� mosoly j�tszott a telt ajkai sz�l�n.

„Lehet, hogy t�l fiatal, de el�g kedves …”

Ez nem egyezett az �ltalam fel�ll�tott elm�lettel.

„akkor, hogyhogy nem vagy vel�k?”- k�rdeztem tal�n kiss� t�l komoly hangon. Ez el�g k�v�ncsiskod�an hangzott. Az is voltam, bevallom.

„Phil sokat utazik. A baseball az �lete.”A kis mosoly sz�les vigyorr� n�tt: a fick� karrierje k�ts�gtelen�l leny�g�zte.

�n gondolkod�s n�lk�l visszamosolyogtam. M�r nem azon g�rcs�ltem, hogy v�gre ellazuljon. A mosolya arra k�sztetett, hogy �n is mosolyogjak- mintha egy k�z�s titkot �rizn�nk.

„Hallhattam m�r r�la?”- gondolatban gyorsan �tfutottam a Phil nev� baseball j�t�kosokon, akik viszonylag ismertebbek, h�tha az � Philje is k�zt�k van.

„Nem val�sz�n�, nem j�tszik valami j�l.”- mosolyodott el ism�t.

„Sz�letett m�sodlig�s .Sokat utazik.”

A fejemben megjelent a csinos kis „Phil”- es t�bl�zatot kevesebb, mint egy m�sodperc alatt t�r�ltem. A hely�re r�gt�n egy lehets�ges m�sik forgat�k�nyv cs�szott.

„�s anyuk�d most idek�ld�tt, hogy egy�tt tudjon utazgatni vele.”- mondtam.

Az arckifejez�s�b�l �t�lve t�bb inf�t h�ztam ki bel�le, mint amennyit a k�rd�seim indokoltak volna. �gy h�t �jra pr�b�lkoztam. Az �lla kiss� kiugrott, az arca hirtelen makacs volt.

„Nem, nem � k�ld�tt ide!”- mondta �s a hangja �j, kem�ny �lt kapott. A felt�telez�s megs�rtette �t, de nem �rtem mi�rt.

„�n k�ldtem ide saj�t magam!”

Nem �rtem fel �sszel, hogy mi az �j kelet� s�rtetts�g�nek az oka. Teljesen elvesztettem a fonalat.

Feladtam. Semmi �rtelme, annak amit mondott. Nem, olyan, mint a t�bbi ember,Tal�n nem csak a n�ma gondolatai �s az �rj�t� illata a legszokatlanabb ebben a l�nyban.

„Ezt nem �rtem.”- mondtam neki, ut�lva hogy milyen tehetetlen vagyok.

S�hajtott, majd a szemembe n�zett, hosszabban, mint eddig b�rmely m�s ember.

„Velem maradt otthon, de l�ttam, hogy nagyon hi�nyzik neki.”- magyar�zta lassan, az elhagyatotts�g rem�nytelen t�nusa minden egyes szav�ban egyre er�sebbe �rt�d�tt.

„Boldogtalann� tettem ezzel, sz�val �gy d�nt�ttem itt az ideje, hogy Charlien�l t�ltsek egy kis id�t …”

Az apr� r�nc a szemei k�zt elm�ly�lt.

„De most te vagy boldogtalan.”- mormoltam. Nem b�rtam meg�lljt parancsolni magamnak , kibukott bel�lem a hipot�zisem, mik�zben pr�b�ltam megfejteni a viselked�s�nek az okait

.Ez nem t�nt valami t�volinak az igazs�gt�l.

„�s akkor?”- k�rdezte, de nem volt egy�rtelm�, hogy �gy is gondolja …mintha minden szav�t m�rlegeln� miel�tt kimondja.

Tov�bbra is a szemeit n�ztem, �s most el�sz�r �reztem azt, hogy meg�rtettem valamit a lelk�b�l. El�g volt ez a k�t sz� ahhoz, hogy l�ssam hov� sorolja mag�t a priorit�sban.

Nem �gy mint m�s emberekn�l., � legh�tulra sorolta a saj�t ig�nyeit. �nzetlen volt.

Ahogy eln�ztem a szem�lye k�r�li �thatolhatatlan hom�ly kezdett kiss� vil�gosabb� v�lni sz�momra.

„Ez �gy nem t�l igazs�gos …”- megr�ntottam a v�llam, megpr�b�ltam k�z�mb�snek l�tszani �s igyekeztem titkolni mennyire k�v�ncsiv� tett.

Felnevettet, de egy csepp �r�m sem volt a hangj�ban.

„Senki sem mondta m�g neked, hogy az �let nem igazs�gos?”

Nevetnem kellett a szavain, b�r szint�n nem �reztem sz�rakoztat�nak a dolgot. Tudtam, hogy sok minden nem fair az �lett�l.

„Azt hiszem hallottam m�r valahol …”R�m n�zett �s ism�t zavartnak t�nt. A szem�t lekapta r�lam, majd ism�t a tekintetembe fonta a pillant�s�t.

„Sz�val ennyi.”- mondta nekem.

De m�g nem akartam, hogy a besz�lget�s v�get �rjen. Az a kis V alak� r�nc, amely a b�nat maradv�nyak�nt rajzol�dott ki a szemei k�zt, felzaklatott engem. El akartam sim�tani az ujjbegyemmel, �r�kk� elt�ntetni. De term�szetesen hozz� sem �rhettem. T�l vesz�lyes lett volna.

„J�l titkolod.”- mondtam lassan �s k�zben alaposan megfontoltam minden egyes szavamat.

„De fogadok, hogy sokat szenvedsz bel�l, csak nem mutatod ki.”

A szemei �sszesz�k�ltek, sz�j�t �sszeszor�totta �s egyik sarka leg�rb�lt, majd a terem el�ls� r�sze fel� meredt. Nem kedvelte ezt a t�m�t, ut�lta ahogy az �rz�seit tal�lgatom. Nem volt �tlagos m�rt�r alkat- nem akart k�l�n k�z�ns�get mag�nak a f�jdalmaihoz.

„Vagy t�vedek?”

Kiss� h�trah�k�lt, de tov�bbra is �gy tett, mintha nem hallana engem. Erre elmosolyodtam.

„Mert nem hinn�m …”

„Mi�rt �rdekel ennyire?”- k�rdezte m�g mindig el�re meredve.

„Na ez egy j� k�rd�s!”- v�laszoltam ink�bb magamnak, mintsem neki.

Persze neki nagyobb bel�t�sa volt ebbe, mint nekem- � legal�bb egyenesen a dolgok k�zep�be l�tott, m�g �n csak rem�nytelen�l s�t�ts�gben bukd�csoltam,amelyben csak az apr� elejtett megjegyz�sei jelentettek kis f�nysugarakat.

Az � �let�nek apr� emberi r�szletei nem k�ne, hogy ennyire sokat sz�m�tsanak nekem.

Rossz volt, hogy nem tudtam mire gondol. Az �n csal�dom v�delm�n t�l, mit sz�m�tanak holmi emberi gondolatok? De nem tudott meggy�zni semmif�le racion�lis elv. T�l sokat sz�m�tottam eddig a gondolatolvas�i tudom�nyomra- �s most m�r teljesen vil�gos,hogy nem figyeltem eddig el�gg�. Nem voltam, olyan figyelmes, mint amilyennek hittem magam.

A l�ny fels�hajtott, �s haragosan meredt a terem el�ls� r�sz�re. Valami�rt k�l�n�sen viccesnek tal�ltam a csal�dott arckifejez�st, ami hirtelen ki�lt az arc�ra. Az eg�sz helyzet vicces volt,s�t, az eg�sz besz�lget�s. Senki sem volt m�g nagyobb vesz�lyben enn�l a kicsi l�nyn�l itt- b�rmelyik percben vehettem volna �nk�ntelen�l egy leveg�t, ezzel besz�vva az illat�t �s megt�madhattam volna azzal a lend�lettel- �s �t nem ez irrit�lta, hanem az, hogy nem v�laszoltam meg a k�rd�s�t.

„Felbosszantottalak?”- k�rdeztem, mosolyogva a helyzet abszurdit�s�n.

Gyorsan r�m n�zett, a tekintete csapd�ba ejtette az eny�met.

                „Nem igaz�n” – mondta. – „ink�bb �n bosszantom fel saj�t magam. T�l k�nny� �tl�tni rajtam. Az any�m is mindig azt mondta, hogy olyan vagyok, mint egy nyitott k�nyv.” – El�gedetlen�l, rosszall�an megr�zta a fej�t. Csod�lkozva meredtem r�. A felt�telez�s, hogy szerinte az�rt ilyen bossz�s, mert szerinte t�l k�nnyen �tl�tok rajta…nos…el�g bizarr. �letemben nem tettem m�g soha ennyi er�fesz�t�st – m�r ha a l�tez�semre az �let a legmegfelel�bb sz�. Mert az �let �szint�n sz�lva nem a leghitelesebb kifejez�s…

                „Ellenkez�leg” – v�laszoltam neki, �s k�zben el�g fur�n �reztem magam. �vatos voltam, nehogy megint beles�t�ljak egy �jabb rejtett csapd�ba, �s kihaszn�lhatn� a gyenges�gemet. Hihetetlen�l t�relmetlenn� tett ez az el��rzetem. – „�n nagyon is nehezen olvasok benned”

                „Mert te biztos olyan j�l olvasol mindenkiben” – mondta elk�sz�tve saj�t g�nyos n�z�pontj�t �s �jra a k�nyes t�m�n�l tal�ltam magam.

                „�ltal�ban igen” – hagytam j�v�. Sz�lesen elmosolyodtam, az ajkaim al�l el�villantva f�nyes, borotva�les fogaimat.

Ez el�g nagy h�lyes�g volt t�lem, de hirtelen �s v�ratlan k�sztet�st �reztem arra, hogy legal�bb egy kicsit engedjek szunnyad� �let�szt�neimnek. A teste sokkal nyitottabb volt, mint a p�rbesz�d�nk el�tt. �gy t�nik, az a sok-sok apr� jelz�s (ami b�rki m�s elijeszt�shez el�g lett volna) teljesen lepergett r�la.  Mi�rt nem hajlik el egy kicsit sem a terroriz�l�somt�l? Biztosan el�g volt l�tnia a m�ltkori s�t�t oldalamat ahhoz, hogy realiz�lni tudja a helyzetet…biztos jobban tudta �rtelmezni, mint ami l�tszik rajta…ugye?

De �gy t�nik, nem. Az �gyk�d�seim hogy felh�vjam a vesz�lyre a figyelm�t, sikertelenek maradtak. Ekkor Mr Banner h�vta fel az oszt�ly figyelm�t, elvonva az �v�t t�lem. Kiss� megk�nnyebb�ltnek t�nt a besz�lget�s f�lbeszakad�s�t�l. Tal�n m�gis meg�rezte a kis jelz�seket.

                H�t rem�lem �gy van.

                Felismertem, hogy a l�ny egyre vonz�bb �s vonz�bb sz�momra, hi�ba is pr�b�lom tagadni. Pedig nem megengedett sz�momra, hogy Bella Swant ak�r egy ici-picit is �rdekesnek tal�ljam.

                Nyugtalanul v�rtam, hogy �jra besz�lgethessek vele. Mindent tudni akartam. Az anyj�r�l, az �let�r�l, miel�tt idej�tt, az apj�val val� kapcsolat�r�l. Az �sszes jelent�ktelen dolgot, ami vele kapcsolatos. De minden m�sodperc hiba, amit vele t�lt�k, �s olyan kock�zat, amit nem k�ne v�llalnom.

                Pont akkor vettem egy �jabb l�legzetet, amikor � sz�rakozottan �tdobta a haj�t a h�t�ra. A k�l�n�sen koncentr�lt illat egy hull�ma �t�tte meg az orrom, v�gig�getve a torkomat.

                Pont, mint els� nap…Ak�r egy s�lyos labda… A gy�trelem, a k�nz�, �get� t�r�kf�j�s ism�t megsz�d�tett. Alig b�rtam magam a helyemen tartani. Az �sszes �nuralmam be kellett vetnem. De ez�ttal legal�bb nem t�rtem �ssze semmit. A bennem �l� sz�rny felmorgott, de nem lelte kedv�t a gy�trelemben. Sz�ken �sszek�t�tt�k a k�njaim. Legal�bbis egyel�re.

                Mindenf�le l�gz�st besz�ntettem, �s olyan messzire h�z�dtam a l�nyt�l, amennyire csak tudtam. Nem engedhetem meg magamnak, hogy leny�g�z�nek tartsam. Min�l �rdekesebbnek tal�ln�m, ann�l nagyobb lenne az es�lye annak, hogy meg�l�m. Ma m�r tal�lt k�t nyomot is, amit �n hagytam neki. Hogy tudn�k m�g egy harmadik jelet is letenni, ami nem nagyobb ezekn�l? Az � �rdek�ben…

                Amint megsz�lalt a cseng�, �n m�r ott sem voltam. Sajnos ezzel val�sz�n�leg lerombolva az udvariass�g l�tszat�t, amin eddig �gyk�dtem, a mi kis t�rsalg�sunk alatt. �gy sz�vtam magamba a tiszta, nedves leveg�t, mintha az valami gy�gy�r lett volna az �n ny�g�mre is. Igyekeztem olyan t�vol ker�lni a l�nyt�l, amennyire csak lehets�ges.

                Emmet a spanyol terem el�tt v�rt r�m. Egy pillanat alatt meg�rtette vad arckifejez�sem-

                „Na hogy ment?” – t�prengett �vatosan mag�ban.

                „Senki sem halt meg” – motyogtam. H�t ez is valami. Ekkor megl�ttam Alicet a gondolatai v�g�n…gondoltam…Ahogy bes�t�ltunk  a terembe, csak n�h�ny pillanatra l�ttam felvillanni a mem�ri�j�ban, amint Alice �ra ut�n f�rg�n, p�kerarccal a bioszterem fel� megy, �tv�gva a nedves f�ld�n. �reztem az eml�kezet�ben a k�sztet�st, hogy � is felkeljen �s csatlakozzon hozz�. Majd elhat�rozta, hogy m�gis marad. Ha Alicenak sz�ks�ge lett volna a seg�ts�g�ra, sz�lt volna…

                Becsuktam a szemeimet a r�m�lett�l �s az undort�l, ahogy lerogytam a helyemre. Ezek szerint nem volt sok h�ja, hogy megval�s�tsam a gondolataimat.

                „Nem l�ttam, hogy ilyen rossz a helyzet” – suttogtam.

                „Nem is volt.” – nyugtatott meg. – „Hiszen senki sem halt meg, igaz?”

                „Igaz” – sz�rtem a szavakat a fogaim k�z�tt. – „Most nem.”

                „Tal�n majd k�nnyebb lesz”

                „Rendben” – motyogtam

                „Vagy tal�n meg�l�d �t legk�zelebb” – vont v�llat. – „Nem te lenn�l az els�, aki ezt elj�tssza. Nem �t�ln�nk el �rte. Van, hogy n�ha t�l j� illata van valakinek. Engem leny�g�z az is, hogy eddig siker�lt kitartanod.” – mondta a gondolataiban.

                „Ez nem seg�t, Emmet”

Teljesen felh�bor�tott, hogy elfogadja azt az �tletet is, hogy meg�ljem a l�nyt, �s hogy szerinte ez elker�lhetetlen. Tal�n az � hib�ja, hogy ilyen j� az illata? (-nem hinn�m-)

Tudom, mikor t�rt�nt vele. M�r ilyen. Az eml�ke visszar�ntott egy f�l �vsz�zadot, egy sz�rk�leti vid�ki �tra, ahol k�z�pkor� n�k csacsogva teregett�k ki leped�iket, melyeket az almaf�k k�z� k�t�tt madzagokra dobtak. Az alm�k illata nehezen l�gott a leveg�ben. A sz�retnek nemr�g lett v�ge, �s a visszautas�tott gy�m�lcs�k sz�tsz�rva fek�dtek a f�ld�n. Felrepedt h�juk al�l cukros l� csordog�lt, az illatuk vastag felh�t alkotott. A frissen lekasz�lt mez�r�l friss sz�na illat�t hozta a sz�l, mely harmonikusan elegyedett az alma illat�val. �pp az �ton s�t�lt, de belefeledkezett egy n�be, pedig �pp Rosalie egyik megb�zat�s�n volt. Az �g teteje lila volt, �s l�gyan ment �t narancss�rg�ba, m�g a nyugati f�k alatt el nem t�nt. �pp folytatta volna �tj�t a kanyarg�s szek�r�ton, �s semmi oka nem volt, hogy visszaeml�kezzen erre az eg�szre, eg�szen addig, am�g az esti szell� nem f�jta az arc�ba az egyik n� illat�t.

                „Ah” – morogtam r� csendesen. Mintha saj�t szomjam eml�ke nem lenne �ppen el�g.

Tudtam. F�l m�sodpercig sem tartott. Az ellen�ll�s gyan�ja sem mer�lt fel bennem. Az eml�k�nek a v�gkifejlete t�l vil�goss� v�lt el�ttem ahhoz, hogy fel�lljak. Talpra ugrottam, �s a fogaimat �gy �sszeszor�tottam, hogy egy vascs�vet is sim�n kett�haraptam volna.

                „Esta buen Edrwad?” – k�rdezte Senora Goff, felfigyelve hirtelen mozg�somra. L�ttam az arcomat az elm�j�ben, �s vil�gosan l�tszott rajta, hogy egy�ltal�n nem vagyok j�l.

                „Me perdona.” – mormogtam, �s szinte rep�ltem az ajt� fel�.

                „Emmet por favor puedas tu ayuda a tu hermanac?” – k�dezte, nem rem�lve, hogy egyed�l is ki tudok sz�guldani a szob�b�l.

                „Persze” – mondta Emmet, majd r�gt�n m�g�ttem termett. K�vetett az �p�let t�ls� oldal�ig, majd elkapott, �s a kez�t a v�llamra tette.

Feleslegesen er�sen l�ktem le magamr�l a kez�t. Egy emberi k�zben minimum ripity�ra t�rtem volna a csontokat, de az � csontjai er�sebbek voltak enn�l.

                „Bocs�ss meg Edward.”

Vettem egy m�ly leveg�t, �s pr�b�ltam kitiszt�tani a fejem �s a t�d�m.

                „Ez a helyzet is ilyen rossz?” – k�rdezte, �s k�zben pr�b�lta nem felid�zni az illatokat �s �zeket.

                „Rosszabb, Emmet, rosszabb.”

Egy pillanatra csendben maradt.

                „Tal�n…”

                „Nem, nem lesz jobb, ha visszamegyek veled Emmet. Menj vissza �r�ra. Egyed�l akarok lenni.

Megfordult, egy sz�, egy gondolat n�lk�l, �s gyorsan visszament. Majd elmondja a spanyol tan�rnak, hogy beteg vagyok, vagy elmentem, vagy hogy egy �nkontrollt vesztett vesz�lyforr�s vagyok…

                De mit sz�m�t, hogy mit tal�l ki? Tal�n ink�bb nem megyek vissza, tal�n jobb, ha ezt most ink�bb kihagyom.

                Ism�t visszamentem a kocsihoz, �s v�rtam a suli v�g�t. Elb�jtam. Megint.

                T�lthettem volna azzal az id�t, hogy d�nt�seket hozok, vagy megpr�b�lom meger�s�teni magam az elhat�roz�saimban, de �lland�an azon kaptam magam, hogy az �p�letb�l hallatsz� gagyog�sra figyelek.

                Az ismer�s hangok kit�ntek a t�megb�l, de most nem tudott �rdekelni, hogy belehallgassak Rosalie panaszaiba, Alice l�tom�saiba. K�nnyen megtal�ltam Jessic�t, de a l�ny nem volt vele, teh�t ink�bb tov�bb keresg�ltem. Mike Newton gondolatai vonzott�k magukhoz a figyelmem, �s a tornateremben lokaliz�ltam �t a l�nnyal. Boldogtalan volt, ami�rt annyit besz�ltem Bell�val biosz�r�n. �tfutott fejben a l�ny lehets�ges v�laszain, mikor felvetette a t�m�t.

                Sosem l�ttam m�g a sr�cot 2 sz�n�l t�bbet besz�lgetni b�rkivel. Sem itt, sem m�sutt. Term�szetesen �gy d�nt�tt, hogy megpr�b�lja felkelteni Bella �rdekl�d�s�t. Nem tetszett, ahogy a l�nyra n�zett. De nem t�nt, �gy, mintha Bell�t k�l�n�sebben �rdekelte volna. Vajon mit mondott neki?

                „Mi a fene lehetett a sr�ccal m�lt h�tf�n?” – hallottam. Ez nem t�l sok inf� a besz�lget�sb�l. �pp lebesz�lte mag�t a pesszimizmusr�l, �s mag�ban ujjongott, mert �gy l�tta, Bella �rz�sei nem v�ltoztak a besz�lget�s�nk ellen�re sem.

Ez jobban felbosszantott, mint amit moment�n el tudtam viselni, �gyhogy gyorsan abbahagytam a gondolatai hallgat�s�t.

Betettem egy er�szakos hangulat� CD-t a lej�tsz�ba, �s hagytam, hogy a t�bbi gondolat hangj�t elnyomja a zene.

Nagyon kem�nyen kellett a zen�re koncentr�lnom, ahhoz, hogy ne hagyjam Mike Newton gondolatait visszasodr�dni, �s hogy ne k�mkedjek a gyan�tlan l�ny ut�n. N�h�ny alkalommal ez�rt csaltam, miut�n az �ra v�get �rt. Ez nem k�mked�s…pr�b�ltam magamat meggy�zni. Csak az�rt figyelek, hogy tudjam, mikor hagyja ez a tornatermet �s indul el ide, a parkol�ba…nem akartam, hogy megint meglepjen valamivel. A tanul�k elkezdtek kisz�lling�zni a tornateremb�l, �n pedig kisz�lltam az aut�b�l, b�r nem tudom mi�rt.

L�gyan esett az es�. Figyelmen k�v�l hagytam, hogy lassan csurom vizes lett a hajam. Azt akarom hogy l�sson itt?? Azt rem�lem, tal�n idej�n besz�lgetni?? Most mi t�v� legyek?

Nem mozdultam, megpr�b�ltam meggy�zni magam, hogy sz�lljak vissza a kocsiba, �s k�zben tudtam, hogy a viselked�sem er�sen kifog�solhat�. A karjaimat �sszefontam a mellkasom el�tt, �s felsz�nesen l�legezni kezdtem, ahogy �t n�ztem, amint lassan �ts�t�l az udvaron, �s l�ttam, ahogy a sz�ja sarka leg�rb�l.

Nem n�zett r�m. N�h�ny alkalommal grimaszolt a felh�kre, mintha az m�lyen megs�rten� �ket. Csal�dotts�got �reztem mikor el�rte az aut�j�t, azel�tt, hogy els�t�lt volna mellettem. Meg fog sz�l�tani, Vagy ink�bb �n sz�l�tsam meg �t?

Besz�llt halv�nypiros Chevy teheraut�j�ba, ami egy nagy rozsd�s behem�t volt, val�sz�n�leg �regebb, mint az apja. N�ztem, ahogy beind�tja a furgont. Az �reg motor b�rmely m�s j�rm�n�l hangosabban b�g�tt fel. Azut�n a kezeit a f�t�ny�l�sok el� tartotta. Zavarta a hideg. Val�sz�n�leg sosem szerette. Ujjaival �tf�s�lte d�s haj�t, �s a tincseket elh�zta a ki�raml� meleg leveg� el�tt, mintha �ppen sz�r�tani pr�b�ln� azokat. Elk�pzeltem, milyen illat lehet most a furgon utaster�ben, de gyorsan elvetettem ezt a gondolatot.

K�r�ln�zett, ahogy k�sz�lni indult, �s v�g�l arra pillantott, ahol �n �lltam. Meg�llt egy pillanatra. Ki tudtam olvasni a szem�b�l a meglepet�st, miel�tt elszak�thatta volna r�lam a tekintet�t. Jobbra r�ntotta a korm�nyt, majd f�kezett. Centikre siker�lt csak elker�lnie Erin Teague j�rg�ny�t. A visszapillant�j�ba n�zett, �s a sz�ja bossz�san kiny�lt. Mikor egy m�sik kocsi is elment m�g�tte k�tszer is belepislogott a visszapillant�ba, �s a parkol�t p�szt�zta. Ez mosolyra k�nyszer�ttet. Nem tudom, � is erre gondolt-e, de hat�rozottan vesz�lyesnek t�nt ezzel a hatalmas furgonnal. A gondoltat, hogy Bella Swan b�rkire n�zve is vesz�lyes lehet – lesz�m�tva a k�zleked�ket - nevet�sre k�sztetett mialatt elgurult mellettem, majd cs�nya pillant�st l�vellt r�m.