14. Kihirdetés

 -„Nem lehetsz komoly ”, - mondtam szerda délután. –„ teljesen elveszíted
önmagad.”
-„Mondj bármit ,amit szeretsz bennem ”, - Alice válaszolta . -“ A parti még áll ”.
Hosszasan néztem rá , a szemeim olyan tágak a kételytől,szinte éreztem , amint
kihullhatnak és az ebéd tálcámon landolnak.
-“ Ó , higgadj le , Bella! Nincs ok végig ne csinálni. Mellesleg, már a meghívások
elküldve. ”
-“ De ... a ... te ... én ... őrült!” hadartam .
-„Már megvetted az én ajándékomat ”, - emlékeztet engem . -„Nem kell csinálnod
semmit , de jelen kell lenned ”.
Erőfeszítést tettem, hogy lecsendesítsen magam. –„ Mindennel , ami épp most
történik, egy parti alig
megfelelő ”.
“ Diplomaátadás az , ami folyamatban van épp most , és egy parti az , így
megfelelő, majdnem divatjamúlt ”.
“ Alice ”!
Sóhajtott , és próbált komoly lenni . –„Van néhány dolog , amit most sorra kell
vennünk ,és ez egy kicsi időt fog igénybe venni. Egészen addig amíg itt ülünk rá
várva , megünnepelhetjük a jó cuccot .Csak érettségizni fogsz - - első ízben - ,
egyszer . Nem lehetsz ember újra , Bella .Ez " egyszer az életben " van .”
Edward , csendesen a mi kicsi vitatkozásunkon keresztül , villantott rá egy
figyelmeztető pillantást . Alice kiöltötte a nyelvét rá . Igaza volt --az ő lágy hangja
sohasem kiabálta túl a büfé csacsogását . És senki sem értené meg az ő szavai
mögötti jelentést mindenesetre .
-“ Mi az a kevés dolog , amit rendbe kell szednünk ”? - kérdeztem , nem akartam,
hogy mellékvágányra toljanak.
Edward halkan válaszolt . “ Jasper gondolja , hogy használhatunk némi
segítséget .Tanya családja nem az egyedüli választás , amink van . Carlisle próbál
felkutatni néhány régi barátot , és Jasper felkeresi , Peter-t és Charlotte-t .
Megfontolja, hogy beszéljen Mariával , de senki sem akarja igazán bevonni a
délvidékieket.
Alice finoman remegett .
-„Nem kellene túl keménynek lenni meggyőzni őket , hogy segítsenek ”, folytatta .
“ Senki nem akar egy látogatást Olaszországból ”.
-“ De ezek a barátok - - nem lesznek ...vegetáriánusok , igaz ?” - Tiltakoztam ,
használva Cullenék élcelődő becenevét magukra .
-“ Nem ”, - Edward válaszolt , hirtelen kifejezéstelenül .
-“ Itt ? Forks-ban? ”
-„Barátok ”, - Alice nyugtatott engem . -“ Minden jó lesz . Ne aggódj .Aztán ,
Jaspernek tanítania kell nekünk néhány folyamatot az újonnan született
kiiktatására ...”
Edward szemei kiderültek akkor , és egy kurta mosoly átvillant az ő arcán .A
gyomrom hirtelen olyan volt , mintha jég markáns kicsi szilánkjaival lenne tele.
-“ Mikor mész? ”- üres hangon kérdeztem .Nem tűrhetem ezt , - - a gondolat , hogy
valaki nem jöhet vissza .Mi van, ha Emmett az, annyira bátor és meggondolatlan ,
hogy nem kockáztat semmit sohasem ? Vagy Esme , annyira édes és anyai ,
ráadásul nem tudtam elképzelni őt egy harcban ? Vagy Alice , annyira apró ,
annyira törékeny-kinézetű ?, Vagy ... de nem gondolhattam a névre , nem vehettem
fontolóra a lehetőséget .
-“ Egy hét ”, - Edward futólag mondta, -“ Annak elég időt kellene adnia nekünk.”.
A jeges szálkák kényelmetlenül csavarodtak a gyomromban.. felkavarodott a
gyomrom hirtelen .
-"Elég zöldnek tűnsz, Bella, " -Alice magyarázott.
Edward körém tette a karját , és szorosan magához húzott engem .
-„Rendben lesz , Bella . Bízz bennem”.
-„Biztos,” - gondoltam magamban. Bízok benne.
Nem ő volt az egyetlen, akinek hátra kellett dőlnie és csoda vagy nem az élete haza
fog-e jönni.
Aztán felmerült bennem. Talán nincs szükségem rá, hogy hátra dőljek. Egy hét az
elegendőnél bőven több idő volt .
-„Segítséget keresel ”, - lassan mondtam.
-“ Igen ”. - Alice fejét oldalra fordította, amint feldolgozta a változást az én
hangomban.
Csak rá néztem, miközben válaszoltam. Az hangom alig volt hangosabb, mint egy
suttogás.
–„ Segíthetek.”
Edward teste hirtelen megmerevedett, az karja túl szoros volt körülöttem.
Kilélegzett, és a hang egy sziszegés volt.
De Alice volt az, még nyugodtan, aki válaszolt. -“ Ez nem igazán lenne segítőkész .
”
-“ Miért nem ”? - Vitatkoztam ; hallhattam a kétségbeesést a hangomban. - “ Nyolc
jobb , mint hét.Ez több, mint elég idő ”.
“ Ez nem elég idő , hogy tégy téged segítőkésszé tegyünk , Bella ”, - hűvösen
ellenkezett. – „Emlékszel , hogyan írta le Jasper a fiatalokat ? Nem lennél jó a
küzdelemben . nem tudnád szabályozni ösztöneidet , és ez téged egy könnyű
célponttá tenne . Azután Edwardot megsebeznék miközben megpróbál megvédeni
téged.„ - Keresztbe tette karját a mellkasán, elégedett volt a megtámadhatatlan
logikájával .
És tudtam , hogy igaza van , amikor ezt tette . Lerogytam az én ülésemben , az én
hirtelen reményem legyőzött. Mellettem , Edward pihent .
Megsúgta az emlékeztetést .- “ Nem , mert félsz ”.
-“ Ó”, Alice mondta , és egy üres arckifejezés suhant át az arcán .Majd az ő
kifejezése mogorvává vált. „Utálom az utolsó pillanatban adódó visszavonást. Így
ez a partin résztvevők névsorát hatvanöt alá dobja ...”
-„Hatvanöt ”! - A szemeim újra kidülledtek .Nem volt ennyire sok barátom
.Ismertem egyáltalán azt a rengetegen embert ?
-“ Ki mondta vissza ”?- Edward csodálkozott , ügyet sem vetve rám .
-“ Renée ”.
-“ Mi?” - torkomon akadt a szó .
-„Úgy volt hogy meg fog lepni téged a diplomaátadásodon , de valami elromlott .
Lesz egy üzeneted , amikor majd hazaérsz ”.
Egy pillanatig , csak engedtem magamnak élvezni az megkönnyebbülést . Bármi ,
volt , ami elromlott az én édesanyámnak , hálával voltam az iránt . Ha ide jött volna
Forks-ba most ... nem akartam erre gondolni. A fejem felrobbanna .
Az üzenet fény villogott , amikor hazaértem . Az én enyhülés érzése újra
ragyogott , miközben hallgattam az édesanyámat ahogy leírja Phil balesetét a labda
mezőn - - amíg szemléltetett egy csúszást , összebogozott a fogójátékossal , és
eltörte a lábcsontját ; teljesen függött tőle , és semmi szín alatt nem volt út , hogy
ott hagyhatja őt . Anyum még bocsánatot kért , mikor az üzenet hirtelen
félbeszakadt.
-“ Nos, ez egy ”,- sóhajtottam .
-“ Egy , mi ”?- Edward kérdezett .
-“ Egyvalaki ,akinek a halottá válása miatt nem kell aggódnom ezen a héten ”.
Forgatta szemét .
-" Te és Alice mért nem veszítek ezt komolyan? "- Követeltem .- “ Ez komoly .
Mosolygott .- “ Bizalom ”.
-“ Csodálatos ”,- morgolódtam. Felvettem a telefont , és feltárcsáztam René számát.
Tudtam , hogy egy hosszú beszélgetés lenne , de szintén tudtam , hogy nem kellene
sokat mondanom.
Csak hallgattam, és nyugtattam őt minden alkalommal, amikor be tudtam ékelni
egy szót: Nem okoztak csalódást, nem haragudtam , nem sérültem meg. Neki
koncentrálnia kellene arra, hogy segítsen Philnek jobbul lenni. Philnek üzentem“
gyógyulj meg hamar” , és megígértem , hogy felhívom őt minden egyes Forks High
általános diplomaátadás részleteivel . Végül , használnom kellett az én
kétségbeesett szükségemet, hogy tanulni kell záróvizsgára, hogy leszálljak a
telefonról .
Edward türelme végtelen volt . Udvariasan várt az egész társalgás alatt , csak
játszott a hajammal , és mosolyogott, akárhányszor felnéztem rá. Valószínűleg
felszínes volt ilyen dolgokat észrevenni, amíg nekem annyira sok fontosabb
dolgom volt, hogy azok körül gondolkodjak, de a mosolya még mindig kiütötte
belőlem a lélegzetet. Ő annyira gyönyörű volt , hogy ez néha nehézzé tette azt ,
hogy bármi másra gondoljak, keményen koncentráltam Phil bajaira , vagy Renée
bocsánatkérései vagy ellenséges vámpír hadseregekre. Én csak ember voltam.
Amint a beszélgetést befejeztem , lábujjhegyen nyújtózkodtam , hogy
megcsókoljam őt . A kezeit a derekam köré tette , és felemelt engem a konyha
pultra , így nem kellett olyan messze elérnem.
Ez nekem segített. Összezártam a karjaimat a nyaka körül , és az ő hideg mellkasa
ellen megolvadtam .
Idő előtt , mint máskor , elhúzódott .
Éreztem ,hogy az arcom egy ajakbiggyesztésbe csúszik. Nevetett a kifejezésemen ,
miközben kivonta magát az én karjaim és lábaim alól . Mellettem nekidőlt a
pultnak , és könnyen a vállaim köré tette az egyik karját .
-„Tudom ,hogy azt gondolod , hogy ura vagyok önmagamnak, de ez nem
ténylegesen van így ”.
-“ Gondolom ”,- sóhajtottam .
És sóhajtott ,ő is .
-“ Iskola után holnap ”, - mondta , más irányba terelve a témát , -„elmegyek
Carlisle-val , Esmével , és Rosalie-val vadászni. Csak néhány órán át - - közel
fogunk maradni . Alice , Jasper , és Emmett-nek képesnek kellene lennie, hogy
megóvjon téged”.
-“ brr ”, morgolódtam .Holnap volt záróvizsgának az első napja , és csak egy fél
nap volt.
Volt számtanom és történelmem - - a csak két kihívás az én felállásomban - , és
majdnem egész nap nélküle ,és semmi, amit csinálhatnék, de aggodni. -" utálom a
gyermekőrzést ”.
-„Ez ideiglenes ”,- ígérte .
-“ Jasper unatkozni fog . Emmett csúfot fog űzni belőlem.”
-„A legjobb magaviseletükön lesznek ”.
“ Rendben ”, - morogtam .
Aztán felmerült bennem akkor, hogy van egy alternatíva bébiszittereken kívül . –
„Tudod , hogy ... a máglya óta nem voltam La Push-ban ”.
Néztem az arcát óvatosan ,bármilyen változásért kifejezésében . Szemei apró
darabbá szűkültek.
-„Eléggé biztonságban lennék ott ”, - emlékeztettem őt.
Néhány másodpercen keresztül átgondolta . -"Valószínűleg igazad van ”.
Az arca nyugodt volt , de egy cseppet túl sima . Majdnem megkérdeztem , jobban
szeretné-e , ha itt maradnék , de akkor az ugratásra gondoltam , amit Emmett
nyilván kiosztana , és más irányba tereltem a témát .
-„Szomjas vagy már? ” - Kérdeztem , cirógatva nyúlva a világos árnyékhoz a
szeme alatt . Az íriszei még mély aranyak voltak .
-“ Nem igazán ”.- Vonakodónak látszott hogy válaszoljon, és az meglepett engem.
Vártam egy magyarázatra .
-„Olyan erőse akarunk lenni, amennyire lehetséges”,- magyarázta , változatlanul
vonakodóan .
-„Valószínűleg újra vadászni fogunk útközben , nagyvadat keresve ”.
-“ Az erősebbé tesz téged? ”?
Fürkészte az arcomat valami után , de nem talált mást csak kíváncsiságot .
-“ Igen ”,- mondta végül. -“ Az embervér tesz minket a legerősebbé , ámbár csak
töredékesen .Jasper gondolkozott a csalásról - - kedvezőtlen az ötlet , ő semmi , ha
nem megvalósítható - , de nem fogja javasolni. Tudja mit fog Carlisle mondani ”.
-„Az segítene ”?- csendesen kérdeztem .
-“ Ez nem számít . Nem fogjuk megváltoztatni azt, akik mi vagyunk. ”.
Ráncoltam a szemöldökömet . Ha valami segítene még az esélyeket is ,... aztán
megborzongtam ,miközben rájöttem, hogy én hajlandó voltam, hogy egy idegen
meghaljon, hogy védje őt.. Szörnyülködtem magamon , de nem teljesen tudtam
letagadni sem .
Visszaváltotta a témát , -“ Ez az , miért ilyenek erősek , egyértelmű . Az újszülöttek
tele vannak embervérrel - - az ő saját vérükkel , miközben reagál a változásra, A
szövetekben időzik , és megerősíti őket . Lassan az ő testeik felhasználják azt ,
ahogy Jasper mondta , a kezdeti erő egy év után fogyatkozik meg”.
-“ Én milyen erős leszek”?
Fintorgott . -“ Erősebb , mint én vagyok ”.
-“ Erősebb , mint Emmett ”?
A vigyorgás nagyobb lett . -“ Igen . Tégy egy szívességet meg nekem és hívd ki őt
egy kar-leteperő meccsre . Ez egy jó tapasztalat lenne számára ”.
Nevettem .Annyira nevetségesen hangzott .
Majd sóhajtottam , és leugrottam a pultról , mert tovább tényleg nem napolhatom el
azt . Magolnom kellett , és keményen magolnom. Szerencsére nekem Edward
segített , és Edward kiváló tanár volt - , amióta mindent teljesen tudott.
Megállapítottam, hogy az én legnagyobb problémám csak a tesztekre való
összpontosítás. Ha nem figyeltem magamra,lehet, hogy a történelem esszémet a
déli vámpírháborúival fejeztem be. .
Szünetet tartottam , hogy felhívjam Jakabot , és Edward ugyanúgy kényelmesnek
látszott, mikor Renééval telefonáltam. A hajammal játszott megint .
Ámbár a délután közepe volt , a hívásom felébresztette álmából Jakabot és
rosszkedvű volt legelőször . Jókedvre derült , amikor megkérdeztem ,hogy vajon
meglátogathatom-e holnap . Már vége volt az Quileute iskolának is a nyárra , így
mondta nekem ,hogy olyan korán menjek át, amilyen korán csak tudok. Örültem
hogy van egy választható lehetőségem bébiszittelés mellett. Nyúlfarknyi több
méltóság volt abban ,hogy Jacob-bal töltöm a napot. .
Az a méltóság közül egy bizonyos rész elveszett , amikor Edward újra erősködött
,hogy odaszállít engem a határvonalhoz és mintha gyerek módjára cserélne a
gondos gyámokkal .
-„Tehát hogy érzed, hogy sikerültek a vizsgáid? ”? - Edward kérdezte útközben ,
bájcsevegve .
-“ A történelem könnyű volt , de nem tudok a számtanról . Úgy tűnt , mintha lett
volna értelme , ez valószínűleg az jelenti, hogy megbuktam ”.
Nevetett . -" Biztos vagyok, hogy jól csináltad." Vagy , ha aggódsz , csúszópénzt
adhatok Varner úrnak , hogy adjon neked egy A-t (ötöst)”.
-"Öö, nagyon köszönöm de nem kell, köszi”.
Újra nevetett , de hirtelen abbahagyta , amikor az utolsó kanyarba befordultunk, és
láttuk a piros autó várni. Az összpontosításban ráncolta a homlokát , aztán, amint
leparkolt a kocsival , sóhajtott .
-“ Mi a baj”? -kérdeztem , a kezem az ajtón .
Megrázta a fejét. -“ Semmi ”.- Összeszűkültek a szemei , miközben a szélvédőn
keresztül nézett a másik autó irányába. Láttam azt a tekintetet régebben .
-„Nem hallgatod Jakabot , ugye ”?- vádoltam .
-„Nem könnyű nem venni figyelembe valakit , mikor kiabál ”.
-“ Ó ”.- gondoltam át egy másodpercen keresztül. -„ Mit kiabál? “ - suttogtam.
-„Határozottan tudom ,hogy szóba fogja hozni ezt önmaga ”, - Edward mondta egy
fanyar hangban .
Kipréseltem volna a kérdést , de hát Jakab megnyomta a dudát - - két gyors
türelmetlen dudálás .
-“ Udvariatlan ”,- Edward morgott .
“ Ez Jacob”, sóhajtottam , és kisiettem , mielőtt Jakab csinált valamit,amitől
Edward fogai rátámadnának.
Integettem Edwardnak , mielőtt bejutottam a Rabbit-ba , és abból a távból , úgy
tűnt , igazán feldúlt a dudálás dolog miatt . . . vagy akármit is gondolt Jacob. De az
én szemeim gyengék voltak és hibát követtek el mindvégig .
Akartam Edwardot , hogy hozzám érjen.Ki akartam szállítatni mindkettőt az
autóikból , és hogy kezet rázzanak , és hogy barátok legyenek - - hogy Edward és
Jacob legyenek , ahelyett, hogy vámpír és vérfarkas . Olyan volt ez , mintha két
makacs mágnest tartanék a markomban újra,
és együtt tartottam őket , próbáltam rákényszeríteni a természetet , hogy félretegye
önmagát ...
Sóhajtottam , és bemásztam Jacob autójába .
-“ Szia, Bella ”.- Jake hangszíne vidám volt , de a hangja vontatott volt.
Megvizsgáltam az arcát , miközben elindult az úton lefelé, egy kicsit gyorsabban
vezetve , mint én szoktam, de lassabban , mint Edward , a hazavezető úton vissza
La Push-ba .
Jacob másnak látszott , talán még beteg . A szemhéjai ványadtak , és az arca
elcsigázott .
A gubancos haja véletlen irányokba áll kifelé; majdnem az álláig ért helyenként .
-„Minden rendben, Jake? ”
-“ Csak fáradt vagyok ”,- sikerült kimondania , mielőtt egy masszív ásítást legyűrt .
Mikor végzett , megkérdezte , “ Mit , akarsz csinálni ma ”?
Egy pillanatig megnéztem őt . –„Csak lógjunk együtt a helyeden mostantól ”,-
javasoltam .
Nem úgy nézett ki, mint aki sokkal korábban ébredt volna fel, mint akkor. -
„Motorozhatunk később ”.
“ Persze, persze ”, mondta , újra ásítva .
Jacob háza üresen állt , és ez furcsának tűnt. Rájöttem , hogy egy majdnem állandó
elemként gondoltam Billy-re .
-“ Hol van apud ”?
-“ Clearwater-éknál .Sokat van ott mióta Harry meghalt . Sue magányossá válik ”.
Jacob leült az öreg díványra , ami nem volt nagyobb , mint egy szeretet-hely , és
oldalra csúszott, hogy helyet adjon nekem .
-“ Ó. Ez kedves . Szegény Sue”.
-“ Igen ... van néhány problémája ... "- tétovázott - "a gyerekeivel ."
-„Hát igen , nehéz lehet Seth-tel és Leah-val , elveszítették az apujukat ...”
-“ Igen ”,- egyetértett , gondolataiba mélyedve . Felvette a távirányítót , és kapcsolt
a tévén , anélkül, hogy látszana , hogy mit gondol arról . Ásított .
-“ Mi van veled , Jake? Olyan vagy, mint egy zombi ”.
-„Két órát aludtam az elmúlt éjjel , és négyet az azelőtti éjszakán”,- mondta
nekem . Nyújtogatta a hosszú karjait lassan , és hallhattam,ahogy az ízületek
ropogtak , amint megfeszítette őket . Letette bal karját a kanapé hátulja mentén
mögém , és vissza esett hogy nyugovóra hajtsa fejét a falnak . -„Elfáradtam ”.
-“ Miért nem alszol ”?- kérdeztem .
Grimaszt vágott . -“ Sam bonyolult. Nem bízik meg a te vérszopóidban . Dupla
műszakokat futottam két héten át , és senki se érintett meg engem még , de még
nem veszi be ezt. Úgyhogy egyedül vagyok most. „
-“ Dupla műszakok ? Azért van, mert próbálsz figyelni rám ? Jake , ez rossz !
Aludnod kell . Jól leszek ”.
-"Nem nagy ügy."- Az ő szemei hirtelen éberebbek voltak .- “ Hé, már
megtudtátok ki volt a szobádban ? Van bármi új? ”
Nem vettem figyelembe a második kérdést. - " Nem, nem jöttünk rá semmire
akörül ,az én , izé , látogatómról ”.
-“ Majd közelben leszek ,”- mondta , miközben a szemei becsukódtak .
-"Jake . . . , " - kezdtem siránkozni.
-“ Hé , a legkevesebb, amit megtehetek - - felajánlottam végtelen rabságot ,
emlékezz . Élethossziglan rabszolgád vagyok ”.
-„Nem akarok egy rabszolgát! ”
A szemei nem nyíltak ki . -“ Mit akarsz , Bella ?”
-„A barátomat akarom Jacob --- , és nem félholtan akarom őt , néhány félrevezetett
próbálkozásban megsérülve --- ”
Hirtelen félbeszakított engem. -“ Nézd ezt így - - remélem, hogy felkutathatok egy
vámpírt , és engedélyezik nekem ,hogy megöljem , oké? ”
Nem válaszoltam . Nézett rám azután , a reakciómat kukucskálva .
-“ Viccelek , Bella ”.
Hosszasan néztem a tévét .
-“ Tehát , valamilyen speciális tervek a jövő hétre? Diplomázol. Ejha. Ez nagy. ”-
A hangja sivárrá változott,és az arca , már elcsigázott , kétségtelenül rossz színben
volt ahogy szemei lecsukódnak újra ---
nem a kimerültségtől ezúttal , hanem a tagadástól . Ráébredtem, hogy a
diplomaátadásnak volt még egy szörnyű jelentősége számára , habár a
szándékaimat most széttörték.
-“ Semmi speciális terv”, óvatosan mondta , remélve , hogy hallja a megnyugtatást
a szavaimban ,egy részletesebb magyarázat nélkül . Nem akartam most belemenni
ebbe . Először is , nem pillantott fel semmilyen bonyolult beszélgetésekre .
Másodszor, tudtam , hogy bele fog magyarázni az én kétségeimbe.
-“ Nos , tartok egy diplomaátadási partit . Enyém ”.- undorodtam. -“ Alice szereti a
partikat , és meghívta az egész várost magához, éjszaka .Szörnyű lesz ”.
A szeme kinyílt miközben beszéltem , és egy felszabadult mosolyt vágott,amitől
kevésbé látszott viseltnek az arca .-„Nem kaptam egy meghívást sem . sértve érzem
magam , incselkedett .”
-“ Fontolóra veszem, hogy meghívjalak . Állítólag az én partim , tehát meg lehetne
kérdezni , kit akarok ”.
-"Nagyon köszönöm "- gúnyos hangon mondta , a szemei megint becsukódtak .
-„Bárcsak jönnél ”, mondtam remény nélkül. -" Mókásabb lenne. Számomra ,
jelentem ”.
“ Persze, persze ”, mormogta , “ Ez nagyon ... okos ...lenn.” - A hangja elhalkult .
Néhány másodperccel később horkolt .
Szegény Jacob . tanulmányoztam az álmodó arcát , és tetszett , amit láttam . Amíg
aludt , minden ,védelem és keserűség nyomai, eltűnt , és hirtelen az a fiú volt , aki
az én legjobb barátom volt , mielőtt az összes vérfarkas képtelenség utamba nem
állt . Sokkal fiatalabbnak látszott. Úgy nézett ki, mint az én Jacob-om.
Elhelyezkedtem a heverőben, hogy kivárjam a szundítását , remélve hogy tud
aludna egyet és bepótolja a néhányat, amit kihagyott . Átnéztem a csatornákat , de
nem volt sok minden.
Megelégedtem egy konyhai előadással , tudva , miközben figyeltem ezt, hogy
sohasem csinálnám ennyire igyekezve Charlie vacsoráját . Jacob folytatta a
horkolást , hangosabban. A tévé felé fordultam .
Különösen ellazult , majdnem álmos voltam ,én is . Ezt a házat biztonságosabbnak
éreztem, mint a sajátomat , valószínűleg azért , mert senki sem jött ide, keresni
engem. Összegömbölyödtem a kanapén , és azon gondolkodtam, szundítok egyet
magam is. Talán bírnék , de Jacob horkolásának hangját lehetetlen volt figyelmen
kívül hagyni. Így , alvás helyett , hagytam ,hogy máson járjon az eszem.
Végül készen volt , és nagy része egy sütemény-séta volt . Számtan , az egy
kivétel , ami mögöttem volt , átmentem vagy megbuktam. A középiskolai
oktatásom véget ért , És tényleg nem tudtam , hogyan érzek erről. Nem nézhetek
arra tárgyilagosan , átkötött, mint ahogy ez emberéletemmel véget ért. .
Azon töprengtem, hogy Edward milyen sokáig tervezte azt, hogy használja ezt a
"nem ,mert félsz " mentséget. Régebben kellett volna a gázra lépnem. Ha
gyakorlatiasan gondolkodtam, tudtam értelme volt annak, hogy megkérjem
Carlisle-t, hogy változtasson át engem,másodszor megcsináltam a diplomaátadást
soron kívül. Forks közel olyan veszélyessé vált, mint egy hadi övezet.
Nem, Forks egy háborús övezet volt. Nem is említve... lenne egy jó kifogás, hogy
kihagyjam a diplomaátadás partit. Magamba mosolyogtam, miközben a
legjelentéktelenebbre okokból gondoltam az átváltoztatásra. Ostoba... mégis
ellenállhatatlan.
De Edwardnak igaza volt - - nem voltam egészen kész még.
És nem akartam gyakorlatias lenni. Azt akartam Edwardtól, hogy ő legyen az. Ez
nem volt egy ésszerű vágy. Én biztos voltam abban, - - hogy körülbelül két
másodperccel azután,hogy valaki tényleg megharapott engem és a méreg elkezdett
égni az ereimben - - már tényleg nem törődnék azzal , hogy ki csinálta. Tehát ennek
nem kell tennie különbséget.
Nehéz volt meghatározni, még magamnak is,hogy miért számított. Ott pont valami
róla szólna, hogy meghozza a választást - - hogy eléggé meg akar tartani engem,
hogy csak nem engedné meg nekem, hogy átváltoztassanak, azon volna, hogy
megtartson engem. Gyerekes volt , de tetszett az ötletet ,hogy az ő ajkai lennének
az utolsó jó dolgok , amiket éreznék . Még kínosabb valami ,amit fennhangon
sohasem mondanék ki , akartam, hogy a mérge megfertőzze a szervezetemet .
Akartam, hogy tapintható, mennyiségileg meghatározható módon az övé legyek.
De tudtam , hogy rendületlenül meg fog maradni az ő házassági sablonja mellett,
mintha odaragasztották volna - mert a halasztás volt az , amin nyilvánvalóan eddig
dolgozott. Próbáltam elképzelni hogy megmondom a szülőimnek , hogy
megházasodom ezen a nyáron . Megmondani Angela-nak , és Ben-nek , és Mikenak
. Nem tudtam. Nem tudtam gondolni a szavakra , amit mondanék . Könnyebb
lenne megmondani nekik,hogy vámpírrá változtam . És legalább abban biztos
voltam,hogy az én édesanyám - - elmondanám neki az igazság minden részletét---
határozottan jobban ellenezné , hogy megházasodtam , mint hogy vámpír leszek .
Magamba fintorogtam , amint elképzeltem az ő elborzadt kifejezését .
Akkor , csak egy másodpercre , láttam ugyanazt a különös látomást , Edward és én
egy tornácon ringatózunk,egy másik fajta világ ruháit viselve. Egy világ , ahol nem
meglepne senkit sem , ha viselném a gyűrűjét az ujjamon . Egy egyszerűbb hely ,
ahol a szerelmet egyszerűbb utakon fogalmazták meg . Egy plusz egy egyenlő
kettő. . . .
Jacob felhorkantott , és az oldalára gurult. A karja lengett a kanapé háta mellett és
nekiszorított engem a testének.
Szentséges ég , de nehéz volt. És forró. Csak néhány másodperc után tikkadt.
Megpróbáltam kicsúszni a karja alól anélkül, hogy felébreszteném őt,de egy
keveset furakodnom kellett
és amikor a karja leesett rólam, a szemei hirtelen kinyíltak. Talpra szökkent ,
miközben aggódva körbenézett.
-“ Mi ? Mi? ”- kérdezte , összezavarodva .
-„Csak én vagyok, Jake . Bocs,hogy felébresztettelek téged ”.
Megfordult,hogy rám nézzen, pislogott és zavart volt. -“ Bella? ”
-“ Hé , álomszuszék ”.
-“ Ó , ember ! Elaludtam , bocsánat ! Mennyi ideig voltam kiütve”?
-“ Néhány Emeril . Abbahagytam a számolást”.
Visszaroskadt a kanapéra mellém. - “ Ejha. Sajnálom ezt , tényleg. ”
Megcirógattam a haját , próbálva lesimítani a vad ziláltságot. –„Ne érezd rosszul
magadat. Örülök ,hogy aludtál egy kicsit ”.
Ásított , és nyújtózott egyet . –„Mostanság semmire se vagyok való. Nem
csoda,hogy Billy mindig elmegy. Annyira fáradt vagyok ”.
-„ Jól vagy ,” - biztosítottam őt .
-“ Brr, menjünk ki. Sétálnom kell egyet, vagy el fogom veszíteni az eszméletemet
megint ”.
-“ Jake , menj vissza aludni. Jól vagyok. Hívni fogom Edwardot , hogy jöjjön értem
és hogy vigyen haza”. Megpaskoltam a zsebeimet ,miközben beszéltem , és
rájöttem, hogy üresek .-“ Hallod , kölcsön kell vennem a telefonodat. Gondolom ,
hogy az övét biztosan az autóban hagytam el.” - Kezdtem el, hogy
megmagyarázzam magamnak.
-“ Ne! ”- Jacob erősködött , megragadva a kezemet .- “ Ne, maradj! Szinte soha
sem vagy itt. Nem hiszem el, hogy elpazaroltam minden időt ”.
Lehúzott engem a kanapéról , miközben beszélt , aztán előrement kifelé , lehúzva a
fejét elmenőben az ajtótok alatt . Sokkal hűvösebb lett, amíg Jacob aludt; a levegő
időszerűtlenül hideg volt — úton kell lennie egy viharnak. Ez februárnak hatott ,
nem májusnak.
A télies levegő úgy tűnt , hogy éberebbé teszi Jacobot. Egy percen át oda-vissza
lépdelt a házzal szemben, magával húzva engem.
-„Egy idióta vagyok” ,- motyogott magának .
-“ Mi a baj , Jake ? Legalább elaludtál.” - vállat vontam.
-„ Beszélni akartam veled. Nem tudom elhinni ezt. ”
-“ Beszélj velem most ”,- mondtam.
Jacob egy másodpercen át találkozott a szemeimmel, aztán gyorsan elnézett a fák
irányába. Majdnem úgy tűnt, mint aki elvörösödött, de nehéz volt ezt az ő sötét
bőréből megmondani.
Hirtelen emlékeztem , amit Edward mondott , amikor kitett engem - - hogy Jacob
valamit elmondana, amit bekiáltott a fejébe. Elkezdtem a rágcsálni az ajkamat .
-“ Nézd ”,- mondta Jacob. -„Azt tervezem , hogy kicsit másképp csinálom.” -
Nevetett és ez úgy hangzott , mintha magán nevetett volna. -“Egyszerűbben”,-
fűzte hozzá. -„ Azon voltam, hogy feldolgozzam eddig , de ” - - és felnézett a
felhőkre , tompábbak, ahogy a délután továbbhaladt - - „Kifogytam az időből, hogy
feldolgozzam ”.
Újra nevetett , idegesen. Még mindig lassan lépdeltünk.
-“Miről beszélsz? ” - követeltem.
Vett egy mély lélegzetet. -„El akarok mondani valamit neked. És már tudod azt, de
azt gondolom , hogy nekem hangosan is ki kellene mondanom. Csak így nem volt
soha zavar a témában”.
A földbe gyökerezett a lábam, és ő megállt. Elvettem a kezemet, és a mellkasomon
keresztbe fontam a karjaimat . Hirtelen biztos voltam abban, hogy nem akartam
tudni azt, amit felépített magában.
Jacob szemöldökei lehúzódtak miközben árnyékba dobták a mély-ülő szemeit.
Szurok feketék voltak,miközben befúródtak az enyémbe .
-„Én szerelmes vagyok beléd, Bella ”,- mondta egy erős, biztos hangon Jacob. -“
Bella, Szeretlek. És azt akarom,hogy válasz engem helyette. Tudom, hogy te nem
érzel így , de szükségem van az igazságra,hogy kimondjam, hogy tudd a
lehetőségeidet. Nem akarnám azt,hogy egy félrekommunikálás az utunkba álljon.