1. Ultim�tum 

Bella,
Nem tudom, mi�rt �ratsz Charlie-val �zeneteket Billy-nek, mintha m�sodikosok
lenn�nk,- ha besz�lni akarn�k veled, akkor v�laszoln�k a...
A te d�nt�sed volt, ok�? Nem k�vetheted mindk�t utat, mikor...
A „hal�los ellens�gek” melyik r�sze t�l bonyolult neked, hogy...
Tudom, hogy h�ly�n viselkedek, de nincs m�s m�d, hogy...
Nem lehet�nk bar�tok, ha az �sszes id�det egy rak�s...
Azzal csak rosszabb, ha t�l sokat gondolok r�d, sz�val k�rlek, ne �rj t�bbet...
Igen, nekem is hi�nyzol. Nagyon. Semmi sem v�ltozott. Sajn�lom...
Jacob

V�gigfuttattam az ujjaim a pap�ron, �reztem a m�lyed�seket, ahogy a tollat olyan
er�sen nyomt�k a pap�rra, hogy majdnem �tszak�totta azt. El tudtam k�pzelni,
mik�zben ezt �rta - ahogy a durva k�z�r�s�val k�rm�lte a m�rges hangv�tel�
levelet, egym�s ut�n �th�zg�lva a sorokat, mikor nem tal�lta a megfelel� szavakat,
tal�n a tollat is elt�rte azzal a hatalmas kez�vel, ez megmagyar�zn� a tintapac�kat
is. Elk�pzeltem, ahogy az er�lk�d�s k�zben �sszeh�zta a szem�ld�k�t �s r�ncolta a
homlok�t. Ha ott lettem volna, tal�n nevettem volna rajta. Agyv�rz�st ne kapj,
Jacob – mondtam volna neki. Csak b�kd m�r ki, mit akarsz!
A nevet�s volt az utols� dolog, amit most szerettem volna, �jraolvasva a szavakat,
amiket szinte m�r k�v�lr�l tudtam. A v�lasza a k�ny�rg� levelemre – amit Charlien
kereszt�l juttattam el Billy-hez, mint a m�sodikosok, t�nyleg ahogy r�mutatott -
nem lepett meg. A l�nyeget m�r akkor tudtam, miel�tt kinyitottam volna a levelet.
A legmeglep�bb az volt, ahogy minden egyes �th�zott sor sebeket okozott bennemmintha
a lev�l minden egyes pontj�n penge�lek lettek volna. S�t, sokkal t�bb enn�l,
minden d�h�s kezd�sben hatalmas szenved�s b�jt meg, Jacob f�jdalma m�lyebben
�rintett, mint a saj�tom.
M�g ezen gondolkoztam, meg�reztem a f�st�l� f�z�lap f�lreismerhetetlen szag�t,
ami a konyha ir�ny�b�l j�tt. Egy m�sik h�zban, a t�ny, hogy rajtam k�v�l valaki
m�s f�z�tt volna, nem lett volna ok a p�nikra. Begy�m�sz�ltem az �sszegy�rt
pap�rt a h�ts� zsebembe �s futottam, egy szempillant�s alatt a f�ldszinten voltam.
A spagettisz�szos �veg, amit Charlie tett a mikr�ba m�g csak egyet fordult, amikor
felt�ptem az ajtaj�t �s kivettem.
- Mit csin�ltam rosszul? - k�rdezte Charlie.
- A tetej�t levehetted volna el�sz�r, apu. A f�met nem igaz�n szereti a mikr�.
Gyorsan levettem a tetej�t, mik�zben besz�ltem, a sz�sz fel�t ki�nt�ttem egy t�lba
�s azt tettem vissza a mikr�ba, az �veget meg a h�t�be, be�ll�tottam az id�t �s
megnyomtam a start gombot.
Charlie �sszeszor�tott sz�jjal figyelte az int�zked�semet.
- A t�szt�t j�l csin�ltam?
Belen�ztem a t�zhelyen �ll� l�basba – ez volt a szag forr�sa, ami riasztott.
- Egy kis kever�s seg�tene. - v�laszoltam megenyh�lten. Tal�ltam egy kanalat �s
pr�b�ltam felszedni a p�pes nagy kupacot, ami le volt tapadva az ed�ny alj�ra.
Charlie s�hajtott.
- Sz�val, mi ez az eg�sz? - k�rdeztem.
Keresztbe fonta a karj�t a mellkasa el�tt �s az ablakon �t a szakad� es�t b�multa.
- Nem tudom, mir�l besz�lsz. - morogta.
Zavarba ejtett. Charlie amint f�z? �s mi volt ez a bar�ts�gtalan viselked�s? Edward
nem volt itt, �ltal�ban ezt a fajta magatart�st a bar�tom sz�m�ra tartogatta, mindent
megtett az�rt, hogy a minden sz�val �s mozdulattal megfelel�en demonstr�lja,
hogy „nem sz�vesen l�tott” vend�g n�lunk. Charlie er�lk�d�se teljesen felesleges
volt – Edward pontosan tudta a show n�lk�l is, hogy mire gondolt �pp apu.
A sz�n - bar�tom – t�prengtem ismer�s izgalommal, mik�zben kavargattam a
t�szt�t.
Ez egy�ltal�n nem volt a megfelel� sz�. Egy sokkal kifejez�bb dolog kellett volna,
amivel ki tudtam volna fejezni az �r�kk� sz�l� elk�telezetts�gemet... De a szavak,
mint p�ld�ul v�gzet �s sors, cs�p�g�sen hangzottak h�tk�znapi haszn�latban.
Edward fej�ben teljesen m�s sz� j�rt, �s ez volt az izgalmam forr�sa. A nyelvem
hegy�n �zlelgettem a sz�t, csak hogy elgondolkodjak rajta.
Menyasszony…
Uhh. Megborzongtam a gondolatt�l.
- Lemaradtam valamir�l? Mi�ta csin�lsz te vacsor�t? - k�rdeztem Charlie-t. A
t�sztagubanc egyre kisebb lett, ahogy piszk�lgattam.
- Vagyis, akarom mondani, pr�b�lsz vacsor�t csin�lni?
Charlie v�llat vont.
- Nincs olyan szab�ly, ami azt mondan�, hogy nem f�zhetek a saj�t h�zamban.
- Te tudn�l r�la. - v�laszoltam vigyorogva, mik�zben a b�rkab�tj�ra t�z�tt
jelv�nyre n�ztem.
- Hahh. J�l mondod. - Kib�jt a dzsekij�b�l, mintha a pillant�som eml�keztette
volna, hogy m�g mindig rajta van, �s felakasztotta az erre a c�lra szolg�l� fogasra.
A pisztolyt�sk�ja m�r fel volt akasztva – egy p�r hete m�r nem volt r� sz�ks�ge
bent a hivatalban. Nem volt t�bb zavar� elt�n�si eset, ami felfordul�st okozott
volna a washingtoni kisv�rosban, Forks-ban, a hatalmas, titokzatos farkasok sem
bukkantak fel t�bbet a mindig es�s erd�ben...
Csendben b�kd�stem a t�szt�t, azon gondolkodtam, hogyan vehetn�m r� Charlie-t,
hogy elmondja, mi miatt bosszankodik a szabadidej�ben. Az ap�m nem volt a
szavak embere, �s az er�fesz�t�sei, hogy egy le�l�s, besz�lget�s vacsor�t
celebr�ljon vil�goss� tette sz�momra, hogy r� nem jellemz� m�don rengeteg sz�
kavaroghatott a fej�ben.
Szok�somhoz h�ven az �r�ra pillantottam – ezt megtettem mindig p�rszor ilyent�jt.
M�r csak f�l �ra.
A d�lut�nok voltak a legnehezebben elviselhet�ek a napban. Mi�ta az el�z�
legjobb bar�tom (mellesleg v�rfarkas ), Jacob Black be�rult, hogy titokban
motoroztam – mindezt az�rt csin�lta, hogy szobafogs�gra �t�ljenek, �s �gy ne tudjak
a bar�tommal (aki mellesleg v�mp�r) lenni, Edward Cullen-nel – Edward csak este
h�tt�l 9:30-ig l�togathatott meg engem, mindig szigor�an a h�zunk keretei k�z�tt
�s apu fel�gyelete alatt, csalhatatlanul mogorva tekintete keresztt�z�ben.
Ez a kor�bbi, kev�sb� szigor� szobafogs�g kiterjeszt�se volt, amit a magyar�zat
n�lk�li h�romnapos elt�n�sem�rt, �s a sziklaugr�s eml�t�s��rt �rdemeltem ki.
De term�szetesen Edward-ot l�thattam az iskol�ban, �s ez ellen Charlie semmit
sem tehetett. Ezen k�v�l Edward majdnem minden �jszak�t a szob�mban t�lt�tt,
amir�l persze Charle-nak fogalma sem volt. Edward k�pess�ge, aminek
seg�ts�g�vel k�nnyed�n �s halkan m�szott �t a m�sodik emeleti ablakomon,
majdnem annyira hasznos volt, mint amivel k�pes volt Charlie gondolataiban
olvasni.
Hab�r csak a d�lut�nt kellett Edwardt�l t�vol t�ltenem, el�g volt ahhoz, hogy
nyugtalan legyek, �s az �r�k mindig nagyon lassan teltek. De m�gis ellenkez�s
n�lk�l t�rtem a b�ntet�sem, mert – egyr�szt - tudtam, hogy meg�rdemlemm�sr�szt
pedig - nem b�rtam elviselni, hogy megb�ntom aput azzal, hogy azonnal
elk�lt�zzek, mikor egy sokkal tart�sabb elv�l�s k�zeledett sz�momra �s Charlie
sz�m�ra l�thatatlanul.
Apu morogv�n le�lt az asztalhoz �s kihajtotta a nyirkos �js�got, majd perceken
m�lva rosszall�an csettintgetett a nyelv�vel.
- Nem tudom, mi�rt olvasod el a h�reket, apu. Csak felideges�ted magad.
Nem figyelt r�m, az �js�ggal a kez�ben m�rgel�d�tt.
- Na ez�rt akar mindenki kisv�rosban �lni. Nevets�ges!
- Mi baj van a nagyv�rosokkal?
- Seattle vezeti a gyilkoss�gi statisztik�kat az orsz�gban. K�t megoldatlan
gyilkoss�g az elm�lt k�t h�tben. El tudn�d �gy k�pzelni ott az �leted?
- Azt hiszem, Phoenix el�r�bb �ll a gyilkoss�gok sz�m�t tekintve, apu. �s �n ott
�ltem.
�s ott soha nem voltam olyan k�zel ahhoz, hogy meg�ljenek, mint miut�n az �
b�k�s kisv�ros�ba k�lt�ztem. N�zz�k a t�nyeket, j� p�r list�n rajta vagyok m�r... A
kan�l remegett a kezemben, hull�mokat vetett a v�z a t�lban.
- Nos, nincs az a p�nz ami�rt oda k�lt�zn�k. - mondta Charlie.
Feladtam a vacsora megment�s�re tett k�s�rleteimet �s elkezdtem t�lalni, a steakhez
haszn�lt k�ssel kellett v�gnom adagokat a t�szt�b�l Charlie-nak �s magamnak,
mik�zben � t�tov�n figyelt. Charlie m�rt�st tett az adagj�ra majd nekil�tott az
ev�snek. Amennyire csak tudtam, befedtem sz�sszal saj�t �sszeragadt
t�sztaadagomat, �s lelkesed�s n�lk�l k�vettem a p�ld�j�t. Egy percig n�m�n ett�nk,
Charlie m�g mindig a h�reket olvasta, sz�val el�vettem az el�g rossz �llapot�
�v�lt� szelek p�ld�nyomat onnan, ahol reggeliz�s k�zben hagytam, �s pr�b�ltam
belemer�lni a sz�zadfordul�s Angli�ba, am�g apura v�rtam, hogy elkezdjen
besz�lni.
Ann�l a r�szn�l tartottam �pp, ahol Heathcliff visszat�r, mikor Charlie
megk�sz�r�lte a tork�t �s ledobta az �js�got a f�ldre.
- Igazad volt. - mondta Charlie. - Volt okom, hogy ezt csin�ljam. - A vill�j�val a
ragacsos t�szt�ra b�k�tt. - Besz�lni akartam veled.
F�lretettem a k�nyvet, a k�t�s m�r annyira sz�tfoszlott, hogy hirtelen leesett az
asztalra.
- Csak sz�lnod kellett volna. -
B�lintott, szem�ld�k�t �sszeh�zta.
- Igen. Majd legk�zelebb nem felejtem el. Csak azt gondoltam, hogy azzal, hogy �n
csin�lok vacsor�t, megpuh�thatlak.
Nevettem.
- M�k�d�tt. A f�z�si k�pess�geid hat�s�ra olyan puha lettem, mint a vaj. Mit
szeretn�l, apu?
- Nos, Jacob-r�l lenne sz�.
�reztem, hogy megmerevedik az arckifejez�sem.
- Mi van vele? - k�rdeztem h�v�sen.
- Nyugi, Bells. Tudom, hogy m�g mindig m�rges vagy, ami�rt feldobott, de ez volt
a helyes dolog. Csak felel�ss�gteljesen viselkedett.
- Felel�ss�gteljesen. - ism�teltem metsz�n, szemeimet forgatva. – J�l van. Sz�val,
mi van Jacobbal?
Az �vatlanul kics�szott k�rd�s visszhangzott a fejemben. Mi van Jacobbal? Mit
fogok tenni vele? Az el�z� legjobb bar�tom, aki most... nos mi is? Az ellens�gem?
Elsz�gyelltem magam.
Charlie arca hirtelen �vatos lett.
- Ne l�gy r�m m�rges, ok�?
- M�rges?
- Nos, Edwardr�l is sz� lenne.
�sszevontam a szem�ld�k�m.
Charlie hangja mogorv�bb lett.
- Beengedem a h�zba, nem igaz?
- Persze, be. - tettem hozz�. - R�vid id�re. Na persze, ak�r engem is kiengedhetn�l
a h�zb�l r�vid id�re n�ha. - folytattam csup�n viccelve. Tudtam, hogy lakat alatt
leszek ebben a tan�vben. - Az ut�bbi id�ben eg�sz j�l viselkedek.
- Nos, ez is r�sze a mondand�mnak...
Ekkor Charlie arc�n v�ratlan, f�lig�r� mosoly jelent meg, egy pillanatra h�sz �vvel
fiatalabbnak t�nt.
Egy halv�ny rem�nysugarat l�ttam ebben a mosolyban, de �vatosan folytattam.
- Most �sszezavart�l. Akkor Jacobr�l, Edwardr�l, vagy a szobafogs�gomr�l van
sz�?
�jb�l felvillantotta a vigyort.
- Mindh�romr�l.
- �s milyen ar�nyban? - k�rdeztem.
- Ok�. - s�hajtott, majd megad�sra k�szen felemelte a kez�t. - Sz�val arra
gondoltam, hogy tal�n feloldom a szobafogs�got, bizonyos felt�telekkel a j�
viselked�sed�rt. Leny�g�z�, hogy a t�bbi tin�dzserhez k�pest mennyire nem
nyafogt�l.
Felvontam a szem�ld�k�m.
- Komolyan? Szabad vagyok?
Ez most honnan j�tt? Teljesen biztos voltam abban, hogy h�zi �rizetben leszek,
am�g el nem k�lt�z�k, �s Edward sem vett �szre semmi meging�st Charlie
gondolataiban.
Charlie feltartotta egy ujj�t.
- Bizonyos felt�telekkel.
A lelkesed�sem azonnal szertefoszlott.
- Fantasztikus. - s�hajtottam.
- Bella, ez ink�bb k�r�s, mint k�vetel�s, ok�? Szabad vagy. De rem�lem j�l
haszn�lod ezt a szabads�got..., megfontoltan.
- Ez mit jelent?
�jb�l s�hajtott.
- Tudom, hogy el�gedett vagy azzal, hogy minden id�det Edwarddal t�ltheted...
- Alice-szel is szoktam l�gni. - sz�ltam k�zbe. Edward n�v�r�nek nem volt kijel�lt
l�togat�si ideje, akkor j�tt �s ment, amikor akart. Charlie teljesen a hat�sa alatt volt.
- Ez igaz. – mondta - De a Culleneken k�v�l vannak m�s bar�taid is, Bella. Vagy
legal�bbis voltak.
Egy pillanatig csak b�multunk egym�sra.
- Mikor besz�lt�l utolj�ra Angela Weberrel? - b�kte ki v�g�l.
- P�nteken eb�dn�l. - v�laszoltam r�gt�n.
Edward visszat�r�se el�tt a sulis bar�taim k�t csoportra szakadtak. Tetszett a
gondolat, hogy �gy gondoljak r�juk, mint j� vs. gonosz. Vagy mondjuk mi �s �k.
A j� fi�k k�z�tt volt Angela, a bar�tja, Ben Cheney �s Mike Newton, �k
nagylelk�en megbocs�tott�k nekem az �r�lt viselked�semet, mikor Edward
elhagyott.
Lauren Mallory volt a gonosz csoport magja az �k oldalon, mint majdnem
mindenki az els� bar�taim k�z�l Forksban, Jessica Stanley is el�gedettnek t�nt az
anti-Bella programmal.
Edward visszat�r�s�nek megvolt az �ra, Mike bar�ts�ga nem volt m�r olyan, mint
azel�tt, de Angela megingathatatlanul h� maradt, Ben pedig k�vette �t.
A term�szetes idegenked�s ellen�re - amit a legt�bb ember �rzett a Cullenekkel
szemben - Angela minden nap sz�fogad�an Alice mellett �lt eb�dn�l. Neh�z volt
nem elb�v�l�dni a Cullenekt�l- csak adni kellett nekik es�lyt arra, hogy
elb�v�ljenek.
- Az iskol�n k�v�l? - k�rdezte Charlie, �jb�l mag�ra vonva a figyelmemet.
- Senkit sem l�ttam az iskol�n k�v�l, apa. Szobafogs�g, eml�kszel? �s Angel�nak is
van bar�tja. Mindig Bennel van. Ha t�nyleg szabad vagyok- tettem hozz� m�g
mindig er�sen k�tkedve, - tal�n �sszefuthatunk.
- Ok�. De akkor... - kezdte vonakodva - Te �s Jake annyit l�gtatok egy�tt, mintha
�sszen�ttetek volna, most meg…
K�zbev�gtam.
- R�t�rn�l a l�nyegre, apu? Mik a felt�teleid – pontosan?
- Nem hiszem, hogy az �sszes bar�todat ott k�ne hagynod a fi�d miatt, Bella. -
mondta kem�nyen - Nem sz�p dolog, �s szerintem az �leted kiegyens�lyozottabb
lenne, ha p�r embert megtartan�l benne. Ami m�lt szeptemberben t�rt�nt...
Megborzongtam.
- Nos - folytatta magyar�zva - Ha Edward Cullenen k�v�l m�sr�l is sz�lt volna az
�leted, tal�n nem t�rt�nt volna ez meg.
- Pontosan ugyan ez t�rt�nt volna. - morogtam.
- Tal�n, tal�n nem.
- A l�nyeg? - eml�keztettem.
- Arra haszn�ld az �jonnan kapott szabads�godat, hogy megl�togatod a bar�taidat
is. Tarts egyens�lyt.
Lassan b�lintottam.
- Az egyens�ly j� dolog. Esetleg ehhez is van megszabott id�keret, amit
teljes�tenem kell?
Megr�zta a fej�t.
- Nem akarom t�lbonyol�tani. Csak ne feledkezz meg a bar�taidr�l…
M�r r�g�ta k�zd�ttem ezzel a dilemm�val. A bar�taim. Emberek, akiket – a saj�t
biztons�guk �rdek�ben- soha t�bb� nem l�thatok az �retts�gi ut�n.
Akkor most mi lenne a helyes? T�ltsek vel�k annyi id�t, amennyit csak lehet, am�g
tudok? Vagy m�r most kezdjem az elv�l�st, hogy fokozatos legyen?
Megremegtem a m�sodik lehet�s�g gondolat�t�l.
- ...k�l�n�sen Jacobr�l ne. - tette hozz� Charlie miel�tt jobban �tgondolhattam
volna a dolgokat.
Ez nagyobb dilemma, mint az el�z�. Beletelt egy percbe, hogy megtal�ljam a
helyes szavakat.
- Jacobbal kicsit...bonyolultabb a helyzet.
- A Blackek szinte a csal�dhoz tartoznak, Bella, - mondta ism�t apai szigorral. - �s
Jacob nagyon, nagyon j� bar�tod volt.
- Tudom.
- Egy�ltal�n nem is hi�nyzik? - k�rdezte Charlie zavartan.
Hirtelen �gy �reztem, megdagadt a torkom, k�tszer is torkot kellett k�sz�r�ln�m,
miel�tt v�laszoltam.
- De, hi�nyzik. - mondtam les�t�tt szemmel - Nagyon is.
- Akkor mi ebben a bonyolult?
Ez volt az, amit nem volt szabad elmondanom. A szab�lyok tiltott�k, hogy norm�lis
emberek – emberi l�nyek, mint �n vagy Charlie – tudjanak a titkos, rejt�lyekkel �s
a titokban k�zt�nk �l� sz�rnyetegekkel teli vil�gr�l.
�n mindent tudtam err�l a vil�gr�l- ennek eredm�nyek�nt nem kis bajba is
ker�ltem. Nem akartam Charliet is vesz�lybe sodorni.
- Jacobbal van egy kis konfliktusunk - kezdtem lassan. - A bar�ts�g dologr�l. Nem
mindig t�nik el�gnek a bar�ts�g Jacob sz�m�ra.
Ezt mondtam okk�nt, ami igaz volt, b�r teljesen l�nyegtelen, olyan r�szletek n�lk�l
ez kev�sb� olyan borzalmas, mint a t�ny, hogy Jacob v�rfarkas falk�ja teljes
sz�vb�l gy�l�lte Edward v�mp�rcsal�dj�t – �s engem is, mivel azt terveztem, hogy
csatlakozok ehhez a csal�dhoz.
Ezt nem igaz�n lehetett Jacobnak hagyott �zenetekkel megoldani, pl�ne �gy, ha
nem v�laszolt a h�v�saimra. A tervet pedig – hogy szem�lyesen tal�lkozzak egy
v�rfarkassal- a v�mp�rok nem fogadt�k kit�r� lelkesed�ssel.
- Edward nem �ll k�szen egy kis versenyre? - Charlie hangja m�r szarkasztikus
volt.
S�t�t pillant�st l�velltem fel�.
- Nincs verseny.
- Azzal csak megb�ntod Jaket, ha �gy ker�l�d �t. Ink�bb lenne csak a bar�tod,
minthogy ne tal�lkozzatok.
Oh, remek, most m�r �n ker�l�m �t?
- Eg�szen biztos vagyok benne, hogy Jake nem akar a bar�tom lenni egy�ltal�n.
A szavak szinte �gett�k a sz�mat.
- Egy�ltal�n honnan j�tt ez az �tleted?
Charlie �gy t�nt, hirtelen zavarba j�tt.
- Csak a minap j�tt sz�ba a t�ma Billy-vel...
- Te �s Billy pletyk�sabbak vagytok, mint a v�nasszonyok.
A vill�mmal m�rgesen szurk�ltam a dermedt t�szt�t a t�ny�romon.
- Billy agg�dik Jake miatt - mondta Charlie. - Neh�z id�k j�rnak Jake-re...szomor�
mostan�ban.
�sszerezzentem, de a szememet tov�bbra is a t�ny�rra szegeztem.
- �s te is olyan boldog volt�l mindig, mikor az eg�sz napot Jake-kel t�lt�tted. -
s�hajtotta.
- Most is boldog vagyok. - Sz�rtem ki morogva a fogaim k�zt.
A szavaim �s a hangs�lyom k�zti ellentmond�s megt�rte a fesz�lts�get. Charlie
nevet�sben t�rt ki - nekem is nevetnem kellett.
- Ok�, ok�. - mentem bele v�g�l. - Egyens�ly.
- �s Jacob! - emelte ki.
- Megpr�b�lom.
- Helyes. Tal�ld meg az egyens�lyt Bella. �s, oh, igen..., j�tt p�r leveled. - mondta,
k�l�n�sebb bonyol�t�s n�lk�l lez�rva a t�m�t. - A t�zhely mellett vannak.
Nem mozdultam, a gondolataim Jacob k�r�l j�rtak, ahogy r� gondoltam, m�rges
lettem.
�gy t�nt, csak valami rekl�mlev�l az, anyut�l tegnap kaptam egy csomagot, m�st
levelet nem v�rtam.
Charlie eltolta a sz�k�t az asztalt�l �s fel�llt. A mosogat�hoz vitte a t�lj�t, de
miel�tt megnyitotta volna a csapot meg�llt, �s fel�m l�k�tt egy vastag bor�t�kot.
A lev�l �tsiklott az asztalon �s a k�ny�k�mn�l �llt meg.
- ���...k�szi. - motyogtam.
Azt�n �szrevettem a c�mz�st – a lev�l a D�lkelet- alaszkai Egyetemr�l j�tt.
- Ez gyors volt. Azt hittem, enn�l lek�stem a hat�rid�t.
Charlie kuncogott.
Megford�tottam a bor�t�kot �s k�rd�n r� n�ztem.
- Ez nyitva van.
- Csak k�v�ncsi voltam.
- Megr�miszt, sheriff. Ez m�r sz�vets�gi b�nt�ny.
- �h, csak olvasd el.
Kivettem a levelet �s egy �sszehajtogatott pap�rt a kurzusok id�beoszt�s�r�l.
- Gratul�lok! - mondta, miel�tt b�rmit is el tudtam volna olvasni. - Az els� hely,
ahova felvettek.
- K�szi apu.
- Besz�ln�nk kellene a tand�jr�l. F�lretettem egy kis p�nzt…
- H�, h�, semmi ilyesmir�l hallani sem akarok. Nem akarom, hogy a nyugd�jas
�veidre tartogatott p�nzhez kelljen ny�lni apu. Van m�r alapt�k�m.
Vagyis ami megmaradt bel�le - �s ezzel nem igaz�n lehetett sok mindent kezdeni.
Charlie �sszeh�zta a szem�ld�k�t.
- N�h�ny hely el�g dr�ga, Bells. Seg�teni akarok. Nem kell minden�ron Alaszk�ba
menned, csak az�rt, mert az olcs�bb.
Egy�ltal�n nem volt olcs�bb. De messze volt, �s Juneauban �vente 365 napb�l
�tlagosan 321-en felh�s az �g. Az els� az �n felt�telem volt, a m�sodik Edward�.
- M�r elint�ztem. �s am�gy is, nagy az �szt�nd�j �sszege �s k�nny� hitelhez jutni.
Rem�ltem nem volt t�l nyilv�nval�, hogy bl�ff�l�k. Nem igaz�n n�ztem m�g ut�na
ezeknek a dolgoknak.
- Akkor.. - kezdte Charlie, azt�n �sszeszor�totta a sz�j�t �s f�lrefordult.
- Akkor mi?
- Semmi. Csak... - Charlie �sszevonta a szem�ld�k�t. - Csak k�v�ncsi vagyok...mik
Edward tervei a k�vetkez� �vre?
- Oh.
- Nos?
H�rom gyors kopog�s mentett meg. Charlie a szem�t forgatta, �n viszont
felpattantam.
- J�v�k! – ki�ltottam, m�g Charlie valami olyasmit motyogott, hogy „T�nj m�r el.”.
Nem vettem r�la tudom�st �s mentem, hogy beengedjem Edwardot.
Szinte nevets�gesen lelkesen kit�ptem az ajt�t, �s ott volt �, az �n szem�lyes
csod�m.
Az eltelt id� alatt sem lettem immunis az arca t�k�letess�g�re, �s biztos voltam
benne, hogy soha nem fogok hozz�szokni.
V�gigfutottam szemeimmel s�padt, feh�r von�sain, sz�gletes �llkapcs�n, l�gy
hull�mot form�z� telt ajkain – amik most �pp mosolyra g�rb�ltek, az orra egyenes
vonal�n, er�teljes arccsontj�n, sima, m�rv�nyos homloka �v�n- melyet r�szben
eltakart kusza, az es�t�l s�t�tebb �rnyalat�, bronzsz�n� haja...
A szemeit a v�g�re tartogattam, tudva, hogy ha belen�zek, nagy val�sz�n�s�ggel
elvesz�tem a gondolataim fonal�t. A szeme t�g volt, meleg, olvadt aranysz�n�,
vastag fekete szempill�k keretezt�k.
Ak�rh�nyszor a szem�be n�ztem, furcs�n �reztem magam – mintha szivacsb�l
lettek volna a csontjaim. Kicsit sz�d�ltem is, de ez att�l lehetett, hogy nem vettem
leveg�t. Megint.
Ez�rt az arc�rt a vil�g b�rmelyik modellje a lelk�t is odaadn�. �s igen, tal�n
pontosan ez lenne az �ra: egy l�lek.
Nem, nem hittem ebben. M�r a gondolatt�l is b�n�snek �reztem magam, ennek a
gondolat�t�l is, �s h�l�s voltam – mint mindig - hogy �n voltam az egyetlen, akinek
a gondolata rejt�ly volt Edward el�tt.
A kezei ut�n ny�ltam �s s�hajtottam, mikor hideg ujjai megtal�lt�k az eny�meket.
Az �rint�s�vel furcsa megk�nnyebb�l�st �reztem - mintha eddig f�jdalmaim lettek
volna, de ez hirtelen megsz�nt.
- Szia. - mondtam mosolyogva, hogy visszat�rjek a norm�l k�sz�n�shez.
Felemelte �sszef�z�tt ujjainkat �s a k�zfej�vel l�gyan megsimogatta az arcomat.
- Hogy telt a d�lut�nod?
- Lassan.
- Ak�rcsak nekem.
A csukl�mat az arc�hoz h�zta, ujjaink m�g mindig �ssze voltak f�zve. Lehunyta a
szem�t, �s orr�val meg�rintette a b�rt, majd gyeng�den elmosolyodott. Csak
�lvezte az illatot, mik�zben ellen�llt a bornak – ahogy egyszer eml�tette.
Tudtam, hogy a v�rem illata – ami neki sokkal �desebb volt b�rki m�s�n�l, t�nyleg
ak�r a bor a sok v�z mellett, egy alkoholista sz�m�ra- �get� szomj�s�got, f�jdalmat
okozott neki. De nem �gy t�nt, hogy ett�l megfutamodna most, mint ahogy egyszer
r�gen tette. Csup�n hom�lyos elk�pzel�seim voltak arr�l, mekkora er�fesz�t�sek
lehetettek ezen egyszer� gesztusa m�g�tt.
Elszomor�tott, hogy ilyen er�sen kell kontroll�lnia mag�t. Azzal nyugtattam
magamat, hogy m�r nem kell sok�ig f�jdalmat okoznom neki.
Meghallottam, hogy k�zeledett Charlie, hangosan l�pdelve, hogy kifejezze
szok�sos nemtetsz�s�t a vend�g fel�.
Edward kinyitotta a szem�t �s leengedte a kez�nket, ami m�g mindig �ssze volt
kulcsolva.
- J� est�t, Charlie. - Edward mindig t�k�letesen udvarias volt, annak ellen�re, hogy
Charlie nem �rdemelte meg.
Charlie csak mordult egyet, �s meg�llt, karjait a mellkasa el�tt �sszefonva.
Mostan�ban a sz�l�i fel�gyeletet t�ls�gosan komolyan vette.
- �jabb adag felv�telis levelet hoztam. - sz�lt Edward, �s felemelt egy vaskos
bor�t�kot. A kisujj�n egy tekercs b�lyeg volt, mintha gy�r�t viselt volna.
S�hajtottam egyet. Mennyi egyetem volt m�g h�tra, amire nem k�nyszer�tett m�g,
hogy jelentkezzek? �s hogyan tal�lt m�g kib�v�t a hat�rid�k al�l? M�r k�zeledett a
tan�v v�ge.
Elmosolyodott, mintha csak a gondolataimban olvasna, biztosan nyilv�nval� volt
az arckifejez�sem alapj�n, mire gondolhatok.
- Van m�g n�h�ny nyitott hat�rid�. P�r hely pedig gyakran tesz kiv�teleket.
Csak elk�pzelni tudtam, mi motiv�ln� a kiv�teleket. Jelent�s �sszegek
szerepelhetett benne.
Edward elnevette mag�t az arckifejez�sem l�tt�n.
- Mehet�nk?- k�rdezte, a konyhaasztal fel� terelve engem.
Charlie f�jtatott egyet, majd k�vetett minket, holott aligha lehetett volna kifog�sa a
mai napi programunkkal szemben. Szinte napi szinten piszk�lt az egyetemi felv�teli
miatt.
Gyorsan leszedtem az asztalt, m�g Edward egy f�lelmetes rak�st halmozott fel a
jelentkez�si lapokb�l.
Mikor a pultra tettem az �v�lt� szelek-et Edward felh�zta egyik szem�ld�k�t.
Pontosan tudtam, mi j�r a fej�ben, de Charlie k�zbev�gott, miel�tt Edward
sz�lhatott volna.
- Ha m�r az egyetemi felv�telikr�l van sz� Edward, - mondta Charlie, a hangja
egyre bar�ts�gtalanabb volt – pr�b�lta elker�lni, hogy k�zvetlen�l kelljen
megsz�l�tania, de amikor musz�j volt, akkor emiatt m�g m�rgesebb lett. - Bella �s
�n a j�v� �vr�l besz�lgett�nk. Te eld�nt�tted m�r, hogy hova m�sz iskol�ba?
Edward elmosolyodott �s bar�ts�gosan v�laszolt.
- M�g nem. Kaptam m�r p�r felv�teli v�laszlevelet, de m�g m�rlegelem a
lehet�s�geimet.
- Hova vettek fel?
- Syracuse...Harvard...Dartmouth...�s ma kaptam meg a D�lekelt-alaszkai Egyetem
level�t.
Edward kiss� elford�totta a fej�t �s r�m kacsintott. Elfojtottam a kuncog�som.
- Harvard?...Dartmouth?” - motyogta Charlie, nem tudta elrejteni tisztelet�t.
- Nos ez igaz�n...ez m�r valami. Igen, de az Alaszkai Egyetem..nos, nem
gondolhatod komolyan, ha ak�r az IVY League- ra is j�rhatsz. �gy �rtem, az ap�d
biztosan azt akarn�, hogy...
- Carlisle el�gedett, ak�rmit is v�lasztok. - v�laszolta neki Edward higgadtan.
- Hmph.
- K�pzeld Edward! – sz�ltam hirtelen, tov�bb folytatva a j�t�kot.
- Mi az Bella?
R�mutattam a vastag bor�t�kra a pulton.
- �n is �pp ma kaptam meg a felv�telimet az Alaszkai Egyetemr�l!
- Gratul�lok! - sz�lt vigyorogva. - Micsoda v�letlen egybees�s.
Charlie szem�ld�k�t r�ncolva b�mult r�nk.
- Remek. - motyogta egy perc ut�n. - Megyek n�zem a meccset Bella. Kilenc
harminc!
Ez volt a szok�sos l�togat�si id�pont v�ge.
- ���...apu?Eml�kszel, hogy a szabads�gomr�l besz�lgett�nk nem is olyan
r�gen...?
S�hajtott.
- Rendben. Ok�. Akkor t�z harminc. H�t k�zben az iskola miatt m�g �letben van a
szab�ly.
- Bella nincs t�bb� szobafogs�gra �t�lve? - k�rdezte Edward. Hab�r tudtam, hogy
nem volt igaz�n meglepve, nem tudtam mit�l lett hirtelen olyan izgatott a hangja.
- Felt�telesen. - jav�totta ki Charlie. - Mi�rt fontos ez neked?
Helytelen�t� tekintettel Charlie-ra meredtem, de nem vette �szre.
- Csak j� tudni. - v�laszolta Edward. - Alice m�r majd meghal, hogy tal�ljon
valakit, aki elmegy vele v�s�rolni, �s biztos vagyok benne, hogy Bella sz�vesen
l�tna m�r v�rosi f�nyeket. - mondta r�m mosolyogva.
Charlie hirtelen felmordult.
- Nem! - Arca hirtelen lil�ba v�ltott.
- Apu! Mi a baj?
Komoly er�be telt neki, hogy ne szor�tsa �ssze a fogait.
- Nem akarom, hogy most Seattle-be menj.
- Mi?
- Mes�ltem, mit �rt az �js�g – valami banda gyilkol�szik Seattle-ben �s szeretn�m,
ha kimaradn�l ebb�l, ok�?
A szemeimet forgattam.
- Apu, nagyobb es�ly van arra, hogy f�nyes nappal le�tnek, minthogy azon az
egyetlen napon Seattle-ben...
- Nem, �gy van Charlie. - mondta Edward k�zbev�gva. - �n sem Seattle-re
gondoltam, hanem Portlandra. �n sem engedn�m Bell�t Seattle-be, persze, hogy
nem.
Hitetlen�l n�ztem r�, de � k�zben el�vette Charlie �js�gj�t �s elm�ly�lten olvasta
az els� oldalt.
Biztosan csak aput akarta lecsillap�tani. A gondolat, hogy vesz�lyben lenn�k ak�r a
legvesz�lyesebb emberi l�nyek mellet is, m�g Alice vagy Edward velem van
hat�rozottan nevets�gnek t�nt.
M�k�d�tt. Charlie egy percig n�m�n meredt Edwardra, majd v�llat vont.
- Helyes.
Elindult a nappali fel� – kicsit m�r sietett, biztos nem akart lemaradni a kezd�
dob�sr�l.
Megv�rtam, m�g bekapcsolta a t�v�t, hogy ne halljon meg minket.
- Mi a...? - kezdtem a k�rd�st.
- V�rj egy kicsit. - sz�lt Edward, fel sem n�zve az �js�gb�l. A szemeit az els�
cikkre szegezte, majd fel�m l�kte az els� jelentkez�si lapot. - Szerintem enn�l is
haszn�lhatod az eddigi essz�idet. Ugyanazok a k�rd�sek.
Charlie m�g biztos hallgat�zott. S�hajtottam, majd elkezdtem kit�lteni az
ism�tl�d� k�rd�seket: n�v, c�m, csal�di �llapot... P�r perc m�lva feln�ztem, Edward
t�prengve b�mult ki az ablakon. Mikor visszafordultam a pap�rokhoz, el�sz�r t�nt
fel az iskola neve. Felhorkantottam �s f�lrel�ktem a pap�rt.
- Bella?
- Most komolyan, Edward. Dartmouth?
Edward felemelte a f�lig kit�lt�tt pap�rt �s finoman el�m tette megint.
- Szerintem, tetszene neked New Hampshire. - mondta. - Vannak kieg�sz�t�
�jszakai k�pz�sek is nekem, �s az erd�k igaz�n megfelel�ek a moh� kir�ndul�k
sz�m�ra. Gazdag vad�llom�ny. - Felvillantotta a f�loldalas mosoly�t, amir�l tudta,
hogy nem tudok neki ellen�llni.
Vettem egy m�ly leveg�t.
- Visszafizetheted majd, ha ez boldogg� tesz. - �g�rte. - Ha akarod, kamatot is
sz�molok fel.
- Mintha k�l�n�sebb megveszteget�s n�lk�l beker�ln�k. Vagy ez is a k�lcs�n r�sze
lenne? Az �j Cullen-sz�rny a k�nyvt�rban? Uhh. Mi�rt ez a t�ma m�g mindig?
- Kit�lten�d csak a jelentkez�si lapot, Bella, k�rlek? Csup�n a jelentkez�st�l nem
lesz semmi bajod.
Megfesz�lt az �llkapcsom.
- Tudod mit? Ink�bb m�gsem.
Kiny�jtottam a kezem a pap�rok fel�, hogy �sszegy�rjem �s a szem�tbe dobjam
�ket, de m�r nem voltak ott. Egy pillanatig az �res asztalra b�multam, majd
Edwardra.
Egy�ltal�n nem �gy t�nt, hogy megmozdult volna, de a jelentkez�si lapok m�r a
kab�tzseb�ben voltak.
- Mit csin�lsz?
- Jobban �rom al� a neved, mint te magad. �s a l�nyeget m�r kit�lt�tted.
- Ugye tudod, hogy ezzel m�r t�l messzire ment�l? - suttogtam, h�tha m�g sincs
�gy elmer�lve a meccsben Charlie. - Sehova m�shova nem kell jelentkeznem. M�r
felvettek Alaszk�ba. Az els� szemeszter tand�j�t ki is tudom fizetni. Ez a legjobb
alibi. Semmi sz�ks�g kidobni egy rak�s p�nzt, ak�rki� is.
F�jdalom t�kr�z�d�tt az arc�n.
- Bella...
- Ne kezdd megint, beleegyeztem , hogy Charlie kedv��rt v�gigcsin�lom ezt, de
mindketten tudjuk, hogy nem leszek olyan �llapotban, hogy elkezdjem az iskol�t
�sszel. Hogy emberek k�zel�ben legyek.
Csup�n nagy vonalakban tudtam ezekr�l a kezdeti �vekr�l. Edward soha nem t�rt
ki a r�szletekre - nem ez volt a kedvenc t�m�ja - de tudtam, hogy nem lesz t�l
kellemes. Az �nkontroll k�ts�gtelen�l szerzett k�pess�g volt. B�rmi m�s ezen fel�l
az iskol�val kapcsolatban nem volt napirenden.
- �gy tudtam, m�g nincs eld�ntve az id�pont. - eml�keztetett Edward l�gyan. -
�lvezn�l egy vagy k�t szemesztert az egyetemen. Rengeteg olyan emberi
tapasztalatot szerezhetn�l, amit m�g soha.
- Majd ut�na megtapasztalom.
- Ut�na azok nem emberi tapasztalatok lenn�nek. Nincs m�g egy es�lyed arra, hogy
ember l�gy, Bella.
S�hajtottam.
- Edward, �sszer�nek kell lenned az id�ponttal kapcsolatban. T�l vesz�lyes tov�bb
halasztani.
- M�g nincsen vesz�ly. - mondta.
R�b�multam. Nincs vesz�ly? Persze. Csak egy szadista v�mp�r akarja a hal�lommal
megbosszulni a t�rs�nak hal�l�t, �s lehet�leg lass�, k�nz� m�dszerrel akarja ezt
v�ghezvinni. Ugyan m�r, ki agg�dik itt Victoria miatt? Oh, �s igen, a Volturik- a
fejedelmi v�mp�rcsal�d egy kisebb v�mp�rharcosokb�l �ll� sereggel - akik
kijelentett�k, hogy a sz�vem hamarosan megsz�nik dobogni, �gy vagy �gy, mivel az
emberek nem tudhattak a l�tez�s�kr�l. Helyes. Semmi ok a p�nikra.
Hi�ba figyelt Alice folyamatosan - Edward megb�zott h�tborzongat�an pontos
l�tom�saiban, hogy figyelmeztetnek minket a vesz�lyr�l-, ostobas�g volt es�lyeket
latolgatni.
Mellesleg, m�r megnyertem ezt a vit�t. Az �tv�ltoz�som d�tuma az �retts�gim
ut�nra lett kit�zve, m�r csak p�r h�t volt addig.
Egy hirtelen, k�nyelmetlen r�ndul�st �reztem a gyomromban, mikor
belegondoltam, milyen kev�s id� is van h�tra.
Persze, az �tv�ltoz�s musz�j volt – �s ez volt a kulcs ahhoz, hogy amit a vil�gon a
legjobban akartam, v�gre megval�suljon- de tudat�ban voltam annak, hogy Charlie
ott �lt a m�sik szob�ban �s meccset n�zet, mint ak�rmelyik m�sik este. �s anyu,
messze a naps�t�tte Florid�ban, aki k�rlelt, hogy t�ltsem vele �s a f�rj�vel a nyarat
a tengerparton. �s Jacob, a sz�leimmel ellent�tben pontosan tudta volna, mi
t�rt�nt, ha elt�n�k egy t�voli iskol�ba. Ha a sz�leim egy j� ideig nem is
gyanakodn�nak, ha a l�togat�sokat a dr�ga �t, vagy az iskolai k�lcs�n vagy
betegs�g miatt lemondhatn�m, Jacob tudn� az igazat.
Egy pillanatra, a gondolat, hogy Jacob biztos elutas�t�sa elhom�lyos�tott minden
m�s f�jdalmat.
- Bella - mormolta Edward, megr�ndult az arca mikor �szrevette, hogy agg�dok. -
Nem kell sietni. Nem engedem, hogy b�rki is b�ntson t�ged. Annyi id�d van,
amennyit csak szeretn�l.
- De �n sietni akarok. - suttogtam, halv�nyan elmosolyodtam, pr�b�ltam viccet
csin�lni az eg�szb�l. - �n is sz�rny akarok lenni v�gre.
�sszeszor�totta a fogait, �gy pr�selte ki a szavakat.
- Fogalmad sincs, mir�l besz�lsz. - Majd hirtelen az asztalra haj�totta az �js�got, az
ujj�val az els� oldal szalagc�m�re mutatott.
N� A HAL�LOS �LDOZATOK SZ�MA, A REND�RS�G
BANDATEV�KENYS�GT�L TART
- Mi�rt kell ezzel foglalkozni?
- A sz�rnyetegnek lenni nem vicc, Bella.
�jb�l a c�mre n�ztem, azt�n megkem�nyedett arcvon�sait f�rk�sztem.
- Egy...egy v�mp�r csin�lja ezt? - suttogtam.
Humortalanul elmosolyodott. A hangja halk �s hideg volt.
- Meglep�dn�l, ha tudn�d, hogy a h�reitekben mennyi borzalmas �gy m�g�tt az �n
fajt�m �ll. K�nny� felismerni, ha tudod, mit keress. Az inform�ci�k alapj�n egy
�jsz�l�tt v�mp�r j�r Seattle-ben. V�rszomjas, vad �s ir�ny�thatatlan. Ahogy
mindannyian kezdj�k.
Az �js�gra pillantottam, ker�lve a tekintet�t.
- Egy p�r hete k�vetj�k figyelemmel az esem�nyeket. Az �sszes jel megvan – a
val�sz�n�tlen elt�n�sek, mindig �jszaka, a hanyagul otthagyott holttestek, m�s
bizony�t�kok hi�nya... igen, valaki �j. �s �gy t�nik senki sem v�llal felel�ss�get az
�jonc�rt... - vett egy m�ly leveg�t. - Nos, ez nem a mi probl�m�nk. Nem is
figyelt�nk volna fel r�, ha nem ilyen k�zel t�rt�nik az �gy. Ahogy mondtam, ez
t�rt�nik mindig. A sz�rnyek l�tez�s�nek rettenetes k�vetkezm�nyei vannak.
Pr�b�ltam nem a nevekre n�zni a lapon, de annyira kit�ntek a sz�vegb�l, mintha
v�rrel �rt�k volna �ket. �t ember, akinek az �lete v�get �rt, akiknek most gy�szol a
csal�dja. M�s volt elvont fogalomk�nt gyilkoss�gnak tekinteni az eseteket, miut�n
az ember elolvasta ezeket a neveket. Maureen Gardiner, Geoffrey Campbell, Grace
Razi, Michelle O’Connell, Ronald Albrook. Emberek, akiknek voltak sz�lei,
gyerekei, bar�tai, h�zi�llatuk, munk�juk, rem�nyeik �s terveik, eml�keik �s
j�v�j�k...
- Velem nem ugyanez fog t�rt�nni. - suttogtam, f�lig-meddig magamnak. - Nem
engedem, hogy ez legyen bel�lem. Az Antarktiszon �l�nk majd.
Edward felhorkant, megt�rve a fesz�lts�get.
- Pingvinek. Nagyszer�.
Er�tlen�l nevettem, levertem az �js�got az asztalr�l, hogy ne kelljen l�tnom a
neveket, halkan pottyant le a lin�leumra.
Persze, Edward sz�m�t�sba veszi a vad�szati lehet�s�geket is. � �s „vegetari�nus”
csal�dja – mindannyian elk�telezettek az emberi �letek megv�d�s�re - ink�bb a
nagy ragadoz�kat szerett�k az �tlapjukon l�tni.
- Alaszka akkor, a terv szerint. Csak valahova, sokkal messzebb, mint Juneau - oda
ahol m�r b�ven van grizli is.
- Jobban hangzik. - mondta. - Vannak jegesmedv�k is. Nagyon hevesek. �s a
farkasok is nagyobbra n�nek.
Elt�tottam a sz�mat, hirtelen kif�jtam a leveg�t.
- Mi a baj? - k�rdezte. Miel�tt visszanyertem volna az �nkontrollt, megd�bben�s
t�nt fel az arc�n, eg�sz teste megmerevedett.
- Oh. Felejtsd el a farkasokat, ha s�rt�nek tal�lod a gondolat�t.
A hangja h�v�s, hivatalos volt, a v�llai merevek.
- A legjobb bar�tom volt, Edward. - motyogtam. F�jt, hogy m�lt id�ben kellett
mondanom. - Persze, hogy s�rt� a gondolat is.
- K�rlek bocs�sd meg a meggondolatlans�gomat. - mondta, m�g mindig
hivatalosan. - Nem kellett volna megeml�tenem.
- Ne agg�dj emiatt.
A kezeimet b�multam, ahogy �k�lbe szor�tottam �ket az asztalon.
Egy percig mindketten csendben voltunk, azt�n �reztem, hogy hideg ujjai az �llam
alatt voltak, hogy felemeljem a fejemet. Az arckifejez�se sokkal gyeng�debb volt
most.
- Sajn�lom. T�nyleg.
- Tudom. �s tudom, hogy az nem ugyanaz. Nem kellett volna �gy viselkednem.
Csak h�t... �pp Jacobon gondolkoztam, miel�tt megj�tt�l. - t�tov�ztam.
Homoksz�n� szemei ak�rh�nyszor Jacob nev�t sz�ba hoztam, mintha s�t�tebbek
lettek volna. A hangom k�rlel� lett.
- Charlie azt mondja, Jakere neh�z id�k j�rnak... Megb�ntottam...ez az �n hib�m.
- Semmi rosszat nem tett�l Bella.
M�ly leveg�t vettem.
- Valamit tennem kell, hogy jobb legyen, ennyivel tartozom neki. �s ez Charlie
egyik felt�tele...
Az arca ism�t merev, szoborszer� lett, mik�zben besz�ltem.
- Tudod, hogy sz� sem lehet r�la, hogy v�delem n�lk�l egy v�rfarkas k�zel�be
menj, Bella. �s az meg megt�rn� a meg�llapod�st, ha valamelyik�nk �tmenne az �
f�ldj�kre. H�bor�t akarsz kezdeni?
- Persze, hogy nem!
- Akkor meg nincs tov�bb �rtelme err�l vit�zni.
Elvette a kez�t �s elfordult, �j t�m�t keresett. K�rben�zett, majd a tekintete meg�llt
valamin m�g�ttem, majd elmosolyodott, hab�r szeme tov�bbra is �vatos volt.
- �r�l�k, hogy Charlie v�gre kienged – el k�ne m�r jutnod egy k�nyvesboltba.
Nem hiszem el, hogy megint az �v�lt� szeleket olvasod. Nem tudod m�g fejb�l az
eg�szet?
- Nem mindenkinek van f�nyk�pez�szer� mem�ri�ja. - mondtam r�viden.
- F�nyk�pez�szer� mem�ria vagy sem, nem �rtem, mi�rt szereted. A szerepl�k
sz�rny� emberek, akik t�nkreteszik egym�s �let�t. Nem tudom, Heathcliff �s Cathy
mik�nt v�gezn�, ha R�me� �s J�lia, Elizabeth Bennet �s Mr. Darcy jelleg� p�rok
sor�ba kellene �ll�tani �ket. Ez nem egy szerelmi t�rt�net, ez egy gy�l�let t�rt�nete.
- Van p�r komoly p�ld�nyod a klasszikusokb�l. - csattantam.
- Tal�n mert az antikvit�s nem ny�g�z le. - mondta mosolyogva, l�that�an
el�gedetten, hogy siker�lt kiz�kkentenie.
- Most �szint�n, mi�rt olvasod el �jra �s �jra? - A szemeiben most m�r �l�nk
k�v�ncsis�g t�nt fel, pr�b�lta – �jra - megfejteni furcsa agym�k�d�semet.
�tny�lt az asztal f�l�tt �s kez�be vette az arcomat.
- Mi vonz annyira benne?
�szinte k�v�ncsis�ga lefegyverz� volt.
- Nem vagyok biztos benne, - kezdtem, pr�b�ltam �sszef�gg� lenni, m�g tekintete
egy�ltal�n nem sz�nd�kosan �sszezavarta a gondolataimat. - Valami�rt az
elker�lhetetlens�g miatt. Hogy semmi sem v�laszthatja �ket sz�t- sem a n�
�nz�s�ge, vagy a f�rfi gonoszs�ga, vagy v�g�l a hal�l...
Arca elm�ly�ltnek t�nt, am�g a szavaimon t�prengett. Egy pillanat m�lva
elmosolyodott.
- M�g mindig azt gondolom, jobb t�rt�net lenne, ha egyik�knek lenne valami
tulajdons�ga, ami mindent helyrehozna.
- Ez egyfajta n�z�pont. - v�laszoltam ellenkezve. - A szerelm�k az egyetlen
megv�lt� dolog sz�mukra.
- Rem�lem neked jobb �rz�ked van ehhez – szerelembe esni egy ...vesz�lyes
alakkal.
- Kicsit k�s� m�r amiatt agg�dnom, hogy kivel esek szerelembe, - mutattam r� a
l�nyegre - de figyelmeztet�s n�lk�l is, �gy t�nik, eg�sz j�l boldogulok.
Halkan nevetni kezdett.
- �r�l�k, hogy te �gy l�tod.
- Nos, �n meg rem�lem, hogy el�g okos vagy ahhoz, hogy elker�lj egy ilyen �nz�
alakot. Catherine minden baj forr�sa, nem Heatchliff.
- Figyelni fogok. - �g�rte.
S�hajtottam egyet. Nagyon j� volt a figyelemelterel�sben.
A kezeimet a kez�re tettem �s az arcomhoz h�ztam.
- L�tnom kell Jacobot.
Lehunyta a szem�t.
- Nem.
- Nem vesz�lyes, t�nyleg. - mondtam, ism�t k�rlelve. - Eg�sz napokat t�lt�ttem
vel�k La Push-on �s soha semmi nem t�rt�nt.
De hib�t v�tettem, a hangom megbicsaklott a mondat v�g�n, mert r�j�ttem, hogy ez
�gy nem teljesen igaz. Nem igaz, hogy soha nem t�rt�nt semmi.
Felvillant egy apr� r�gi eml�k – egy hatalmas sz�rke farkas ugrani k�sz�lt,
penge�les fogait r�m villantotta-, a tenyerem izzadni kezdett, ahogy eszembe jutott,
mennyire f�ltem.
Edward meghallotta, ahogy felgyorsult a sz�vver�sem, b�lintott, mintha hangosan
bevallottam volna, hogy hazudok.
- A v�rfarkasok el�gg� labilisak. N�ha megs�r�lnek a k�zel�kben az emberek.
Vagy meghalnak.
Ellenkezni akartam, de egy �jabb bevillan� k�p bel�m fojtotta a sz�t.
Emily Young gy�ny�r� arca jelent meg a fejemben, akinek arc�n h�rom s�t�t seb
�ktelenkedett, a jobb szeme sark�t�l eg�szen a sz�j�ig, �r�kk� f�loldalas grimassz�
torz�tva mosoly�t.
Diadalmas arckifejez�ssel v�rta, hogy megtal�ljam a hangomat.
- Nem ismered �ket. - suttogtam.
- Jobban ismerem �ket, mint gondoln�d, Bella. Legut�bb �n is ott voltam.
- Legut�bb?
- Olyan hetven �vvel ezel�tt keresztezt�k egym�s �tj�t a farkasokkal... Hoquiam
mellett �lt�nk. Ez m�g azel�tt volt, hogy Alice �s Jasper csatlakozott volna
hozz�nk. L�tsz�mf�l�nyben voltunk vel�k szemben, de ez nem t�ntor�totta volna el
�ket att�l, hogy megt�madjanak, ha nincs Carlisle. Megpr�b�lta meggy�zni
Ephraim Blacket, hogy tudunk b�k�ben egym�s mellett l�tezni, �s akkor k�t�tt�k a
meg�llapod�st.
Jacob �kapj�nak nev�nek eml�t�s�re felkaptam a fejem.
- Azt hitt�k Ephraim hal�l�val egy�tt a v�rvonal is kihalt... - mormolta Edward,
�gy t�nt, mintha ink�bb mag�hoz besz�lt volna - „...hogy az a genetikai elt�r�s, ami
a mut�ci�t okozta, elt�nt... - f�lbeszak�totta mag�t, majd szinte v�dl�n r�m n�zett.
- A balszerencs�d napr�l napra meggy�z�bbnek hangzik. �szrevetted, hogy
m�gnesk�nt vonzod a bajt, olyannyira, hogy ez el�g er�s volt ahhoz, hogy egy
csapat mut�ns kutya visszat�rt a kihal�s sz�l�r�l? Ha a balszerencs�det palackozni
tudn�nk, t�megpuszt�t� fegyver lenne a kez�nkben...
Elengedtem a f�lem mellett a tr�f�lkoz�s�t, figyelmemet a felt�telez�se ragadta
meg – ezt komolyan mondta?
- De nem �n t�masztottam fel �ket. Nem �rted?
- Mit nem �rtek?
- Nem a balszerencs�m az ok. A v�rfarkasok az�rt t�rtek vissza, mert ti, a v�mp�rok
is visszat�rtetek.
Edward meglep�d�tts�gt�l dermedten b�mult r�m.
- Jacob azt mondta, az ind�totta el a dolgokat, hogy itt van a csal�dod. Azt hittem,
hogy ezt m�r tudtad...
�sszevonta a szem�ld�k�t.
- Teh�t ezt gondolj�k?
- Edward, n�zd a t�nyeket. Hetven �vvel ezel�tt ide j�ttetek �s megjelentek a
v�rfarkasok. Visszat�rtetek, �s a v�rfarkasok ism�t felt�ntek. Szerinted ez csup�n
v�letlen egybees�s?
Szeme �sszesz�k�lt, tekintete r�vedez� lett.
- Carlisle-t �rdekelni fogja ez a te�ria.
- Te�ria... - mondtam g�nyosan.
Egy percig n�m�n b�multa a szakad� es�t az ablakon kereszt�l, belegondoltam,
ahogy azon elm�lkedik, hogy a csal�dja jelenl�t�nek hat�s�ra a helyiek
�ri�skuty�kk� v�ltoznak.
- �rdekes, de nem igaz�n fontos r�szlet. - motyogta egy perccel k�s�bb. - A helyzet
a r�gi.
Ezt k�nnyed�n leford�thattam: csak semmi v�rfarkas bar�t.
Tudtam, hogy t�relmesnek kell lennem Edwarddal. Nem arr�l volt sz�, hogy
indokolatlan lett volna a f�lelme, csak egyszer�en nem �rtette meg. Fogalma sem
volt r�la, milyen sokat k�sz�nhetek Jacob Blacknek – sokkal t�bbet, mint az
�letem, tal�n a j�zan eszemet is. Nem sz�vesen besz�ltem err�l a siv�r id�szakr�l
senkivel, pl�ne nem Edwarddal.
Csak v�deni pr�b�lt azzal, hogy elment, pr�b�lta megmenteni a lelkemet.
Nem tartottam felel�snek azok�rt a dolgok�rt, amiket csin�ltam, am�g t�vol volt,
vagy az elszenvedett f�jdalom�rt.
� viszont mag�t okolta.
Teh�t nagyon �vatosan kellett el�adnom a mondand�mat.
Fel�lltam, �s megker�ltem az asztalt. Kiny�jtotta a kezeit fel�m, az �l�be �ltem �s
elf�szkeltem magam hideg, dermedt �lel�s�ben.
A kezeit figyeltem, am�g besz�ltem.
- K�rlek, csak figyelj egy percre. Ez sokkal fontosabb, ez nem egy r�gi bar�t
pillanatnyi szesz�lye. Jacob szenved. - A hangom elcsuklott enn�l a sz�n�l. - Nem
tudok nem seg�teni neki. Csak az�rt, mert nem mindig ember... Figyelj, � itt volt
nekem, amikor �n... nem igaz�n voltam emberi saj�t magamhoz. Nem tudhatod,
milyen is volt...
T�tov�zni kezdtem. Edward karjai mereven �leltek, kezeit �k�lbe szor�totta, az
inak is tiszt�n l�tsz�dtak.
- Ha Jacob nem seg�tett volna...nem tudom, mire j�tt�l volna haza. Enn�l sokkal
t�bbel tartozok neki, Edward.
�vatosan az arc�ra pillantottam.
A szemeit lehunyta, az �lla megfesz�lt.
- Soha nem fogom megbocs�tani magamnak, hogy elhagytalak. - suttogta. - Soha,
ha sz�zezer �vig �lek se.
A kezeim k�z� fogtam az arc�t �s v�rtam, v�g�l s�hajtott �s kinyitotta a szem�t.
- Csak a helyes dolgot pr�b�ltad tenni. �s biztos vagyok benne, hogy b�rki m�ssal
– aki nem olyan dilis, mint �n- m�k�d�tt volna a dolog. �s am�gy is, m�r itt vagy.
Csak ez sz�m�t.
- Ha nem hagytalak volna el, most nem �rezn�l k�sztet�st arra, hogy az �letedet
kock�ztasd, hogy megnyugtass egy kuty�t.
�sszerezzentem.
M�r hozz�szoktam Jacob lekicsinyl� megjegyz�seihez - v�rsz�v�, pi�ca,
parazita...Valahogy sokkal kem�nyebben hangzott Edward b�rsonyos hangj�n.
- Nem tudom, hogyan tudn�m helyesen megfogalmazni. - sz�lt ridegen Edward. -
Kegyetlen�l fog hangzani. De a m�ltban t�ls�gosan k�zel voltam ahhoz, hogy
elvesz�tselek. Tudom, milyen �rz�s arra gondolni, hogy t�nyleg el is vesz�tettelek.
Nem viseln�k el t�bb vesz�lyes dolgot.
- B�znod kell bennem. Rendben leszek.
Az arc�ra megint ki�lt a f�jdalom.
- K�rlek, Bella. - suttogta.
Hirtelen l�ngol� arany szemeibe n�ztem.
- Mire k�rsz?
- K�rlek, tedd meg �rtem. Pr�b�lj biztons�gban maradni. �n megteszem, amit
tudok, de nagyra �rt�keln�m, ha seg�ten�l egy kicsit.
- Megl�tom, mit tehetek. - motyogtam.
- Van fogalmad arr�l, mennyire fontos vagy nekem? B�rmi fogalmad arr�l,
mennyire szeretlek?
Szorosan a kem�ny mellkas�hoz szor�tott, az �ll�t a fejemre t�masztotta.
Ajkaimat j�ghideg nyak�hoz szor�tottam.
- �n tudom, mennyire szeretlek t�ged. - v�laszoltam.
- Egy apr� f�csk�t hasonl�tasz egy teljes erd�h�z.
A szemeimet forgattam, de nem vette �szre.
- Lehetetlen.
Megcs�kolta a fejem tetej�t, majd s�hajtott.
- Nincsen semmi v�rfarkas.
- Nem kezdem el�lr�l a vit�t. L�tnom kell Jacobot.
- Akkor meg kell, hogy �ll�tsalak.
Teljesen biztos volt benne, hogy ez nem lehet probl�ma. �s biztos voltam benne,
hogy igaza van ebben.
- Majd megl�tjuk. - bl�ff�ltem az�rt. - � m�g mindig a bar�tom.
Meg�reztem Jacob �zenet�t a zsebemben, mintha hirtelen t�z kil�t nyomott volna.
Szinte hallottam a hangj�t, �s �gy t�nt, egyet�rt Edwarddal – ami a val�s�gban
sosem t�rt�nt volna meg.
Semmi sem v�ltozott. Sajn�lom...