10. A Szag

OLYAN GYEREKES VOLT EZ AZ EG�SZ. MI AZ �RD�G�RT kell
Edwardnak elmenni ahhoz, hogy Jacob idej�jj�n? Nem vagyunk m�g t�l ezen az
�retlens�gen?
„Nem arr�l van sz�, hogy valami feloldhatatlan ellent�tet �rezn�k vele szemben,
Bella, egyszer�en �gy a k�nnyebb mindkett�nknek." - mondta nekem Edward az
ajt�ban. - „Nem leszek messze. Biztons�gban leszel."
„Nem amiatt agg�dom."
Elmosolyodott, tekintete csalafint�v� v�lt. K�zel h�zott mag�hoz, arc�t a hajamba
temette. �reztem, ahogy h�v�s l�legzete meglebbenti a hajsz�laimat, libab�r�s lett
t�le a nyakam.
„Hamarosan visszaj�v�k." - mondta, azt�n hangosan felnevetett, mintha valami j�
viccet mondtam volna.
„Mi olyan vicces?"
De Edward csak vigyorgott �s v�lasz n�lk�l elfutott a f�k fel�.
Magamban morogva bementem kitakar�tani a konyh�t. Miel�tt m�g a mosogat�
megtelt volna v�zzel, m�r csengettek. Neh�z volt hozz�szokni, hogy Jacob ennyivel
gyorsabb, amikor nincs aut�val. Hogy mindenki annyival gyorsabbnak t�nt
n�lam...
„Gyere be, Jake" - ki�ltottam.
Arra figyeltem, hogy az ed�nyeket belerakjam a habz� v�zbe �s elfeledkeztem r�la,
hogy Jacob �jabban �gy mozog, mint valami szellem. Ez�rt ugrottam is egyet,
mikor hangja hirtelen m�g�ttem sz�lalt meg.
„Biztos j�, ha az ajt�t �gy nyitva hagyj�tok? Jaj,
bocs." Ijedtemben lefr�csk�ltem magam a
mosogat�l�vel.
„Nem agg�dom senki miatt, akit egy bez�rt ajt� is elriaszt." - mondtam, mik�zben
a p�l�m elej�t egy konyharuh�val d�rg�ltem.
„Ebben igazad van." - �rtett velem egyet.
Fel� fordultam �s kritikus szemmel m�ricsk�ltem. - „T�nyleg olyan k�ptelen dolog
ruh�t hordani, Jacob?" - k�rdeztem. Jacob m�r megint f�lmeztelen volt, csak egy
lev�gott sz�r� farmer volt rajta. Titokban azon t�n�dtem, vajon nem �jonnan
megn�tt izomzata t�lti-e el olyan b�szkes�ggel, hogy nem akarja elfedni. El kellett
ismernem, leny�g�z� volt - de sosem tal�ltam Jacobot hi�nak. - „�gy �rtem,
tudom, hogy �gysem f�zol meg, de m�gis."
Szem�be l�g� nedves haj�t h�trasim�totta.
„K�nnyebb �gy." - magyar�zkodott.
Leereszked�en elmosolyodott. - „�pp el�g gond a r�vidnadr�got magammal
cipelni, nemhogy egy teljes �lt�z�ket. Mi vagyok �n, teherhord� �szv�r?"
„Mir�l besz�lsz, Jacob?" - r�ncoltam homlokomat.
Arckifejez�se fels�bbrend� volt, mintha valami nyilv�nval�r�l feledkezn�k el. - „A
ruh�m nem v�lik csak �gy semmiv� �s jelenik meg �jra, mikor �tv�ltozom - fut�s
k�zben magammal kell vinnem. Bocs, hogy k�nny�tek a terhemen."
Els�padtam. - „Azt hiszem, erre nem gondoltam." - motyogtam.
Felnevetett �s egy fonalv�konys�g� b�rcs�kra mutatott, amit bal v�dlija alatt
h�romszor k�rbetekerve hordott, mint egy bokal�ncot. Eddig azt sem vettem �szre,
hogy a l�b�n sem hordott semmit. - „Ez sem divatb�l van itt - el�g g�z a farmert
sz�jban cipelni."
Nem tudtam, mit mondjak erre.
Vigyorgott. - „Zavar, hogy f�lmeztelen vagyok?"
„Nem."
Jacob megint felnevetett, h�tat ford�tottam neki, hogy megint az ed�nyekre
figyeljek. Rem�ltem, �rti, hogy saj�t ostobas�gom miatti zavaromban pirultam el,
�s semmik�pp nem a k�rd�se miatt.
„H�t, azt hiszem, jobb ha munk�hoz l�tok." - s�hajtotta. - „Nem akarok okot adni
r�, hogy azt mondhassa, �n csak lazs�ltam."
„Jacob, ez nem a te dolgod.
Felemelte a kez�t, hogy f�lbeszak�tson. - „�nk�ntes alapon dolgozom itt. Na most,
hol a leger�sebb a behatol� szaga?"
„A h�l�szob�mban, azt hiszem."
�sszesz�k�ltek a szemei. Ez neki sem tetszett jobban, mint
Edwardnak. „Csak egy perc."
M�dszeresen s�roltam a kezemben tartott t�ny�rt. Az egyetlen hang a kefe
m�anyag sert�inek serceg�se volt a porcel�non k�rbe-k�rbe. Felfel� hallgat�ztam,
h�tha hallok valamit - a padl� reccsen�s�t, az ajt� nyikorg�s�t. Semmi. R�j�ttem,
hogy a sz�ks�gesn�l sokkal hosszabb ideje tiszt�tom ugyanazt a t�ny�rt, �gyhogy
megpr�b�ltam arra figyelni, amivel foglalkozom.
„Hu!" - mondta Jacob p�r centivel m�g�ttem - megint megijesztett.
„Jaj, Jak�, hagyd ezt abba!"
„Bocs. Tess�k." - Jacob fogta a konyharuh�t �s felitatta, amit megint
kifr�ccsentettem. -„J�v�teszem neked. Te mosogatsz, �n meg t�r�lgetem �s
sz�r�tom."
„J�." - adtam oda a t�ny�rt.
„H�t el�g k�nny� volt a szag�t meg�rezni. Egy�bk�nt meg b�zlik a szob�d."
„Majd veszek l�gfriss�t�t."
Nevetett.
Egy p�r percig bar�ts�gos csendben mosogattam, � pedig
t�r�lgetett. „K�rdezhetek valamit?"
A kez�be nyomtam egy m�sik t�ny�rt. - „Az att�l f�gg, mit szeretn�l tudni."
„Nem szem�tkedni akarok vagy ilyesmi - t�nyleg k�v�ncsi vagyok." - biztos�tott
r�la Jacob.
„J�. Mondjad."
Egy pillanatig hallgatott. - „Milyen �rz�s - hogy v�mp�r a
bar�tod?" A szememet forgattam. - „A legjobb."
„Komolyan k�rdezem. Nem aggaszt a gondolat - soha nem r�m�t
meg?" „Soha."
Hallgatva vette el kezemb�l a t�lat. Felpillantottam arc�ra - a homlok�t r�ncolta �s
als� ajk�t el�renyomta.
„M�g valami?" - k�rdeztem.
Megint fintorgott. - „����... azon gondolkodtam... hogy... h�t tudod... meg is
szoktad cs�kolni?"
Felnevettem. - „Igen."
�sszeborzadt. - „Huhh."
„Mindenki a mag�nak val�t." - morogtam.
„Nem f�lsz a szemfogait�l?"
Megpaskoltam a karj�t, mosogat�l�t fr�csk�ltem r�. - „Fogd be, Jacob! Te is tudod,
hogy nem nagyok a szemfogai!"
„Csak majdnem." - d�nny�gte.
A fogamat csikorgattam �s sz�ks�gesn�l nagyobb er�vel d�rzs�ltem a csontoz�
k�st.
„K�rdezhetek m�g egyet?" - k�rdezte puha hangon, mikor �tadtam neki a k�st. -
„Megint csak k�v�ncsis�gb�l."
„J�." - mondtam �lesen.
Megforgatta egy p�rszor a kez�ben tartott k�st a foly�v�zben. Mikor megsz�lalt,
�pp csak suttogott. - „Azt mondtad, p�r h�t... Mikor pontosan... ?" - nem tudta
befejezni a k�rd�st.
„Az �retts�gi ut�n." - suttogtam �n is, mik�zben agg�dva n�ztem az arc�t. Ett�l
megint ki fog borulni?
„Nagyon hamar." - lehelte behunyt szemmel. Nem k�rd�snek hangzott. Ink�bb
panasznak. Izmai megfesz�ltek a karj�t, v�ll�t mereven tartotta.
„Au!" - kiab�lta; el�tte olyan csend volt a szob�ban, hogy magasra sz�kkentem a
leveg�be a ki�lt�s�t�l.
Jobb kez�t ugyanis szorosan �sszez�rta a k�s peng�je k�r�l - kinyitotta a kez�t �s a
k�s csattant a pulton. Tenyer�n egy hossz� �s m�ly v�g�s �ktelenkedett. V�re
lefolyt az ujjai k�z�tt �s a f�ldre cs�p�g�tt.
„Afrancba! Jaj!" - panaszkodott.
Fejem megsz�d�lt, a gyomrom felkavarodott. Egyik kezemmel a pultba
kapaszkodtam, vettem egy m�ly leveg�t �s k�nyszer�tettem magamat az
�nuralomra, hogy ell�thassam.
„Jaj, ne, Jacob! A fen�be! Tess�k, tekerd r�!" - odany�jtottam a konyharuh�t �s a
kez��rt ny�ltam. Elh�z�dott t�lem.
„Semmis�g, Bella, ne agg�dj."
A szoba falai kicsit �gy l�tszott, remegni kezdenek.
M�g egy nagy leveg�t vettem. - „Ne agg�djak? Sz�tv�gtad a kezed!"
R� se n�zett a ruh�ra, amit fel�je ny�jtottam. A csap al� tartotta a kez�t �s a v�zzel
�tmosta a sebet. V�r�sl�tt a v�z. A fejem zsongott.
„Bella." - mondta.
Elford�tottam szememet a sebr�l �s a szem�be n�ztem. �sszeh�zta a szem�ld�k�t,
de az arca nyugodt volt.
„Mi az?"
„�gy n�zel ki, mintha mindj�rt h�nyn�l �s elharapn�d a sz�jadat. Hagyd ezt abba.
Nyugalom. L�legezz m�lyeket. J�l vagyok."
Vettem egy leveg�t �s fogaimmal elengedtem az als� ajkamat. - „Ne h�sk�dj."
A szem�t forgatta.
„Gyer�nk. Elviszlek kocsival az �gyeletre." - �gy �reztem, nem lesz gond a
vezet�ssel. A falak legal�bbis egyenesen �lltak.
„Felesleges." - Jake elz�rta a vizet �s elvette t�lem a t�r�lk�z�t. Laz�n a tenyere
k�r� csavarta.
„V�rj!" - tiltakoztam. - „Hadd n�zzem meg." - Er�sebben kapaszkodtam a pultba,
hogy egyenesen tartsam magam, ha a sebt�l megint rosszul lenn�k.
„Orvosi diplom�d van, csak nem sz�lt�l r�la?"
„Csak add meg a lehet�s�get, hogy eld�ntsem, kapjak-e idegrohamot, am�g
beviszlek a k�rh�zba."
Megj�tszott r�m�lettel v�laszolt. - „Jaj, csak idegrohamot ne!"
„Ha nem engeded, hogy megn�zzem a kezedet, garant�lt az idegroham."
Vett egy m�ly leveg�t �s hangosan s�hajtott. - „Na j�."
Letekerte a kend�t a kez�r�l �s mikor el akartam venni t�le, kezembe fektette a
kez�t.
Eltartott nekem p�r m�sodpercig. M�g meg is ford�tottam a kez�t, pedig biztos
voltam benne, hogy a tenyer�t v�gta meg. Visszaford�tottam a kez�t �s v�g�l
r�j�ttem, hogy a seb�b�l csak az a s�t�t r�zsasz�n, r�ncos vonal maradt.
„De... annyira er�sen... v�rzett."
Visszah�zta kez�t, komoly tekintet�t rajtam tartotta.
„Gyorsan gy�gyulok."
„Az biztos." - t�togtam.
Tiszt�n l�ttam a hossz� v�g�st �s a mosogat�ba cs�p�g� v�rt. Majdnem �sszeestem
att�l a s�s, rozsd�s szagt�l. Ezt elvileg �ssze kellett volna varrni. Napokig kellett
volna tartania, m�g var k�pz�dik rajta, azt�n hetekig, hogy olyan �l�nk r�zsasz�n
hegg� halv�nyodjon, ami most volt a b�r�n.
Sz�j�t f�lmosolyra h�zta �s �k�llel a mellkas�ra vert. - „V�rfarkas,
eml�kszel?" Tekintete egy r�vid pillanatig fogva tartotta az eny�met.
„Igen." - mondtam v�g�l.
Arcomat l�tva felnevetett. - „Megmondtam. L�ttad Paul sebhely�t."
Megr�ztam a fejemet, hogy kitisztuljanak a gondolataim. -„Egy kicsit m�s a saj�t
szememmel l�tni."
Let�rdeltem �s el�kotortam a fert�tlen�t�t a mosogat� alatti szekr�nyb�l. �nt�ttem
bel�le egy keveset a t�rl�rongyra �s neki�lltam felmosni a padl�t. A
fert�tlen�t�szer �get� szaga a k�bults�g utols� foszl�ny�t is el�zte a fejemb�l.
„Hadd t�r�ljem fel �n." - mondta Jacob.
„M�r k�sz. Bedobn�d azt a kend�t a mos�g�pbe?"
Mikor m�r biztos voltam benne, hogy csak a fert�tlen�t� szaga maradt a padl�n,
semmi m�s, felkeltem �s a mosogat� jobb sz�l�t is let�r�ltem vele. Azt�n az
�l�skamra melletti mos�konyh�ba mentem �s �nt�ttem egy kupaknyit a
mos�g�pbe, miel�tt beind�tottam. Jacob rosszall�an figyelt.
„K�nyszeres megsz�llotts�gban szenvedsz?" - k�rdezte, mikor befejeztem.
H�. Tal�n. De ez�ttal legal�bb volt r� �r�gyem. - „Egy kicsit �rz�kenyek vagyunk
a v�rre errefel�. Biztos meg�rted."
„0" - fintorodott el megint.
„Mi�rt ne tehetn�m k�nnyebb� neki, amennyire lehet? El�g neh�z, amit
ki�ll." „Persze, persze. Mi�rt is ne."
Kih�ztam a dug�t �s leengedtem a mosogat�b�l a haszn�lt vizet.
„K�rdezhetek valamit, Bella?"
Fels�hajtottam.
„Milyen �rz�s - hogy v�rfarkas a legjobb bar�tod?"
V�ratlanul �rt a k�rd�s. Hangosan felnevettem.
„Megr�m�t?" - tette hozz�, miel�tt v�laszolhattam volna.
„Nem. Ha a v�rfarkas rendesen viselkedik" - tettem hozz� - „akkor a legjobb."
Sz�lesen vigyorgott, fog�nak feh�rs�ge el�t�tt bronzsz�n� b�r�t�l. - „Koszi, Bella."
-mondta, megfogta a kezemet �s abba a csontropogtat� �lel�s�be szor�tott.
Miel�tt m�g reag�lhattam volna, leengedte karj�t �s arr�bb l�pett.
„F�j." - fintorgott - „A hajad m�g jobban b�zlik, mint a szob�d."
„Bocs." - motyogtam. Hirtelen r�j�ttem, min nevetett kor�bban Edward, mikor r�m
lehelt. „Egyike annak a sok vesz�lynek, ha az ember v�mp�rokkal bar�tkozik." -
vonta meg a v�ll�t
Jacob. - „Rossz lesz t�l�k a szagod. Ez egy viszonylag kisebb
vesz�ly." R�n�ztem. - „Csak a te orrodnak rossz a szagom."
Elvigyorodott. - „Majd gyere el hozz�m, Bella." „Elm�sz?"
„Arra v�r, hogy elmenjek. Hallom
odakintr�l." „Aha."
„A h�ts� kij�raton megyek ki" - mondta, azt�n elhallgatott. - „V�rj egy pillanatra -
figyelj, szerinted el tudsz ma este j�nni a La Pushba? T�bort�zes buli lesz. Ott lesz
Emily, tal�lkozhatsz Kimmel... Tudom, hogy Quil is szeretne l�tni. El�gg�
bosszantja, hogy te hamarabb megtudtad, mint �."
Ezen mosolyognom kellett. Pontosan el tudtam k�pzelni, mennyire ideges�thette ez
Quilt -Jacob kis emberi haverja, akinek sejtelme sem volt r�la, hogy v�rfarkasokkal
l�g. Azt�n fels�hajtottam. - „H�t nem is tudom, Jake. Tudod, kicsit vesz�lyes most
a helyzet.
„Ne m�r, azt hiszed, valaki el tud b�nni az �sszes - mind a hatunkkal?"
Egy pillanatra fur�n elhallgatott, miel�tt kiny�gte a k�rd�s v�g�t. Azon
gondolkodtam, vajon neki is olyan nehez�re esik-e kimondani, hogy „v�rfarkas",
mint ahogy sokszor nekem azt, hogy „v�mp�r".
S�t�t szemeiben vil�gosan l�tszott a
k�ny�rg�s. „Majd megk�rdezem." -
mondtam k�telkedve.
Torka m�ly�b�l morg�s szakadt fel. - „M�r �v� a fel�gyeleti jog is feletted? M�lt
h�ten volt sz� a h�rekben az ir�ny�t�sr�l, a helytelen tin�dzser kapcsolatokr�l �s.
„Na j�!" - szak�tottam f�lbe �s megfogtam a karj�t. - „Ideje, hogy a v�rfarkas
lel�pjen!"
R�m vigyorgott. - „Beils, Bells. Mindenk�pp k�rj r� enged�lyt."
Kiugrott a h�ts� ajt�n, miel�tt m�g tal�ltam volna valamit, amit hozz�v�gok.
�sszef�gg�stelen�l morogtam az �res szob�ra.
P�r m�sodperccel azut�n, hogy kil�pett, Edward j�tt be lassan a konyh�ba, az
es�cseppek mint gy�m�ntdarabok csillogtak bronzsz�n� haj�ban. Tekintet�ben
aggodalom volt.
„�sszevesztetek Jacobbal?" - k�rdezte.
„Edward!" - ki�ltottam fel �s karj�ba vetettem magam.
„Szia." - nevetett �s karj�t k�r�m fonta. - „El akarod terelni a figyelmemet?
Siker�lt."
„Nem, nem veszekedtem Jacobbal. Sokat. Mi�rt?"
„Csak azon gondolkodtam, mi�rt sz�rtad bele. Az a t�rgy kimaradt." - �ll�val a
pulton fekv� k�s fel� intett.
„Pff! Azt hittem, mindent elint�ztem."
Elh�ztam magam t�le �s sietve bedobtam a k�st a mosogat�ba, miel�tt le�nten�m
fert�tlen�t�vel.
„Nem sz�rtam bele." - magyar�ztam munka k�zben. - „Elfeledkezett r�la, hogy k�s
van a kez�ben."
„Akkor m�r nem olyan j�, mint ahogy elk�pzeltem." -
kuncogott. „Viselkedj rendesen."
Kab�tzseb�b�l egy vaskos bor�t�kot h�zott el� �s a pultra dobta. - „Kivettem a
leveleidet." „Van benne �rdekes?" „Azt hiszem."
Gyanakv�an h�ztam �ssze a szememet a hangs�ly hallat�n. Odamentem megn�zni.
A szok�s m�ret� bor�t�kot m�r f�lbehajtotta. Kinyitottam, meglep�dve a dr�ga
pap�r s�ly�t�l �s megn�ztem a felad�t.
„Dartmouth? Ez vicc?"
„Szerintem biztos, hogy felvettek. Ugyanolyan, mint az eny�m."
„Te j� �g, Edward - mit csin�lt�l?"
„Csak elk�ldtem a jelentkez�si lapodat, ez minden."
„Lehet, hogy nem vagyok a Dartmouthba val�, de annyira nem vagyok ostoba,
hogy ezt elhiggyem."
„�gy t�nik, a Dartmouth viszont �gy gondolja, hogy oda val� vagy."
Vettem egy m�ly l�legzetet �s lassan elsz�moltam t�zig. - „Ez igaz�n kedves t�l�k."
-mondtam v�g�l. - „Viszont ak�r felvettek, ak�r nem, a tand�j mell�kes k�rd�se
m�g felmer�l. �n nem tudom kifizetni, azt pedig nem engedem, hogy kidobj az
ablakon m�g egy sportkocsira val� p�nzt, csak hogy �gy tegyek, mintha a
Dartmouthba j�rn�k."
„Nekem nem kell m�g egy sportkocsi. Neked pedig semmit nem kell tettetni" -
mormogta -„Nem halsz bele egy f�iskolai �vbe. Tal�n m�g tetszene is. Gondold
csak meg, Bella. K�pzeld el, milyen boldog lenne Charlie �s Ren�e..."
B�rsonyos hangja szemeim el� vet�tette a k�pet, miel�tt m�g tehettem volna ellene.
Charlie-t nyilv�n majd' sz�tvetn� a b�szkes�g - Forks v�ros�ban pedig felt�tlen�l
mindenkinek tudnia kellene az �r�m�r�l. Ren�e pedig hiszt�rikus lenne a sikerem
feletti boldogs�gt�l - de megesk�dne, hogy egy�ltal�n nem lep�d�tt meg...
Pr�b�ltam elhessegetni a k�pet magam el�l. - „Edward. Abban sem vagyok biztos,
hogy meg�rem az �retts�git - nemhogy a nyarat �s azt�n a j�v� �szt."
Karjai megint k�r�m fon�dtak. - „Senki sem fog b�ntani. Ti�d minden id� a
vil�gon."
Fels�hajtottam. - „Holnap �tutalom Alaszk�ba, ami a banksz�ml�mon van. Csak az
alibire van sz�ks�gem. El�g messze van ahhoz, hogy Charlie ne is sz�m�tson a
l�togat�somra legal�bb kar�csonyig. Azut�n pedig biztos tal�lok m�g valami
kifog�st. Tudod," - vicceltem k�nyszeredetten - „ez az eg�sz titkol�z�s �s
f�lrevezet�s el�g f�jdalmas dolog."
Esward arckifejez�se megkem�nyedett. - „Egyre k�nnyebb lesz. P�r �vtized
eltelt�vel mindenki, akit ismersz, m�r halott lesz. Megold�dik a probl�ma."
�sszerezzentem.
„Ne haragudj, ez kem�ny volt."
A nagy feh�r bor�t�kot b�multam, de nem l�ttam. - „Att�l m�g igaz."
„Ha tal�lok megold�st, b�rmir�l is van sz�, megtenn�d, hogy v�rsz - k�rlek?"
„Nem."
„Mindig ez a makacss�g."
„Igen."
A mos�g�p kattogott, azt�n d�c�gve meg�llt.
„Ez a vacak �cskavas!" - morogtam �s elh�z�dtam t�le. Megmozgattam az egy sz�l
t�rl�t, ami miatt nem volt egyens�lyban az egy�bk�nt �res g�p, azt�n
�jraind�tottam.
„Err�l jut eszembe." - mondtam - „Megk�rdezn�d Alice-t, hova tette a holmimat,
mikor kitakar�totta a szob�mat? Sehol sem tal�lom."
Zavartan n�zett r�m. - „Alice kitakar�totta a szob�dat?"
„Igen, azt hiszem. Mikor elj�tt a pizsam�m�rt, a p�rn�m�rt meg p�r dolog�rt, hogy
fogs�gban tartson." - gyorsan r�pillantottam - „Mindent �sszeszedett, ami ott
hevert, a bl�zomat, a zoknimat �s nem tudom, hova tette."
Egy r�vid pillanatig Edward tov�bbra is zavartnak t�nt, azt�n
megmerevedett. „Mikor vetted �szre, hogy hi�nyoznak a dolgaid?"
„Mikor visszaj�ttem az �l-pizsamapartir�l. Mi�rt?"
„Szerintem Alice nem vett el semmit. Sem a ruh�dat, sem a p�rn�dat. Azok a
dolgok, amik elt�ntek... azokat te hordtad... meg�rintetted... aludt�l rajtuk?"
„Igen. Mi az, Edward?"
Arca megfesz�lt. - „Az illatodat hordoz�
dolgok." �l"
Egy hossz� pillanatig egym�s szem�be
n�zt�nk. „A l�togat�m." - makogtam.
„Nyomokat... bizony�t�kokat gy�jt�tt. Tal�n, hogy bizony�tsa,
megtal�lt?" „Mi�rt?" - suttogtam.
„Nem tudom. De ki fogom der�teni, Bella. Ki fogom der�teni."
„Tudom." - mondtam �s mellkas�ra hajtottam a fejemet. Ahogy odahajoltam,
�reztem, hogy rezeg a zseb�ben a mobilja.
El�vette a telefont �s megn�zte a sz�mot. - „�pp akivel besz�lnem kell." -
mormolta �s kinyitotta a mobilt. - „Carlisle, �n..." - F�lbeszak�totta mondand�j�t �s
hallgatott, arca p�r percig megfesz�lt a figyelemt�l. - „Majd ut�na n�zek. Figyelj..."
Besz�molt neki hi�nyz� t�rgyaimr�l, de amennyire �n hallottam, �gy t�nt, Carlislenak
sem volt �szrev�tele sz�munkra.
„Lehet, hogy odamegyek..." - mondta Edward, azt�n m�sk�pp folytatta, ahogy r�m
pillantott. - „Lehet, hogy nem. Ne hagyd, hogy Emmett egyed�l menjen, tudod,
milyen. Legal�bbis k�rd meg Alice-t, hogy figyeljen. A t�bbit majd k�s�bb
kigondoljuk."
�sszecsukta a telefont. - „Hol van az �js�g?" - k�rdezte.
„���, fogalmam sincs. Mi�rt?"
„Valamit meg kell n�znem. Charlie m�r kidobta?"
„Lehet..."
Edward elt�nt.
F�l m�sodperccel k�s�bb megint ott volt, haj�ban �jabb gy�m�ntokkal, a nyirkos
�js�got a kez�ben tartotta. Kiter�tette az asztalon, tekintet�vel �tfutotta a f� h�reket.
El�rehajolt, hogy valamit elolvasson, ujj�val k�vette a sz�m�ra leg�rdekesebb
bekezd�seket.
„Igaza van Carlisle-nak... igen... nagyon �rzelg�s. Ifj� �s bolond? Vagy meg akar
halni?" mormogta mag�ban. V�lla f�l�tt odahajoltam.
A Seattle Times c�mlapj�n ez �llt: „A gyilkoss�gok j�rv�nyszer�en folytat�dnak - a
rend�rs�g nem akadt �j nyomra."
Majdnem ugyanaz a t�rt�net volt, amir�l Charlie panaszkodott p�r h�ttel ezel�tt - a
nagyv�rosi er�szak, ami Seattle v�ros�t magasabbra helyezte az orsz�g gyilkoss�gi
ranglist�j�n. De nem eg�szen ugyanarr�l volt sz�. Sokkal nagyobb sz�mokat
emlegettek.
„Ez egyre rosszabb" - d�nny�gtem.
Homlok�r r�ncolta: - „M�r nem ura mag�nak. Ezt nem tehette egyetlen �j v�mp�r.
Mi folyik itt? Olyan, mintha sosem hallottak volna a Voltunkr�l. Ami, azt hiszem,
lehets�ges. Senki nem magyar�zta el nekik a szab�lyokat... de akkor ki teremti
�ket?"
„A Volturik?" - ism�teltem megborzongva.
„Ez pontosan olyasvalami, aminek mindig v�get vetnek - olyan halhatatlanok, akik
lelepleznek minket. Egy hasonl� hull�mot �ll�tottak meg p�r �vvel ezel�tt
Atlant�ban �s ott messze nem n�tt ekkor�ra az �gy. Hamarosan, nagyon hamarosan
k�zbe fognak l�pni, hacsak nem tal�ljuk meg a m�dj�t, hogy megoldjuk a
helyzetet. T�nyleg sokkal jobban �r�ln�k, ha nem j�nn�nek Seattle-be �ppen most.
Ha m�r ilyen k�zel vannak... k�nnyen d�nthetnek �gy, hogy ellen�riznek t�ged."
Megint �sszer�zk�dtam. - „Mit tehet�nk?"
„T�bbet kell megtudnunk, miel�tt eld�ntj�k. Tal�n ha tudunk az �jakkal besz�lni �s
elmagyar�zzuk a szab�lyokat, b�k�sen is meg lehet oldani." - �sszeh�zta
szem�ld�k�t, mint aki nem hiszi, hogy erre j� es�ly lenne. - „V�runk, am�g Alice
valami k�pet kap r�la, mi t�rt�nik... Nem akarunk k�zbel�pni, am�g felt�tlen�l
sz�ks�gess� nem v�lik. V�g�lis ez nem a mi felel�ss�g�nk. De j�, hogy vel�nk van
Jasper." - tette hozz�, szinte csak mag�nak. - „Ha �jakkal foglalkozunk, sokat tud
seg�teni."
„Jasper? Mi�rt?"
Edward s�t�ten elmosolyodott. - „Jasper �gymond szak�rt�je a fiatal
v�mp�roknak." „Hogy �rted azt, hogy szak�rt�je?"
„Ezt a k�rd�st neked kell feltenned neki - bonyolult
t�rt�net." „Micsoda z�rzavar." - motyogtam.
„T�nyleg olyan �rz�s, ugye? Mintha minden �sszej�nne most." - fels�hajtott. -
„Nem gondolsz arra n�ha, hogy k�nnyebb lenne az �leted, ha nem szeretn�l?"
„Lehet. De az nem is lenne igazi �let."
„Sz�momra." - eg�sz�tette ki csendesen. - „�s most, azt hiszem," - folytatta
k�nyszeredett mosollyal - „k�rni szeretn�l t�lem valamit."
�rtetlen�l n�ztem r�. - „Igen?"
„Vagy tal�n nem." - vigyorgott. - „Volt egy olyan �rz�sem, hogy tett�l egy �g�retet,
hogy enged�lyt k�rsz, hogy elmehess valami v�rfarkas est�lyre ma este."
„Megint hallgat�zt�l?"
Vigyorgott. - „Csak egy kicsit, a legv�g�n."
„Mindenesetre nem akartalak r� megk�rni. �gy gondoltam, van �pp el�g okod az
idegesked�sre."
Kez�t az �llam al� tette �s felemelte arcomat, hogy a szemembe n�zhessen. - „El
szeretn�l menni?"
„Nem nagy �gy. Ne izgasd magad."
„Nem kell az enged�lyemet k�rned, Bella. Nem vagyok az ap�d - h�la az �gnek. De
Charlie-t lehet, hogy meg kellene k�rdezned."
„De te is tudod, hogy � igent fog mondani."
„Az igaz, hogy a legt�bb embern�l kicsit t�bb r�l�t�som van arra, mit fog
val�sz�n�leg v�laszolni."
Csak n�ztem r� �s pr�b�ltam meg�rteni, mit akar, mik�zben igyekeztem kiz�rni
tudatomb�l a s�v�rg�st, hogy elmenjek La Pushba, hogy ne a saj�t v�gyaim
befoly�soljanak. Ostobas�g volt arra v�gyni, hogy egy csom� id�tlen, hatalmas
farkask�ly�kkel sz�rakozzam �ppen most, mikor annyi minden ijeszt� �s
megmagyar�zhatatlan t�rt�nik. Persze �ppen ez volt az oka, hogy el akartam
menni. El akartam sz�kni az �letvesz�ly el�l legal�bb egy p�r �r�ra... egy
�retlenebb, nemt�r�d�m Bella akartam lenni, aki csak nevetg�l Jacobbal legal�bb
egy r�vid id�re. De nem ez sz�m�tott.
„Bella" - mondta Edward - „Mondtam m�r, hogy meg�rt� leszek �s megb�zom az
�t�letedben. Komolyan gondoltam. Ha megb�zol a v�rfarkasokban, akkor nem
fogok miattuk agg�dni."
„H�ha." - mondtam csak�gy, mint tegnap �jjel.
„Jacobnak pedig igaza van - egyvalamiben mindenesetre -: egy csapat v�rfarkasnak
elegend�ek kell lennie ahhoz, hogy egy �jszaka megv�djenek."
„Biztos vagy benne?"
„Persze. Csak..."
Pr�b�ltam felk�sz�lni r�.
„Rem�lem, nem baj, ha p�r �vint�zked�st tesz�nk? El�sz�r is, hogy megengeded,
hogy a hat�rvonalig �n vigyelek aut�val. Azt�n hogy legyen n�lad mobiltelefon,
hogy tudjam, mikor menjek �rted."
„Ez nagyon... �sszer�nek
hangzik." „Nagyszer�."
R�m mosolygott �n pedig nem l�ttam semmi nyom�t ellen�rz�snek dr�gak�re
eml�keztet� szem�ben.
Mint ahogy v�rhat� volt, Charlie-nak semmi baja nem volt azzal, ha La Pushba
menjek a t�bort�zh�z. Jacob leplezetlen�l ujjongott a telefonban a j� h�r hallat�n �s
�gy t�nt, sz�vesen veszi Edward biztons�gi int�zked�seit. Meg�g�rte, hogy ott lesz
a ter�letek hat�rvonal�n hatkor.
N�mi �nmagamban v�vott tusa ut�n �gy d�nt�ttem, nem adom el a
motorbiciklimet. Vissza akartam vinni La Pushba, ahol a helye volt, �s hogy ha m�r
nem lesz r� sz�ks�gem... nos akkor ragaszkodni fogok hozz�, hogy Jacob valahogy
haszn�t l�ssa a munk�j�nak. Eladhatja vagy egy bar�tj�nak aj�nd�kozhatja. Nekem
mindegy.
�gy t�nt, a ma este j� alkalom arra, hogy visszavigyem a motort Jacob gar�zs�ba.
Amilyen nyomott hangulatban voltam az ut�bbi id�ben, minden nap az utols�
es�lynek t�nt. Nem volt id�m semmilyen feladatot sem halogatni, b�rmilyen
csek�lys�gr�l volt is sz�.
Edward csak b�lintott, mikor elmagyar�ztam, mit akarok, b�r azt hiszem, l�ttam
egy kis megh�kken�st a szem�ben, �s tudtam, ak�rcsak Charlie-t, �t sem teszi
boldogg� az a gondolat, hogy motororra �ljek.
Visszamentem vele a h�zhoz, a gar�zsba, ahol a motoromat hagytam. Am�g ki nem
�lltam onnan a furgonnal �s ki nem sz�lltam, nem is j�ttem r�, hogy
megh�kken�s�nek ez�ttal semmi k�ze nem volt a biztons�gomhoz.
Egy m�sik j�rm� �llt kicsit r�gim�di motorom mellett, be�rny�kolva azt. Aligha
lett volna igazs�gos ezt a m�sik j�rm�vet is motorbiciklinek nevezni, mert nem
ugyanabba az oszt�lyba tartozott, mint az �n hirtelen �t�tt-kopottnak t�n�
motorom.
Nagy volt, f�nyes �s ez�stsz�n� �s - b�r mozdulatlanul �llt - gyorsnak t�nt.
„Ez meg mi?"
„Semmi." - mormogta Edward.
„Nem �gy t�nik, mintha semmi
lenne."
Edward arca k�z�ny�s volt, �gy t�nt, m�r letett r�la. - „Nos, nem tudtam, meg
fogsz-e bocs�tani a bar�todnak vagy � neked, �s felmer�lt bennem, hogy tal�n �gy
is, �gy is akarsz m�g motorozni. Nekem �gy hangzott, ebben �r�m�det leled. Arra
gondoltam, veled tarthatn�k, ha szeretn�d." - V�llat vont.
A gy�ny�r� g�pet n�ztem. Az �n motorom egy t�r�tt h�romkerek�nek t�nt
mellette. Hirtelen szomor�s�ggal t�lt�tt el, hogy ez nem is rossz �sszehasonl�t�s
annak �rz�keltet�s�re, ahogyan val�sz�n�leg �n festhettem Edward mellett.
„Nem tudok majd l�p�st tartani veled." - suttogtam.
�llam al� tette a kez�t �s �gy ford�totta az arcomat, hogy egyenesen belen�zhessen.
Egyik ujj�val megpr�b�lta felfel� g�rb�teni a sz�jamat.
„�n fogok l�p�st tartani veled, Bella."
„�gy nem lesz egy nagy �lm�ny neked."
„De m�g mennyire, hogy az lesz, ha egyszer egy�tt vagyunk."
�sszeharaptam a sz�mat �s egy pillanatra elk�pzeltem. - „Edward, ha �gy �rezn�d,
t�l gyorsan megyek, vagy hogy elvesz�tem az uralmamat a motor felett, mit
tenn�l?"
Kicsit t�tov�zott, nyilv�nval�an a j� v�laszt kereste. Tudtam az igazs�got;
valahogyan megmentene, miel�tt m�g �sszez�zn�m magamat.
Azt�n elmosolyodott. �gy t�nt, k�nnyed�n, csak egy kis v�dekez�s csillant a
szem�ben. „Ezt olyasmi, amit Jacobbal szokt�l csin�lni. M�r �rtem."
„Csak arr�l van sz�, hogy, �rted, �t nem lass�tom le annyira. Azt hiszem,
megpr�b�lhatjuk. K�tked�en pillantottam az ez�stsz�n� motorra.
„Ne izgasd magad." - mondta Edward azt�n finoman felnevetett. - „L�ttam, ahogy
Jasper megcsod�lja. Tal�n itt az ideje, hogy felfedezzen egy �j utaz�si m�dot.
V�g�lis Alice-nek meg van egy �j Porsche-ja."
„Edward, �n..."
Egy gyors cs�kkal f�lbeszak�tott. - „Mondtam, hogy ne izgasd magad. De
megtenn�l valamit a kedvem�rt?"
„Amit csak akarsz." - �g�rtem gyorsan.
Elengedte az arcomat �s �thajolt a nagy motor t�loldal�ra, hogy el�vegyen valamit,
amit ott rejtett el.
Mikor visszafordult, volt n�la egy fekete �s alaktalan t�rgy, �s egy m�sik, ami piros
�s k�nnyen felismerhet� volt.
„K�rlek." - mondta, r�m villantva azt a ravasz mosoly�t, ami mindig megt�rte az
ellen�ll�somat.
Elvettem a piros buk�sisakot, kezemben m�ricsk�ltem a s�ly�t. - „Ostob�n fogok
kin�zni."
„Nem, nagyon is okosnak fogsz kin�zni. El�g okosnak ahhoz, hogy ne s�r�lj meg."
- A fekete t�rgyat, b�rmi volt is az, �tdobta karj�n �s arcomat a keze k�z� vette. -
„Van most valami a kezemben, ami n�lk�l nem �lhetek. Vigy�zhatn�l r�."
„J�, rendben. �s mi az a m�sik dolog?" - k�rdeztem gyanakv�an.
Felnevetett �s valami b�lelt kab�tot hajtogatott sz�t. - „Ez egy motoros dzseki. �gy
hallottam, a menetsz�l nem valami kellemes, nem mintha �n tudn�m."
Odaadta nekem. Nagy s�hajjal h�tradobtam a hajamat �s fejemre h�ztam a
buk�sisakot. Azt�n karjaimmal beleb�jtam a kab�t ujjaiba. Becipz�razta, sz�ja
sark�ban kis mosoly bujk�lt, azt�n h�tral�pett.
K�v�rnek �reztem magamat. „�szint�n,
mennyire festek sz�rnyen?" M�g egyet
l�pett h�tra �s a sz�j�t biggyesztette. „H�t
ennyire rossz?" - mormogtam.
„Nem, nem, Bella. Igaz�b�l..." - �gy t�nt, nem tal�lja a megfelel� kifejez�st. -
„Szexi vagy." Hangosan felnevettem. - „Na persze." „Nagyon szexi, komolyan."
„Csak az�rt mondod, hogy felvegyem." - mondtam. - „De rendben van. Igazad van,
�gy okosabb."
Karjaival �t�lelt �s mellkas�hoz szor�tott. - „But�skodsz. Azt hiszem, ez is b�jos
benned. B�r el kell ismernem, a buk�sisaknak t�nyleg vannak h�tr�nyai."
Levette r�lam a sisakot, hogy megcs�koljon.
Mik�zben valamivel k�s�bb Edward a La Push fel� hajtott velem, �szrevettem,
hogy ez a lehetetlen helyzet furcs�n ismer�s. Kellett egy pillanat, hogy
meg�llap�tsam, mi is a d�ja vu oka.
„Tudod, mire eml�keztet ez engem?" - k�rdeztem. - „Pont olyan most, mikor
kisgyerek voltam �s Ren�e elvitt engem Charlie-hoz a ny�ri sz�netre. H�t�vesnek
�rzem magam."
Edward nevetett.
Hangosan nem mondtam ki, de a k�t helyzet k�z�tt a legnagyobb k�l�nbs�g az
volt, hogy Ren�e �s Charlie jobb kapcsolatban voltak.
La Push fel� nagyj�b�l f�l�ton, ahogy befordultunk egy sarkon, ott tal�ltuk
Jacobot, amint af�l� a piros Volkswagen f�l� hajol, amit roncsdarabokb�l rakott
�ssze mag�nak. Jacob gondosan semleges arckifejez�se mosolyra v�ltott, mikor
fel� integettem az els� �l�sb�l.
Edward harminc m�terrel arr�bb �llt meg a Volv�val.
„H�vj b�rmikor, amikor m�r haza akarsz j�nni." - mondta - „Itt leszek."
„Nem maradok sok�ig." - �g�rtem.
Edward kivette a motoromat �s �j felszerel�semet aut�ja csomagtart�j�b�l - el�gg�
meglepett, hogy mindez belef�rt. De nem lehetett olyan neh�z elhelyezni, ha valaki
olyan er�s, hogy eg�sz furgonokkal, nemhogy kis motorokkal b�v�szkedjen.
Jacob csak figyelt, nem k�zel�tett fel�nk, mosolya elt�nt, s�t�t szeme
kif�rk�szhetetlenek volt. Karom al� fogtam a buk�sisakot, a kab�tot pedig
r�dobtam az �l�sre. „N�lad van minden?" - k�rdezte Edward. „Persze." -
biztos�tottam.
Fels�hajtottam �s fel� hajoltam. Az arcomat ford�tottam fel� puszi�rt, de Edward
meglepett, szorosan �tfogott karjaival �s olyan szenved�llyel cs�kolt meg, mint
kor�bban a gar�zsban -nemsok�ra m�r leveg��rt kapkodtam.
Edward halkan felnevetett valamin, azt�n eleresztett.
„Szia." - mondta - „T�nyleg tetszik a dzseki."
Mik�zben elfordultam, l�ttam valamit megvillanni a szem�ben, amit nem kellett
volna megl�tnom. Nem tudn�m megmondani pontosan, mi volt az. Tal�n
aggodalom. Egy m�sodpercre azt hittem, f�lelem. De val�sz�n�leg csak szok�s
szerint a bolh�b�l csin�ltam elef�ntot.
A h�tamon �reztem tekintet�t, mik�zben motoromat a v�mp�r-v�rfarkas
meg�llapod�s szerinti l�thatatlan hat�rvonal fel� toltam, hogy Jacobbal
tal�lkozzam.
„Mik ezek?" - sz�lt hozz�m Jacob, hangj�ban gyanakv�ssal, mik�zben a motort
vizslatta rejt�lyes arckifejez�ssel.
„Gondoltam, vissza k�ne vinn�nk oda, ahol a helye van." -
mondtam neki. Egy r�vid m�sodpercig elt�n�d�tt, azt�n sz�les
mosoly ter�lt el arc�n.
Pontosan tudtam, mikor l�ptem �t a v�rfarkasok ter�let�re, mert Jacob ell�kte
mag�t az aut�j�t�l �s fel�m indult, h�rom hossz� l�p�ssel �tszelve a t�vols�got.
�tvette t�lem a motort, l�b�t kihajtva megt�masztotta �s megint satuszer� �lel�s�be
fogott.
Hallottam, amint a Volvo motorja elindul �s igyekeztem kiszabadulni.
„Eressz el, Jake" - t�togtam leveg�tlen�l.
Felnevetett �s elengedett. Megfordultam, hogy b�cs�t intsek, de az ez�stsz�n� kocsi
m�r t�volodott a kanyar fel�.
„Kedves!" - mondtam kicsit cs�p�s hangon.
Szemei hamis �rtatlans�ggal ny�ltak t�gra. - „Mi az?"
„�tkozottul rendesen viseli az eg�szet, nem kellene vissza�lni a szerencs�ddel."
Megint nevetett, a kor�bbin�l is hangosabban - komolyan nagyon viccesnek tal�lta,
amit mondtam. Pr�b�ltam meg�rteni, mi ebben a vicc, mik�zben megker�lte a
Rabbitet, hogy kinyissa nekem az ajt�t.
„Bella" - mondta v�g�l m�g mindig nevetg�lve, mik�zben kinyitotta m�g�ttem az
ajt�t - „az ember nem �lhet vissza azzal, amije nincs."