Egy hossz percig csak bmultam r, nmn. Semmire nem tudtam gondolni, amit mondhatnk neki. Ahogy a dbbent arcomra nzett, a komolysg elhagyta az vt.
„Ok”mondta vigyorogva. „Ez minden.”
„Jake-„ gy reztem, mintha egy hatalmas gombc lenne a torkomban. Megprbltam eltvoltani. „n nem tudok…gy rtem nem …el kell mennem.”
Elfordultam, de megragadta a vllam, s visszafordtott.
„Ne, vrj. Tudom, Bella. De, nzd, vlaszolj, rendben? Azt akarod, hogy elmenjek, s soha tbb ne is lss? Lgy szinte.”
Nehz volt a krdsre koncentrlni, gy ignybevett egy percet mire vlaszolni tudtam. „Nem, nem ezt akarom.” ismertem be vgl.
Jacob ismt vigyorgott. „rtem.”
„De n nem gy akarlak tged, ahogy te engem.” clozgattam.
„Akkor mondd el, hogy pontosan hogy akarsz engem.”
vatosan tgondoltam. „ Hinyzol, amikor nem vagy ott. Amikor boldog vagy,” folytattam vatosan „az engem is boldogg tesz. De ugyanezt elmondhatnm Charlie-rl is Jacob. Szmomra csaldtag vagy. Szeretlek, de nem vagyok beld szerelmes”
Blintott „De azt akarod, hogy a kzeledben legyek.”
„Igen.” shajtottam, lehetetlen volt lebeszlni.
„Te a munka megszllottja vagy.” morogtam.
„Jah.” vgig simogatta az ujjhegyeivel az arcomat. Eltttem a kezt.
„Gondolod kpes lennl legalbb egy kicsit is viselkedni?” krdeztem bosszankodva.
„Nem, nem hiszem. Te dntesz, Bella. Elfogadsz gy, ahogy vagyok – belertve a rossz viselkedsemet- vagy egyltaln nem.”
Dhsen rbmultam. „ Ez nz dolog.”
„Te is az vagy.”
Megfagytam, s tettem egy nkntelen lpst htrafel. Igaza volt. nz voltam – s kapzsi is – Azt kellett volna mondanom, hogy nem akarok a bartja lenni, s elstlni. Rossz tlet volt megprblni bartnak maradni vele, ami csak bntan. Fogalmam sem volt mit keresek ott, de hirtelen biztos voltam benne, hogy nem helyes.
„Igazad van” suttogtam.
Nevetett. „Megbocsjtok. Csak prblj meg nem tl dhs lenni rm. Mert mostansg elhatroztam, hogy nem adom fel. Tnyleg van valami ellenllhatatlan egy veszett gyben.”
„Jacob.” Felnztem a stt szemeibe, prbltam rvenni, hogy komolyan vegyen. „ Szeretem t, Jacob. az egsz letem.”
„Engem is szeretsz,” emlkeztetett. Felemelte a kezt, amikor tiltakozni kezdtem. „Nem ugyan gy, tudom. De sem az egsz leted. Tbb nem. Taln egyszer az volt, de elhagyott. s most viselnie kell a dntse kvetkezmnyeit – engem.”
Megrztam a fejem. „Lehetetlen alak vagy.”
Hirtelen komolly vlt. Megfogta az arcom, olyan szorosan tartva, hogy kptelen voltam levenni a szemem az elsznt tekintetrl.
„Amg csak ver a szved Bella, „ mondta. „Itt leszek – kzdk. Ne felejtsd el, hogy van ms lehetsged.”
„Nem akarok ms lehetsget,” ellenkeztem, prbltam kiszabadtani az arcom, sikertelenl. „s a szvverseim meg vannak szmllva, Jacom. Mr majdnem itt az id.”
sszeszkltek a szemei. „Mg tbb ok, hogy kzdjek – ersebben harcoljak, amg tudok,” suttogta
Mg mindig fogta az arcom – az ujjai olyan ersen tartottak, hogy mr fjt – s lttam a hirtelen elhatrozst a szemeiben.
„Ne..” ellenkezni kezdtem, de mr ks volt.
Az ajkt az enymre tapasztotta, belm fojtva az ellenkezsem. Dhsen cskolt, a msik kezvel szorosan megmarkolta a tarkm, lehetetlenn tve a meneklst. Minden ermmel ellktem a mellkast, de mg csak szre sem vette. Az szja lgy volt, ellenttben a dhvel, az ajkai ismeretlen mdon olvadtak az enymre.
Megragadtam az arct, prbltam eltolni, ismt sikertelenl. Habr gy tnt, ez alkalommal szrevette, s bosszantotta. Az ajka sztfesztette az enymet, reztem a forr llegzett a szmban.
Az sztnmre hallgattam, leeresztettem a kezem magam mell s megmerevedtem. Kinyitottam a szemem s nem harcoltam, nem reztem…csak vrtam, hogy lelljon.
Mkdtt. A haragja gy tnt, elprolgott, s htrbb hzdott, hogy rm nzzen. Az ajkt lgyan az enymre tapasztotta ismt, egyszer, ktszer…s harmadszor. Szoborknt lltam s vrtam. Vgl elengedte az arcom, s ellpett.
„Vgeztl mr?” krdeztem kifejezstelen hangon.
„Igen,” shajtotta. Mosolyogni kezdett, s behunyta a szemt.
Htrahztam a kezem majd elrelendtettem, s a szjba vertem, akkora ervel, amekkorval csak brtam.
Reccsenst hallottam.
„Au! AU!” sikoltottam, eszeveszetten ugrltam fel s le, mikzben a mellkasomhoz szortottam a kezem.
reztem, hogy eltrt.
Jacob megdbbenve bmult rm „Jl vagy?”
„ Nem, a fenbe is! Eltrted a kezem!”
„Bella, te trted el a sajt kezed. Most pedig hagyd abba az ugrlst, s hagyd, hogy megnzzem.”
„Ne rj hozzm! Most rgtn hazamegyek!”
„Megyek a kocsimrt” mondta csendesen. Mg csak nem is drzslgette az llt, mint ahogy azt a filmeken szoktk. Milyen sznalmas.
„Nem, ksz.” sziszegtem „Inkbb stlok.” az t fel fordultam. Csak pr mrfld a hatrig. Amint tvol kerlk tle, Alice ltni fog. rtem kld majd valakit.
„Csak engedd, hogy hazavigyelek,” ragaszkodott hozz Jacob. Hihetetlen, mg volt pofja tkarolni a derekam. Eltasztottam magam tle.
„Rendben!” morogtam „Legyen! Alig vrom, hogy lssam, mit fog tenni veled Edward! Remlem tharapja a torkod, te erszakos, idegest, hlye KUTYA!”
Jacob forgatta a szemeit. Odaksrt az anys lshez, s besegtett a kocsiba. Amikor beszllt a vezet oldaon, ftyrszett.
„Egyltaln nem okoztam fjdalmat?” Krdeztem dhsen s bosszsan.
„Viccelsz? Ha nem kezdesz el sikoltozni, taln szre sem veszem, hogy megprbltl behzni egyet. Taln nem vagyok kbl, de nem is vagyok olyan puha.”
„Utllak Jacob Black”
„Az j. A gyllet egy szenvedlyes rzs.”
„Majd adok n neked szenvedlyt,” morogtam az orrom alatt „Gyilkossg, a szenvedly legalapvetbb bne.”
„ O, ugyan mr” mondta teljesen vidman, s gy tnt ismt ftyrszni fog. „Biztos jobb volt, mint egy cskol kdarab.”
„Mg csak a kzelbe sem rt,” feleltem hidegen.
sszeszortott az ajkt. „ Csak azrt is ezt mondod.”
„ De nem.”
Ez gy tnt zavarja egy pillanatig, aztn felvidult. „Csak dhs vagy. Nincs tapasztalatom az effle dolgokban, azt gondoltam meglehetsen hihetetlen vagyok.”
„Uhh,” morogtam.
„Ma jjel erre fogsz gondolni. Amikor majd azt hiszi alszol, te a vlasztsi lehetsgeidre fogsz gondolni.”
„Ha ma jjel rd gondolok, csak azrt mert rmlmom lesz.”
Lelasstotta az autt, felm fordult s rm nzett a stt, tgra nyitott s komoly szemeivel. „Csak gondod t, hogyan is lehetne, Bella,” unszolt gyengd, buzg hangon. „Nem kellene semmin vltoztatnod rtem. Tudod, hogy Charlie boldog lenne, ha engem vlasztanl. Meg tudlak vdeni, ugyan gy, ahogy a vmprod – taln jobban is. s boldogg tennlek Bella. Olyan sok mindent adhatnk neked, amit nem tud. Fogadok, hogy mg csak nem is tud gy megcskolni – mert megsebesthetne. n soha, de soha nem bntanlak Bella.”
Feltartottam a srlt kezem.
Shajtott. „Az nem az n hibm volt. Jobban kellett volna tudnod.”
„Jacob, n nem lehetek boldog nlkle.”
„Soha nem prbltad,” ellenkezett „Amikor elment, minden erdet arra hasznltad, hogy vrj r. Boldog lehettl volna, ha elengeded. Boldog lehettl volna velem.”
„Soha nem leszel kpes olyan biztos lenni benne, mint amilyen biztos bennem vagy. Egyszer elhagyott, jra megteheti.”
„Nem, nem fogja,” Sziszegtem a fogaimon keresztl. Az emlk fjdalma ostorcsapsknt rt. Cserbe n is bntani akartam. „Te elhagytl egyszer.” emlkeztettem hideg hangon, arra a hetekre gondolva, amikor bujklt ellem, a szavakra, amiket az otthona mgtt az erdben mondott nekem…
„Soha nem hagytalak el,” vitatkozott dhsen. „Azt mondtk, nem mondhatom el neked – nem biztonsgos szmodra ha egytt vagyunk. De soha nem hagytalak el, soha! A hzad krl futkostam – mint ahogy most is. Csak, hogy megbizonyosodjam rla, hogy jl vagy.”
Nem hagyhattam, hogy rosszul rezzem magam miatta.
„Vigyl haza. Fj a kezem.”
Shajtott, s norml sebessgre gyorstott, az utat figyelve.
„Csak gondold t Bella.”
„Nem.” mondtam makacsul.
„t fogod. Ma jjel. s n majd rd gondolok, mikzben te rm gondolsz.”
„Ahogy mondtam, rmlom.”
Rm vigyorgott. „Visszacskoltl.”
Leveg utn kapkodtam, meggondolatlanul klbe szortottam ismt a kezem, felszisszentem, amikor a trtt kezem reaglt.
„Jl vagy?” krdezte.
„Nem cskoltam vissza.”
„Azt hiszem meg tudom klnbztetni.”
„Nyilvnvalan nem tudod – az nem visszacskols volt, prbltalak lerzni magamrl te idita.”
Halkan, rekedten nevetett. „Ingerlkeny. gy mondanm tlsgosan is vdekez.”
Vettem egy mly levegt. Nem volt rtelme vitatkozni vele, brmit kifordtott, a kezemre koncentrltam, prbltam kinyjtani az ujjaimat, hogy megllaptsam valban eltrtek-e.
Szr fjdalom nyilallt az ujjperceimbe. Felnygtem.
„Tnyleg sajnlom a kezed,” mondta Jacob, majdnem szintn hangzott. „Legkzelebb, amikor meg akarsz tni hasznlj baseball tt, vagy fesztvasat, j?”
„Ne hidd, hogy elfelejtem,” morogtam.
Nem vettem szre, hogy merre tartunk, amg az utcnkba nem rtnk.
„Mirt hozol ide?” krdeztem.
Kifejezstelenl nzett rm. „Azt hittem azt mondtad, haza akarsz menni?”
„Ugh. Gondolom, nem tudsz Edwardkhoz vinni, ugye?” csaldottan csikorgattam a fogam.
A fjdalom eltorztotta az arct, s lttam, hogy ez rosszabbul esett neki, mint brmi, amit eddig mondtam.
„Ez az otthonod Bella.” mondta csendesen.
„Igen, de lakik itt orvos?” krdeztem, jra feltartva a kezem.
„Oh.” Egy percig tgondolta. „Elviszlek a krhzba. Vagy Charlie is el tud.”
„Nem akarok krhzba menni. Knos, s felesleges.”
resbe tette a Rabbit-ot a hz eltt, vatos s bizonytalan arckifejezssel. Charlie cirklja a felhajtn llt.
Shajtottam. „Menj haza, Jacob.”
Esetlenl kimsztam a kocsibl, a hz fel tartottam. A motor lellt mgttem, kevsb meglep, inkbb idegest volt, hogy Jacob megint mellettem volt.
„Mit akarsz tenni?” krdezte.
„Lejegelem a kezem, aztn hvom Edwardot s megmondom neki, hogy jjjn el rtem, s vigyen el Charlisle-hoz, aki rgzteni tudja a kezem. Aztn, ha mg mindig itt leszel, keresek egy fesztvasat.”
Nem vlaszolt. Kinyitotta a bejrati ajtt, s tarotta.
Lassan vgigstltam az elszobn ahol Chalie a kanapn hevert.
„Hey srcok,” mondta elredlve, „J, hogy ltlak Jake.”
„Hey Charlie”, vlaszolta lezseren Jacob, sznet. Mltsgteljesen bevonultam a konyhba.
„Mi a baja?” tndtt Charlie.
„Azt hiszi eltrte a kezt,” hallottam, ahogy Jacob elmondja neki. A hthz mentem s elvettem egy tlca jgkockt.
„Hogy csinlta?” krdezte apm, azt hittem Charlienak egy kicsit kevsb szrakozottnak s kicsit aggodalmasabbnak kellett volna lennie.
Jacob nevetett. „Megttt.”
Charlie is nevetett, n meg mogorvn nztem mikzben a tlct a mosogat szlnek tttem, a jg sztszrdott a kagylban, megragadtam bell egy markkal az p kezemmel s a kockkat egy trlbe tekertem.
„Mirt ttt meg?”
„Mert megcskoltam,” mondta Jacob szgyentelenl.
„J neked klyk,” gratullt neki Charlie.
Csikorgattam a fogam s a telefonhoz mentem. Trcsztam Edward szmt.
„Bella?” az els csngsre felvette. Megknnyebbltebbnek tnt- el volt ragadtatva. Hallottam a volvo motorjt a httrben, mr a kocsiban volt – remek „ Itt hagytad a telefont a…
„Sajnlom, Jacob hazavitt?
„Igen,”drmgtem, „Eljnnl rtem krlek?”
„Mr ton vagyok” mondta azonnal, „Mi a baj?”
„Szeretnm ha Charlisle megnzn a kezem. Szerintem eltrt.”
Elmentem az elszoba eltt s azon tndtem vajon mikor szkik meg Jacob. Kegyetlenl mosolyogtam, elkpzelve a knyelmetlensgt, amit rez.
„Mi trtnt?” kvetelte Edward, a hangja elsttlt.
„Bevertem Jacobnak” ismertem be.
„J,” mondta Edward ridegen „Habr sajnlom, hogy megsrltl.”
Nevettem, mert ez annyira kedvre volt, akrcsak Charlienak.
„Brcsak bntottam volna.”shajtottam csaldottan. „De egyltaln nem okoztam neki fjdalmat.”
„Ezen segthetek” ajnlotta.
„Remltem, hogy ezt mondod.”
Egy pillanatig csend volt. „ Ez nem vall rd.” mondta immr vatosan. „Mit tett?”
„Megcskolt” morogtam.
Csak annyit hallottam, ahogy a vonal msik vgn a motor felgyorsul. A msik szobban Charlie ismt megszlalt.
„Szerintem le kne lpned Jake,” ajnlotta.
„Azt hiszem maradnk, ha nem bnod”
„ A te temetsed” motyogta Charlie.
„Ott van mg a kutya?” Edward vgl jra megszlalt.
„Igen.”
„A sarkon vagyok,” mondta stten, s a vonal megszakadt.
Ahogy letettem a telefont, mosolyogtam, hallottam ahogy az autja vgigszguld az utcn. Hangosan csikrgott a fk, amikor megllt a hz eltt. Kinyitottam az ajtt.
„Hogy van a kezed?” krdezte Charlie, ahogy elstltam. Charlie feszltnek tnt. Jacob elnyjtzott mellete a kanapn, tkletesen nyugodtan.
Levettem rla a jg pakolst, hogy megmutassam. „Bedagadt.”
„Taln a sajt slycsoportodbl kne vlasztanod,” ajnlotta Charlie.
„Taln” rtettem egyet. A nyitott ajthoz lptem. Edward vrt.
„Hadd nzzem,” mormolta.
Gyengden megvizsglta a kezem, olyan vatosan, hogy egyltaln nem fjt. A kezei olyan hidegek voltak, akr a jg, ami j rzs volt a brmnek.
„Azt hiszem igazad volt a trssel kapcsolatban.” mondta „Bszke vagyok rd. Volt nmi er emgtt.”
„Amennyi erm csak volt.” shajtottam. „Nem elg, nyilvnvalan.”
Lgyan megcskolta a kezem. „Majd n gondoskodom rla,” grte. „Jacob,” a hangja mg mindig csendes s nyugodt volt.
„Most, most.” Charlie figyelmeztette.
Hallottam, ahogy Charlie is felemelkedik a kanaprl. Jacob rt az elszobba elszr, s sokkal csendesebben, Charlie nem sokkal mgtte jtt. Jacob arca vatos s moh volt.
„Nem akarok verekedst, megrtetttek?” Charlie csak Edwardot nzte mikzben beszlt.
„Elvehetem a jelvnyem, hogy a krst mg hivatalosabb tegyem.”
„Nem szksges,” mondta Edward visszafojtott hangon.
„Mirt nem tartztatsz le engem apa?” Ajnlottam. „n vagyok, aki osztogatja az tseket.”
Charlie felvonta a szemldkt. „Akarsz feljelentst tenni, Jake?”
„Nem” vigyorgott Jacob javthatatlanul. „Brmikor elfogadok ilyen csert.”
Edward grimaszolt.
„Apu, nincs itt valahol egy baseball t? Klcsnkrnm egy pillanatra.”
Charlie nyugodtan nzett rm. „Elg Bella.”
„Menjnk, s mutassuk meg Charlisle-nak a kezed, mg mieltt egy cellban vgzed.” mondta Edward. tkarolt, s az ajt fel tolt.
„Rendben,”mondtam, nekitmaszkodva. Nem voltam tbb dhs, most hogy Edward velem volt, jl reztem magam, s a kezem sem bosszantott annyira.
Lestltunk a jrdn, amikor hallottam Charlie aggd suttogst magam mgtt.
„Mit csinlsz? Megrltl?”
„Adj egy percet Charlie.” vlaszolta Jacob „Ne aggdj. Mindjrt itt leszek.”
Visszanztem, Jacob kvetett minket, megllt bezrni az ajtt Charlie meglepett s nyugtalan arca eltt.
Edward elszr nem trdtt vele, az authoz ksrt. Besegtett, bezrta az ajtt, aztn szembefordult Jacobbal a jrdn. Aggdva hajoltam ki a nyitott ablakon. Charlie lthat volt a hzban, ahogy elhzza fggnyt az elszobban.
Jacob testhelyzete kzmbs volt, keresztbe fonta a kezt a mellkasn, de az izmok az llkapcsn megfeszltek.
Edward olyan bks s gyengd hangon beszlt, hogy az furcsamd mg fenyegetbb tette a szavait.
„Most nem llek meg, mert az felidegesten Bellt.”
„Hmph,” morogtam.
Edward kiss megfordult s rm mosolygott. Az arca mg mindig nyugodt volt. „Reggel mr zavarna,” mondta, megcirgatva ujjaival az arcom.
Aztn visszafordult Jacob fel. „De ha mg egyszer srlten hozod vissza – nem rdekel, hogy kinek a hibja volt, nem rdekel ha csak elesett, vagy hogy egy meteor zuhant az gbl a fejre – ha kevsb tkletes llapotban hozod vissza, mint ahogy itt hagytam, hrom lbbal fogsz futni. Megrtetted, korcs?
Jacob forgatta a szemeit.
„Ki megy vissza?” morogtam.
Edward folytatta, mintha nem is hallott volna. „s ha mg egyszer megcskolod, eltrm az llkapcsod neki.” grte, a hangja mg mindig gyengd volt, brsonyos s hallos.
„Mi van, ha is akar engem?” krdezte Jacob vontatottan s arrognsan.
„Hah!” felhorkantam.
„Ha ez az, amit akar, nem ellenkezem,” Edward zavartalanul megrntotta a vllt.„
„Taln vrnod kne, amg kimondja, ahelyett, hogy testbeszd rtelmezsedben bzol – de a te arcod.”
Jacob vigyorgott.
„Csak szeretnd,” morogtam.
„Igen, szeretn,” mormolta Edward.
„Nos, ha vgeztl a fejemben val turklssal,” mondta Jacob elg bosszsan „mirt nem msz s gondoskodsz a kezrl?”
„Mg valami,” mondta lassan Edward. „n is harcolni fogok rte. Csak, hogy tudd. Semmit nem veszek kszpnznek, s ktszer olyan kemny fogok harcolni, mint te.
„Rendben,” drmgte Jacob, „Nincs semmi vicces abban, ha legyzl valakit, aki utna megbntet.”
„ az enym,”Edward halk hangja hirtelen komorr vlt, nem volt olyan higgadt, mint eltte. „Nem mondtam, hogy tisztessgesen fogok harcolni.”
„Ahogy n sem.”
„Sok szerencst.”
Jacob blintott. „Igen, gyzzn a jobb.”
„Ez jl hangzik…kutyuska.”
Jacob rviden vigyorgott, aztn elrendezte az arct, elhajolt Edward mellett s rm mosolygott. Dhsen rmeredtem.
„Remlem hamarosan jobban leszel. Tnyleg sajnlom, hogy megsrltl.”
Gyerekesen elfordtottam tle a fejem.
Nem nztem ismt fel, amg Edward megkerlte az autt, s belt a vezet oldalon, gy nem lttam vajon Jacob visszament-e a hzba, vagy mg mindig ott llt s nzett.
„Hogy vagy?” krdezte Edward mikzben elhajtottunk.
„Ingerlten.”
Kuncogott. „A kezedre rtettem.”
Vllat vontam. „Volt mr rosszabb is.”
„Ez igaz,” rtett egyet szemldk rncolva.
Edward krbehajtott a hzon, be a garzsba. Emmett s Rosalie ott voltak, Rosalie tkletes lbai, mg farmerben is felismerhetek, kilgtak Emmett hatalmas dzsipje all.
Emmett mellette lt, egy kzzel a dzsip al nylva. Ignybevett egy percet, mire rjttem, hogy volt az kocsiemel.
Emmett kvncsian nzte, ahogy Edward vatosan kisegt a kocsibl. A szemeit a kezemen tartotta, amit a mellkasomnak szortottam.
Emmett vigyorgott. „Megint elestl Bella?”
Vadul rmeredtem „Nem Emmett. Bevertem egy vrfarkasnak.”
Emmett pislogott, aztn hangos nevetsben trt ki.”
Ahogy Edward elvezetett mellettk, Rosalie megszlalt a kocsi all.
„Jasper fogja megnyerni a fogadst,” mondta nelglten.
Emmett nevetse abbamaradt, s mregetve tanulmnyozott.
„Milyen fogads?” krdeztem, csend lett.
„Mutassuk meg Charlislenak,” srgetett Edward. Emmettre bmultam. Kicsit megrzta a fejt.
„Milyen fogads?” ragaszkodtam hozz fel fordulva.
„Ksz Rosalie,” mormogta, ahogy szorosabban tkarolta a derekam s a hz fel tolt.
„Edward…,” morogtam.
„Gyerekes,” vonta meg a vllt. „Emmett s Jasper szeretnek hazrdrozni.”
„Emmett majd elmondja.” Prbltam megfordulni, de a karja vasknt tartott.
Shajtott. „Fogadtak, hogy hnyszor…fogsz hibzni az els vben.”
„Oh” grimaszoltam, megprbltam elrejteni a hirtelen rmletet, amint rjttem mit is jelent ez. „Fogadta, hogy hny embert fogok meglni?”
„Igen,” ismerte el vonakodan. „Rosali azt hiszi, a vrmrskleted Jaspernek kedvez.”
Kicsit ggsnek reztem magam. „Jasper fogad tbbre.”
„Jobban rezn magt, ha nehz lenne megkzdened ezzel. Unja mr, hogy a leggyengbb lncszem.”
„rtem. Persze, hogy fogok. Szerintem elkvetek nhny extra gyilkossgot, ha ez Jaspert boldogabb teszi, mirt ne?” gagyogtam res s monoton hangon. Magam eltt lttam a nvsort az jsgbl…
Megszortott. „Emiatt most nem kell aggdnod. Tny, hogy soha nem kell emiatt aggdnod, ha nem akarsz.”
Felnygtem, s Edward aki azt hitte fj a kezem, a hz fel hzott.
A kezem eltrt, de nem ez volt a legnagyobb baj, ez csupn egy apr repeds volt az ujjpercemen. Nem akartam gipszet, s Charlisle azt mondta rendbe jn egy merevtvel is, ha meggrem, hogy vigyzok r. Meggrtem.
Edwar elmondhatn, hogy magamon kvl voltam, amg Charlisle a kezem rgztsn dolgozott. Prszor hangosan aggdott, hogy fjdalmaim vannak, de biztostottam, hogy nincsenek.
Mintha szksgem lett volna mg egy dologra, ami miatt aggdhatok.
Jasper trtnetei az jszltt vmprokrl a fejemben keringtek, mita csak elmondta ket. Most azok a trtnetek lesen a kzppontba kerltek Emmett fogadsnak hrvel.
Azt tallgattam, vajon mennyire fogadtak. Mi volt az motivl r, ha egyszer mindened megvan?
Mindig tudtam, hogy n ms leszek. Azt remltem olyan ers leszek, ahogy azt Edward mondta. Ers, gyors, s mindezek felett gynyr. Olyasvalaki, aki megllhat Edward mellett s reztetheti, hogy hozz tartozik. Prbltam keveset gondolni a tbbi dologra. Vadsg. Vrszomj.
Taln kptelen leszek megllni, hogy ne ljek embereket. Idegeneket, akik soha sem bntottak. Embereket, mint pldul a nvekv ltszm ldozatok Seattle-ben, akiknek csaldjuk volt, bartaik, jvjk.
Emberek, akiknek letk volt. s n szrny lehet, aki elveszi tlk.
De, igazsg szerint, tudom kezelni ezt a rszt - mert megbztam Edwardban, teljesen megbztam benne, hogy tvol tart majd mindentl, amit ksbb megbnnk. Tudtam, hogy elvinne az Antarktiszra s pingvinekre vadszna, ha ezt krnm tle. s n brmit megtennk, hogy j ember legyek. Egy j vmpr. Ez megmosolyogtatott volna, ha nem lenne ez az aggodalmam.
Mert ha tnyleg ilyen lennk – mint a jszlttekrl szl rmlmaim, amiket Jasper ltetett a fejembe – lehetnk tnylegesen sajt magam? s ha majd embereket akarnk lni, mi lenne azokkal a dolgokkal, amiket most akarok?
Edward megszllottja volt, hogy ki ne hagyjak semmit, amg ember vagyok. ltalban gy tnt hlyesg. Nem volt tl sok emberi lmny, amit hinyolnk. Mindaddig, amg Edwarddal lehetek, mi mst is krhetnk?
Az arct nztem, amg nzte, ahogy Carlisle rgzti a kezem. Semmi nem volt a vilgon, amit jobban akartam volna, nla. Meg tudna ez vltozni?
Ez volt az az emberi lmny, amit nem szeretnk feladni?
AJÁNLOM AZ OLDALT
