12. Idő

"Előre láttam"
"Bírság"morgott.
"Edward eléri,hogy ezt tegyem.De előre láttam, hogy nehezebb lesz ha megleplek
téged"
Suli után a kocsihoz sétáltunk és fogalmam sem volt miről beszél.
"Magyarul?" kértem.
"Ne legyél gyerek.Semmi dühroham."
"Már előre félek."
"Annyira átlagos vagy. Csak egy érettségi buli.Nem nagy dolog. Nem kell ezen
kiakadni.
De láttam,hogy ki fogsz borulni ha meglepetésnek szánom." áttáncolt az úton
Edward utána nyúlt, hogy összekócolja a haját.
"És Edward mondta hogy mondjam el.De ez semmi, ígérd meg."
Nagyot sóhajtottam" Van egyáltalán értelme ezen vitatkozni?"
"nincs"
"Rendben, Alice. Ott leszek, de minden percét utálni fogom.Ígérem"
"Ez egy érzés. Erről jut eszembe imádom az ajándékom.Neked is azt kéne."
"Alice, Én nem."
Oh, tudom ezt, de majd fogod."
Rémület kínzott miközben megpróbáltam emlékezni hogy mi váltotta ki ezt
belőle...
"Bámulatos"motyogta Edward."Hogy lehet valaki ilyen kicsi mégis ennyire
bosszantó?"
Alice nevetett"Ez tehetség"
"Nem várhattál volna még pár hetet ezzel hogy elmond?"Kérdeztem
ingerülten."Most hosszabb ideig leszek emiatt ideges.".
"Bella"mondta lassan."Tudod hogy melyik nap ez?"
"Hétfő?"
A szemeit forgatta..."Igen.Hétfő...negyedike"Megragadta a kezemet és a félúton lévő
körbe mutatott egy nagy sárga poszter a
tornaterem ajtón. Nagy betűkkel volt kiemelve az érettségi dátuma pontosan mától
egy hétre.Nem válaszoltak. Alice csak
szomorúnak tette magát,Edward felhúzta a szemöldökét.
Én nem...! Hogy történt ez? Fáradt voltam ahhoz, hogy megszámoljam az eltelt
napokat.Annak az egésznek a közepén hogy a
kínzó idő fölött, az időm elveszett.A világ szűkülni kezdett mintha valaki kirúgta
volna alólam az időt. A feszült
hetek,aggodalom,a terveim mind elvesztek. Kifutottam az időből.
Nem álltam készen.Nem tudtam hogy csináljam ,hogy köszönjek el Charlietól,
Renée-től...Jakobtól és az emberi mivoltomtól.
Pontosan tudtam ,hogy mit akarok de rettegtem attól ,hogy mi árán akarom ezt.
Elméletben nyugtalan voltam de mégis lelkes hogy halandóságom cserélem a
halhatatlanságra tudván hogy ez az Edwarhoz
tartozásom egyetlen kulcsa.Aztán ott volt az a tény is ami vadászott rám ismert és
ismeretlen "dolgok."Inkább nem itt kéne
üldögélnem elesetten arra várva hogy valami elkapjon.
Elméletben mindennek volt értelme.Gyakorlatban... Embernek lenni mindaz volt
amit tudtam. A jövő azon túl egy nagy,sötét
szakadéknak tűnt amit nem tudok meg addig még bele nem ugrok.
Ez az egyszerű ismeret, a mai nap dátuma-nyilvánvaló volt ösztönösen elnyomtam
ezt tudat alatt-határidőt képezve
türelmetlenül számoltam visszafele a dátumig,a "kivégzésemig".
Homályosan tudatában voltam annak ,hogy Edward nekem nyitotta ki a kocsi
ajtót,Alice csacsog a hátsó ülésen és az eső
kopog a kocsi szélvédőjén.Edward úgy tünt rájött ,hogy csak testben vagyok itt és a
gondolataim valahol máshol de nem
zavart meg ebben.Vagy talán tudta, és én túl voltam a megjegyzésen.Mindez
véget ért a házunknál ahol Edward a
kanapéhoz vezetett és lehúzott maga mellé.Kifele bámultam az ablakon bele a
kellemes szürke homályba és megpróbáltam
megtalálni hogy az elhatározásom mivé lett.
Miért rémiszt meg? Tudtam, hogy eljön a határidő.Ennek miért kell megijesztenie
hogy itt van?
Nem tudom meddig hagyta hogy bámuljak kifele. De az eső eltűnt a sötétségben
amikor elege lett ebből.
Hideg kezeit az arcomra tette és arany színű szemeivel a szemembe nézett.
"Lennél kedves elmondani nekem min gondolkodsz?Mielőtt dühös leszek?"
Mit mondhatnék neki?Gyáva lennék? Kerestem a szavakat.
"Az ajkaid fehérek,beszélj Bella"-mondta.
"Ez a dátum váratlanul ért engem"-suttogtam."Ez minden"
Várt, Az arca megtelt aggodalommal és szkepticizmussal.
Megpróbáltam megmagyarázni" Nem vagyok biztos abban hogy mit kellene
tennem....hogy mondjam el Charlie-nak....mit
mondjak..." A hangom elcsuklott.
"Nem a buli miatt?"
Megráncoltam a szemöldököm"Nem,de kösz hogy emlékeztettél rá!"
Az eső hangosabb volt ahogy az arcomba nézet....
"Nem állsz készen" suttogta.
"készen állok" Egy hirtelen reakció volt.Tudtam ,hogy átlát ezen úgyhogy vettem
egy mély lélegzett és elmondtam az
igazságot" Készen fogok állni"!
"Nem állsz készen semmire"
Éreztem ahogy a szemeimben aggodalom látszódik ahogy hangsúlyoztam az
okokat"Victora,Jane,Caius, bárki volt is a
szobámban....
"Várd meg hátha több ok merül fel"
"Annak nincs értelme,Edward!"
Szilárdan odarakta a kezeit az arcomhoz és lassú megfontoltsággal beszélt.
"Bella,közülünk senkinek se volt választása.Láttad mit tett Rosalivel.Mind
küzdöttünk ,hogy megpróbáljuk azzal ami felett nem
volt hatalmunk.Nem fogom neked engedninneked van választásod."
"Már választottam."
"Nem fogod ezt végig csinálni mert egy kard lebeg a fejed felett.Figyelni fogunk
erre és gondoskodni fogunk
rólad."megfogadta"Amikor már tul vagyunk ezen és semmi kényszerítő nem lesz a
kezedben azután majd nyugodtan dönteni
hogy csatlakozol e hozzám.De most rémült vagy, ne erőltesd ebbe bele magad."
"Carlise megígérte"motyogtam"Érettségi után"
"Nem mielőtt nem állsz készen"mondta biztosnak érezve magát"És határozottan
addig nem még fenyegetve érzed magad"
Nem válaszoltam.Nem voltam képes vitatkozni.Pillanatnyilag úgy tűnt nem találom
az elkötelezettségeimet.
"Ott"Megcsókolta a homlokomat."Ne aggódj emiatt"
Kacagtam egy bizonytalan kacaj"Semmi csak a küszöbön álló katasztrófa"
"Értem"
Még mindig az arcom nézte várva h mikor oldódok fel.
"Kérdezhetnék valamit?mondtam.
"Bármit"
Haboztam beleharaptam az ajkamba aztán megkérdeztem azt ami még aggasztott.
"Mit kapok érettségire Alicetől?"
Kuncogott"Úgy néz ki szerzett nekünk két hangverseny jegyet."
"ez jó" Annyira megkönnyebbültem ,majdnem el is mosolyodtam."Tacomaban van
a koncert,egy lapon láttam múlt héten,azt
gondoltam hogy ez tetszene emlékszem amikor mondtad hogy az egy jó CD volt."
"Ez egy jó ötlet , köszönöm!"
"Remélem még nem kelt el minden jegy."
"Azt gondoltam ezzel számoltam.Tudnom kellett volna."
Sóhajtottam.
" Van még valami amit meg szerettél volna kérdezni?"mondta.
-Te aztán tudsz mindent…- sóhajtottam újra.
-Kiválóan tudok olvasni az arcodból, sokat gyakoroltam. Kérdezz.
Lehunytam a szemem, s szorosan Edward mellkasához bújtam, hogy ne lássa az
arcom.
-Nem akarod, hogy vámpír legyek.
-Persze, hogy nem akarom-mondta ki gyengéden- Ez nem kérdés volt.
-Hát…nagyon aggódom… hogy miért nem akarod?
-Aggódsz?- kérdezte csodálkozva.
-Elmondod nekem az igazat? Nem fogok megsértődni.
Síri csend támadt, éreztem, hogy gondolkodik a válaszon.
-Ha válaszolok a kérdésedre, akkor elmondod nekem, hogy miért érdekel?
A mellkasába bólintottam.
Nagyot sóhajtott a válasza előtt:
-Bella, a te életed sokkal jobban is alakulhatott volna. Tudom, hogy hiszel abban,
hogy van lelkem, de én egyáltalán nem
vagyok erről meggyőződve.
Nem kockáztathatom a te…-lassan becsukta a szemét- Ha ezt megengedném
neked… hogy az legyél ami én vagyok… csak
azért, mert sose akarlak elveszíteni…
ez egy nagyon önző cselekedet lenne a részemről, a legönzőbb, amit csak el tudok
képzelni.
Mindennél jobban, szeretném, szeretnélek magamnak, de neked többre van
szükséged. Neked többet szeretnék. Megadni
magam a saját önzőségemnek… az bűn lenne.
Ez lenne életem legönzőbb döntése, még ha örökké is fogok élni. Ha… létezne
számomra akármilyen módszer, hogy
emberként élhessek veled, bármit megtennék, bármi áron.
Továbbra is mozdulatlanul ültem, s próbáltam feldolgozni az előbb hallottakat.
Edward úgy gondolta, hogy önzően viselkedik…
Éreztem, ahogy széles mosoly ül ki az arcomra.
-Akkor… nem attól félsz, hogy nem fogsz…engem szeretni úgy, mint ahogy most
szeretsz… tudod, amikor már nem leszek se
ilyen puha, se ilyen meleg… és az illatom is megváltozik? Te tényleg velem akarsz
lenni attól függetlenül, hogy mivé válok?
Hangos sóhajtást hallottam.
-Te komolyan azért aggódtál, hogy nem fogsz nekem többé tetszeni?-háborodott
fel.
De elnevette magát, mielőtt válaszolhattam volna. "Bella, ahhoz képest, hogy jó
megérzőképességgel rendelkezel egy
emberhez képest, néha olyan butaságokat tudsz mondani!"
Tudtam, hogy az ő szemében butaságnak tűnik, de nagyon megkönnyebbültem. Ha
tényleg velem akar lenni, akkor akármin át
tudok menni…valahogy. Az ’önző’ szócska hirtelen olyan káprázatosan szépnek
tűnt. -
"Nem hinném, hogy el tudod képzelni, mennyire könnyebb lesz nekem minden,
Bella" – mondta egy hajszálnyi jókedvvel a
hangjában- "amikor nem kell majd minden erőmmel arra koncentrálnom, hogy
nehogy véletlenül megöljelek. Mondjuk,
természetesen lesznek olyan dolgok is, amiket biztosan hiányolni fogok. Például
ezt…"
Mélyen a szemembe nézett és hihetetlenül lágyan megsimogatta az arcomat.
Éreztem, ahogy lassan kezdek elpirulni. Edward
lágyan nevetett.
-" És a szíved dobogását.-" komolyra fordította a szót, azonban még láttam az arcán
halvány mosolyát- "Ez életem
legcsodálatosabb hangja. A hallásom annyira megszokta, hogy meg merek neked
esküdni, hogy kilométerekről is könnyen
felismerném. De mindez nem fontos. Csak ez,"-mondta, s két hideg kezével az
arcomhoz ért- "Te. Téged akarlak megtartani.
Te mindig az én Bellám maradsz, még ha egy kicsit kevésbé halandóvá is válsz…"
Sóhajtottam és megelégedetten csuktam be szemeimet a kezeiben.
"Most válaszolsz a kérdésemre?Az igazságot ne kíméld az érzéseimet?" kérdezte.
"természetesen"vágtam rá rögtön szemeim kipattantak.Mit akarhat?!
Lassan mondta a szavakat"Te nem akarsz a feleségem lenni."
A szívverésem megállt,előtört egy érzés.Egy hideg verejték cseppet éreztem a
nyakamon és a kezeim jéggé dermedtek.
Várta és figyelte a reakciómat.
"Ez nem kérdés"Suttogtam végül.
Lesütötte a szemeit,hosszú árnyékokat hajított és leeresztette kezeit.
"Aggódtam amiatt miért éreztem olyannak a tekintetét.Megpróbáltam nyelni egyet.
"Semelyik sem egy kérdés volt"Suttogtam.
"kérlek Bella."
"Az igazság?"kérdeztem hangsúlyozva a szavakat.
"Természetesen.Tudni akarom bármi is legyen az."Vettem egy mély
lélegzetet."Nevetni fogsz rajtam"
A szemei felvillantak, megrázkódtam. " Nevetni?"Ezt nem tudom elképzelni."
"Majd megérted"Motyogtam aztán egy nagyot sóhajtottam.Az arcom fehérből
hirtelen vörös lett, lángolt a bosszúságtól.
"Rendben,Lehet neked viccnek fog hangzani de igazán! ez annyira
igazságos...annyira...(SOEMBARASSING!) Ismertem be és
ismét az arcom a mellkasába temettem.
Volt egy röpke szünet...
"Nem én következtem"
Hátradöntöttem a fejem és dühösen néztem rá, zavart ami arra késztetett engem
hogy kitörjek.
"Én nem az a lány vagyok,Edward.Aki amint kikerül a középiskolából rögtön
férjhez megy az épp aktuális barátjához mint
valamennyi kisvárosi fajankó.Tudod milyen emberek gondolják ezt?Ráébredsz már
hányadik században vagy?Az emberek
nem házasodnak 18 évesen.Nem az okosak,felelősek,érett emberek! Én nem az a
lány készülök lenni.Ez nem az aki
vagyok..."Elcsuklott a hangom ahogy engedtem ki a gőzt.
Edward arcán lehetetlen volt olvasni ahogy gondolkodott a válaszomon.
"Ez minden?"kérdezte végül.
Pislogtam"Ez nem elég?"
"Ez nem te vagy...Lelkesebb vagy a halhatatlanságért mint én?"
Azután bár éreztem , hogy nevetni fog miközben én idegrohamot kapok.
"Edward!!"Ziháltam."És itt...mindig....azt gondolom....te....annyira...okosabb vagy
mint én!"
A karjaiba vont és éreztem ahogy nevet rajtam.
"Edward!"Mondtam miközben sikerült világosabban kicsit több erőfeszítéssel
beszélnem.
"Nincs örökké nélküled.Nem szeretnék egy napot se nélküled.
"Nos ez megkönnyebbülés."
" Azért jó érteni.És értem a perspektívád,Bella, tényleg azt teszem.De nagyon
tetszene ha megpróbálbál tapintatos lenni.
Akkora kijózanodtam,úgyhogy bólintottam és igyekeztem hogy távol tartsam
rosszalló tekintetét.
Arany szemei hipnotikusak lettek ahogy birtokoltak engem.
"Látod Bella,én mindig az a fiú voltam.Az én világomban már férfi voltam.Nem
kerestem a szerelmet"-"Nem. Túlzottan lelkes
voltam a katonaságtól a háború dicsőségére gondoltam csak amikor leendő újonc
voltam.-De ha megtaláltam volna..."
Szünetet tartott miközben oldalra döntötte a fejét.
"Készültem volna megmondani ha találtam volna valakit de nem tettem. Ha
megtaláltalak volna téged ez nem lett volna
kérdés hogy jártam volna el. Az a fiú voltam aki-amint felfedezett, rájött mit keresett-a térdére tette a kezeit.
"Ráadásul örökkévalóságig akartalak volna téged a szavak nem is tudják kifejezni
mennyire."rám mosolyodott.
Szemeimmel bámultam fagyos tekintetét.
"Lélegezz, Bella." Emlékeztetett miközben mosolygott.Lélegeztem.
"Látod az én oldalam most már egy kicsit is ,Bella?"
Néhány másodperc után, tudtam.Láttam magam egy hosszú szoknyában és egy
magas nyakú blúzban feltűzött hajjal.Láttam
Edwardot öltönyben kezében egy csokor vadvirággal ült mellettem a
tornácon.Megráztam a fejem és nyeltem egyet.
" A dolog, Edward."mondtam remegő hangon elkerültem a kérdést."Az
gondolataimban, A házasság és az örökkévalóság nem
feltétlen kölcsönös. És mióta az én világomban élünk talán haladnunk kellene a
korral ha érted mire gondolok...."
" De másfelől"szegült ellen."Hamarosan magad mögött hagyod az időt.Úgyhogy
egy helyi kultúra mulandó vámja ennyire
befolyásolná a döntésed?"
Összehúztam az ajkaim."Mint amikor Rómában?"
Nevetett rajtam" Nem kell igent vagy nemet mondanod ma, Bella. Jó megérteni
mind a 2 oldalt, nem úgy gondolod?"
" A feltételeid?"
"Valójában lenyugszom.Látom az álláspontod Bella, De ha azt kérded tőlem hogy
változtassalak olyanná mint amilyen én
vagyok..."
"lá,lá,la-lá" dúdoltam egy mély lélegzetvétel alatt. Meg fogok házasodni
márciusban, de ez inkább úgy hangzott mint egy
gyászmenet.
Az éjszaka álmatlanul telt , majd reggel az érettségi nyilvánvalóvá vált
számomra.Egy halom tanulás vár még a végéig,tudtam
nem állhatok meg félúton az elvesztett napok miatt.Mire lementem reggelizni
Charlie már elment.Hagyott egy lapot az asztalon
amin emlékeztetett hogy mit is kell vegyek. Reméltem ,hogy a hirdetés a
koncertről még futott, kellett a telefonszám hogy
megszerezzem azokat a hülye jegyeket.Ez nem látszott meglepetésnek csak egy
ajándéknak inkább.Természetesen,
megpróbáltam meglepni.Alice miatt ez nem volt a legfényesebb terv.Átlapoztam a
szórakozás rovatba de egy vastag kiemelt
főcím megragadta a tekintetem.
Elfogott a félelem ahogy közelebb hajoltam hogy elolvassam a címlap sztorit.
TERRORBAN TARTJÁK SEATTLE-T A GYILKOSSÁGOK
Ez kevesebb mint egy évtizede mióta Seattle városa volt a vadászterülete a
legtermékenyebb sorozat gyilkosnak aki valaha is
előfordult az Egyesült Államok történelmében.Gary Ridgway , a zöld folyói
gyilkos, akit 48 nő meggyilkolásán találtak
bűnösnek.És most Seattle-nek szembe kell néznie egy újabb rémisztő szörnnyel.A
rendőrség nem nevezi egy újabb keletű
sorozat gyilkos munkájának az ember öléseket és eltűnéseket.Nem
még,legalábbis.Vonakodnak hogy a mészárlást egy egyén
vitte volna véghez.
Ez a gyilkos-ha valóban egy személy -Egyedüli felelőssé tehetnék az elmúlt 3
hónap eltűnéseiért és 39 összekapcsolt
gyilkosságért.Összehasonlítva Ridgway 48 embert ölt meg 21 éves szakasza alatt.
Ha a gyilkosságokat egy emberrel kapcsolják össze akkor ő az amerikai történelem
legveszedelmesebb gyilkosa.
A rendőrség azt is feltételezi hogy banda tevékenységek is szerepet játszanak.Ez az
elmélet támogatja az áldozatok számát de
úgy tűnik nem minta alapján követik el őket. Jack a Rippertől egészen Ted Bundyig
a sorozat gyilkosságokat csatolják egy
hármas kombinációhoz kor,nem ,faj.Ebben a bűnözési hullám áldozatai 15 éves
kitüntetett diák Amanda Redd egészen a 67
éves visszavonult postásig Omar Jenksig.Áldozatok közt 18 nő és 21 férfi van.Az
áldozatok faji szempontból
különbözőek:kaukázusi,afrikai, amerikaiak,spanyolok és ázsiaiak.A kiválasztás
véletlen szerűnek tűnik.
Úgy tűnik az indíték a gyilkosságokra nem más okok miatt van csak vadászat.Tehát
miért nem utal semmilyen
előzmény,elképzelés a sorozat gyilkosra?Elég hasonlóság van a "modus
operandi"ban hogy kilehessen zárni a rokon
bűntetteket.
Minden áldozat égett volt és csak fogminta alapján sikerült azonosítani
őket.Valamit használt a gyorsításhoz, mint benzin vagy
alkohol de nincsenek nyomok erre utalóan még.A testeket nem rejtették el mindet
gondatlanul kísérlet nélkül otthagyták.
Borzalmasabb hogy az áldozatok maradványai mutatják a brutális erőszak
bizonyítékait-a csontok összekuszálva
,eltörve-amit a bírósági orvosszakértők hiszik azelőtt történt ami rámutat a
sorozatosságra minden bizonyíték mentes kivéve a
nyomokat.
Nincs ujjlenyomat, gumi abroncs nyom, hajszál.Nem voltak az eltűnésekben gyanús
észlelések.Ott vannak az eltűnések
maguk-az áldozatok egyikét se nézték könnyű célpontnak.Egyikük se szökevény
vagy hajléktalan akik könnyen eltűnnek és
nem hiányoznak senkinek.Az áldozatok eltűntek otthonaikból, négy emeletes
lakásból, egészség klubból és esküvői
fogadásról.Talán a legmeghökkentőbb:A 30 éves amatőr bokszoló Robert Walsh
aki moziba ment a randiján a film kezdés
után a nő szembesült hogy Rob már nincs mellette. A testét mindössze 3 óra múlva
megtalálták mikor a tűzoltókat hívták az
égő szemét színhelyére Drumpster-be 20 mérföldre onnan.Egy másik példa a
gyilkosságokra: minden áldozat éjjel tűnt el.
És a legaggasztóbb példa?Gyorsulás. Az ember ölések közül 6 az első hónapban
majd 11 a második hónapban történt.Egyedül
az utolsó 10 napban 22 gyilkosság történt.A rendőrség nem került közelebb az első
test megvizsgálása után se a felelős
társasághoz.A bizonyítékok ellentmondóak, a darabok elborzasztóak.Egy gonosz
banda vagy egy vadul élénk sorozatgyilkos?
Vagy valami más amire még a rendőrség nem gondolt még?
Csak egy következtetés vitathatatlan: Valami visszataszító cserkészi be Seattle-t.
Háromszor próbáltam elolvasni az utolsó mondatot a remegő kezeim miatt.
"Bella?"
Összpontosítottam Edward hangjára bár csendes ámde nem volt váratlan mégis
zihálni kezdtem.Az ajtófélfának
dőlt,szemöldökei összetartottak.Akkor hirtelen az oldalamon termett és megfogta a
kezem.
"Megdöbbentettelek? Sajnálom. Kopogtam..."
"Nem ,nem" mondtam gyorsan." Ezt láttad már?" kérdeztem rámutatva a papírra.
Megráncolta homlokát ....
"Nem láttam még a mai híreket.De tudtam hogy ez rosszabb volt.Tennünk kell
valamit....gyorsan"
Nem tetszett ez.Utáltam mindent ami lehetőséget add rá, bárki vagy bármi is volt
Seattle.-ben, kezdett megijeszteni.
De az elképzelés arról hogy a Volturi jött az rémített meg csak igazán.
"Alice mit mond?"
"Ez a baj" keményebben megráncolta szemöldökét." Alice nem lát semmit...
Bármit is csinált féltucatnyian vagyunk
átvizsgálni.Kezdi elveszteni a bizalmat. Úgy érzi már el is vesztette.
A szemeim tágra nyíltak"Ez megtörténhet?"
" Ki tudja?"Senki se tanulmányozta....de kételkedem ebben.Ezek a dolgok nem
tűnnek el idővel.Nézd Aro-t és Jane-t.
"Akkor mi a baj?"
"Önmagát valóra váltó jóslat, gondolom...Megpróbálunk addig várni még Alice
nem lát valamit....de ő nem lát semmit de mi
nem fogunk addig menni még ő nem lát valamit.Nem tud minket ott látni.Talán
vakon fogjuk csinálni."
Remegtem"NE"
"Ragaszkodsz hozzá hogy ma menj suliba? Pár nap van már csak hátra a
végéig.nem mondanak nekünk semmi újat."
"Azt hiszem kibírok egy napot suli nélkül.Mit fogunk tenni?"
"Beszélnem kell Jasper-rel."
Megint Jasper.Ez furcsa volt.A Cullen családban Jasper mindig háttérben volt nem
a középpontban.Ez volt a feltevésem ,hogy
csak Alice miatt volt ott.Azt éreztem hogy bárhová követné Alice-t de ez az
életvitel nem az első választása volt.Mindenesetre
nem láttam még Edwarot Jaspertől függeni.Azon töprengtem mit jelenthet Jasper
szakvéleménye.Nem igazán tudtam valamit
is Jasper történetéről,csak hogy valamerről délről érkezett mielőtt megtalálta
Alice.Néhány okból Edward mindig megijedt
mikor feltettem kérdéseket az legújabb testvéréről.És mindig megvoltam félemlítve
a magas,szőke vámpír által aki úgy nézett
ki mint egy tűnődő filmcsillag akit nyíltan kérdeztek.
Amikor a házba mentünk ott ott találtuk Carlise-t ,Esme-t és Jaspert aki híreket
olvasta ,de olyan halkan beszélt , hogy
számomra érthetetlen volt.Alice szökkent a lépcső alsó fokára arckifejezése
elkedvtelenített.
Ahogy besétáltunk, Emmett baktatott a konyha ajtón keresztül és külsőleg nem
látszott nyugtalannak.Emmettet semmi se
zaklathatta fel.
"Hé,Edward.Lógsz Bella?' vigyorgott rám.
"Mindketten azok vagyunk". Emlékeztette Edward.
Emmett nevetett"Igen, de neki ez az első középiskolája, még a végén valamit
kihagy."
Edward szemeit forgatta de különben figyelmen kívül hagyta kedvenc
testvérét.Odadobta a papírt Carlise-nak.
"Láttad,hogy fontolgatják hogy sorozat gyilkos -e?"
Carlise sóhajtott." Két specialista vitatja minden reggel a CNNen ezt a lehetőséget."
"Nem engedhetjük meg hogy ez folytatódjon"
Egy sziszegés vízhangozott az emeletről a lépcső irányába.
"Ő olyan pesszimista" Emmett magában motyogta.
Edward egyetértett Emmettel." Muszáj lesz mennünk valamikor"
Rosalie a megjelent és lassan ereszkedett le.Az arca kifejezéstelen és sima volt.
Carlise megrázta a fejét.
"Érintett vagyok.Azelőtt soha nem kevertük bele magunkat ilyen fajta dolgokba.Ez nem
a mi ügyünk.Nem a Volturi vagyunk."
"Nem akarom hogy idejöjjön a Volturi" Mondta Edward."Sokkal kevesebb
reakcióidőt add nekünk".És azok az ártatlan Seattle-i
emberek mind." mormogta Esme."Nem lenne helyes hagyni őket így meghalni."
"Tudom" sóhajtotta Carlise.
"Oh" mondta élesen Edward miközben megfordította fejét hogy Jasper-re nézzen.
"Nem gondoltam arra.Értem."
"Igazad van, ennek így kell lennie. Az megváltoztatna mindent."
Én voltam az egyetlen aki zavartan bámulta őt de én voltam az egyetlen aki nem
nézett ki bosszúsnak.
"Azt gondolom, jobb lenne ha elmagyaráznád a többieknek."Mondta Edward
Jaspernak." Mi lehet ennek a célja?"
Edward elindult miközben a padlóra nézett,belemerült a gondolatba.Nem láttam
felkelni, de Alice ott volt mellettem.
"Miért kószál?" Kérdezte Jasper-t.
"Min gondolkodsz?"
Nem úgy tűnt ,hogy Jasper élvezi a rivaldafényt.-Habozott ,minden arcot
megfigyelt a körben.-mindenkiét.
Mozdultam hogy halljam mit szeretne mondani-és akkor a szemei megálltak az
arcomon.
"Zavart vagy."mondta nekem csendesen mély hangján.Nem kérdése volt a
feltevésben.Jasper tudta mit érzek, mit érez
mindenki...
"Mind zavartak vagyunk" vigyorgott Emmett.
"Adj nekik időt hogy türelmesek legyenek."mondta Jasper.'"Bellának szintén
értenie kellene.Ő most egy közülünk."
Meglepetés ként értek a szavai.Az utolsó szülinapom óta mikor megpróbált
megölni, nem fogtam fel, hogy törődik velem.
"Mennyit tudsz rólam,Bella?"kérdezte Jasper.
Emmett színészien sóhajtott,és lehuppant a kanapéra hogy eltúlzott türelmetlenséggel
várjon.
Jasper Edwardot bámulta aki felnézett hogy találkozzon tekintetük.
"Nem" válaszolta Edward a gondolatára."
"Biztos vagyok benne hogy értem miért nem mondtad el neki a történetet.De azt
feltételezem ,hogy most hallania kell ezt."
Jasper elgondolkodva bólintott,aztán elkezdte tekergetni elefántcsont színű
pulóverjének ujját.
Néztem, kíváncsian zavarosan, megpróbáltam kitalálni mit csinál.A mellette lévő
lámpához nyomta a csuklóját és a villanykörte
fényébe és egy domború félhold alakú jegy lett sápadt bőrén.
Beletelt pár percbe mire megértettem hogy ez a jegy miért tűnt nekem ismerősnek.
"Oh" ütésszerűen lélegeztem."Jasper neked pontosan ugyan olyan sebhelyed van
mint nekem."
A kezemmel kecsegtettem,az ezüstös félhold kiemelkedőbb volt az én
krémbőrömön mint az ő sápadt bőrén.
Jasper halványan mosolygott."Nekem sok ilyen sebhelyen van mint a tied.Bella."
Jasper arca olvashatatlan volt ahogy pulóvere ujját egyre csak feljebb húzta.
Először a szemeim nem értették a a szövet jelentését ami vastagon rétegződött a
bőrén.Görbe fél holdak cikkcakkos tollas
mintában úgymond fehér fehér alapon ami csak akkor volt látható ha az izzó lámpa
fénye kiemelte és árnyékot vetett
bőrére.És akkor megfogtam amaz egyéni félhold alakú mintát a csuklóján...a
kezemben.
Visszaemlékeztem a saját kicsi,magányos sebhelyemre.-és eszembe jutott hogy
szereztem ezt.Engem bámultak James fogai
örökre a bőrömön.
Ziháltam miközben rá bámultam"Jasper mi történt veled?"....