21. �T�LET

�PPEN EGY J�L MEGVIL�G�TOTT, DE NEM ANNYIRA eml�kezetes el�csarnokban voltunk. A
falak piszkosfeh�rek voltak, a padl�t sz�rke sz�nyeg bor�totta. Egyforma sz�gletes l�mp�k voltak
elhelyezve a plafonon egyforma t�vols�gra. Itt melegebb volt, aminek er�teljesen �r�ltem. Ez a
csarnok kifejezetten takaros �s kellemes volt a szikla katakomb�k h�tborzongat� s�t�tj�hez k�pest.
Edward nem nagyon �rtett egyet az �szrev�telemmel. Morcosan b�mult a l�ba el� v�gig a csarnokban,
m�g a felvon� mellett �ll� k�nnyed, letakart alak fel� tartottunk.
Engem val�s�ggal vonszolt maga ut�n, Alice pedig a m�sik oldalamon l�pdelt. A neh�z ajt�
csikorgott, ahogy bez�rult m�g�tt�nk, �s hallottuk a tompa puffan�st, amivel eltolt�k a reteszt az ajt�n.
Jane a felvon�n�l v�rt, egyik kez�vel nyitva tartva az ajt�t nek�nk. Arc�r�l egykedv� f�sults�g
sug�rzott.
A felvon�ban a h�rom volturi v�mp�r t�volabb pihent. H�tradobt�k �lc�jukat, csukly�juk a v�llukra
omlott. Felixnek �s Demetrinek enyh�n ol�va sz�n� volt az arca – furcsa volt, ahogy ez a kr�taporos
s�padts�gukkal keveredett. Felix fekete haja r�vidre volt v�gva, de Demetri tincsei a v�llait s�rolt�k.
Sziv�rv�nyh�rty�ik m�lyv�r�sek voltak a sz�lek k�r�l �s egyre s�t�tebbek befel�, m�g belevesztek a
pupilla feket�j�be. Lepl�k alatt a ruh�juk modern volt, s�padt �s le�rhatatlan. �n a sarokba kucorodtam
Edwardnak t�maszkodva. Karja a kezemnek d�rzs�l�d�tt. Egy pillanatra sem vette le a szem�t Janer�l.
A felvon�-�t r�vid volt; kil�pt�nk egy helyre, ami legink�bb egy eleg�ns hivatal recepci�j�nak t�nt.
Fabor�t�s volt a falakon �s vastag, m�lyz�ld padl�sz�nyeg. Ablakok nem voltak, ehelyett minden�tt
nagy, j�l megvil�g�tott, a toszk�nai t�jat �br�zol� festm�nyek l�gtak. Halv�ny b�rkanap�k voltak
elrendezve bar�ts�gos kis csoportokban, a f�nyes asztalok pedig krist�lyv�z�kat tartottak telis-tele
�l�nksz�n� csokrokkal. A vir�gok illata egy temet�sre eml�keztetett.
A terem k�zep�n egy nagy, f�nyes fel�let� pult �llt. Meglepet�semben sz�jt�tva b�multam a m�g�tte
�ll� n�t.
Magas volt, s�t�tb�r� �s z�ldszem�. B�rhol m�shol igen csinos lett volna – de nem itt. Hiszen minden
porcik�j�ban ember volt, mint �n. El sem tudtam k�pzelni, hogy egy embern�st�ny mi a francot csin�l
itt; marh�ra nyugodt volt ahhoz k�pest, hogy v�mp�rok vett�k k�r�l.
Udvarias mosollyal �dv�z�lt minket.
- J� napot, Jane – mondta. Nem t�nt meglepettnek, ahogy Jane t�rsas�g�ra pillantott. Nem lepte meg
sem Edward csupaszon csillog� mellkasa, vagy ak�r az �n zil�lts�gom �s k�z�pszer� cs�nyas�gom.
Jane b�lintott.
- Gianna. – Majd folytatta �tj�t a terem v�g�ben �ll� duplasz�rny� ajt� fel�, mi pedig k�vett�k.
Mikor Felix elballagott a pult mellett, Giann�ra kacsintott, aki ezen kuncogott.
A faajt� t�loldal�n egy m�sf�le recepci� foglalt helyet. A s�padt fi� a gy�ngysz�n� �lt�nyben ak�r
Jane ikertestv�re is lehetett volna. A haja s�t�tebb volt, �s az ajkai nem voltak annyira teltek, de
ugyanolyan aranyos volt. El�nk j�tt �s mosolygott, ahogy oda�rt a l�nyhoz.
- Jane.
- Alec – felelt meg�lelve a fi�t. Arcon cs�kolt�k egym�st, mindk�t oldalr�l, majd fel�nk fordultak.
- Kik�ldenek egy�rt �s visszaj�ssz kett�… �s f�llel – jegyezte meg engem n�zve – sz�p munka.
Jane nevetett, hangja pedig kellemesen pezsgett, mint egy kisbaba g�gics�l�se.
- �dv ism�t, Edward – k�sz�nt�tte Alec. – Most jobbkedv�nek t�nsz.
- Egy cs�ppet – �rtett egyet Edward sz�ntelen hangon. Edward kem�ny arc�ra pillantottam �s azon
gondolkodtam, hogy lehetett m�g enn�l is rosszabb kedv�.
Alec kuncogott �s engem tanulm�nyozott, ahogy Edward oldal�n l�gtam.
- �s ez itt pedig minden baj okoz�ja? – k�rdezte szkeptikusan.
Edward csak elengedett egy megvet� mosolyt, majd megfagyott.
- Stip-stop – mondta Felix h�tulr�l.
Edward megfordult, egy m�ly morg�s keletkezett bent a mellkas�ban. Felix mosolygott – kezei a
magasban voltak teny�rrel felfel�; k�t k�rt rajzolt az ujjaival mintegy g�nyosan Edwardot h�vogatva.
Alice meg�rintette Edward karj�t.
- T�relem – intette �vatoss�gra.
Hossz� pillant�st v�ltottak, �n meg azt k�v�ntam, b�r �n is hallhatn�m mit mondott neki Alice.
Nyilv�nval�an valami olyasmit, ami szoros kapcsolatban �llt Felix meg- nem-t�mad�s�val, mert
Edward vett egy m�ly l�legzetet �s visszafordult Alechez.
- Aro bizony�ra �r�lni fog, hogy viszontl�that – mondta Alec, mintha mi se t�rt�nt volna.
- Ne v�rakoztassuk meg – javasolta Jane.
Edward b�lintott egyet.
Alec �s Jane a kez�ket tartva mutatt�k az utat lefel� egy m�sik, sz�les �s t�ld�sz�tett csarnokba – van
ennek a helynek egy�ltal�n v�ge?
Figyelmen k�v�l hagyt�k az ajt�kat a terem v�g�ben – arannyal burkolt ajt�kat – meg�lltak f�l�ton a
faburkolat egy r�sz�t elt�vol�tva pedig l�that�v� tettek egy teljesen sima faajt�t. Alec kinyitotta Jane
el�tt.
Kedvem lett volna felny�gni, mikor Edward betasz�tott az ajt� a t�loldal�ra. Ugyanaz az �si szikla
volt, mint a t�r, a sik�tor vagy a katakomb�k. �s persze ism�t hideg lett �s s�t�t.
A k� el�szoba nem volt t�l nagy. Egy f�nyesebb, kiv�jt, t�k�letesen k�r alak� szob�ba vezetett, olyan
volt, mint egy kast�ly toronyszob�ja… mert tulajdonk�ppen az is volt.
Az ablakok hossz�k�sak voltak, amik a napf�nyb�l has�tott v�kony n�gyzeteket vet�tettek a k�padl�ra.
Nem voltak mesters�ges f�nyek. A b�toroz�st sem vitt�k t�lz�sba, csak n�h�ny massz�v, tr�nszer� fa
sz�k volt itt-ott, k�l�nb�z� t�vols�gokban a g�rbe fal ment�n. A k�r kell�s k�zep�n egy v�zelvezet�
volt. K�v�ncsi voltam, hogy kij�ratk�nt haszn�lj�k-e, mint a lyukat az utc�n.
A szoba nem volt �res. Egy mar�knyi ember vett r�szt egy l�that�an nyugodt besz�lget�sben. A m�ly,
sima hangok moraja kellemes z�mm�g�ssel t�lt�tt�k meg a leveg�t. Ahogy b�multam, k�t ny�ri ruh�s
s�padt n� pihent az egyik f�nyfoltban �s mint �l� prizm�k, a b�r�k sziv�rv�nyos szikr�kat sz�rt az �si
falakra.
Az �sszes finom arc a mi komp�ni�nk fel� fordult, ahogy bel�pt�nk a szob�ba. A legt�bb halhatatlan
egyszer� nadr�got �s inget viselt – cuccokat, melyek egy�ltal�n nem t�ntek volna fel odalent az
utc�kon. De a f�rfi, aki el�sz�r besz�lt, hossz� d�szpal�stot hordott. Koromfekete volt �s a f�ldig �rt.
Egy pillanatra �sszet�vesztettem hossz�, fekete haj�t a csukly�j�val.
- Jane, dr�g�m. H�t visszat�rt�l – mondta egy�rtelm� j�kedvvel. Hangja csak egy k�nnyed s�haj volt.
Fel�nk fordult egy annyira sz�rre�lisan kecses mozdulattal, hogy csak n�ztem. A sz�m is t�tva maradt.
M�g Alice – akinek pedig minden mozdulata olyan volt, mintha t�ncolna – m�g Alice sem
versenyezhetett volna vele.
Csak jobban meglep�dtem, mikor k�zelebb j�tt �s megpillanthattam az arc�t. Nem olyan
term�szetellenesen vonz� arc volt, mint amilyenek k�r�lvett�k (merthogy nem egyed�l k�zeledett
fel�nk; az eg�sz csoport k�r� gy�lt, n�melyek k�vett�k m�sok, pedig el�tte l�pdeltek, mint a test�r�k).
Nem tudtam eld�nteni, hogy sz�p-e az arca, vagy sem. Azt hiszem, az arcvon�sai t�k�letesek voltak.
De legal�bb annyira k�l�nb�z�tt az �t k�r�lvev� v�mp�rokt�l, mint �n. B�re �ttetsz�en feh�r volt,
mint a hagymah�j, �s olyan l�gynak is t�nt – elk�peszt� kontrasztot alkotott az arc�t keretez� fekete
hajjal. Furcsa �s f�lelmetes k�sztet�st �reztem, hogy meg�rintsem az arc�t, hogy kider�tsem, vajon
l�gyabb-e Edward vagy Alice arc�n�l vagy olyan kr�taszer�en porhany�s-e. Szemei v�r�sek voltak,
mint a t�bbieknek k�r�l�tte, de felh�sebb volt, mintha tejsz�n fedte volna; k�v�ncsi voltam, vajon
befoly�solja-e a l�t�s�t.
Odasuhant Jane-hez, �s pap�r-kez�vel meg�rintette az arc�t, l�gy cs�kot nyomott telt ajkaira, majd
visszal�pett.
- Igen, Mester – mosolygott Jane, olyan arckifejez�ssel, mint egy angyali kisgyerek. – Visszahoztam
�lve, ahogy k�v�ntad.
- �h, Jane – mosolygott � is. – Olyan j�, hogy vagy nekem.
Fel�nk ford�totta k�d�s szem�t, �s mosolya egyre ink�bb sz�tter�lt arc�n – m�r-m�r ext�zisba ker�lt.
- �s Alicet �s Bell�t is! – �rvendezett, vid�man tapsikolva. – Ez azt�n a boldog meglepet�s!
Csod�latos!
Sokkos �llapotban n�ztem ki a fejemb�l, ahogy a keresztneveinken sz�l�tott minket, mintha csak r�gi
bar�tok lenn�nk, akik beugrottak meglepet�sszer�en.
Otromba k�s�ret�nk fel� fordult.
- Felix, l�gy olyan j�, �s mes�lj a testv�reimnek a mi kis l�togat�inkr�l. Biztos vagyok benne, hogy a
vil�g�rt sem hagyn�k ki.
- Igen, Mester – b�lintott Felix �s elt�nt az �ton, ahonnan j�tt�nk.
- L�tod, Edward? – fordult a furcsa v�mp�r Edward fel�, mint egy szeret�, de szigor� nagypapa. – Mit
mondtam neked? Nem �r�lsz, hogy nem adtam meg neked, amit tegnap k�rt�l?
- De igen, Aro. �r�l�k – �rtett egyet szorosabbra fonva �lel�s�t a derekam k�r�l.
- Szeretem a Happy Endet – s�hajtott Aro. – Olyan ritka. De az eg�sz mes�t hallani akarom. Hogy
t�rt�nt mindez? Alice? – Alice fel� fordult �s k�v�ncsi, k�d�s szemekkel b�multa a l�nyt. – �gy t�nik,
a braty�d t�vedhetetlennek hisz, de egy�rtelm�en volt valami kis hiba, nem?
- Oh, messze vagyok �n a t�vedhetetlens�gt�l – v�laszolt vak�t� vigyorral. Teljesen nyugodtnak t�nt,
lesz�m�tva, hogy a kezei kem�ny kis �kl�kk� g�mb�ly�dtek. – Ahogy most is l�thatod, olyan gyakran
okozok bajt, mint amilyen gyakran orvosolom �ket.
- T�l szer�ny vagy – dorg�lta Aro. – L�ttam j� n�h�ny elk�peszt� h�stetted, �s be kell vallanom, eddig
semmit nem tapasztaltam, ami a k�pess�gedhez lenne foghat�. Csod�latos!
Alice l�tt egy pillant�st Edward fel�, nem ker�lte el Aro figyelm�t.
- Sajn�lom, hiszen m�g be sem mutattak minket, nem igaz? Csak az van, hogy �gy �rzem, mintha m�r
ismern�lek, �s kicsit el�re szaladtam. A b�ty�d bemutatott minket tegnap… egy saj�ts�gos m�don.
L�tod, valamilyen szinten �n is r�szese vagyok a b�ty�d adotts�g�nak, csak persze j�val kev�sb�. –
Aro megr�zta a fej�t, hangj�ban irigys�g csengett.
- �s sokkal er�sebben – tette hozz� Edward sz�razon. Alicere n�zett, ahogy gyorsan magyar�zott. –
Aronak fizikai kontaktusra van sz�ks�ge ahhoz, hogy hallja a gondolatainkat, de sokkal jobban hall,
mint �n. Tudod, �n csak azt hallom, ami �ppen �tsuhan az ember elm�j�n. Aro hall minden egyes
gondolatot, ami valaha az esz�nkbe jutott.
Alice felemelte finom szem�ld�keit, Edward pedig el�r�bb hajtotta a fej�t.
Aro err�l sem maradt le.
- De t�volb�l hallani… - s�hajtotta, kettej�k fel� gesztikul�lva �s a rejtett kommunik�ci� fel�, ami �pp
az im�nt zajlott le – Az annyira k�nyelmes volna!
Aro eln�zett a v�llunk felett. Az �sszes t�bbi fej felvette az adott ir�nyt, bele�rtve Janet, Alecet �s
Demetrit, aki csendben �csorgott m�g�tt�nk.
�n voltam a leglassabb, aki odafordult. Felix visszat�rt �s k�t m�sik fekete lepelbe burkol�zott f�rfi
k�vette. Mindketten nagyon hasonl�tottak Aro-ra, egyik�knek m�g hossz� fekete haja is pont olyan
volt. A m�siknak k�cos h�feh�r haja volt – ugyanolyan, mint az arca – ami a v�ll�t s�rolta. Arcukat
egyedi, pap�rv�kony b�r bor�totta.
A Carlisle festm�ny�n szerepl� tri� imm�r teljes volt, �s teljesen v�ltozatlan az elm�lt h�romsz�z
�vben, mi�ta a k�p k�sz�lt.
- Marcus, Caius, n�zz�tek! – d�dolta Aro. – Bella v�g�l is �letben van, �s itt van vele Alice is! H�t
nem csod�latos?
Nem �gy t�nt, hogy b�rmelyik�knek is a csod�latos sz� jutott volna esz�be el�sz�r a helyzettel
kapcsolatban. A feketehaj� f�rfi v�gk�pp unottnak t�nt, mintha m�r t�l sok �vezrednyit l�tott volna
Aro lelkesed�s�b�l. A m�sik k�pe meg el�g savany� volt feh�r haja alatt.
De a lelkesed�s�k teljes hi�nya nem rontotta el Aro kedv�t.
- Halljuk a t�rt�netet – Aro majdnem �nekelt pihek�nny� hangj�n.
A feh�rhaj� v�n v�mp�r elfordult �s az egyik fatr�n fel� suhant. A m�sik meg�llapodott Aro mellett �s
fel� ny�jtotta a kez�t. El�sz�r azt hittem, az�rt, hogy megfogja Aro�t, de csak meg�rintette gyorsan
Aro tenyer�t, majd visszaejtette a karj�t maga mell�. Aro felh�zta egyik szem�ld�k�t. Csod�lkoztam,
hogy a pap�r-b�r nem gy�r�d�tt �ssze ennek hat�s�ra.
Edward horkantott egy csendeset, Alice pedig k�v�ncsian n�zett r�.
- K�sz�n�m, Marcus – mondta Aro. – Ez el�g �rdekes.
Egy m�sodperccel k�s�bb r�d�bbentem, hogy Marcus gyakorlatilag �tadta a gondolatait Aronak.
Marcus nem t�nt izgatottnak. Elsuhant Aro mell�l, �s csatlakozott a fal mellett a m�sikhoz, aki minden
val�sz�n�s�g szerint Caius volt. K�t jelenl�v� v�mp�r cs�szott oda csendesen Aro m�g� – test�r�k,
ahogy kor�bban gondoltam. L�ttam, hogy a ny�ri ruh�s n� Caius mellett �llt, val�sz�n�leg hasonl�
okb�l kifoly�lag. Az �tlet, hogy a v�mp�roknak test�rre van sz�ks�g�k, el�g nevets�gesnek t�nt
sz�momra, de a v�nek tal�n olyan t�r�kenyek voltak, ahogy azt az ember a b�r�k alapj�n gondoln�.
Aro a fej�t r�zta.
- Elk�peszt� – mondta. – Teljess�ggel elk�peszt�.
Alice frusztr�lt arcot v�gott. Edward fel� fordult �s egy pillant�ssal, halkan elmagyar�zta a helyzetet.
- Marcus kapcsolatokat l�t. Meglepte a mi�nk er�ss�ge.
Aro mosolygott.
- Olyan k�nyelmes – ism�telte csak mag�nak. Azt�n hozz�nk sz�lt. – Nem k�nny� meglepni Marcust,
biztos�thatlak titeket.
Marcus halott arc�ra n�ztem, �s elhittem a dolgot.
- Csak annyira bonyolult meg�rteni, m�g most is – t�n�d�tt Aro, mik�zben Edward k�r�m font karj�t
b�multa. El�g neh�z volt Aro kaotikus gondolatmenet�t k�vetni. K�zd�ttem, hogy siker�lj�n. – Hogy
�llhattok ennyire k�zel egym�shoz?
- Dolgozni kell �rte – v�laszolt Edward nyugodtan.
- Akkor is – la tua cantante! Micsoda pazarl�s!
Edward kuncogott egyet a humor minden szikr�ja n�lk�l.
- �rk�nt tekintek r�.
- El�g magas �r – Aro szkeptikus volt.
- A lehet�s�g �ra.
Aro nevetett.
- Ha nem szagoltam volna meg az eml�keiden kereszt�l, egyszer�en nem hittem volna el, hogy b�rki
v�re lehet ennyire h�vogat�. M�g csak hasonl�t sem �reztem soha �letemben. A legt�bben k�z�l�nk
b�rmit megadn�nak egy ilyen aj�nd�k�rt, erre te meg…
- Elpazarolom – fejezte be Edward a mondatot szarkasztikus �llel a hangj�ban.
Aro megint nevetett.
- Hjaj, hogy hi�nyzik Carlisle bar�tom! R� eml�keztetsz – csak � nem volt ennyire d�h�s.
- Carlisle m�s tekintetben is t�ltesz rajtam.
- T�nyleg sosem hittem, hogy Carlislenek ennyi �nuralma van, de te sz�gyenbe hozod.
- Aligha – mondta Edward t�relmetlen hangon. Mintha �t akarta volna ugrani a bevezet�t. Ez egyre
ink�bb aggasztott; nem tehettem r�la, de pr�b�ltam elk�pzelni, mi k�vetkezhet m�g.
- �r�m�mre szolg�lnak a sikerei – t�n�d�tt Aro. – A r�la sz�l� eml�keid igazi aj�nd�kok voltak
nekem, b�r szerfelett k�l�n�snek tal�ltam �ket. Meglep�dtem, mennyire… �rvendetes a sikere azon a
szokatlan m�don, amit v�lasztott. Arra sz�m�tottam, hogy csak id�pazarl�s. G�nyol�dtam a terv�n,
hogy m�sokat is r� akar venni, hogy k�vess�k a saj�ts�gos �lomk�p�ben. M�gis, �r�l�k, hogy
t�vedtem.
Edward nem v�laszolt.
- De a te szel�ds�ged! – s�hajtott Aro. – Nem is gondoltam, hogy ilyen m�rt�k� �nuralom is
lehets�ges. Hogy hozz�szoktasd magad egy ilyen cs�b�t� dologhoz, �s nem csak egyszer, hanem �jra
�s �jra… ha nem �reztem volna saj�t magam, el sem hinn�m.
Edward visszan�zett Arora, kifejez�stelen arccal. Tudtam, hogy az arca is elegend� – az id� ezen mit
sem v�ltoztatott -, hogy a felsz�n m�g� l�ssak. Igyekeztem egyenletesen tartani a l�gz�sem.
- Ha csak arra gondolok, hogy fordul fel�d… - kuncogott Aro – M�r att�l szomjas leszek.
Edward megfesz�lt.
- Ne zavartasd magad – nyugtatta meg Aro. – Nem sz�nd�kozom �rtani neki. De annyira k�v�ncsi
vagyok egy dologra. – Egy�rtelm� �rdekl�d�ssel szemezett velem. – Szabad? – k�rdezte buzg�n,
felemelve egyik kez�t.
- �t k�rdezd – javasolta Edward sz�ntelen hangon.
- H�t persze, milyen udvariatlan vagyok! – ki�ltott fel Aro. – Bella, - c�mezte most k�zvetlen�l
hozz�m – Le vagyok ny�g�zve, hogy te vagy az egyetlen kiv�tel Edward leny�g�z� k�pess�ge al�l.
Annyira �rdekes, hogy ilyen egy�ltal�n megt�rt�nhet. �s azon gondolkodtam, hogy mivel a mi
adotts�gaink nagyr�szt hasonl�ak, ha lenn�l annyira kedves, hogy megengedd nekem, hogy
kipr�b�ljam… kider�lne, hogy nekem is kiv�tel vagy-e.
Szemeim ijedten meredtek Edwardra. Aro nyilv�nval� udvariass�ga ellen�re sem hittem, hogy t�nyleg
van v�laszt�som. Rettegtem a gondolatt�l is, hogy hagyjam, hogy meg�rintsen �s – a perverz
k�v�ncsis�g ellen�re – a b�re �rint�s�t�l.
Edward b�tor�t�lag b�lintott – vagy az�rt, mert biztos volt benne, hogy Aro nem fog b�ntani, vagy
az�rt, mert t�nyleg nem volt m�s v�laszt�som. Nem tudtam volna megmondani, melyik az igaz.
Visszafordultam Aro fel� �s lassan felemeltem az egyik kezem velem szemben. Remegett.
Aro k�zelebb cs�szott, �s azt hiszem, hogy az arckifejez�se b�tor�t�s akart lenni. De a pap�rszer�s�ge
t�l furcsa volt, t�l idegen �s ijeszt� a b�tor�t�shoz. Az arca m�g magabiztosabb volt, mint a szavai.
Aro fel�m ny�lt, mintha csak kezet akarna fogni velem, �s nem l�tez� b�r�t az eny�mhez szor�totta.
Durva volt, de t�r�kenynek �reztem – pal�s, mint a gr�nit – �s m�g hidegebb, mint ahogy el�re
gondoltam.
K�d�s szemei lemosolyogtak az eny�mekre, �s lehetetlen volt m�sfel� n�zni. J�form�n hipnotiz�ltak,
furcsa �s kellemetlen m�don.
Aro arca megv�ltozott, ahogy n�ztem. A magabiztoss�g hull�mzott, el�sz�r k�ts�g lett bel�le, majd
k�tked�s, miel�tt bar�ts�gos maszkk� nyugodott volna.
- Ez annyira �rdekes – mondta, �s eleresztette a kezem, majd h�tr�bb l�pett.
Edwardra n�ztem, �s b�r az arca alapvet�en nyugodt volt, mintha kicsit �nel�g�lt lett volna.
Aro elgondolkod� k�pet v�gott. Pillanatnyilag csendben volt, szem�t pedig h�rmunkon pihentette.
Azt�n hirtelen megr�zta a fej�t.
- El�sz�r is – d�nny�gte csak �gy mag�nak – k�v�ncsi vagyok, vajon a t�bbi k�pess�g�nkre is
immunis-e… Jane, kedves?
- Nem! – morogta Edward. Alice f�kez�leg ragadta meg a karj�t, de Edward ler�zta mag�r�l. A kis
Jane boldogan mosolygott Arora.
- Igen, Mester?
Edward most m�r t�nyleg morgott, a hangok k�nz�an szakadtak fel belsej�b�l, mik�zben v�szj�sl�
szemekkel b�multa Arot. A teremben csend lett, mindenki d�bbent hitetlens�ggel figyelte az
esem�nyeket, mintha Aro �ppen valami zavarbaejt� szoci�lis faux pas-t k�vetne el. L�ttam, ahogy
Felix rem�nykedve vigyorog �s l�p k�zelebb. Aro r�pillantott, mire a fi� megfagyott ott, ahol volt,
vigyor�b�l duzzog�s lett.
Majd Janehez sz�lt.
- Azon t�n�d�m, kedvesem, hogy Bella vajon r�d is, immunis-e.
Alig hallottam Aro hangj�t Edward f�lelmetes d�rm�g�se mellett. Elengedett �s maga m�g� h�zott,
hogy elrejtsen a t�bbiek el�l. Caius fel�nk siklott a k�s�ret�vel egy�tt, hogy jobban l�sson. Jane
�dv�z�lt mosollyal fordult fel�nk.
- Ne! – sikoltotta Alice, ahogy Edward a kicsi l�nyra t�madt.
Miel�tt reag�lhattam volna, miel�tt b�rki k�z�j�k ugorhatott volna, miel�tt Aro test�rei ak�r
felfoghatt�k volna, mi t�rt�nik, Edward m�r a f�ld�n volt.
Senki sem �rt hozz�, de a k�padl�n fetrengett, nyilv�nval� k�nok k�z�tt, �n meg csak b�multam
rettegve.
Jane csak r� mosolygott �s mindenki k�r� gy�lt. Amit Alice mondott a f�lelmetes adotts�gokr�l,
ami�rt mindenki olyan nagyfok� tisztelettel b�nt Jane-nel, �s ami�rt Edward �tj�t �llta a l�nynak, aki
ugyanezt megtehette volna velem is.
- �llj! – vis�tottam, a hangom visszhangzott a csendben, k�z�j�k akartam vetni magam. De Alice
elkapott �s karjai kioldhatatlan b�kly�j�ba z�rt, mit sem t�r�dve a szabadul�sra ir�nyul�
pr�b�lkoz�saimmal. Egyetlen hang sem hagyta el Edward ajkait, csak a k�v�n fetrengett. �gy
�reztem, felrobban a fejem a f�jdalomt�l, ha ezt tov�bb kell n�znem.
- Jane – �ll�totta le Aro nyugodt, csendes hangon. Jane gyorsan feln�zett k�rd� szemekkel, m�g mindig
mosolyogva. Amint Jane m�shova n�zett, Edward teste megnyugodott.
Aro fel�m b�k�tt a fej�vel.
Jane fel�m ford�totta a mosoly�t. Eddig m�g nem is n�ztem a szemeibe. Edwardot n�ztem Alice
karjainak b�rt�n�b�l, m�g mindig �rtelmetlen�l k�szk�dve.
- Semmi baja – suttogta Alice csendesen. Mik�zben ezt mondta, Edward m�r fel is �lt �s k�nnyed�n
talpra ugrott. Szemeink tal�lkoztak, az �v�i tele voltak retteg�ssel. El�sz�r azt hittem, hogy a miatt,
amit �pp az im�nt szenvedett el. De azt�n gyorsan Jane-re n�zett, majd megint r�m – arca megenyh�lt.
�n is Jane-re n�ztem, aki m�r nem vigyorgott. Engem b�mult, �llkapcsa megfesz�lt az er�s
�sszpontos�t�st�l. Visszas�llyedtem, v�rva a f�jdalmat.
Semmi sem t�rt�nt.
Edward �jra mellettem �llt. Meg�rintette Alice karj�t, aki eleresztett.
Aro nevetni kezdett.
- Ha-ha-ha – kacagott. – Ez csod�latos!
Jane frusztr�ltan szuszogott, let�masztva a l�bait, mintha ugrani k�sz�lne.
- Ne ragadtasd el magad, kedvesem – mondta Aro l�gy hangon, �s a kisl�ny v�ll�ra tette a kez�t –
Bella megsz�gyen�t mindannyiunkat.
Jane ajkai ism�t felfel� g�rb�ltek, m�g a fogait is l�thattam, �gy mosolygott r�m.
- Ha ha ha – kuncogott megint Aro. – Nagyon b�tor vagy, Edward, hogy csendben viselted. Egyszer
megk�rtem Janet, hogy csin�lja velem is… csak k�v�ncsis�gb�l. – Elismer�en r�zta a fej�t.
Edward undorodva b�multa.
- Sz�val mit csin�ljunk most veled? – s�hajtotta Aro.
Alice �s Edward megmerevedtek. Ez volt a r�sz, amire v�rtak. Remegni kezdtem.
- Gondolom, semmi es�ly arra, hogy meggondold magad? – k�rdezte rem�nykedve Aro Edwardt�l. –
A te k�pess�ged nagyszer� aj�nd�k lenne kis t�rsas�gunk sz�m�ra.
Edward hezit�lt. A szemem sark�b�l l�ttam Felix �s Jane grimasz�t.
�gy t�nt, Edward k�l�n m�rlegelt minden egyes sz�t, miel�tt kimondta �ket.
- �n… ink�bb… nem… szeretn�k.
- Alice? – k�rdezte Aro, m�g mindig rem�nykedve. – Van n�mi es�ly arra, hogy bel�pj k�z�nk?
- K�sz�n�m sz�pen, de nem – mondta Alice.
- �s mi a helyzet veled, Bella? – h�zta fel egyik szem�ld�k�t.
Edward a f�lembe pisszegett, �n pedig zavartan b�multam Arot. Viccel�dik? Vagy t�nyleg azt
szeretn�, ha maradn�k vacsor�ra? A feh�rhaj� Caius t�rte meg a csendet.
- Mi!? – k�rdezte Arot; hangja annak ellen�re, hogy nem volt t�bb egy suttog�sn�l, f�lelmetes volt.
- Caius, biztosra veszem, hogy l�tod a benne rejl� lehet�s�geket – dorg�lta Aro. – Nem l�ttam ennyire
�g�retes adotts�got, mi�ta megtal�ltuk Janet �s Alecet. El tudod k�pzelni a lehet�s�geket, mi lenne, ha
� is egy lenne k�z�l�nk?
Caius elfordult, mar� kifejez�ssel h�feh�r buksij�n. Jane szemei felh�borod�st�l szikr�ztak a m�ltatlan
�sszehasonl�t�s hallat�n.
Edward mellettem g�z�lg�tt. Szinte hallottam, ahogy �jabb, er�sebb morg�s keletkezik a mellkas�ban.
Nem hagyhattam, hogy a v�rm�rs�klet�vel �rtson saj�t mag�nak.
- Nem, k�sz�n�m – mondtam, alig hangosabban egy s�hajn�l, a f�lelem csom�t k�t�tt a nyelvemre.
- Milyen k�r. Micsoda pazarl�s – s�hajtotta Aro.
Edward felszisszent.
- Bel�psz vagy meghalsz, ugye? Sejtettem, amint ebbe a szob�ba hoztatok minket. Ennyit a
t�rv�nyeitekr�l.
A hangsz�ne meglepett. D�h�s volt, de volt valami megfontolts�g a hangj�ban – mintha remek
gonddal v�logatta volna meg a szavait.
- Err�l sz� sincs, term�szetesen – pislogott Aro csod�lkozva. – Az�rt gy�lt�nk itt �ssze, mert Heidi
visszat�rt�t v�rtuk, nem a ti j�veteleteket.
- Aro, - sziszegett Caius – a t�rv�ny el�t�li �ket.
- Hogyhogy? – b�mult Edward Caiusra. Biztos tudta, hogy Caius mire gondol, de el akarta �rni, hogy
kimondja hangosan is. Caius csontos ujj�val r�m mutatott.
- T�l sokat tud. Felfedted a titkainkat. – hangja pap�rv�kony volt, ak�rcsak a b�re.
- N�h�ny ember itt is szolg�l a te kis int�zm�nyedben – eml�keztette Edward, nekem meg eszembe
jutott a csinos recepci�s odalent.
- Igaz – �rtett egyet. – De amikor m�r nincsenek hasznunkra, j�llakunk bel�l�k. Te nem ezt tervezed
ezzel itt. Ha el�rulja a titkunkat, k�sz vagy elpuszt�tani �t? Nem hiszem – g�nyol�dott.
- �n soha… - kezdtem, m�g mindig suttogva, de Caius elhallgattatott egyetlen jeges tekintettel.
- S�t, m�g csak nem is akarod k�z�nk val�v� tenni – folytatta Caius. – �ppen ez�rt � csak egy gyenge
l�ncszem. �s minthogy ez �gy van, csak az � �let�t k�rj�k. Ti szabadon t�vozhattok.
Edward vicsor�tott.
- �n is pont �gy gondoltam – mondta Caius valami perverz �r�mmel. Felix moh�n el�r�bb l�pett.
- Ha csak… - v�gott k�zbe Aro. Nem t�nt boldognak a p�rbesz�d alakul�s�t illet�en. – Hacsak nem
sz�nd�kozol �t is halhatatlann� tenni.
Edward �sszeszor�totta ajkait, egy pillanatig hezit�lt, miel�tt v�laszolt volna.
- �s ha sz�nd�kozom?
Aro megint boldogan mosolygott.
- Nos, akkor szabadon hazamehettek mindannyian, �s �tadhatj�tok �dv�zletemet a j� �reg Carlislenek,
- az arckifejez�se valamivel bizonytalanabb� v�lt – de att�l tartok, komolyan is kell gondolnod a
dolgot.
Aro felemelte a kez�t.
Caius, aki mogorv�n b�mult maga el�, egy kicsit megnyugodott.
Edward ajkai �les vonall� egyes�ltek. M�lyen a szemembe n�zett, �n pedig vissza r�.
- Tedd meg, - suttogtam – l�gyszi’.
T�nyleg olyan h�lye �tlet lett volna? Ink�bb meghalt volna, minthogy �talak�tson? �gy �reztem
magam, mintha gyomorsz�jon r�gtak volna. Edward len�zett r�m megk�nzott arckifejez�ssel.
Azt�n Alice arr�bb l�pett t�l�nk, Aro fel�. Odafordultunk, hogy l�ssuk, mi a f�szkes fen�t m�vel.
Felemelte a kez�t, ak�rcsak Aro.
Nem mondott semmit, Aro pedig intett a zord test�r�knek, akik m�r azon voltak, hogy
megakad�lyozz�k a l�ny k�zeled�s�t. Aro f�l�ton tal�lkozott Aliceszel �s moh�n megragadta a kez�t,
kapzsi f�nnyel a szem�ben. Fej�t az �ssze�r� kezeik fel� hajtotta, �s becsukta a szem�t is, �gy
koncentr�lt. Alice mozdulatlanul �llt, az arca sima volt. Hallottam, hogy Edward a fogait csikorgatja.
Senki sem mozdult. Aro, mint aki megfagyott b�multa Alice kez�t. A m�sodpercek egym�s ut�n
m�ltak, �n pedig egyre idegesebb lettem. Azon t�n�dtem, hogy mennyi id�nek kell eltelnie, miel�tt t�l
sok telne el. Miel�tt az azt jelentette volna, hogy valami rosszul megy – rosszabbul, mint m�r eleve.
Eltelt m�g egy k�nosan lass� pillanat, mikor Aro hangja megt�rte a csendet.
- Ha-ha-ha – nevetett, m�g mindig lehajtott fejjel. Lassan feln�zett, szemeiben izgatotts�g csillogott. –
Ez… elk�peszt� volt!
Alice sz�razon mosolygott.
- �r�l�k, hogy �lvezted.
- L�tni a dolgokat, amiket te l�tt�l… f�leg azokat, amik m�g meg sem t�rt�ntek! – csod�lkozva
cs�v�lta a fej�t.
- De meg fognak – eml�keztette Alice nyugodtan.
- Igen, igen… hat�rozottan �gy t�nik. L�nyeg a l�nyeg, semmi probl�ma.
Caius keser�en csal�dottnak t�nt. Ebben az �rz�sben osztozott Felixszel �s Jane-nel.
- Aro, - kezdte panaszosan.- Kedves Caius, - mosolygott Aro. – Ne izgulj! Gondolj a lehet�s�gekre!
Nem csatlakoznak hozz�nk ma, de mindig rem�nykedhet�nk egy szebb j�v�ben. K�pzeld csak el az
�r�met… a fiatal Alice egymaga elb�rna a mi kis h�ztart�sunkkal… �s mellesleg annyira k�v�ncsi
vagyok, hogy alakul majd a dolog Bell�nak.
Arot l�that�an meggy�zt�k a l�tottak. Nem vette �szre, mennyire szubjekt�v Alice l�t�sa? Hogy �gy
tehet ma, mintha �t akarna v�ltoztatni, de holnap meg is gondolhatja mag�t! Milli�nyi apr� d�nt�s, az
�v�i �s m�sok�i is – Edward�i p�ld�ul – megv�ltoztathatj�k a j�v� �tjait.
�s sz�m�tana egy�ltal�n, hogy Alice hajland� lett volna, jelentene b�rmilyen k�l�nbs�get, ha v�mp�rr�
v�ltam volna, mikor az �tlet annyira visszatasz�t� Edward sz�m�ra? Ha a hal�l kecsegtet�bb lehet�s�g
volt neki, minthogy �r�kk� a l�ba alatt legyek… egy halhatatlan kis kellemetlens�g. Annyira k�ts�gbe
voltam esve, hogy �reztem, ahogy depresszi�ba s�llyedek, �s megfulladok benne…
- Akkor mehet�nk? – k�rdezte Edward egyenletes hangon.
- Persze, persze – mondta Aro kedvesen. – De k�rlek, majd ugorjatok be valamikor. Igaz�n
lebilincsel� volt a l�togat�sotok.
- �s persze majd mi is megl�togatunk titeket – �g�rte Caius. – Csak hogy biztosak lehess�nk, hogy
teljes�ted a r�d es� r�szt. Ha a helyedben lenn�k, nem halogatn�m sok�ig a dolgot. Nem lesz m�sodik
lehet�s�ged.
Edward �llkapcsa �sszeszorult, de b�lintott egyet.
Caius vigyorgott egy j��z�t, majd visszafordult oda, ahol Marcus �cs�rg�tt, mozdulatlanul �s unottan.
Felix horkantott.
- Ugyan, Felix – mosolygott j�kedv�en Aro. – Heidi b�rmelyik pillanatban itt lehet. T�relem.
- Hmm – Edward hangj�ban �jszer� �l csend�lt. – Akkor tal�n jobb is, ha min�l hamarabb t�vozunk.
- Igen – �rtett egyet Aro. – Ez j� �tlet. Balesetek t�rt�nnek. K�rlek, v�rj�tok meg odalenn az est
lesz�lltat, de ahogy gondolj�tok v�g�lis…
- Term�szetesen – egyezett bele Edward, mik�zben �n megrezzentem a gondolatra, hogy estig kell
v�rnunk, miel�tt lel�phetn�nk.
- �s addig is… - tette hozz� Aro, egy ujjal intve Felixnek. Felix m�r ment is el�je, Aro pedig
kigombolta a sz�rke leplet, amit a hatalmas v�mp�r viselt, �s oda dobta Edwardnak. – Tess�k, vedd fel.
Kicsit felt�n� vagy.
Edward felvette a hossz� pal�stot, csukly�ja a h�t�n l�gott. Aro s�hajtott.
- J�l �ll neked.
Edwardb�l hirtelen kacag�s t�rt fel, mik�zben visszapillantott a v�lla felett.
- K�szi, Aro. Majd lent v�rakozunk.
- Viszontl�t�sra, ifj� bar�taim – mondta Aro, szemei f�nyesen csillogtak.
- Menj�nk – mondta Edward s�rget�en.
Demetri intett, hogy k�vess�k, majd megindultunk kifel� pont azon az �ton, ahonnan j�tt�nk. Edward
lassan maga el� h�zott. Alice kem�ny arccal haladt k�zel hozz�m.
- Nem el�g gyors… - d�nny�gte.
F�lve n�ztem fel r�, de csak csal�dotts�got l�ttam. Ekkor hallottam el�sz�r az el�szob�b�l �rkez�
durva �s hangos hangokat.
- Nos, ez szokatlan – d�rm�gte egy durva f�rfihang.
- Olyan k�z�pkori – v�laszolt egy kellemetlen�l �les n�i sip�kol�s.
Egy nagy t�meg k�zeledett a kicsiny ajt� fel�, megt�ltve a kis szikla�reget. Demetri igyekezett �gy
ir�ny�tani minket, hogy helyet szor�tsunk az �rkez�knek. A hideg falhoz szorultunk, hogy
elengedhess�k �ket.
Az el�l �rkez� p�r, a hangjukb�l �t�lve amerikaiak, el�re mentek.
- �dv�z�llek titeket, vend�gek! �dv�zlet Volterr�ban! – hallottam Aro �nek�t a nagy toronyszob�b�l.
A t�bbi, lehettek �gy negyvenen, vagy m�g t�bben az els� p�r ut�n battyogtak. N�melyik�k �gy n�zte
a k�rnyezetet, mintha turist�k lenn�nek. M�sok zavarban voltak, mintha a dolog, ami v�g�l ebbe a
szob�ba hozta �ket, m�r elvesz�tette volna minden �rtelm�t. �szrevettem egy kicsi, s�t�t n�t a
t�megben. A nyak�ban egy r�zsaf�z�r l�gott, a keresztet szorosan a mark�ban tartotta. Lassabban
mozgott, mint a t�bbiek, meg-meg�rintve m�sokat �s k�rd�seket felt�ve egy ismeretlen nyelven. �gy
t�nt, senki sem �rti meg, a p�nik egyre n�tt a hangj�ban.
Edward a mellkas�hoz szor�totta a fejemet, de m�r k�s� volt. M�r meg�rtettem.
Ahogy az els� kis lyuk megjelent, Edward gyorsan az ajt� fel� tolt. �reztem a retteg� kifejez�st az
arcomon �s k�nnyek patakzottak v�gig arcomon.
A giccses aranycsarnok csendes volt �s �res, lesz�m�tva egy gy�ny�r�, szoborszer� n�t. K�v�ncsian
figyelt minket, k�l�n�sen engem.
- �dv itthon, Heidi – k�sz�nt�tte Demetri m�g�l�nk.
Heidi sz�rakozottan mosolygott. Rosaliere eml�keztetett, m�g ha nem is volt a k�lsej�kben semmi
k�z�s – csak a sz�ps�ge. Olyan kiv�teles �s felejthetetlen. Nem tudtam nem r�n�zni.
�gy volt �lt�zve, hogy kihangs�lyozza ezt a sz�ps�get. Elk�peszt�, hossz� l�bai harisny�ban
feket�llettek, szabadon a legr�videbb miniszoknya alatt. Fel�l hossz� ujj�, magas nyak�, hihetetlen�l
feszes m�anyag topot viselt. Hossz� mahag�ni-haja f�nyes volt, a szeme pedig a legk�l�n�sebb ibolya
sz�nnel rendelkezett – egy sz�nnel, ami val�sz�n�leg k�k kontaktlencs�b�l �s v�r�s �riszb�l sz�rmazott.
- Demetri, - v�laszolt selymes hangon, a szeme az arcom �s Edward sz�rke leple k�z�tt ing�zott.
- Sz�p fog�s – b�kolt Demetri, �n meg hirtelen meg�rtettem a vonz� ruh�zatot… � nem csak a hal�sz
volt, hanem a csali is.
- K�szi, – v�laszolt elragad� mosollyal – te nem j�ssz?
- Egy percen bel�l. Hagyj nekem is egy keveset.
Heidi b�lintott �s m�g egy utols� k�v�ncsi pillant�st l�tt fel�m az ajt�n t�lr�l.
Edward olyan temp�t dikt�lt, hogy futnom kellet, ha l�p�st akartam tartani vele. De m�g �gy sem �rt�k
el a giccses ajt�t a csarnok v�g�ben, miel�tt a sikoltoz�s kezdet�t vette volna.