3. IND�T�KOK

A nap olyan m�lyen a felh�k m�g� b�jt, hogy nem lehetett megmondani, hogy m�r
lenyugodott-e. A hossz� rep�l��t ut�n –nyugat fel� k�vetve a napot, �gy
mozdulatlannak t�nt az �gbolton- k�l�n�sen zavar� volt; �gy t�nt, az id� furcs�n
ingatagg� v�lt. Meglepet�sk�nt �rt, ahogy az erd� hely�t �tvett�k az els� �p�letek,
jelezve, hogy m�r majdnem haza�rt�nk.
- Nagyon csendben vagy –jegyezte meg Edward- Rosszul lett�l a rep�l�st�l?
- Nem, j�l vagyok.
- Szomor� vagy, ami�rt haza kellett j�nn�nk?
- Azt hiszem, sokkal ink�bb megk�nnyebb�lt vagyok, mint szomor�.
K�rd�n n�zett r�m. Tudtam, hogy felesleges �s –�ppannyira ut�ltam bevallanisz�ks�gtelen
arra k�rnem, hogy az utat figyelje.
- Ren�e bizonyos �rtelemben sokkal… jobb megfigyel�, mint Charlie. Nagyon
idegess� tett.
Edward felnevetett.
- A mam�dnak furcsa �szj�r�sa van. Majdnem gyermeteg, ugyanakkor �lesl�t� is.
M�sk�pp l�tja a dolgokat, mint a t�bbi ember.
�lesl�t�. J� le�r�s any�mr�l – de csak akkor volt �rv�nyben, amikor odafigyelt a
dolgokra. Az ideje nagy r�sz�ben Ren�e annyira megzavarodott a saj�t �let�t�l,
hogy nem igaz�n vett �szre m�st maga k�r�l. De ezen a h�tv�g�n el�g sok
figyelmet ford�tott r�m.
Phil dolgozott –a k�z�piskolai baseball-csapat, aminek az edz�je volt, �ppen az
utols� meccseit j�tszotta- �s az a t�ny, hogy egyed�l lehetett Edward-dal �s velem,
csak m�g jobban �les�tette anya l�t�s�t. �s ahogy figyelt minket, sz�les, k�k szemei
el�sz�r zavart, majd nyugtalans�got kezdtek �rasztani.
Ezen a reggelen s�t�lni ment�nk a tengerpartra. Meg akarta mutatni �j otthona
minden sz�ps�g�t, m�g mindig abban rem�nykedve, hogy a naps�t�s tal�n
elcs�b�that Forks-b�l. N�gyszemk�zt akart velem besz�lni, �s ezt el�g k�nnyen
meg tudtuk oldani. Edward ugyanis kital�lt egy hat�rid�s munk�t mag�nak, mint
kifog�st, hogy eg�sz �ll� nap a h�zban maradhasson.
A fejemben �jra v�gigj�tszottam azt a besz�lget�st any�mmal…
Ren�e �s �n a j�rd�n baktattunk, �s pr�b�ltunk a p�lmaf�k ritk�n felt�n�
�rny�k�ban maradni. Hab�r kor�n volt, a h�s�g fojtogat�an hatott. A leveg� olyan
p�r�s volt, hogy a l�gz�s egyszer� m�velete is rendesen megdolgoztatta a t�d�met.
- Bella? –k�rdezte, mik�zben a homokot nyaldos� hull�mokat n�zte.
- Tess�k, anya?
Fels�hajtott, de nem n�zett a szemembe.
- Agg�dom…
- Mi a baj? –k�rdeztem t�relmetlen�l- Tehetek �rted valamit?
- Nem r�lam van sz� –r�zta meg a fej�t- Az�rt agg�dom, ami k�zted �s… Edward
k�z�tt van.
Mikor kimondta a nev�t, Ren�e v�gre r�m n�zett, az arc�n bocs�natk�r�
kifejez�ssel.
- � –ny�gtem, tekintetemet egy kocog� p�rra szegezve, akik �pp akkor haladtak el
mellett�nk, verejt�kben f�r�dve.
- A kett�t�k kapcsolata komolyabb, mint ahogy azt gondoltam –folytatta.
Homlokr�ncolva gondoltam vissza az elm�lt k�t napra. Edward �s �n alig �rt�nk
egym�shoz –vagy legal�bbis any�m el�tt nem. K�v�ncsi voltam, hogy vajon Ren�et�l
is v�rhatok-e kisel�ad�st a felel�ss�gr�l. Nem voltam annyira visszarettenve az
ilyesmit�l, mint Charlie-val. Any�val nem volt k�nos err�l besz�lni. V�g�l is,
hasonl� hegyi besz�deket tartottam �n is neki az elm�lt t�z �vben.
- Van valami… k�l�n�s a kapcsolatotokban –d�nny�gte, mik�zben homloka
r�ncba szaladt zavart tekintete f�l�tt- Ahogy r�d n�z –olyan… v�delmez� a
tekintete. Mintha b�rmikor k�sz lenne egy goly� el� vetni mag�t, hogy megv�djen
t�ged, vagy ilyesmi.
Felnevettem, b�r m�g mindig nem tudtam a szem�be n�zni.
- Ez olyan rossz dolog?
- Nem –m�g jobban r�ncolta a homlok�t, mik�zben k�zd�tt, hogy megtal�lja a
megfelel� szavakat- Csak m�s. Nagyon hevesek az �rz�sei ir�ntad… �s nagyon
�vatosak. �gy �rzem, mintha nem �rten�m teljes eg�sz�ben a kapcsolatotokat.
Mintha volna valami titok, amir�l nem tudok…
- Szerintem csak bek�pzeled, anya… -mondtam gyorsan, k�zdve, hogy a
hangv�telem k�nnyed legyen. A gyomrom g�rcsbe r�ndult az idegess�gt�l.
Elfelejtettem, hogy az any�m mennyire j�l l�tott. Valami az egyszer�
vil�gszeml�let�b�l �tverekedte mag�t a zavar� t�nyez�k�n, �s a dolgok l�nyeg�t
ragadta meg. Azel�tt ez sosem okozott gondot. Mostan�ig nem volt olyan titkom,
amit ne mondhattam volna el neki.
- Nem csak � –mondta v�dekez�n- B�rcsak l�tn�d, hogy mozogsz k�r�l�tte.
- Mire gondolsz?
- Ahogy mozogsz –hozz� igaz�tod magad, an�lk�l, hogy �szrevenn�d. Amikor
megmozdul, m�g ha csak egy kicsit is, a te mozg�sod is hozz� alkalmazkodik. Mint
a m�gnesek… vagy a gravit�ci�. Olyan vagy, mint egy… m�hold, vagy ilyesmi.
Sosem l�ttam ehhez foghat�t.
�sszeszor�totta az ajkait, �s a f�ldet kezdte b�mulni.
- Nem mondod komolyan… –piszk�l�dtam egy er�ltetett mosoly k�s�ret�ben- M�r
megint misztikus sztorikat olvasol, mi? Vagy ez�ttal sci-fit?
Ren�e enyh�n elpirult.
- Nem ez a l�nyeg.
- Tal�lt�l valami �rdekeset?
- H�t, volt egy –de nem sz�m�t. Most r�lad besz�l�nk.
- Szerintem maradnod k�ne a romantikus reg�nyekn�l, anya. Tudod, mennyire ki
tudsz akadni.
A sz�ja mosolyra g�rb�lt.
- But�n viselkedem, nem igaz?
Egy f�l pillanatig nem tudtam v�laszolni. Ren�e-t t�l k�nnyen meg lehetett ingatni.
Ez n�ha j�l j�tt, mert nem minden �tlete volt sz�m�ra hasznos. De f�jt l�tnom,
hogy milyen gyorsan megadta mag�t az elterel�semnek, f�k�nt mert ebben az
esetben teljes m�rt�kben r�hib�zott az igazs�gra.
Feln�zett, �n pedig -uralkodva a von�saimon- azt feleltem:
- Nem viselkedsz h�ly�n –csak �gy, mint egy norm�lis anya.
Nevetett, majd kit�rt karokkal a k�k v�zbe �r� feh�r homok fel� mutatott.
- �s mindez nem elegend� ok arra, hogy visszak�lt�zz a l�k�tt any�dhoz?
Dr�mai mozdulattal megt�r�ltem a homlokomat, majd �gy tettem, mintha
kicsavarn�m a hajamb�l a vizet.
- Hozz� lehet szokni a p�ratartalomhoz –bizonygatta.
- Az es�h�z is –vitatkoztam.
J�t�kosan megb�k�tt a k�ny�k�vel, majd megfogta a kezem, ahogy visszas�t�ltunk
az aut�hoz.
Lesz�m�tva az ir�ntam �rzett aggodalm�t, el�gg� boldognak t�nt. El�gedettnek.
M�g mindig meredt tekintettel n�zett Phil-re, �s ez vigasztal�an hatott r�m. Az
�lete biztosan teljes �s kiel�g�t� volt. Biztosan nem hi�nyoztam m�r neki annyira,
m�g most sem…
Edward j�ghideg ujjai v�gigsim�tottak az arcomon. Pislogva n�ztem fel, ism�t a
jelenben tal�lva magam. Lehajolt, �s megcs�kolta a homlokomat.
- Itthon vagyunk, Csipker�zsika. Ideje felkelni.
Charlie h�za el�tt �lltunk. A torn�con �gett a villany, �s a cirk�l� ott parkolt a
felhajt�n. Ahogy megvizsg�ltam a h�zat, l�ttam elmozdulni a f�gg�nyt a
nappaliban, nyom�ban egy s�rga f�nys�vot felvillantva, mely bevil�g�totta a
p�zsitot.
Fels�hajtottam. Persze, Charlie csak arra v�rt, hogy lecsapjon. Val�sz�n�leg
Edward is hasonl�k�ppen gondolkodott, mert az arca merevv� v�lt, a tekintete
pedig t�volinak t�nt, ahogy kisz�llt, hogy kinyissa nekem a kocsiajt�t.
- Mennyire s�lyos? –k�rdeztem.
- Charlie-val nem lesz gond –�g�rte komoly hangs�llyal- Hi�nyozt�l neki.
A szemeim �ssz�bb sz�k�ltek a k�telked�st�l. Ha �gy �llt a helyzet, mi�rt v�lt
Edward olyan fesz�ltt�, mintha harcra k�sz�lne?
A t�sk�m kicsi volt, de Edward ragaszkodott hozz�, hogy bevigye a h�zba. Charlie
kinyitotta nek�nk az ajt�t.
- �dv itthon, k�ly�k! –ki�ltotta, mintha t�nyleg �gy �rezte volna- Milyen volt
Jacksonville?
- P�r�s. �s bogaras.
- Sz�val Ren�e nem k�ld�tt el a Floridai Egyetemre?
- Pr�b�lkozott. De ink�bb inn�m a vizet, mint hogy bel�legezzem.
Charlie tekintete akaratlanul is Edward-ra siklott.
- J�l sz�rakoztatok?
- Igen –felelte Edward nyugodt hangon- Ren�e nagyon vend�gszeret� volt.
- H�t ez…���, j�. �r�l�k, hogy j�l �rezt�tek magatokat –Charlie elfordult Edwardt�l,
�s egy v�ratlanul j�tt �lel�s keret�ben a karjaiba z�rt.
- Leny�g�z� –s�gtam a f�l�be.
Kirobbant bel�le a nevet�s.
- T�nyleg hi�nyozt�l, Bells. A kaja t�k sz�v�s, ha nem vagy itt.
- M�ris rajta leszek az �gy�n –mondtam, amint elengedett.
- El�bb felh�vn�d Jacob-ot? �t percenk�nt zaklat reggel hat �ta. Meg�g�rtem neki,
hogy m�g azel�tt felh�vod, miel�tt egy�ltal�n kipakoln�l.
Nem kellett Edward-ra n�znem, hogy �rezzem, mennyire megk�v�ltt� �s hidegg�
v�lt mellettem. Sz�val ez volt a fesz�lts�g oka.
- Jacob besz�lni akar velem?
- T�ls�gosan is, hogy �gy mondjam. Nem mondta meg, mir�l van sz� –csak azt,
hogy fontos.
A telefon megcs�rrent, �les �s k�vetel�z� hangon.
- A k�vetkez� fizet�sem tenn�m r�, hogy ez � lesz –motyogta Charlie.
- Felveszem –siettem a konyh�ba.
Edward k�vetett, m�g Charlie elt�nt a nappaliban. Egy �jabb cs�rren�s k�zep�n
vettem fel, �s megp�rd�ltem, hogy a falat b�mulhassam.
- Tess�k?
- Visszaj�tt�l –mondta Jacob.
Ismer�s, er�teljes hangja hat�s�ra v�gighull�mzott rajtam a v�gyakoz�s. Ezernyi
eml�kk�p cik�zott a fejemben, �sszegabalyodva –egy uszad�k f�kkal teli szikl�s
tengerpart, egy m�anyag burkolat� gar�zs, meleg sz�d�sdobozok egy
pap�rzacsk�ban, egy apr�cska szoba egyetlen, t�l kicsiny, kopottas karossz�kkel. A
nevet�s m�lyen �l�, fekete szemeiben, a l�z-meleg keze az eny�men, feh�r
fogainak villan�sa s�t�t b�re ellen, az arca, ahogy sz�les mosoly ter�l sz�t rajta,
mely mindig olyan volt, mintha kulcsk�nt szolg�lna egy olyan titkos ajt�hoz,
melynek k�sz�b�t csak rokon lelkek l�phett�k �t.
�gy �reztem, mintha honv�gyam t�madt volna, v�gyakoz�s egy olyan hely �s egy
olyan szem�ly ut�n, aki legs�t�tebb �jszak�imon oltalmazott engem.
Lek�zd�ttem a gomb�cot a torkomban.
- Igen –feleltem.
- Mi�rt nem h�vt�l? –k�vetelte.
M�rges hangja azonnal felhergelt.
- Mivel pontosan n�gy m�sodperce tart�zkodtam a h�zban, �s a h�v�sod �pp
f�lbeszak�totta Charlie-t, mik�zben azt ecsetelte, hogy h�vt�l.
- �. Sajn�lom.
- Persze. Nos, mi�rt zaklatod Charlie-t?
- Besz�lnem kell veled.
- Igen, a dolognak erre a r�sz�re magamt�l is r�j�ttem. Tess�k, besz�lj.
R�vid sz�net k�vetkezett a vonal m�sik v�g�n.
- M�sz holnap suliba?
Homlokr�ncolva �lltam, �s k�ptelen voltam megfejteni, hogy mire akart ezzel
kilyukadni.
- Persze, hogy megyek. Mi�rt ne menn�k?
- Nem tom. Csak k�v�ncsi voltam.
�jabb sz�net.
- Sz�val, mir�l akart�l besz�lni, Jake?
Habozott.
- Igaz�b�l semmir�l, asszem. Csak… hallani akartam a hangod.
- Igen, tudom. Annyira �r�l�k, hogy felh�vt�l, Jake. �n… -de nem tudtam, mit
mondhattam volna m�g. Azt akartam neki mondani, hogy �pp indulni akartam La
Push-ba. �s ezt nem mondhattam.
- Mennem kell –mondta hirtelen.
- Mi?
- Hamarosan besz�l�nk, ok�?
- Na de Jake –
M�r letette. Hitetlenkedve hallgattam a t�rcsahangot.
- Ez gyors volt –d�nny�gtem.
- Minden rendben van? –k�rdezte Edward. A hangja m�ly volt �s �vatos.
Lassan megfordultam, hogy szemben�zhessek vele. Az arca teljesen sima volt –
lehetetlen volt b�rmit is kiolvasni bel�le.
- Nem tudom. K�v�ncsi vagyok, mire ment ki a j�t�k –nem leltem �rtelmet abban,
hogy Jacob eg�sz nap csak az�rt bomb�zta Charlie-t a telefonjaival, hogy
megk�rdezhesse t�lem, hogy megyek-e iskol�ba. �s ha csak a hangomat akarta
hallani, mi�rt tette le olyan gyorsan a telefont?
- A te tipped biztosan jobb, mint az eny�m –mondta Edward, sz�ja sark�ban
bujk�l� mosollyal.
- �h�mm –d�nny�gtem. Ez igaz volt. K�v�l-bel�l ismertem Jake-et. Nem kellett
volna, hogy ilyen neh�z legyen kital�lni az ind�t�kait.
M�rf�ldekkel t�volabb sz�rnyal� gondolatokkal –k�r�lbel�l tizen�t m�rf�lddel, a
La Push fel� vezet� �ton- elkezdtem �tf�s�lni a h�t�t, �sszegy�jtve a hozz�val�kat
Charlie vacsor�j�hoz. Edward a pultnak d�lve �llt, �s t�volr�l �rz�keltem is, hogy
tekintet�vel az arcomat vizsg�lta, de t�ls�gosan le voltam k�tve, hogy azon
agg�djak, amit l�thatott rajta.
�gy t�nt, hogy ez a dolog az iskol�val lehetett a kulcs. Ez volt az egyetlen val�s
k�rd�s, amit Jake feltett. �s val�sz�n�leg kereste valamire a v�laszt, k�l�nben nem
zaklatta volna folyamatosan Charlie-t.
Egy�bk�nt is, mi�rt izgatn�, hogy jelen vagyok-e a suliban?
Pr�b�ltam logikusan megk�zel�teni a dolgot. Sz�val, ha nem mentem volna
iskol�ba m�snap, mi lenne azzal a baj Jacob szemsz�g�b�l n�zve? Charlie kicsit
kiakadt, ami�rt kihagytam egy napot ilyen k�zel az �v v�gi vizsg�khoz, de
meggy�ztem, hogy egyetlen p�nteki nap nem fogja leh�zni a tanulm�nyi �tlagomat.
Jake-et ez aligha �rdekeln�.
Az agyam nem volt hajland� semmilyen brili�ns magyar�zattal el��llni. Tal�n nem
vettem sz�m�t�sba egy fontos inform�ci�t.
Mi v�ltozhatott az elm�lt h�rom napban, ami olyan fontos volt, hogy Jacob
megt�rte miatta a telefonjaimat elutas�t� magatart�s�t? Min v�ltoztathatna h�rom
nap?
Ledermedtem a konyha k�zep�n �llva. A zacsk�nyi fagyos hamburger kics�szott
�rz�ketlen ujjaim k�z�l. Egy lass� m�sodpercembe telt, mire felfogtam, hogy nem
koppant a f�ld�n, mint ahogy azt tennie kellett volna.
Edward elkapta �s a pultra dobta. A karjai m�r �sszez�rultak k�r�l�ttem, az ajkai a
f�lembe s�gtak:
- Mi a baj?
K�bultan r�ztam meg a fejem.
H�rom nap mindent megv�ltoztathatott volna.
Nem �pp azon gondolkoztam, hogy mennyire lehetetlen volt a f�iskola? Hogy nem
lehettem emberek k�zel�ben, miut�n t�ljutottam a h�rom napos, f�jdalmas
�talakul�son, ami megszabad�tott volna a haland�s�gt�l, hogy az �r�kk�val�s�got
Edward-dal t�lthessem? Az �talakul�son, mely �r�kk� a saj�t szomjam rabj�v�
tenne…
Charlie vajon elmondta Billy-nek, hogy elt�ntem h�rom napra? �s Billy vajon
levonta a k�vetkeztet�st? Vajon Jacob val�j�ban azt k�rdezte, hogy m�g ember
vagyok-e? �s vajon ezzel biztos�totta, hogy a v�rfarkasok egyezs�ge s�rtetlen
maradt –hogy egyik Cullen sem mert megharapni egy embert… megharapni, �s
nem meg�lni…?
De vajon komolyan azt gondolta, hogy ha err�l lenne sz�, hazaj�nn�k Charlie-hoz?
Edward r�zogatni kezdett.
- Bella? –k�rdezte, most m�r val�ban ideges hangon.
- Azt hiszem… azt hiszem, hogy leellen�rz�tt –motyogtam- Ellen�rizte, hogy
biztosra menjen. �gy �rtem, azzal kapcsolatban, hogy m�g ember vagyok.
Edward megdermedt, �s egy m�ly, szisszen� hang csapta meg a f�lem.
- El kell menn�nk –suttogtam- M�g azel�tt. Hogy ne s�rts�k meg az egyezs�get.
Soha t�bb� nem j�het�nk majd vissza.
A karjai szorosabban z�rultak k�r�m.
- Tudom.
- Khm… -k�sz�r�lte Charlie hangosan a tork�t m�g�tt�nk.
Megriadtam, majd v�r�s�d� arccal kiszabad�tottam magam Edward karjai k�z�l.
Edward ism�t nekid�lt a pultnak. A szemei t�gra ny�ltak. Aggodalmat �s haragot
l�ttam benn�k.
- Ha nem akarsz f�zni, rendelhetek pizz�t is –jegyezte meg Charlie.
- Nem, semmi g�z, m�r elkezdtem.
- Ok� –mondta Charlie. H�t�t az ajt�f�lf�nak vetve, karba font k�zzel �lldog�lt.
Fels�hajtottam, majd visszat�rtem a f�z�shez, mik�zben pr�b�ltam nem �szrevenni
a k�z�ns�gemet.
- Ha k�rn�k t�led valamit, megb�zn�l bennem? –k�rdezte Edward, enyhe �llel l�gy
hangj�ban.
M�r majdnem a sulin�l voltunk. Edward egy perccel ezel�tt m�g nyugodt volt �s
viccel�d�tt, �s most hirtelen a kezei szorosan markolt�k a korm�nyt, az ujjpercei
pedig teljes erej�kkel azon voltak, hogy ne z�zz�k darabokra azt.
Csak b�multam az ideges kifejez�st az arc�n –a tekintete messze j�rt, mintha t�voli
hangokra figyelne.
A pulzusom gyorsulni kezdett v�laszul a nyugtalans�g�ra, de �vatosan feleltem.
- Att�l f�gg.
Behajtottunk az iskola parkol�j�ba.
- F�ltem, hogy ezt fogod mondani.
- Mit akarsz, mit tegyek, Edward?
- Azt szeretn�m, ha a kocsiban maradn�l –be�llt a szok�sos hely�re �s le�ll�totta a
motort, mik�zben besz�lt- Azt akarom, hogy v�rj itt, m�g vissza nem j�v�k �rted.
- De… mi�rt?
Ekkor l�ttam meg. Neh�z lett volna nem �szrevenni, ahogy az �sszes t�bbi tanul�
f�l� magasodott, mint �ltal�ban, m�g �gy is, hogy fekete motorj�nak d�lve
�csorgott, szab�lytalanul a j�rd�n parkolva.
- �.
Jacob arca olyan nyugalmat �rasztott, amit m�r j�l ismertem. Ezt az arckifejez�st
haszn�lta, mikor elt�k�lte, hogy ellen�rz�s alatt tartja az �rzelmeit, hogy
ir�ny�thassa �nmag�t. Ett�l teljesen �gy n�zett ki, mint Sam, a farkasok
legid�sebbike, �s egyben a Quileute falka vez�re. De Jacob-nak sohasem siker�lt
azt a t�k�letes nyugalmat mag�ra er�ltetnie, amit Sam mindig sug�rzott.
El is felejtettem, mennyire zavart ez az arca. B�r el�g j�l megismertem Sam-et,
miel�tt a Cullen-ek visszaj�ttek volna –m�g meg is kedveltem-, sosem tudtam
ler�zni magamr�l a neheztel�s �rz�s�t, mikor Jacob Sam arckifejez�s�t ut�nozta. Ez
egy idegen arca volt sz�momra. Nem az �n Jacob-om volt, mikor ilyen k�pet
v�gott.
- Rossz k�vetkeztet�st vont�l le tegnap este –d�nny�gte Edward- Az�rt k�rdezett az
iskol�r�l, mert tudta, hogy �n ott leszek, ahol te vagy. Biztons�gos helyet keresett,
hogy besz�ljen velem. Olyan helyet, ahol szemtan�k is vannak.
Sz�val f�lre�rtelmeztem Jacob ind�t�kait tegnap este. Hi�nyz� inform�ci�, ez volt a
probl�ma. Inform�ci� arr�l, hogy vajon mi a fen��rt akarna Jacob Edward-dal
besz�lni?
- Nem maradok a kocsiban –mondtam.
Edward halkan felny�g�tt.
- Persze, hogy nem. Na, ess�nk t�l ezen.
Jacob arca ridegebb� v�lt, ahogy fel� l�pkedt�nk, k�z a k�zben.
M�s arcokat is felfedeztem –az oszt�lyt�rsaim�t. Felt�nt, mennyire t�gra ny�lt a
szem�k, ahogy v�gigm�rt�k a k�t m�ter magas Jacob ny�l�nk test�t, mely annyira
izmos volt, amennyire egy norm�lis tizenhat �s f�l �ves fi� aligha lehetett volna.
L�ttam, ahogy tekintet�k v�gigp�szt�zott feszes fekete p�l�j�n –r�vid ujj� volt,
dac�ra az indokolatlan hidegnek-, rongyos, zs�rfoltos farmerj�n, �s a f�nyes fekete
motoron, aminek nekid�lt. A szem�k nem id�z�tt el az arc�n –valami az
arckifejez�s�ben arra k�sztette �ket, hogy gyorsan eln�zzenek r�la. �s �szrevettem
azt is, hogy mennyire nagy �vben elker�lte �t mindenki, megszabva egy sz�les
hat�rt, amit senki nem mert �tl�pni.
A megd�bben�s �rzet�vel t�rs�tva j�ttem r�, hogy Jacob vesz�lyesnek t�nt a
szem�kben. Milyen furcsa.
Edward n�h�ny m�terre Jacob-t�l �llt meg, �s l�ttam, mennyire k�nyelmetlen�l
�rezte mag�t, ami�rt ilyen k�zel tart�zkodtam egy v�rfarkashoz. Kiss� h�trany�lt,
f�lig maga m�g� tolva engem.
- Fel is h�vhatt�l volna –mondta Edward ac�l kem�nys�g� hangon.
- Bocs –felelte Jacob g�nyos mosollyal az arc�n- Nincs egy pi�ca sz�ma sem a
gyorsh�v�mban.
- Term�szetesen Bella h�z�ban el�rhett�l volna.
Jacob �sszeszor�totta az �llkapcs�t, majd �sszevonta a szem�ld�k�t. Nem felelt.
- Nem ez a megfelel� hely, Jacob. Megbesz�lhetn�nk ezt k�s�bb?
- Persze, persze. Majd ben�zek a kript�tokba suli ut�n –horkant fel Jacob- Most
mi�rt nem j�?
Edward jelent�s�gteljesen k�rben�zett, tekintet�t a tan�kon nyugtatva, akik �ppen
csak hall�t�vols�gon k�v�l voltak. N�h�ny ember habozott a j�rd�n, a szem�k
v�rakoz�ssal telien csillogott. Mintha azt rem�lt�k volna, hogy vereked�s fog
kit�rni, hogy enyh�tse egy �jabb h�tf� reggel unalmass�g�t. L�ttam Tyler Crowleyt,
amint a k�ny�k�vel oldalba b�kte Austin Marks-t, majd mindketten meg�lltak
f�l�ton az �r�juk fel�.
- M�r tudom, mi�rt j�tt�l –eml�keztette Edward Jacob-ot olyan m�ly hangon, hogy
nekem nehezemre esett meg�rteni- Az �zenet k�zbes�tve. Vedd �gy, hogy
figyelmeztetve vagyunk.
Edward egy r�pke pillanatra aggodalmas tekintettel n�zett r�m.
- Figyelmeztetve? –k�rdeztem �rtetlen�l- Ti meg mir�l besz�ltek?
- Nem mondtad meg neki? –k�rdezte Jacob hitetlenkedve, t�gra ny�lt szemekkel-
Mi az, f�lsz, hogy a mi oldalunkra �llna?
- K�rlek, hagyd ezt, Jacob –mondta Edward v�ltozatlan hangon.
- Mi�rt? –k�rdezte kih�v�an Jacob.
Zavartan �sszevontam a szem�ld�k�m.
- Mir�l nem tudok? Edward?
Edward csak Jacob-ot n�zte, mintha nem is hallott volna.
- Jake?
Jacob k�rd�n n�zett r�m.
- Nem mondta el neked, hogy a bazi nagy… b�tyja �tl�pte a vonalat szombat este?
–k�rdezte, g�nnyal vastagon �tsz�tt hangon. A tekintete ezut�n visszav�ndorolt
Edward-ra- Paul-nak teljesen igaza volt abban, hogy…
- Senki� nem volt az a ter�let! –szisszent fel Edward.
Jacob l�that�an f�st�lg�tt a d�ht�l. A kezei remegni kezdtek. Megr�zta a fej�t,
majd vett k�t nagyon m�ly leveg�t.
- Emmett �s Paul? –suttogtam. Paul volt Jacob leglabilisabb falkabeli b�tyja. � volt
az, aki aznap elvesztette az �nuralm�t az erd�ben –a vicsorg�, sz�rke farkas eml�ke
hirtelen nagyon �l�nken jelent meg a fejemben- Mi t�rt�nt? Harcoltak? –a hangom
egyre magasabb lett a p�nikt�l- Mi�rt? Paul megs�r�lt?
- Senki sem harcolt –mondta Edward halkan, hozz�m int�zve a szavakat- Senki
nem s�r�lt meg. Ne izgasd fel magad.
Jacob hitetlenkedve n�zett r�nk.
- Te t�nyleg nem mondt�l el neki az �g vil�gon semmit, nem igaz? Ez�rt vitted el
innen? Hogy meg ne tudja, hogy…
- Menj el –szak�totta f�lbe a mondand�ja k�zben Edward, hirtelen ijeszt�v� v�l�
kifejez�ssel az arc�n –val�ban ijeszt�vel. Egy pillanatig �gy n�zett ki, mint… mint
egy v�mp�r. Rosszindulat�an, leplezetlen gy�l�lettel n�zett Jacob-ra.
Jacob felh�zta a szem�ld�k�t, de nem mozdult.
- Mi�rt nem mondtad el neki?
Egy hossz� percig csak egym�st n�zt�k. Egyre t�bb di�k gy�lt �ssze Tyler �s
Austin m�g�tt. L�ttam Mike-ot, �s mellette Ben-t –Mike egyik kez�t Ben v�ll�ra
tette, mintha egy helyben akarn� tartani �t.
A s�ri cs�ndben, egyetlen �szt�n�s l�k�ssel hirtelen minden egyes r�szlet a hely�re
ker�lt a fejemben.
Valami, amit Edward nem akart, hogy tudjak.
Valami, amit Jacob nem hallgatott volna el el�lem.
Valami, ami mind a Cullen-eket, mind a farkasokat az erd�be csalta, vesz�lyes
k�zels�gbe hozva �ket egym�shoz.
Valami, ami arra k�sztetn� Edward-ot, hogy ragaszkodjon ahhoz, hogy �trep�ljem
az orsz�got.
Valami, amit Alice a m�lt heti v�zi�j�ban l�tott –a v�zi�ban, amir�l Edward
hazudott nekem.
Valami, amire m�r egy�bk�nt is sz�m�tottam. Valami, amir�l tudtam, hogy �jra
meg fog t�rt�nni. Pont annyira tudtam, mint amennyire azt akartam, hogy ne
t�rt�njen meg. Sosem lesz v�ge, nem igaz?
Hallottam, ahogyan a leveg�t zih�lva kapkodom az ajkaimon kereszt�l, de nem
tudtam meg�llni. �gy t�nt, mintha az iskola megremegne, mintha f�ldreng�s lett
volna, de tudtam, hogy csak a saj�t reszket�sem okozta az ill�zi�t.
- Visszaj�tt �rtem –ny�gtem, mik�zben alig kaptam leveg�t.
Victoria sosem akarta feladni, m�g �n halott nem voltam. �jra �s �jra megism�telte
volna ugyanazt a s�m�t –megt�mad, majd elfut, megt�mad, majd elfut- addig a
pontig, m�g nem tal�l egy sebezhet� pontot a v�delmemen.
Tal�n szerencs�m lehetett volna. Tal�n a Volturi j�tt volna hamarabb –legal�bb �k
hamarabban �ltek volna meg.
Edward szorosan maga mellett tartott, �gy ford�tva a test�t, hogy m�g mindig Jacob
�s k�ztem �lljon, majd idegess�gt�l remeg� k�zzel v�gigsim�tott az arcomon.
- Semmi baj –s�gta- Semmi baj. Nem hagyom, hogy a k�zeledbe f�rk�zz�n.
Semmi baj.
Azut�n Jacob-ra n�zett.
- Ez m�r elegend� v�lasz a k�rd�sedre, korcs?
- Nem gondolod, hogy Bella-nak joga van tudni? –k�rdezte kih�v�an Jacob- Ez az �
�lete.
Edward lehalk�totta a hangj�t; m�g Tyler, aki csak p�r m�terre �llt, sem hallhatta.
- Mi�rt kellene megr�m�tenem, mikor sosem volt vesz�lyben?
- M�g mindig jobb, ha megijeszted, mint ha hazudsz neki.
Pr�b�ltam �sszeszedni magam, de a szemeim k�nnyben �sztak. L�ttam a
szemh�jam m�g�tt –l�ttam Victoria arc�t, ahogy az ajkait felh�zza, s l�ttatni engedi
a fogait, l�ttam karmazsinv�r�s szemeit, melyeket a v�rbossz� hom�lyos�tott el;
Edward-ot hib�ztatta a t�rsa, James hal�l��rt. Nem �llt meg, csak miut�n m�r
elvette az � szerelm�t is.
Edward az ujjaival let�r�lte a k�nnyeket az arcomr�l.
- T�nyleg azt hiszed, hogy jobb �t b�ntani, mint megv�deni? –mormogta.
- Kem�nyebb, mint ahogy gondoln�d –mondta Jacob- �s �t�lt m�r rosszabbakat is.
Jacob arca hirtelen megv�ltozott, �s egy k�l�n�s, t�n�d� kifejez�ssel kezdte
b�mulni Edward-ot. A szemei �sszeh�z�dtak, mintha valami bonyolult matek
feladatot pr�b�lt volna fejben megoldani.
�reztem, ahogy Edward �sszeg�rnyed. Feln�ztem r�, �s l�ttam, amint az arca
eltorzult a f�jdalomt�l. Egy r�pke pillanatra arra az olaszorsz�gi d�lut�nra
eml�keztetett a Volturi h�tborzongat� toronyszob�j�ban, ahol Jane rosszindulat�
aj�nd�k�val k�nozta Edward-ot, saj�t gondolataival �getve �t…
Az eml�kk�p kiragadott a hiszt�rikushoz k�zel�t� �llapotomb�l, �s mindent kell�
megvil�g�t�sba helyezett. Mert ink�bb �lj�n meg Victoria ezerszer is, mint hogy
m�g egyszer �gy l�ssam szenvedni Edward-ot.
- Ez vicces –mondta Jacob, nevetve Edward arckifejez�s�n.
Edward arca megr�ndult, de egy kis er�fesz�t�ssel elsim�totta a von�sait. A
szenved�st a szemeiben viszont nem tudta teljesen elrejteni.
T�gra ny�lt szemekkel n�ztem Edward grimasz�r�l Jacob g�nyos mosoly�ra.
- Mit teszel vele? –k�rdeztem k�vetel�z�n.
- Semmis�g, Bella –mondta Edward halkan- Jacob-nak csak t�l j� mem�ri�ja van,
ez minden.
Jacob elvigyorodott, Edward arca pedig ism�t megr�ndult.
- Hagyd abba! B�rmit is csin�lsz!
- Persze, ha akarod –vonta meg Jacob a v�ll�t- K�l�nben is, az � hib�ja, ha nem
tetszik neki, amikre eml�kszem.
R�n�ztem, � pedig �rd�gi mosollyal n�zett vissza r�m –mint egy gyerek, aki olyat
csin�lt, amir�l tudta, hogy nem szabad, de valaki olyan kapta rajta, akir�l tudta,
hogy nem fogja megb�ntetni.
- Az igazgat� erre tart, hogy elt�ntor�tson az iskola ter�let�n val� lebzsel�st�l –
d�nny�gte fel�m Edward- Menj angol �r�ra, Bella, hogy ne keveredj bele.
- T�ls�gosan v�delmez�, nem igaz? –k�rdezte Jacob, nekem c�mezve- Egy kis
balh� bulisabb� teszi az �letet. Hadd tal�ljam ki: neked nincs megengedve, hogy
bulizz, mi?
Edward arca haragos kifejez�st �lt�tt, �s kiss� megvillantotta a fogait.
- Fogd be, Jake –mondtam.
Jacob nevetett.
- Ez nemnek hangzik. H�, ha b�rmikor megint �lni akarsz, elj�hetn�l megl�togatni.
M�g mindig megvan a motorod a gar�zsban.
Ez a h�r kiz�kkentett.
- �gy volt, hogy azt eladod. Meg�g�rted Charlie-nak, hogy �gy lesz.
Ha nem k�ny�r�gtem volna Jacob kedv��rt –v�gt�re is t�bbhetes munk�ja volt
mindk�t motorban, �s ez�rt meg�rdemelt egy kis k�rp�tl�st- Charlie m�r kihaj�totta
volna a motoromat a kuk�ba. Azut�n val�sz�n�leg fel is gy�jtotta volna azt a kuk�t.
- Ja, persze. Mintha megtenn�m. A te tulajdonod, nem az eny�m. Egy�bk�nt is,
addig lesz n�lam, m�g vissza nem k�red.
A mosolynak, melyet r�gr�l ismertem, egy par�nyi jele kezdett megjelenni a sz�ja
sarka k�r�l.
- Jake…
El�rehajolt, az arca m�r komoly volt, a keser� g�ny kezdett megfakulni.
- Azt hiszem, t�vedtem. Tudod, azzal kapcsolatban, hogy nem lehet�nk bar�tok.
Tal�n megoldhatn�nk, legal�bbis a hat�rvonal azon r�sz�n, ahol �n vagyok. Gyere,
l�togass meg.
�l�nken �rz�keltem Edward k�v� dermedt alakj�t, ahogy a karjaival m�g mindig
v�delmez�en �t�lelt. Gyors pillant�st k�ldtem fel� –az arca nyugodt volt �s
t�relmes.
- �n, ���, nem is tudom, Jake.
Jacob arc�r�l teljesen elt�nt az ellens�gess�g. Mintha elfelejtette volna, hogy
Edward ott van, vagy legal�bbis elt�k�lte, hogy �gy fog viselkedni, mintha nem
lenne ott.
- Minden egyes nap hi�nyzol, Bella. N�lk�led semmi sem ugyanolyan.
- Tudom �s sajn�lom, Jake. �n csak…
Megr�zta a fej�t, majd s�hajtott.
- Tudom. Nem sz�m�t, igaz? Gondolom majd csak t�l�lem, vagy valami. Kinek
kellenek a bar�tok? –grimaszolt, megpr�b�lva elrejteni a f�jdalm�t egy halov�ny
h�sk�d�si k�s�rlettel.
Jacob szenved�se mindig kiv�ltotta bel�lem azt az �rz�st, hogy meg akarjam
v�deni. Teljesen �sszer�tlen volt –Jacob h�j�n volt minden fizikai v�delemnek, amit
�n ny�jtani tudtam volna. De a karom, mely Edward-� al� szegez�d�tt, s�v�rgott
azut�n, hogy meg�rinthesse. Hogy �tkarolhassa nagy, meleg derek�t, csendesen
elfogadva �s vigasztalva �t.
Edward �v� karjai bilincsk�nt tartottak fogva.
- Ok�, nyom�s az �r�itokra! –csend�lt egy szigor� hang m�g�l�nk- Mozogjon, Mr.
Crowley.
- Menj suliba, Jake –suttogtam, azonnali idegess�ggel hangomban, amint
meghallottam az igazgat� hangj�t. Jacob a Quileute suliba j�rt, de biztosan bajba
ker�lhetett volna az enged�ly n�lk�li �tj�r�s�rt, vagy valami ezzel egyen�rt�k��rt.
Edward elengedett, majd megfogta a kezem, �s ism�t a h�ta m�g� tolt.
Mr. Greene �tverekedte mag�t a b�m�szkod�k gy�r�j�n, a szem�ld�kei olyan
m�lyre s�llyedtek, hogy �gy t�ntek, mintha balj�slat� viharfelh�k lettek volna
keskeny szemei f�l�tt.
- Komolyan mondtam –fenyeget�z�tt- B�rki, aki m�g mindig itt �csorog, mire
ism�t megfordulok, elz�r�son lesz ma!
A k�z�ns�g m�g azel�tt felsz�v�dott, hogy befejezhette volna a mondatot.
- �, Mr. Cullen. Csak nincs valami gond?
- Semmi a vil�gon, Mr. Greene. �ppen az �r�inkra ment�nk.
- Kiv�l�. Nem ismer�s a bar�tja –Mr. Greene haragos pillant�st k�ld�tt Jacob fel��j
di�k lenne?
Mr. Greene tekintete kutat�an f�rk�szte Jacob-ot, �s l�ttam, ahogy ugyanarra a
k�vetkeztet�sre jutott, mint mindenki m�s: vesz�lyes. Egy bajkever�.
- Nem –felelte Jacob, f�lig �nel�g�lt mosollyal sz�les ajkain.
- Akkor azt tan�csolom, hogy hagyja el az iskola ter�let�t, fiatalember, miel�tt
h�vn�m a rend�rs�get.
Jacob kis mosolya teljes vigyorr� v�lt, �s tudtam, hogy �pp elk�pzelte, amint
Charlie kij�n �s letart�ztatja. Ez a vigyor t�ls�gosan keser� volt, �s t�ls�gosan
g�nnyal teli ahhoz, hogy el�gedett lehessek vele. Nem ez volt az a mosoly, amit
v�rtam.
- Igenis, uram –mondta, majd katonai tisztelg�st m�melt, miel�tt fel�lt volna
motorra, �s be nem r�gta, hogy beinduljon, ott, a j�rda k�zep�n. A motor felb�g�tt,
a kerekek pedig siv�tottak, ahogy �lesen p�rgette �ket. M�sodperceken bel�l Jacob
elt�nt a l�t�ter�nkb�l.
Mr. Greene a fog�t csikorgatta az el�ad�s k�zben.
- Mr. Cullen, elv�rom, hogy k�z�lje a bar�tj�val, hogy tart�zkodjon az �jabb
enged�ly n�lk�li �tj�r�st�l.
- Egy�ltal�n nem a bar�tom, Mr. Greene, de majd �tadom a figyelmeztet�s�t.
Mr. Greene �sszeszor�totta az ajkait. Edward t�k�letes jegyei �s makul�tlan pap�rjai
szemmel l�that�an nagy szerepet j�tszottak az incidens Mr. Greene �ltali
�rt�kel�s�t tekintve.
- �rtem. Ha b�rmi tov�bbi gond miatt agg�dna, �r�ln�k, ha…
- Nem kell agg�dnia, Mr. Greene. Nem lesz t�bb gond.
- Rem�lem is. Nos, akkor. Menjen az �r�ira. �n is, Miss Swan.
Edward b�lintott, majd gyorsan az angol �ra �p�lete fel� tolt.
- El�g j�l vagy, hogy r�szt vegy�l az �r�n? –s�gta, miut�n elhagytuk az igazgat�t.
- Igen –s�gtam vissza, nem t�k�letes bizonyoss�ggal arra n�zve, hogy hazudtam-e.
Ha j�l �reztem magam, ha nem, ez aligha volt a legfontosabb dolog. Azonnal
besz�lnem kellett Edward-dal, �s az angol �ra nem pont a legmegfelel�bb hely volt
ahhoz a besz�lget�shez, amit terveztem.
De Mr. Greene-nel a sarkunkban nem sok v�laszt�si lehet�s�g�nk maradt.
Kicsit k�sve �rkezt�nk az �r�ra, majd gyorsan elfoglaltuk a hely�nket. Mr. Berty
�pp egy Frost-verset szavalt. Nem t�r�d�tt az �rkez�s�nkkel, mert nem akarta,
hogy megt�rj�k a ritmust.
Kit�ptem egy �res lapot a f�zetemb�l �s �rni kezdtem, az idegess�gemnek
k�sz�nhet�en a k�z�r�som m�g olvashatatlanabb volt, mint �ltal�ban.
Mi t�rt�nt? Mondj el mindent. �s hagyd a „meg akartalak v�deni”-baroms�got,
k�rlek.
Odacs�sztattam a jegyzetet Edward-nak. Fels�hajtott, majd �rni kezdett. Kevesebb
idej�be ker�lt, mint nekem, hab�r egy eg�sz bekezd�snyit �rt a saj�t
gy�ngybet�ivel, miel�tt visszacs�sztatta volna a pap�rt.
Alice l�tta, hogy Victoria visszaj�tt. Nem felt�tlen�l ez�rt vittelek el a v�rosb�l –
nem volt r� es�ly, hogy b�rmilyen k�zel is f�rk�zhessen hozz�d. Emmett �s Jasper
m�r majdnem elkapt�k, de �gy t�nik, Victoria-nak van valami �szt�n�s k�pess�ge,
hogy ki tudjon keveredni a szorult helyzetekb�l. Pontosan a Quileute hat�rvonal
ment�n menek�lt, mintha csak t�rk�pr�l olvasn� le. Nem sokat seg�tett az sem,
hogy Alice k�pess�gei nem m�k�dtek a Quileute-�k belekevered�s�vel. Az igazat
megvallva, a farkasok is elkaphatt�k volna, ha nem �llunk az �tjukba. A nagy
sz�rke �gy v�lte, hogy Emmett �tl�pte a hat�rt, �s v�dekezni kezdett. Persze Rosalie
reag�lt r�, �s mindenki feladta az �ld�z�st, hogy megv�dje a t�rsait. Carlisle �s
Jasper lenyugtatt�k a ked�lyeket, miel�tt a dolgok kics�sztak volna az ir�ny�t�sunk
al�l. De addigra Victoria m�r elmenek�lt. Ennyi t�rt�nt.
Rosszall�an meredtem a pap�ron l�v� bet�kre. Mindenki benne volt –Emmett,
Jasper, Alice, Rosalie �s Carlisle. Tal�n m�g Esme is, hab�r Edward �t nem
eml�tette. �s m�g Paul meg a t�bbiek a Quileute falk�b�l. K�nnyen harcba
torkollhatott volna, egym�snak ugrasztva a j�vend�beli csal�domat �s a r�gi
bar�taimat. B�rmelyik�k megs�r�lhetett volna. �gy gondoltam, hogy a farkasok
nagyobb vesz�lyben lettek volna, de kicsi Alice-t elk�pzelve, ahogy egy hatalmas
farkas mellett �ll, �s harcol…
�sszer�zk�dtam.
�vatosan kirad�roztam az eg�sz bekezd�st, majd legfel�lre azt �rtam:
Mi van Charlie-val? Victoria ut�na mehetett volna.
Edward m�g azel�tt megr�zta a fej�t, miel�tt befejeztem volna, nyilv�nval�an
elh�r�tva a vesz�lynek b�rmilyen gondolat�t Charlie-r�l. Kiny�jtotta a kez�t, de
nem t�r�dtem vele, hanem �jra �rni kezdtem.
Nem tudhatod, hogy nem gondolt erre, hisz itt sem volt�l. Rossz �tlet volt
Florid�ba menni.
Elvette a pap�rt a kezemb�l.
Nem k�ldhettelek volna el egyed�l. A te szerencs�ddel m�g a fekete doboz sem
maradt volna meg a g�pb�l.
Nem erre c�loztam; nem is gondoltam r�, hogy n�lk�le menjek. �gy �rtettem, hogy
egy�tt kellett volna itt maradnunk. De kicsit zavart a v�lasza, �s n�mileg m�g
s�rtett is. Mintha an�lk�l nem tudtam volna �trep�lni egy orsz�got, hogy a rep�l�
lezuhanjon velem. Nagyon vicces.
Mondjuk, hogy a balszerencs�m miatt lezuhant volna a g�p. M�gis pontosan mit
tehett�l volna ez ellen?
Mi�rt zuhant volna le a g�p?
Megpr�b�lt elrejteni egy mosolyt.
A pil�t�k r�szegre itt�k magukat, �s be�jultak.
K�nny�. Magam vezettem volna el a g�pet.
Persze. �sszeszor�tottam az ajkaimat, �s �jrapr�b�ltam.
Mindk�t meghajt� felrobbant volna �s hal�los zuhan�sba kezdt�nk volna a f�ld
fel�.
Megv�rtam volna, m�g el�g k�zel �r�nk, majd megragadtalak volna, kir�gtam
volna a rep�l� oldal�t, �s ugrottam volna. Azt�n visszafutottam volna veled a
baleset helysz�n�re, �s ott botork�ltunk volna a k�rny�ken, mint a t�rt�nelem k�t
legszerencs�sebb t�l�l�je.
Sz�tlanul meredtem r�.
- Mi az? –suttogta.
F�lve r�ztam meg a fejem.
- Semmi –t�togtam.
Kirad�roztam a megzavar� besz�lget�st, �s �rtam m�g egy sort.
Legk�zelebb mondd meg.
Tudtam, hogy lesz legk�zelebb. A s�ma addig folytat�dott, m�g valaki nem vesz�t a
v�g�n.
Edward egy percig a szemembe n�zett. K�v�ncsi voltam, milyen k�pet v�ghatok –
hideg volt, �gy az arcom nem pirosodott ki �jb�l. A szempill�im m�g mindig
k�nnyesek voltak.
S�hajtott, majd b�lintott egyet.
K�sz.
A pap�r elt�nt a kezemb�l. Feln�ztem, meglepetten pislogva, �pp mikor Mr. Berty
fel�nk tartott a padok k�z�tt.
- Meg szeretne osztani valamit vel�nk, Mr. Cullen?
Edward �rtatlanul n�zett fel r�, majd odany�jtotta a pap�rt a mapp�ja tetej�re.
- A jegyzeteim? –k�rdezte, zavartnak hangozva.
Mr. Berty �tfutotta a jegyzeteket –k�ts�gk�v�l az el�ad�s�nak t�k�letes le�r�samajd
homlokr�ncolva visszament.
K�s�bb, matekon –az egyetlen olyan �r�n, ami nem volt k�z�s Edward-dalhallottam
meg a pletyk�t.
- �n a nagy indi�nra teszek –mondta valaki.
Felpillantottam, �s l�ttam, amint Tyler, Mike, Austin �s Ben �sszedugt�k a fej�ket,
elmer�lve a besz�lget�sben.
- Ja –suttogta Mike- L�tt�tok, hogy mekkora ez a Jacob gyerek? Szerintem le tudn�
nyomni Cullen-t –Mike-nak �gy hangzott, hogy tetszene az �tlet.
- Nem hinn�m –kontr�zott Ben- Van valami Edward-ban. Mindig olyan…
magabiztos. Van egy olyan �rz�sem, hogy tud vigy�zni mag�ra.
- Ben-nel vagyok –�rtett egyet Tyler- Emellett, ha az a m�sik sr�c k�tekedne
Edward-dal, biztos, hogy a k�t hatalmas b�tyja is belekeveredne.
- Voltatok mostan�ban La Push-ban? –k�rdezte Mike- Lauren �s �n lement�nk a
partra p�r hete, �s higgy�tek el, Jacob bar�tai pont olyan nagyok, mint �.
- Hja –mondta Tyler- K�r, hogy nem ker�lt sor vereked�sre. Asszem, sosem tudjuk
meg, hogy mi lett volna a v�ge.
- Nekem nem �gy t�nt –mondta Austin- Tal�n m�g lesz valami.
Mike elvigyorodott.
- Van kedve valakinek fogadni?
- T�z dolcsi Jacob-ra –mondta r�gt�n Austin.
- T�z Cullen-re –kapcsol�dott be Tyler.
- T�z Edward-ra –�rtett egyet Ben.
- Jacob –mondta Mike.
- H�, tudja valaki, hogy mire megy ki az eg�sz? –k�v�ncsiskodott Austin- Ez tal�n
v�ltoztat az es�lyeken.
- Van egy tippem –mondta Mike, majd egyszerre n�ztek fel�m Ben-nel �s Tylerrel.
Az arckifejez�s�kb�l �t�lve egyik�knek sem t�nt fel, hogy b�ven hall�t�vols�gon
bel�l �ltem. Gyorsan eln�ztek, majd a pap�rjaikat kezdt�k rendezgetni a padjukon.
- �n m�g mindig azt mondom, hogy Jacob –motyogta Mike az orra alatt.