16. PARIS

Abban a pillanatban a fejem a felsz�nre �rt.
Mennyire zavarbaejt�. Biztos voltam benne, hogy s�llyedek.
Az �ramlat nem dobott volna fel. M�g t�bb szikl�hoz v�g�dtam, �s er�sen bevertem a h�tam k�zep�t,
ritmikusan hol a mellkasom v�g�dott oda hol meg a h�tam, kij�tt a v�z a t�d�mb�l.
Hatalmas mennyis�g� v�z spriccelt ki a sz�mon �s az orromon kereszt�l. Cs�pett a s�s v�z, a t�d�m
�gett �s a torkom annyira tele volt a v�zzel, hogy nem tudtam leveg�t venni, r�ad�sul a szikl�k
nyomt�k a h�tamat. Valahogy egy helyben maradtam, pedig a hull�mok m�g mindig csapkodtam
k�r�l�ttem. Az arcomba �ml� v�zt�l nem l�ttam semmit.
"L�legezz!" egy ideges hang, vadul utas�tott, �s egy kegyetlen k�ssz�r�sszer� f�jdalmat �reztem,
amikor felismertem a hangot—mert ez nem Edward hangja volt.
Nem tudtam engedelmeskedni.A v�zsug�r, ami a sz�mb�l j�tt nem hagyta abba annyi id�re, hogy
leveg�t tudjak venni.
A fekete, jeges v�z �gette a t�d�met.
A szikla megint meg�t�tte a h�tamat, pontosan a lapock�mn�l, �s m�g egy adag v�z tal�lta meg az
�tj�t kifel� a t�d�mb�l.
"L�legezz, Bella! Gyer�nk!" k�ny�rg�tt Jacob.
Fekete pontok ragyogtak a szemem el�tt, egyre csak n�ttek �s n�ttek, �s elz�rt�k a f�nyt.
Megint odav�g�dtam a szikl�hoz.
De a szikla nem volt hideg, mint a v�z, forr�n �gette a b�r�met.R�j�ttem, hogy ez csak Jacob keze
amint megpr�b�lta kipump�lni a vizet a t�d�mb�l.Az a vasr�cs, ami kiragadott a tengerb�l szint�n …
meleg volt… A fejem k�v�lygott, fekete foltok bor�tottak mindent.…
Megint haldoklom? Ez nem tetszett—nem volt olyan j�, mint az el�bb. Most csak szimpl�n s�t�t volt,
nem l�ttam semmit.
A csapkod� hull�mok hangja �sszemos�dott a s�t�ts�ggel �s csend lett, m�g az a s�pol�s is elhalkult,
ami �gy hangzott mintha a f�lemb�l j�nne…
"Bella?" k�rdezte Jacob fesz�lten, de m�r nem olyan vadul, mint az el�bb. "Bells, �desem, hallasz
engem?"
A gondolataim cik�ztak, �s �mely�t�en kavarogtak mintha csatlakoztak volna a tajt�kz� v�zhez…
"Mennyi ideje eszm�letlen?" k�rdezte valaki m�s.
A hang, ami nem Jacob� volt megr�m�tett, arra �szt�nz�tt, hogy m�g jobban figyeljek.
�szrevettem hogy egy helyben vagyok. Semmi sem r�ngatott vagy sodort—a hull�mz�s csak a
fejemben volt.
A talaj alattam sima �s mozdulatlan volt. Kavicsokat �reztem a csupasz karom alatt.
"Nem tudom," mondta Jacob m�g mindig k�ts�gbeesetten. A hangja nagyon k�zeli volt. A Kezei—
olyan melegek voltak hogy biztos voltam benne, hogy az �v�i – kisim�totta a vizes hajamat az
arcomb�l.
"Tal�n p�r perce? Nem tartott sok�ig kih�zni a partra."
A halk suhog�s a f�lemben nem a hull�mok zaja volt—hanem a leveg��, ahogy ki-be mozog a
t�d�mb�l. Minden l�legzetv�tel �getett—a l�gcs�vem olyan �rdes volt mintha f�mforg�ccsal lenne
b�lelve. De l�legeztem.
�s majd meg fagytam. Ezer apr� jeges t� szurk�lta az arcomat �s a karomat.
"L�legzik. Visszat�rt. Be k�ne vinn�nk a hidegr�l. Nem tetszik a sz�nv�ltoz�sa. …" felismertem Sam
hangj�t.
"Szerinted nem lesz baja, ha megmozd�tjuk?"
"Be�t�tte a h�t�t vagy valamily�t, amikor lezuhant?"
"Nem tudom."
Haboztak.
Megpr�b�ltam kinyitni a szemem. Eltartott egy percig mire megl�ttam a s�t�t, lila felh�ket, �s �reztem
szemerk�l� fagyos es�t magamon.. "Jake?" k�h�gtem.
Jacob arca eltakarta az eget. "Oh!" megk�nnyebb�lten fels�hajtott. A szemei nedvesek voltak az es�t�l.
"Oh, Bella! J�l vagy? Hallasz? Megs�r�lt�l?"
"Cs-csak a torkom," dadogtam remeg� ajkakkal.
"Akkor elvisz�nk innen," mondta Jacob. Becs�sztatta al�m a karjait �s er�fesz�t�s n�lk�l felemelt-,
mint egy �res dobozt. A mellkasa csupasz volt �s meleg, beh�zta a v�ll�t, hogy megv�djen az es�t�l.
A fejem a lel�gott a karj�r�l. Kifejez�stelen�l b�multam vissza a d�h�ng� v�zre, amint csapkodta a
homokot m�g�tt�nk.
"Megvan?" k�rdezte Sam.
"Igen, majd �n elint�zem. Menj vissza a k�rh�zba. Majd k�s�bb csatlakozom hozz�d. K�szi, Sam.."
A fejem m�g mindig k�v�lygott. El�sz�r egy szav�t sem �rtettem. Sam nem v�laszolt. Semmilyen
hangot nem hallottam, azon t�n�dtem, hogy lehet, hogy m�r el is ment.
A v�z nyaldosta a partot ut�nunk, ahogy Jacob elvitt, mintha m�rges lenne, hogy megsz�k�m.
Ernyedten b�multam, egy par�nyi szikra villant az szemembe—rik�t� t�z t�ncolt a fekete v�zen,
messze az �b�lben. Ennek a k�pzelg�snek semmi �rtelme nem volt, �s azon t�prengtem hogy
mennyire vagyok a tudatomn�l egy�ltal�n.
Az eml�keim �rv�nylettek, felid�ztem a fekete vizet, a h�borg� tengert—az elveszetts�g �rz�s�t hogy
azt sem tudtam, hogy s�llyedek vagy sem. Annyira elvesztem… de Jacob valahogy…
"Hogy tal�lt�l meg?" k�rdeztem reszel�s hangon.
"Kerestelek," mondta. F�lig-meddig futott az es�ben, fel a parton az �t fel�.
"K�vettem a furgonod ker�knyomait, �s hallottam a sik�t�sodat…" megborzongott. "Mi�rt ugrott�l le,
Bella? Nem vetted �szre hogy mekkora hurrik�n k�zeledik? Nem tudt�l volna megv�rni?" k�rdezte
m�rgesen, a megk�nnyebb�l�se m�r al�bbhagyott.
"Sajn�lom," motyogtam. "Buta voltam."
"Igen, nagyon buta volt�l," �rtett egyet, �s egy leesett egy csepp es� a haj�r�l, ahogy b�logatott.
"Figyelj, nem tudn�d akkora tartogatni a butas�gokat, amikor a k�zelben vagyok? Nem leszek k�pes
koncentr�lni, ha szikl�kr�l ugrasz le a h�tam m�g�tt."
"Ok�," egyeztem bele. "Semmi baj." �gy hangzott, mint ha egy l�nc-doh�nyos mondta volna.
Megk�sz�r�ltem a torkom—�s azt�n �sszerezzentem, olyan volt, mint ha k�sek szurk�ln�k a
torkomat.
"Mi t�rt�nt ma? Siker�lt…..megtal�lni?" most rajtam volt a sor hogy megborzongjak, noha itt nem
f�ztam k�zel Jacob nevets�gesen meleg test�hez.
Jacob megr�zta a fej�t. M�g mindig ink�bb futott, mint s�t�lt a h�zuk fel�.
"Nem. Elmenek�lt a v�zzel—nagy el�nyt jelent a v�rsz�v�knak. Emiatt siettem haza—f�ltem hogy,
tesz egy kit�r�t. Nagyon sok id�t t�ltesz a parton…"
"Sam visszaj�tt veled… van m�g valaki otthon?" Rem�ltem hogy nem keresik m�g mindig Victori�t.
"Igen. Fogjuk r�."
Megpr�b�ltam leolvasni az arckifejez�s�t, hunyorogtam a kopog� es�be. A szemei �sszesz�k�ltek
aggodalm�ban vagy f�jdalm�ban.
Eszembe jutottak azok a szavak, amiknek az el�bb m�g nem volt �rtelm�k. "Azt mondtad… k�rh�z.
Az el�bb, Samnek. Megs�r�lt valaki? Legy�z�tt titeket?" a rekedt hangom fur�n hangzott egy
okt�vval feljebb.
"Nem, nem. Amikor vissza�rt�nk, Emily v�rt minket a h�rrel. Harry Clearwater-r�l. Harrynek
sz�vrohama volt ma reggel."
"Harry?" megr�ztam a fejemet, megpr�b�ltam felfogni a szavait. "Oh, nem! Charlie tudja m�r?"
"Harry meg fog gy�gyulni?"
Jacob szemei megint �sszesz�k�ltek. "H�t nincs valami j� �llapotban."
Hirtelen b�ntudatod �reztem—igaz�n sz�rnyen �reztem magam az eszement sziklaugr�som miatt.
Senkinek nem kellet, volna most miattam agg�dnia. Milyen ostoba id�z�t�s a meggondolatlans�gra.
"Tehetek valamit?" k�rdeztem.
Abban a pillanatban el�llt az es�. �szre sem vettem, hogy m�r Jacob�k h�z�n�l vagyunk, am�g be nem
l�pett az ajt�n. M�g p�r csepp es� kopogott a tet�n.
"Itt maradhatsz," mondta Jacob mik�zben lerakott a kanap�ra. "Komolyan—pontosan ott, am�g hozok
neked valami sz�raz ruh�t."
Hagytam, hogy a szemem hozz�szokjon a szoba s�t�ts�g�hez, am�g Jacob a szob�j�ban lomolt.
A sz�k utcai szoba �resnek, elhagyatottnak t�nt Billy n�lk�l. Furcs�n v�szj�sl� volt—de val�sz�n�leg
csak az�rt, mert tudtam, hogy hol van.
Jacob egy m�sodperc m�lva vissza is j�tt. Egy halom sz�rke pamutot dobott r�m.
"Nagyok lesznek r�d, de ez a legjobb, amit tal�ltam. �n �mm, kimegyek, nyugodtan �lt�zz �t."
"Ne menj sehov�. T�l f�radt vagyok ahhoz, hogy mozogjak. Csak maradj velem."
Jacob le�lt a f�ldre mell�m, a h�t�t nekit�masztotta a kanap�nak. Azon t�n�dtem, hogy vajon mikor
aludt utolj�ra. Olyan kimer�ltnek l�tszott, mint amennyire �n �reztem magam.
R�hajtotta a fej�t a mellettem lev� p�rn�ra �s �s�tott egyet. "Azt hiszem, tal�n pihenhetn�k egy kicsit
…"
Lehunyta a szem�t. Az �n szemh�jaim �s elnehezedtek.
Szeg�ny Harry. Szeg�ny Sue. Tudtam, hogy Charlie marad mellette. Harry az egyik legjobb bar�tja.
Annak ellen�re, hogy Jake negat�van l�tta a dolgokat, �n az�rt bizakodtam Harry gyors fel�p�l�s�ben.
Charlie kedv��rt. �s Sue, Leah meg Seth kedv��rt is …
Billy kanap�ja a radi�tor mellett volt, �gy m�r j�l �tmelegedtem, az el�zott ruh�im ellen�re. A t�d�m
sajgott �s ahelyett hogy a f�jdalom �bren tartott volna, ink�bb az �jul�s ker�lgetett.
Azon gondolkodtam, hogy alszom-e vagy csak a fuldokl�som okozta megr�zk�dtat�s miatt vagyok
ilyen ernyedt.
Jacob halk horkol�sa �gy hangzott, mint egy altat�dal. Gyorsan �lomba szender�ltem.
Hossz� ideje el�sz�r, az �lmom csak egy sima norm�lis �lom volt. Csak elmos�dott �sszef�gg�stelen
r�gi eml�keket l�ttam egym�s ut�n—a vak�t� ragyog�s�t a Phoenix-i napnak, az any�m arc�t, egy
rozoga fah�zat, egy kopott �gytakar�t, a t�kr�s szob�t, a l�ngot a fekete v�zen … mindegyik k�p csak
addig maradt az eml�kezetemben, am�g az �lom nem v�ltott egy k�vetkez�re.
Csak az utols� k�p maradt meg a fejemben. �rtelmetlen volt—mint egy sz�ndarab vagy mi.
Egy erk�ly jelenet este, egy festett hold l�gott az �gen. N�ztem a h�l�inges l�nyt amint �thajol a
korl�ton, �s mag�ban besz�l.
Semmitmond�… de amikor lassan visszanyertem az �ntudatomat, J�lia j�rt a fejemben.
Jacoba f�ldre roskadva aludt, a l�gz�se lass� volt �s egyenletes. A h�zban f�lhom�ly uralkodott, az
ablakon �t l�tsz�dott a kinti s�t�ts�g. Zsibbadt �s meleg voltam, �s m�r majdnem megsz�radtam.
Minden l�legzetv�tel �gette a torkomat.
Azon voltan, hogy felkeljek—legal�bb hogy igyak valamit. De a testem ernyedten fek�dt, mintha
soha t�bb� nem akarna mozogni.
Mozg�s helyett, ink�bb J�li�ra gondoltam.
Azon t�n�dtem, hogy mit tett volna, ha R�me� elhagyja, de nem az�rt mert sz�m�zt�k hanem az�rt
mert m�r nem �rdekl�d�tt ir�nta.
Mi lett volna, ha Rosalind adott volna neki egy es�lyt, �s � meggondolja mag�t?
�s mi lett volna, ha ahelyett hogy feles�g�l veszi J�li�t csak szimpl�n elt�nik?
Azt hiszem tudom, hogy J�lia hogy �rezte volna mag�t.
Nem t�rt volna vissza a r�gi �let�hez. Biztos voltam benne, hogy soha nem tudott volna tov�bbl�pni.
M�g akkor is, ha olyan sok�ig �l hogy meg�regszik �s meg�sz�l, minden alkalommal, amikor
lehunyta volna szem�t R�meo arca jelent, volna meg el�tte. V�g�l belet�r�d�tt volna.
K�v�ncsi vagyok, hogy vajon hozz�ment volna Parishoz a v�g�n, csak a sz�lei �s a b�ke kedv��rt.
Nem, val�sz�n�leg nem, d�nt�ttem el a k�rd�st. De azt�n r�j�ttem, hogy az eg�sz t�rt�net nem sok
mindent �rul el Parisr�l. � csak egy mell�kszerepl�—egy helyettes, egy fenyeget�s, aki el akarja
nyerni J�lia kez�t.
Mi van, ha t�bb is van Parisban?
Mi lett volna, ha Paris �s J�lia bar�tok?
J�lia legjobb bar�tja?
Mi lett volna, ha � az egyetlen ember, akivel J�lia megosztja ezt az eg�sz mindent els�pr� R�meo
�gyet?
Az egyetlen, aki igaz�n meg�rti �t, �s �rezteti vele, hogy m�g mindig emberi l�ny? Mi van, ha Paris
kedves �s t�relmes volt?
Mi van, ha � t�r�d�tt J�li�val? �s mi van ha J�lia tudta hogy n�lk�le nem �lte volna t�l ezt az eg�szet?
Mi van, ha t�nyleg szerette �t �s csak azt akarta, hogy boldog legyen?
�s… mi van, ha J�lia szerette Parist? Nem �gy, mint R�meot. Nem olyan odaad� szerelemmel, persze.
De el�gg�, ahhoz hogy boldogg� tegye.
Az egyetlen hang a szob�ban Jacob lass�, m�ly l�legz�se volt—mint egy kisgyereknek d�dolt
altat�dal, mint egy hintasz�k suhog�sa, mint egy r�gi �ra ketyeg�se, amikor tudod hogy sehova se kell
menned …ez a nyugalom hangja volt.
Ha Romeo t�nyleg elment volna, �s soha t�bb� nem t�r vissza, az befoly�solta volna J�li�t, hogy
elfogadja-e Paris aj�nlat�t? Tal�n megpr�b�lt volna letelepedni a megmaradt �lete maradv�nyaival.
Tal�n ez lett volna a legk�zelebb a boldogs�ghoz.
S�hajtottam, �s azt�n felny�gtem a torkomat kapar� f�jdalomt�l. T�l sokat k�pzelek a t�rt�netbe.
R�meo nem gondolta volna meg mag�t. �s ez�rt eml�keznek az emberek a nev�re, mindig egy�tt
emlegetik �ket: R�meo �s J�lia.
Ez�rt ilyen j� ez a t�rt�net. "J�li�t dobj�k, �s Parissal v�gzi " ez nem lett volna nagy siker.
Becsuktam a szemem �s hagytam, hogy a gondolataim m�sfele v�ndoroljanak, nem akartam erre az
ostoba sz�ndarabra gondolni. Ink�bb a val�s�gra gondoltam—arra hogy micsoda eszement �tlet volt
leugrani a szikl�r�l. �s nem csak a sziklaugr�s, de a motoroz�s is, �s ez az eg�sz felel�tlen Evel
Knievel (motoros kaszkad�r) dolog.
Mi lett volna ha t�rt�nik velem valami? Mit tett volna Charlieval? Harry sz�vrohama hirtelen �j
t�vlatokat nyitott meg el�ttem.
Egy olyan j�v�t, amit nem akartam l�tni, mert —ha elismerem az igaz�t—az azt, jelentette volna,
hogy meg kell v�ltoznom. De �lhetek �gy tov�bb?
Tal�n. Nem lenne k�nny�, tekintettel, arra a t�nyre teljesen nyomorult lenn�k, ha fel k�ne adnom a
hallucin�ci�imat �s �gy k�ne viselkednem mint egy feln�tt.De tal�n meg k�ne pr�b�lnom. �s tal�n
siker�lne is. Ha itt van velem Jacob.
Most nem tudom meghozni ezt a d�nt�st. T�ls�gosan f�j. Valami m�sra kell gondolnom.
A ma d�lut�ni meggondolatlan kaszkad�r mutatv�nyom eml�kei a felsz�nre t�rtek, mik�zben
pr�b�ltam valami kellemesre gondolni … �reztem a leveg�t ahogy zuhantam, a v�z s�t�ts�g�t, a sodr�s
erej�t … Edward arc�t… hosszasan id�ztem enn�l a pontn�l. �reztem Jacob kezeit, ahogy
visszar�ntottak az �letbe….. �reztem a lila felh�kb�l szakad� es�t…… l�ttam a furcsa l�ngot a
hull�mok h�t�n …
Volt valami ismer�s a v�zen t�ncol� l�ng sz�n�ben. Persze nem lehetett igazi t�z—
A gondolatmenetemet f�lbeszak�totta egy �les f�kcsikorg�s, ami odakintr�l j�tt.
Hallottam, ahogy meg�ll egy aut� a h�z el�tt, majd ahogy valaki kinyitja az ajtaj�t �s ut�na becsapja.
Fel akartam �lni, de ink�bb meggondoltam magam.
Billy szokatlanul halk hangj�t k�nnyen felismertem, de ink�bb csak szaggatott mormog�sk�nt
hallatszott.
Az ajt� kiny�lt �s f�ny sz�r�d�tt be rajta. Vakon hunyorogtam. Jake felriadt �s hirtelen talpra sz�kkent.
"Bocsi," d�rm�gte Billy. "Fel�bresztett�nk?"
Lassan az arc�ra f�kusz�ltam, �s l�ttam a k�nnyekkel telt szemeit.
"� ugye nem, Billy!" ny�gtem.
Lassan b�lintott egyet �s az arca megkem�nyedett a f�jdalomt�l. Jake odarohant az apj�hoz �s
megragadta az egyik kez�t.
A f�jdalom gyermetegg� v�ltoztatta az arckifejez�s�t—k�l�n�sen festett egy ilyen kem�ny f�rfin.
Sam Billy m�g�tt �llt �s betolta a sz�k�t a szob�ba. A megszokott higgadts�ga hi�nyzott az
aggodalmas arc�r�l.
"�gy sajn�lom," suttogtam.
Billy b�lintott. "Mindenkinek neh�z most."
"Hol van Charlie?"
"Az ap�d m�g mindig a k�rh�zban van Sue-val. Nagyon sok… elrendezni val� van, tudod."
Nyeltem egyet.
"Azt hiszem vissza k�ne mennem," motyogta Sam, t�tov�zva.
Billy elh�zta a kez�t Jacobt�l �s kereszt�l tolta mag�t a konyh�n a szob�ja fel�.
Jake egy percig b�mult ut�na, azt�n megint le�lt mell�m a f�ldre. Az arc�t a tenyer�be temette.
Simogattam v�ll�t, �s azt k�v�ntam b�rcsak lehetne mondani valamit ilyen helyzetben.
Egy hossz� m�sodperc ut�n, Jacob megfogta a kezemet �s az arc�hoz emelte.
"Hogy �rzed magad? J�l vagy? El kellett volna vinnem t�ged egy orvoshoz." S�hajtotta.
"Ne agg�dj miattam," kr�kogtam.
Fel�m ford�totta a fej�t. A szeme piros volt a kialvatlans�gt�l. "Nem n�zel ki t�l j�l."
"Asszem nem is �rzem magam t�l j�l."
"Idehozom a furgonod �s hazaviszlek—otthon k�ne lenned, amikor Charlie haza�r."
"Rendben."
Unottan fek�dtem a kanap�n am�g v�rtam Jacobot. Billy s�ri csendben �lt a m�sik szob�ban. �gy
�reztem magam, mintha egy r�sen �t lesn�m, a mag�nyos gy�szt, ami nem az eny�m volt.
Jake hamar vissza�rt. A furgonom hangja hamarabb t�rte meg a csendet, mint ahogy sz�m�tottam r�.
Sz� n�lk�l felseg�tett a kanap�r�l, �tkarolta a v�llamat, amikor vacogtam a hideg kinti sz�lben. K�r�s
n�lk�l be�lt a vezet��l�sre �s szorosan mag�hoz �lelt.A fejemet r�hajtottam a mellkas�ra.
"Hogy fogsz hazamenni?" k�rdeztem.
"Nem megyek haza. M�g nem kaptuk el a v�rsz�v�t, eml�kszel?"
Megremegtem, de most nem a hideg miatt.
Csendben haladtunk hazafel�.A hideg leveg� teljesen fel�bresztett.Az elm�m �ber volt, nagyon
gyorsan �s kem�nyen dolgozott.
Mi van, ha…? Mi lenne a leghelyesebb megold�s?
Nem tudtam elk�pzelni az �letemet Jacob n�lk�l—m�g az elk�pzel�snek a gondolat�ra is
megborzongtam.
Valahogy, n�lk�l�zhetetlenn� v�lt az �letbenmarad�somhoz. De �gy hagyni a dolgokat nem lenne …
kegyetlens�g, amivel Mike is v�dolt?
Eml�kszem, hogy azt k�v�ntam Jacob b�rcsak a b�ty�m lenne. R��bredtem hogy az�rt k�v�ntam ezt,
mert birtokolni akartam �t. Egyszer�en j�l esett—a melegs�ge, bizalmass�ga, a megnyugtat�sa.
Biztons�g. Jacob egy biztons�gos mened�k volt.
Korl�tozhatom ezt az ig�nyt. A saj�t er�mb�l kell boldogulnom.
Tudtam, hogy mindent el kell mondanom neki. Ez volt az egyetlen m�dja, annak hogy igazs�gos
legyek. �gy kell elmagyar�znom neki, hogy meg�rtse, hogy nem �ltetem fel, csak egyszer�en � t�l j�
nekem. M�r azt tudja, hogy meg vagyok t�rve, ez a r�sze nem lepn� meg, de azt is meg kell tudnia,
hogy mekkora m�rt�kben. Azt is el kell mondanom neki, hogy �r�lt vagyok—meg kell magyar�znom
a hangokat amiket hallok. Mindent tudnia kell, miel�tt d�nt�st hoz.
De ahogy felismertem ennek a sz�ks�gess�g�t, arra is r�j�ttem, hogy mindezek ellen�re is elfogad
majd. M�g csak �t sem gondoln� a dolgot.
R� kell b�znom mindent—mindenemet amim maradt, az �sszes t�r�tt darabk�t. Ez az egyetlen j�rhat�
�t. Lehetek igazs�gos? Tudok egy�ltal�n igazs�gos lenni?
Olyan helytelen lenne, ha megpr�b�ln�m boldogg� tenni Jacobot? M�g akkor is, ha a szerelem, amit
ir�nta �rzek nem t�bb, mint egy gyenge visszhangja annak, amire k�pes lenn�k, m�g akkor is, ha
ugyan a sz�vem messze j�r, f�jdalmasan kutatva a szesz�lyes R�meo-ja ut�n….annyira helytelen lenne?
Jacob leparkolt a h�zunk el�tt, hirtelen csend lett mikor le�ll�totta a motort. Mint m�r annyiszor, most
is �gy t�nt mintha Jacob hallan� a gondolataimat.
�t�lelt a karj�val �s a mellkas�hoz szor�tott. Megint j�l esett.
Majdnem olyan volt mintha egy teljes ember lenn�k.
Azt hittem, hogy Harryre gondol, de amikor megsz�lalt a hangja bocs�natk�r�en csengett. "Ne
haragudj. Tudom, hogy te nem �gy �rzel, ahogy �n, Bella. Esk�sz�m, hogy nem �rdekel. �n csak
olyan boldog vagyok hogy j�l vagy, hogy �nekelni tudn�k—�s azt senki nem akarja, hallani.
Hallottam a f�lemben a rekedt nevet�s�t.
A l�legzetem kimetszett egy darabot a torkomb�l.
H�t nem azt akarta Edward, -olyan k�z�ny�sen amennyire csak tudta- , hogy a k�r�lm�nyekhez k�pest
legyek boldog? H�t nem volt benne annyi bar�ts�gos �rz�s, hogy ezt akarja nekem? Azt hiszem de.
T�lem nem sajn�ln�, de nem akart egy kev�ske szerelmet sem adni Jacobnak.
Elv�gre is ez nem ugyanaz a szerelem volt.
Jake a hajamba temette a meleg arc�t.
Ha oldalra ford�tan�m a fejem—ha az ajkaimmal, meg�rinten�m a meztelen v�ll�t... K�ts�gem se volt
afel�l hogy mi k�vetkezne.. Olyan k�nny� lenne. Nem lenne sz�ks�g semmilyen magyar�zatra.
De meg tudn�m tenni? El tudn�m �rulni a t�vol lev� sz�vemet, hogy megmentsem a sz�nalmas
�letemet?
Pillang�k repdestek a gyomromban, mik�zben azon gondolkoztam, hogy elford�tsam-e a fejemet.
�s akkor, olyan tiszt�n mintha k�zvetlen vesz�lyben lenn�k, meghallottam Edward b�rsonyos
suttog�s�t.
"L�gy boldog," mondta.
Megdermedtem.
Jacob �rezte, ahogy megfesz�l�k �s automatikusan elengedett �s a kilincs fel� ny�lt.
V�rj, akartam mondani. Csak egy percet. De m�g mindig egy helyben �ltem, �s hallgattam Edward
szavainak visszhangj�t a fejemben.
Hideg sz�l �ramlott be a furgon utaster�be.
"OH!" Jacob felny�g�tt mintha valaki gyomorsz�jba v�gta volna. "Mi a franc!"
Ugyanabban a pillanatban becsapta az ajt�t �s elind�totta a motort. A kezei annyira remegtek, hogy
nem is tudtam elk�pzelni, hogy siker�lt elford�tania a kulcsot.
"Mi a baj?"
A motor t�l p�rg�tt �s akadozott.
"V�mp�r," pr�szk�lte.
A fejembe sz�llt a v�r elkezdtem sz�d�lni. "Honnan tudod?"
"Mert �rzem a szag�t. A fen�be is!"
Jacob szemei vadul p�szt�zt�k a s�t�t utc�t. Aligha vette �szre a remeg�st, ami v�gigfutott a test�n.
"Harcoljak vagy vigyem ki innen?" sziszegte mag�nak.
Egy pillanatra r�m n�zett, �s l�tta a r�m�lt-szemeimet �s s�padt arcomat, azt�n megint az utat n�zte..
"Ok�, kijuttatlak innen."
A motor felmordult. A kerekek csikorogtak, ahogy a furgont az egyetlen menek�l�si �tvonal ir�ny�ba
ford�totta. A f�nysz�r�k bevil�g�tott�k a j�rd�t �s a fekete erd� els� f�it,�s v�g�l visszat�kr�z�d�tt a
szemk�zti h�z el�tt parkol� aut�r�l.
"�llj!" zih�ltam.
Egy fekete aut� volt—egy aut�, amit ismertem. Lehet, hogy nem vagyok egy nagy aut�szak�rt�, de
mindent tudtam err�l a fekete aut�r�l. Ez egy Mercedes S55 AMG. Tudtam hogy h�ny l�er�s, �s hogy
milyen sz�n� a belseje. Ismertem az er�teljes motor berreg�s�t a v�zon. Ismertem a b�r �l�sek szag�t,
�s azt az �rz�st, ahogy az ablakokon kereszt�l m�g a nap is tinta-feket�nek �s hom�lyosnak l�tszik.
Ez Carlisle aut�ja.
"�llj!" ki�ltottam, ez�ttal hangosabban, mert Jacob m�g mindig lefele sz�guldott az �ton.
"Tess�k?!"
"Ez nem Victoria. �llj, �llj! Vissza akarok menni."
Olyan hirtelen taposott bele a f�kbe hogy neki csap�dtam a m�szerfalnak.
"Mi van?" k�rdezte d�bbenten. R�m�lt szemekkel b�mult r�m.
"Ez Carlisle kocsija! Ezek a Cullenek. Tudom."
R��bredt a szavaim �rtelm�re �s elkezdett vadul r�ngat�zni.
"H�, nyugi, Jake. Semmi baj. Nincs vesz�ly, l�tod? Nyugi."
"Igen, nyugalom," lihegte csukott szemmel �s lehajtotta a fej�t. Am�g �sszpontos�tott hogy ne
v�ltozzon �t farkass�, �n a fekete aut�t b�multam a h�ts� ablakon kereszt�l.
Ez csak Carlisle, mondogattam magamban. Ne sz�m�ts semmi t�bbre. Tal�n Esme is… most hagyd
abba, parancsoltam magamra. Csak Carlisle. Az is sok. T�bb, mint amennyit rem�ltem.
"Egy v�mp�r van a h�zatokban," sziszegte Jacob. "�s te vissza akarsz menni?"
Jacobra emeltem a tekintetem mik�zben kelletlen�l levettem a szemem a Merc�desr�l – f�ltem hogy
elt�nik, am�g nem figyelek.
"Term�szetesen," mondtam meglep�dve a k�rd�s�n. M�g sz�p, hogy vissza akartam menni.
Jacob arca megfesz�lt, am�g b�multam, r�fagyott az a keser� maszk, amir�l azt hittem, hogy soha
t�bb� nem l�tom viszont. �ppen miel�tt felhelyezte a maszkot, elkaptam a tekintet�t, amiben
csal�dotts�g t�kr�z�d�tt. A kezei m�g mindig remegtek. T�z �vvel id�sebbnek n�zett ki, mint �n.
Vett egy m�ly l�legzetet. "Biztos vagy benne, hogy ez nem egy tr�kk?" k�rdezte lassan, neh�zkesen.
"Ez nem tr�kk. Ez Carlisle. Vigy�l vissza!"
Megr�zk�dott a v�lla, de a tekintete kifejez�stelen volt. "Nem."
"Jake, nincs semmi baj—"
"Nem. Vidd magad vissza, Bella." A hangja pofon v�gott—�sszerezzentem az �t�st�l. Az �llkapcsa
remegett.
"Figyelj, Bella," mondta, ugyanolyan �les hangon. "�n nem mehetek vissza. Szerz�d�s ide vagy oda,
az az ellens�gem ott bent."
"Nem ez nem…—"
"Most r�gt�n el kell mondanom Sam-nek. Ez sok mindent megv�ltoztat. Nem kaphatnak rajta, hogy a
ter�let�k�n vagyunk."
"Jake, ez nem egy h�bor�!"
Nem figyelt r�m. �resbe �ll�totta a motort �s kiugrott.
"Viszl�t, Bella," sz�lt vissza a v�lla f�l�tt. "Rem�lem, nem halsz meg." Belefutott a s�t�ts�gbe, m�g
mindig annyira remegett, hogy az alakja elmos�dott; elt�nt miel�tt kinyitottam a sz�mat hogy ut�na
ki�ltsak.
Hossz� percekig nem tudtam megmozdulni a b�ntudatt�l. Mit tettem Jacobbal?
De a lelkiismeret-furdal�s nem tartott sok�ig.
�tcs�sszantam a vezet� �l�sre �s egyesbe tettem a furgont. A kezeim majdnem annyira remegtek,
mint Jak�, �s eltartott egy ideig mire koncentr�lni tudtam. Azt�n �vatosan megfordultam a furgonnal
�s visszamentem a h�zunkhoz.
Nagyon s�t�t lett, amikor lekapcsoltam a f�nysz�r�kat. Charlie olyan sietve t�vozott, hogy elfelejtette
felkapcsolni a l�mp�t a torn�con.
Hirtelen k�ts�geim t�madtak, ahogy b�multam a h�zat. Mi van, ha ez t�nyleg egy csapda?
Visszan�ztem a fekete aut�ra, ami a s�t�tben szinte l�thatatlan volt. Nem. Ismerem ezt az aut�t.
A kezeim m�g jobban remegtek, ahogy a kulcsokat kerestem az ajt� felett.
Amikor megragadtam a kilincset, az k�nnyen elfordult a kezemben. Hagytam hogy kiny�ljon az ajt�.
Az el�szoba s�t�t volt.
K�sz�nni akartam, de a torkom kisz�radt. Nem tudtam leveg�t venni.
Tettem egy l�p�st �s a villanykapcsol� ut�n matattam. Annyira s�t�t volt—mint a fekete v�z… Hol
van az a kapcsol�?
Pont olyan volt, mint a fekete v�z, a tetej�n a narancss�rga pisl�kol� l�nggal. A l�ng, ami nem lehetett
t�z, de akkor micsoda … ?
Az ujjaim a falat tapogatt�k, m�g mindig remegve kerest�k a kapcsol�t…..—
Hirtelen, visszhangzott a fejemben valami, amit Jacob mondott ma d�lut�n, leroskadtam… Elmenek�lt
a v�zzel, mondta Jacob. Nagy el�nyt jelent a v�rsz�v�knak.Ez�rt is siettem haza.
—f�ltem, hogy tesz egy kit�r�t.
Az ujjaim megdermedtek, az eg�sz testem megb�nult, ahogy r��bredtem mi�rt ismertem fel a furcsa
narancss�rga sz�nt a v�zen.
Amikor Victoria haj�t vadul f�jta sz�l, olyan volt, mint a csapkod� l�ngok….
�s � is ott volt. Pontosan ott a kik�t�ben velem �s Jacobbal. Ha Sam nem lett volna ott, ha csak ketten
lett�nk volna … ? Nem tudtam l�legezni, sem mozogni.
A villany felkapcsol�dott, annak ellen�re, hogy a dermedt ujjaim m�g mindig nem tal�lt�k meg a
kapcsol�t.
A hirtelen j�tt f�nyt�l �sszesz�k�lt a pupill�m, �s hunyorogva l�ttam, hogy van ott valaki,
aki r�m v�r.