18. Utasítás

-Ez volt a világ leghosszabb party-ja- panaszkodtam a hazaúton.
Edward nem úgy tűnt, hogy ne értene velem egyet-.Most már vége van- mondta
miközben megnyugtatóan dörzsölte a karomat.
Én voltam az egyetlen akinek nyugalomra volt szüksége. Edward jól volt - a
Cullenek közül mindenki jól volt.
Mindannyian nyugtatgattak engem; Alice megpaskolta a fejem ahogy távoztam,
Jasper jelentőségteljesen nézett úgy éreztem mintha a békéjének a vize, ami
körülölelne , Esme megcsókolta a homlokomat és megígérte nekem hogy minden
rendben lesz, Emmett féktelenül nevetett és megkérdezte, hogy miért én voltam az
egyetlen, akinek megengedték, hogy harcoljak a vérfarkasokkal.. . . Jacob
javaslatától mind teljesen megnyugodtak, majdnem euforikusan, a feszültségekkel
teli hosszú hetek után.
A kétséget lecseréltek bizalomra. A party véget ért az igaz ünneplés miatt.
De nem számomra.
Elég rossz — szörnyű — hogy a Cullenek miattam harcolnának. Az már túl sok
volt számomra hogy nekem kellett megengednem mindezt.Éreztem hogy ez már
mint több mint amit kibírtam volna.
És ott volt Jacob. Meg a bolond, lelkes testvérei — ők még fiatalabbak mint én. Ők
csak túlméretezett, izmos gyerekek voltak, és túl haladónak tűntek ehhez,meg
kellett volna érteniük hogy ez nem csak egy piknik volt a strandon. Én tettem ki
őket is ennek a veszélynek. Az idegeimet elkopottnak és védtelennek éreztem.
Nem tudtam milyen sokáig tudom visszatartani a késztetést, hogy hangosan
sikítsak.
Most is csak suttogtam hogy kontrollálni tudjam a hangomat.- Vigyél magaddal ma
este-
-Bella, kimerültél.-
-Azt gondolod, hogy tudnék aludni?- Ráncolta a szemöldökét. -Ez egy kísérlet.
Nem vagyok biztos benne, hogy mindannyian együtt tudunk majd működni. Én
nem akarlak téged belekeverni ebbe. Nem mintha ettől nyugodtabb lettem volna.
.-Ha nem viszel el engem, hívni fogom Jacobot.- A szemei összehúzódtak. Ez egy
aljas támadás volt, és tudtam ezt jól. De nem volt más út.
Nem válaszolt ; már Charlie házánál voltunk. A külső fények fel voltak kapcsolva.
-Fent látlak-mosolyogtam. Lábujjhegyen álltam a bejárati ajtóban. Charlie a nappali
szobában aludt lefordulva a kicsi kanapéról, és annyira hangosan horkolt hogy ha
szaggathattam volna egy láncfűrészt is akkor sem ébred fel.
Megráztam a vállát.
-Apu! Charlie!-Morgott, a szemei még mindig csukva voltak.
-Itthon vagyok —meg fogod húzni a hátadat alvás közben.Gyerünk, mozogj már.-
Megráztam még néhányszor, és a szemei egész úton végig csukva voltak, de
sikerült útnak indítanom őt hogy lefeküdjön. Elsegítettem az ágyáig, ahol rádőlt a
takaróra, teljesen felöltözve és újra horkolni kezdett.
Nem készült engem keresni egy jó ideig.
Edward a szobámban várt rám, amíg megmostam az arcomat és átöltöztem egy
farmerbe és egy flanelingbe. Ő sajnálkozva nézett engem a hintaszékből ahogy
felakasztottam a szerelést a szekrénybe, amit Alice adott nekem.
-Gyere ide- mondtam miközben a kezembe vettem a kezét és lehúztam őt az
ágyamba.
Letoltam az ágyamra azután összekuporodtam a mellkasán. Talán neki volt igaza
volt és tényleg elég fáradt voltam az alváshoz. Nem akartam megengedni neki,
hogy nélkülem elsettenkedjen.
Körém csavarta a paplanomat, azután közel húzott magához.
-Kérlek lazulj el.-
-Persze.-
-Menni fog, Bella. Érzem.-
A fogaimat összeszorítottam.
Még mindig megkönnyebbülést sugározott. Senki,egyedül csak én törődtem azzal,
hogy Jacobot és a barátait megsebzik-e. Nem csak Jacobot és a barátait. De
különösen őket ne.
Majdnem megbolondultam-. Figyelj rám, Bella. Ez könnyű lesz. Az újszülöttek
meg lesznek lepve. Nekik nincs semmi új ötletük,ráadásul a vérfarkasok érted
léteznek.Én láttam, hogy hogyan cselekednek egy csoportban.. Én igazán hiszek
abban hogy a farkasok vadászati technikája hibátlanul fog működni ellenük. És
velük, megosztjuk és megzavarjuk őket, és ez elég lesz hogy mi többiek
cselekedjünk.
-Részekre bomlotok,- motyogtam hangtalanul a mellkasának
-Shhh,- megsimogatta az arcomat.- Látni fogsz még. Ne aggódj emiatt-
Elkezdte dúdolni az altatódalomat, de most az egyszer ez nem csendesített le
engem.
Emberek— rendben, vámpírok és vérfarkasok igazából, de akkor is — olyan
emberek, akiket szerettem, fognak megsebesülni miattam. Megint. Azt kívántam,
hogy a balszerencsém kicsit óvatosabban összpontosítson. Kedvem lett volna ahhoz,
hogy az üres égbe ordítsak:Engem akarsz!Csak engem!Itt vagyok!
Megpróbáltam egy olyan módszerre gondolni, amit pontosan meg tudnék csinálni,
kényszeríteni a balszerencsémet hogy rám koncentráljon..Ez nem volt könnyű.
Várnom kellene, ki kellene várnom az időmet .
Nem aludtam el. A percek gyorsan teltek, meglepetésemre, és még mindig éber és
feszült voltam mikor Edward felállított mindkettőnket ülő pozícióba.
-Biztos vagy benne hogy nem akarsz maradni és aludni?-
Savanyúan pillantottam rá.
Sóhajtott, és felemelt a karjaiban, mielőtt kiugrott velem az ablakomon.
Keresztülszáguldott velem a hátán a fekete, csendes erdőn, és még a futás közben is
érezhettem a lelkesedést.
Futott azt úton, amit azért tett, mert így csak mi voltunk,csak az élvezetért, csak
hogy érezze ahogy a szél belekap hajában . Ez az a fajta dolog volt, ami kevésbé
nyugtalan időkben boldoggá tett volna engem.
Amikor odaértünk a nagy nyílt területhez, a családja már ott volt, nyugodtan,
mellékesen beszélgettek. Emmett nevetése néha visszhangzott a széles réten át.
Edward letett engem és kéz a kézben sétáltunk feléjük.
Kellett nekem néhány perc, annyira sötét volt mert a hold, elrejtőzött a felhők
mögött, de aztán rájöttem hogy a baseball-tisztáson voltunk. Ez ugyanaz a hely volt
hol, több mint egy évvel ezelőtt, ahol az első gondatlan estét a Cullenekkel James
és a bandája szakított félbe. Furcsa volt itt lenni megint— mintha ez az összejövetel
nem lenne teljes, amíg James és Laurent és Viktória megint nem csatlakozna
hozzánk.
De James és Laurent soha nem térnek vissza. Ez a szokás soha nem fog
megismétlődni. Talán minden szokás megszűnik.
Igen, valaki megtörte a szokást. Lehetséges hogy a Volturik rugalmasak ebben az
ügyben? Kételkedtem benne.
Viktória mindig a természet egy erejének látszott számomra — mint egy hurrikán
ami a part irányába mozog egyenes vonalban — elkerülhetetlen, engesztelhetetlen
de megjósolható. Talán hiba volt úgy korlátozni őt. Ő talán tudna alkalmazkodni.
-Tudod, hogy mit gondolok?- Kérdeztem Edwardot.
Nevetett.- Nem.-
Majdnem mosolyogtam.
-Mit gondolsz?-
Azt gondolom, hogy minden összefügg. Nem csak az a kettő, hanem mind a három.
-Elvesztettél engem.-
Három rossz dolog történt, mióta visszatértél. Számoltam őket az ujjaimon. Az
újszülöttek Seattle-ben. Az idegen a szobámban. És — először is — Victoria elérte,
hogy engem keressenek.-
A szemei összeszűkültek, ahogy erre gondolt.- Miért gondolkodsz annyit erre?-
-Mert egyetértek Jasperel — a Volturi szereti a szabályait. Valószínűleg jobb
munkát végeznének amúgy is. És én halott lennék, ha holtan akarnának látni
engem, szellemileg ráadásul. Emlékszel, hogy te mikor követted tavaly Victoriát?-
-Igen.- rosszallóan nézett-. Nem voltam nagyon jó ebben-.
-Alice azt mondta, hogy Texasban voltál. Követted őt ott is?-
A szemöldökei összeértek-. Igen. Hmm .
-Nézd — Ott kaphatta az ötletet. De nem tudja, hogy mit tegyen, és az újszülöttek
nincsenek kontroll alatt.-
Elkezdte rázni a fejét. -Csak Aro tudja pontosan, hogy Alice látomásai hogyan
működnek.-
-Aro tudná a legjobban, de Tanya és Irina és a Denaliban levő barátaid többi része
nem tudhatnak eleget? Laurent velük élt elég sok ideig. És ha ő Viktóriával még
mindig elég jó barátságban volt hogy szívességeket tegyen neki miért nem mondott
volna el neki, mindent, amit tudott?-
Edwardot rosszallóan nézett rám-. Nem Viktória volt a szobádban.
-Nem tud új barátokat csinálni? Gondolj erre, Edward. Ha eztVictoria tette ez
Seattle-ben, ő nagyon sok barátot gyűjtött Seattleben. Létrehozta őket.-
Megfontolta amit mondtam, a homlokán ránc jelent meg a koncentrálástól.
-Hmm, mondta végül. Ez lehetséges. Még mindig azt gondolom hogy a Volturit
vagy …
Az elméleted tökéletesen illik a személyiségéhez. Ő megmutatta hogy figyelemre
méltó tehetség az önfenntartásban— talán ez a tehetsége. Mindenesetre, ez a terv
nem veszélyeztetné őt, ha biztonságban ül és a hagyja hogy a pusztítást az
újszülöttek kövessék el.És talán kicsi veszély a Volturinak. Talán győzelemre
számít felettünk, bár természetesen nem a halálos áldozatok nélkül.
De nem lesznek túlélők a kis hadseregéből aki tanúskodhatna ellene.Valójában folytatta
átgondolva- ha maradnának túlélők valószínűleg ő maga semmisítené meg
őket. Hmm. Legalább egy barátjának kell lennie aki kicsit többet jelent neki,aki
idősebb és tapasztaltabb mint az ujjak…nincs olyan újszülött aki otthagyta volna az
apádat élve.-
Egy hosszú pillanatig ráncolta szemöldökét, azután hirtelen rám mosolygott
miközben visszatért, az álmodozásából-. Határozottan lehetséges. Mindezek
ellenére,nekünk fel kell készülnünk mindenre amire csak tudunk.- Ma nagyon
figyelmes vagy,- tette hozzá.- Ez lenyűgöző.-
Sóhajtottam.- Talán éppen igy reagálok erre a helyre.Arra késztet engem, hogy úgy
érezzem hogy itt van –és figyel engem.-
Az állkapcsa megfeszült ettől az ötlettől.- Soha nem fog hozzád érni, Bella,- mondta.
A szavai ellenére a szemei gondosan söpörtek végig a sötét fákon keresztül. Amíg a
fák árnyékait kutatta, a legfurcsább kifejezés suhant át az arcát. Visszahúzta a
fogait és a szemeiben valami furcsa fény fénylett— egy vad formája a reménynek.
-Mit nem adnék hogy végezzek vele-, mormolta-. Viktóriával, és bárki mással aki
valaha
arra gondolt, hogy bántson téged. Ha alkalmam lesz rá a saját kezemmel vetek
véget ennek.-
Remegtem a vad vágyódástól a hangjában, és összefontam az ujjait az
enyémekkel miközben azt kívántam hogy elég erős legyek hogy állandóan
összezárjam a kezeinket.
Mi majdnem a családjánál voltunk már, és azt vettem észre először, hogy Alice
nem olyan optimistán nézett mint a többiek.Kissé félreállt miközben végignézte,
ahogy Jasper kinyújtja a karjait, hogy bemelegítsen az edzésre, és lebiggyesztette
az ajkait.
-Valami baj van Alice-szel? -suttogtam.
Edward megint magában kuncogott- A vérfarkasok úton vannak úgyhogy nem látja
hogy éppen mi történik. Elég kényelmetlen neki hogy olyan mintha vak lenne.
Alice, bár elég messze állt tőlünk, hallotta a halk hangját. Kiöltötte a nyelvét
Edwardra.
Ő megint nevetett.
-Hé, Edward- üdvözölte őt Emmett.- Hé, Bella. Meg fogja engedni neked, hogy te
is gyakorolj?
Edward sóhajtott a testvérének-. Kérlek, Emmett, ne adj tippeket neki!-
-A vendégeink mikor érkeznek meg? - kérdezte Carlisle Edwardot.
Edward koncentrált egy pillanatra, azután sóhajtott. -Egy és fél perc. De nekem kell
majd tolmácsolnom. Nem bíznak bennünk eléggé ahhoz hogy használják az emberi
alakjukat.
Carlisle bólintott. -Ez nekik elég nehéz. Hálás vagyok hogy egyáltalán eljönnek.-
Bámultam Edwardot, a szemeimet megfeszítve
.- Farkasokként jönnek?-
Elővigyázatosan bólintott a reakcióm miatt. Nyeltem egyet közben emlékeztem
arra a két időre, amikor láttam Jacobot farkasként, — az első alkalommal
Laurentel, az erdőben lévő réten, második alkalommal pedig amikor Paul dühös lett
rám. . . . Ezek szőrnyű emlékek voltak. Egy furcsa ragyogást láttam Edward
szemeibe, mintha valami éppen most jutott volna az eszébe, valami ami volt nem
mindent egybevéve kellemetlen. Gyorsan elfordult, mielőtt bármit láthattam volna
háttal Carlislenek és a többieknek.
-Készüljetek fel-valamit elhallgatnak előlünk-
-Hogy érted ezt?-követelte Alice.
-Shh,-figyelmeztette, és a sötétséget kezdte el kémlelni.
A Cullenek fesztelen köre hirtelen Jasperrel és Emmett-tel azt élen egy laza vonalat
alkotott. Mellettük álltunk Edwardal, és tudtam hogy azt kívánja bárcsak mögöttük
állhatna ő is. A kezemet a karja köré fontam.
Bandzsítottam az erdő irányába miközben nem láttam semmit.
-Átkozottak- motyogta Emmett miközben levegőt vett-. Láttál már valakit aki
kedvelte ezt?
Esme és Rosalie váltottak egy hosszú pillantást.
-Mi ez? -Suttogtam amilyen csendben tudtam-. Nem látok semmit.
-A falka nagyobb lett- mormolta Edward a fülembe.
Nem mondtam el neki, hogy Quil csatlakozott a falkához? Erőlködtem, hogy
lássam a hat farkast a homályban. Végül, valami felragyogott a feketeségben, — a
szemeik, magasabban voltak mit ahogy általában. Elfeledkeztem hogy milyen
nagyon magas farkasok voltak. Hatalmas izmokkal és nagy bundával rendelkeztek
mint amilyen a lovaknak van csak talán vastagabb és hosszabb — és a fogaik mint
a kés éle olyan veszélyes és éles volt volt.
Csak a szemeit láthatnám. És ahogy pásztáztam őket miközben erőlködtem, hogy
minél többet lássak, eszembe jutott az hogy ott több mint hat párt látok miközben
szembenéztem velünk.egy, kettő, három . . . Serényen számoltam a párokat a
fejemben. Kétszer.
Volt közülük tíz.
-Lenyűgöző,- mormolta Edward csendesen
Carlisle tett előre lassú, előre megfontolt lépést. Ez egy előrelátó mozgás volt,
tervezte hogy megnyugtatja a kedélyeket.
-Isten hozott titeket- üdvözölte a láthatatlan farkasokat.
-Köszönjük nektek- válaszolt Edward furcsán lassú hangon, és rájöttem azonnal,
hogy a szavak Samtől jöttek. A szemeit, kerestem, amik fénylettek a körvonal
központjában, a legmagasabbikét, mert ő volt mindközül a legmagasabb.
Lehetetlen volt megkülönböztetni a nagy fekete farkas alakját a többi közül. Edward
ugyanabban a különálló hangnemben beszélt megint miközben közvetítette Sam
szavait.
- Mi figyelni és hallgatni fogunk de ez minden. Vagyis a legtöbb, amit elvárhatunk
az önuralmunktól.
-Vagyis több mint amit várhatunk- válaszolt Carlisle. -A fiam, Jasper —,arra felé
intett ahol, Jasper állt feszülten és készen — tapasztalattal rendelkezik ezen a
területen. Meg fogja tanítani nekünk, hogy hogyan harcolnak, és hogyan tudjuk
őket legyőzni. Én biztos vagyok benne, hogy ezt alkalmazni tudjátok majd a saját
vadászati stílusotokban.
-Különböznek tőletek? -Kérdezte Edward Sam hangján.
Carlisle bólintott- Ők mind nagyon újak — egy hónaposak az új életükben.
Gyerekek még, bizonyos szempontból. Nekik nincs semmilyen gyakorlatuk vagy
stratégiájuk, egyedül az állati erő. Ma este a számuk húsz körül van… Tíz a miénk,
tíz a tietek — ez talán nem lesz nehéz. A számok csökkenhetnek. Az újak
egymással is harcolnak.
Egy moraj, futott végig a farkasok sorában, valaki morgott egyett, ami valahogy
boldogultnak és lelkesnek hangzott.
-Hajlandóak vagyunk arra, hogy a saját részünknél többet vállaljunk, ha szükséges,-
fordította Edward,a hangja kevésbé volt közömbös.
Carlisle mosolygott- Látni fogjuk, hogy ez hogyan működik majd.-
-Tudod mikor és azt, hogy hogyan fognak megérkezni?-
- Négy nap alatt jönnek át a hegyeken, késő reggelre érnek ide. Ahogy közelednek,
Alice segíteni fog megmondani az útvonalat-
Köszönet az információért. Figyelni fogunk.-
Egy halk sóhajjal a szemek összezárultak.
Két szívdobbanásnyi ideig csend volt, azután Jasper a vámpírok és a farkasok
közötti üres területre lépett. Nem volt nehéz látnom őt, — a bőrét, ahogy fénylett a
sötétségben úgy mint ahogy a farkasok szemei. Jasper dobott egy óvatos pillantást
Edward felé, aki bólintott, azután Jasper hátat fordított a vérfarkasoknak.
Kényelmetlenül sóhajtott egyet.
-Carlislének igaza van.- Jasper csak nekünk beszélt; úgy tűnt, hogy megpróbálja
figyelmen kívül hagyni a mögötte lévő közönséget.
-Mint a gyerekek úgy fognak harcolni. Az a két legfontosabb dolog, amire nektek
emlékeznetek kell, hogy ne hagyjátok hogy a karjuk közé szorítsanak titeket,
második pedig hogy,ne dőljetek be a nyilvánvaló gyilkolási szándéknak. Ez
minden, amire ők fel vannak készítve.
Amikor rájuk támadsz oldalról és ellenállásból miközben mozogsz, túl zavartak
lesznek, hogy válaszoljanak a támadásra. Emmett?-
Emmett egy hatalmas mosollyal kilépett a sorból.
Jasper hátrált egy pár lépést észak felé, a szövetséges ellenségek felé. Ő előre intett
Emmettnek. -Rendben, Emmett, először. Ő egy újszülött támadásának legjobb
példája.
Emmett szemei összeszűkültek.- Megpróbálom semmidet sem eltörni,-motyogta.
Jasper vigyorgott- Amint azt gondoltam, Emmett számít az erejére. Ő nagyon
egyenesen támad. Az újszülöttek közül egyik sem fog kipróbálni semmi finomat és
semmi bonyolultat.
Gyere a könnyű zsákmányért Emmett.-
Jasper tett még néhány lépést, a teste megfeszült.
-Rendben, Emmett — próbálj meg elkapni engem.-
És már nem láttam Jaspert — már csak egy folt volt, ahogy Emmett üldözte őt
mint egy medve miközben vigyorgott, amí Emmettet vicsorgásra késztette. Emmett
szintén lehetetlenül gyors volt, de nem olyan gyors mint Jasper. Úgy nézett ki,
mintha Jasper nem lett volna több egy szellemnél, — mikor Emmett azt hitte hogy
elkapta őt, az ujjai között csak az üres levegőt markolászta. Én, Edward mellett
álltam, aki szándékosan elém állt, a szemei a harcot figyelték,Azután Emmett
lefagyott.
Jasper mögötte volt, a fogai egy hüvelykre a torkától. Emmett komiszkodott.
Az őket néző farkasokból elismerés moraja szaladt ki.
-Újra –bizonygatta Emmett, a mosolya eltűnt.
-Én következek,-tiltakozott Edward. Az ujjaimat az övé köré csavartam.
- Csak egy perc-. Vigyorgott Jasper miközben hátralépett
-Bellának is mutatni akarok valamit-
Nyugtalanul néztem ahogy előrehúzza Alice-t.
-Tudom, hogy aggódsz miatta- magyarázta nekem,miközben Alice vidáman
betáncolt középre.
- Meg akarom mutatni miért nem kell aggódnod miatta.
Bár tudtam, hogy Jasper soha nem fogja megengedni, hogy Alice megsérüljön, még
mindig nehéz volt nézni ahogy ő lesüllyed hogy guggolva szembenézzen vele.
Alice mozdulatlanul állt, Emmett után apró babának tűnt, miközben magában
mosolygott.Jasper megmozdult, és a bal oldalára lopakodott.
Alice lehunyta a szemeit.
A szívem hangosan dobogott mikor Jasper arrafelé osont ahol Alice állt. Jasper
felugrott és eltűnt. Hirtelen Alice másik oldalán volt. Ő nem mozdult meg.
Jasper ellökte magát és gördítette őt megint csak mögötte guggolt a földön mint
első alkalommal; egész idő alatt Alice állt miközben rá mosolygott, a szemeit
becsukta.
Most figyelmesebben néztem Alice-t.
Mozgott — éppen elszalasztottam ezt, annyira megzavart Jasper támadása. Tett egy
kis lépést és pontosan egy másodperc múlva, amikor Jasper teste keresztülrepült
egyenesen oda ahol állt. Tett egy másik lépést, amíg Jasper megfogta a kezeivel azt
a részt ahol a dereka volt.
Jasper megfogta őt és Alice gyorsan kezdett el mozogni. Táncolt — csigavonalban
és szlalomban mozgott mint egy jégtáncos.Jasper társult hozzá miközben
előrelendült úgy mozgott mint Alice, de soha nem érintette meg őt, mintha valami
táncot koreografáltak volna.
Végül Alice nevetett. Végül Jasper újra földön volt Alice ajkai pedig a nyakánál.
-Megvagy-mondta, miközben megcsókolta a nyakát.
Jasper kuncogott miközben a fejét rázta.- Igazán kis ijesztő szörny vagy. A
farkasok megint motyogtak. A hangjuk ezúttal óvatos volt.
-Legalább tanulnak egy kis tiszteletet-mormolta Edward szórakozottan. Azután
hangosabban mondta-Én jövök-
Megszorította a kezem mielőtt elengedte volna.
Alice helyet cserélt vele és mellém állt.- Jó volt mi?, -kérdezte tőlem önelégülten.
-Nagyon-, értettem egyet, miközben nem néztem félre Edwardtól, ahogy
hangtalanul siklott Jasper felé, a mozgása hajlékony volt mint egy élénk
nagymacskáé.
-Rajtad tartom a szemem Bella- suttogta hirtelen Alice, a hangja annyira halk
volt,hogy alig hallottam, bár az ajkai a fülemnél voltak.
Rápillantottam azután vissza Edwardra. Ő teljesen belemerült Jasperbe, mindketten
a másikkal cselezgettek ahogy fogyott a távolság közöttük. Alice arckifejezése tele
volt szemrehányással.
-Figyelmeztetni fogom őt, ha elhatározod magad a terveidet illetően -fenyegetett
meg ugyanolyan halkan.- Egyáltalán nem segít ha veszélybe sodrod magadat. Azt
gondolod, hogy bármelyikük is feladná, ha te meghalnál? Amíg tudnánk
mindannyian harcolnánk. Nem tudsz megváltoztatni semmit tehát legyél jó
rendben?-
Grimaszoltam, miközben megpróbáltam figyelmen kívül hagyni őt.
-Figyellek-ismételte.
Edward most körülzárta Jaspert, és ez a küzdelem egyenletesebb volt, mint
bármelyik másik.Jasper évszázados tapasztalattal irányította őt, és megpróbált
egyedül az ösztöneire hagyatkozni ahogy csak tudott, de a gondolatai mindig
megmutatták neki hogy mire készült és a másodperc egy töredéke alatt cselekedett.
Edward kissé gyorsabb volt, de azok a lépések, amiket Jasper használt,
ismeretlenek voltak neki. Újra és újra egymásra támadtak, egyik sem tudott előnyt
szerezni, ösztönösen vicsorogtak,
Nekem túl gyorsan mozogtak hogy hogy igazán felfogjam hogy mit is csinálnak.
Aztán a farkasok szemei és alakja vonta magukra a figyelmemet.Nekem volt egy
olyan érzésem hogy a farkasok többet értettek és láttak ebből mint én-talán többet
mint nekik kellene.
Végül Carlisle megköszörülte a torkát. Jasper nevetett, és hátrált egy lépést.
Edward felegyenesedett és vigyorgott ő is.
-Vissza dolgozni-járult hozzá Jasper-. Egy fogásnak fogjuk nevezni ezt. Mindenki
megfordult, Carlisle, azután Rosalie, Esme, és Emmett is. Bandzsítottam a
szempilláimon át, mikor Jasper elkezdte megtámadni Esme-t. Ezt volt a
legnehezebb nézni.
Akkor nyugodtan lelassult nem eléggé ahhoz hogy értsem a mozdulatait, és közben
utasításokat adott.
-Látod, amit csinálok itt? -kérdezne. Igen épp mint az előbb,- bátorította.-
Koncentrálj az oldalakra. Ne felejtsd el, hogy a céljuk mi lesz. Folyamatosan
mozogj.
Edward mindig összpontosított miközben figyelt és szintén hallgatta azt, amit
mások nem láthattak.
Egyre bonyolultabb lett hogy kövessem, ahogy a szemeim nehezebbek lettek.
Régóta nem aludtam, körülbelül úgy huszonnégy órája, aludtam utoljára. Edward
oldalának dőltem, és engedtem a szemhéjaimnak, hogy lecsukódjanak.
-Végeztünk.-suttogta.
Jasper megerősítette ezt miközben először fordult a farkasok felé, a kifejezése
kényszeredett volt megint.
-Holnap ezt fogjuk csinálni.Kérlek tartsátok be ezeket.-
-Igen, -válaszolta Sam hűvös hangján Edward.- Itt leszünk.-
Azután Edward sóhajtott, megpaskolta a karomat, és ellépett tőlem. A családjához
fordult.
-A falka azt gondolja, hogy segítene ha ismerné mindannyiunk illatát —nem
akarnak később hibát elkövetni hogy összekeverjék az újszülöttekével. Ha nagyon
nyugodtak tudtunk maradni, ez nekik könnyen menni fog.
-Természetesen mondta Carlaisle Samnek- Bármi amire szükségetek van- A
farkascsordából egy komor, rekedt morgás, hangzott fel ahogy ők felálltak. A
szemeim megint élesek voltak, elfelejtettem hogy kimerültem. Az tinta fekete
éjszaka kezdett enyhülni , —a nap felkelni látszott ahogy keresztülhatolt a
felhőkön,bár még messze volt, túl a hegyek gerince mögött. Ahogy közeledtek,
hirtelen lehetséges volt kivenni az alakjukat, és a színeiket.
Sam ment legelöl természetesen. Hihetetlenül hatalmas, fekete mint az éjszaka, a
szörny a rémálmaimból — szó szerint; miután első alkalommal láttam Samet és a
többieket a réten, ők voltak legtöbbször a rémálmaim főszereplői.
Most hogy mindannyiukat láttam, így meg tudtam számolni hány szempár meredt
felénk. A falka hatalmas volt. A szemem sarkából láttam hogy Edward engem
nézett hogyan reagálok.
Sam megközelítette Carlislét, ahogy legelöl állt, egy hatalmas csomaggal a farkán.
Jasper megmerevedett, de Emmett, Carlisle másik oldalán vigyorgott és ellazult.
Sam megszagolta Carlislénét miközben úgy tűnt, hogy kissé összerezzentek
mindketten.
Azután továbbment Jasper felé. Végre elég jól láttam a farkasok óvatos menetét.
Biztos voltam benne hogy megismernék az új farkasok közül néhányat. Volt egy
olyan világos szürke farkas, aki a másoknál sokkal kisebb volt, nyaktollazat volt a
nyaka körül, és undor ült ki az arcára.
Volt egy másik, akinek sivatagi homok színe volt, aki nyakiglábnak látszott és
koordinálatlannak a többihez képest. Egy alacsony nyüszítés kitört a homokszínű
farkasból, amikor Sam elhaladt előtte és Carlaise és Jasper közé szorult. Épp Sam
mögött állt egy farkas. A bundája pirosas-barna és hosszabb volt mint a többieké,
és összehasonlítva bozontosabb is volt. Ő majdnem olyan magas volt, mint Sam,
második legnagyobb a csoportban. Az állása hivatalos volt, valahogy
nemtörődömség áradt felőle, ami a többieknek nyilvánvalóan nagyobb
megpróbáltatás lett volna.
Az óriási rőt szín színű farkas úgy tűnt, hogy megérezte a tekintetemet, és ismerős
fekete szemével nézett vissza rám. Bámultam rá miközben megpróbáltam elhinni
azt, amit már eddig is tudtam. Éreztem a csodálkozást és az elragadtatást az
arcomon.
A farkas pofája kinyílik miközben visszahúzódtak a fogai. Ez egy ijesztő kifejezés
lett volna, ha az egyik oldalon nem lógott volna ki a nyelve ahogy farkas módjára
vigyorgott.
Kuncogtam.
Jacob vigyorgása elterült az éles fogai fölött. A sorben maradt a helyén miközben
figyelmen kívül hagyta a falkája szemeit, ahogy követték őt. Ügetve elindult
miután elhagyta Edwardot és Alice-t hogy odaálljon, alig két lábra tőlem. Megállt
ott, és a odapillantott Edward felé. Edward mozdulatlanul állt,mint egy szobor, a
szemei nyugodtak voltak miközben figyelték a reakciómat.
Jacob leguggolt az elülső lábaira és lehúzta a fejét, hogy az arca ne legyen
magasabb, mint az enyém,rám bámult és felmérte hogy a válaszom hogyan hat
Edwardra.
-Jacob?-leheltem
A mély morgás ami feltört a torkából kuncogásra emlékeztetett. Elérte a kezemet és
megfogta, miközben kissé remegett, és megérintettem a piros-barna bundát az
oldalánál.
A fekete szemei lecsukódtak, és Jacob megtámasztotta a hatalmas fejét a kezembe.
Egy mély zümmögés szakadt fel a torkából. A bundája puha és selymes volt, és
melegítette a bőrömet. Különös volt ahogy átfuttattam az ujjaimat miközben
tanulmányoztam a hogy a nyakánál mélyül a bundája színe.
Nem ébredtem rá, hogy milyen közel volt hozzám; és minden figyelmeztetés
nélkül, Jacob hirtelen megnyalta az arcomat.
-Fújj, Jake! -Panaszkodtam miközben visszaugrottam és megpofoztam, mintha csak
ember lenne.
Félreugrott az útból, és köhögő hangot hallatott ami nyilvánvalóan nevetés volt.
Megtöröltem az arcomat az ingujjamba és képtelen voltam megállni hogy ne
nevessek vele.
Aztán rájöttem hogy mindenki minket néz, a Cullenek és a vérfarkasok is, — a
Cullenek zavarodott és némileg undorodó arckifejezéssel.. Nehéz volt a farkasok
arcáról bármit is leolvasni de úgy tűnt hogy Sam boldogtalan.
Legelöl Edwardon világosan látszott hogy csalódott volt. Rájöttem, hogy más
reakciót várt tőlem.Szerettem volna sikítani és elfutni a szenvedések elől. Jacob
nevetése újra felhangzott.
A többi farkas hátrált, levették a szemüket Cullenékről, ahogy elindultak. Jacob
nekem támaszkodott miközben nézte, ahogy elmennek. Hamarosan eltűntek a sötét
erdőbe. Csak kettő habozott a fák alatt, nézték Jacobot, a testtartásuk, aggodalmat
sugározott.
Edward sóhajtott, és — figyelmen kívül hagyta Jacobot — elérte, hogy a másik
oldalamon álljon miközben megfogta a kezemet.
-Kész vagy indulni?- Kérdezte tőlem. Mielőtt válaszolhattam volna, Jacobra bámult
a fejem fölött.
-Még nem dolgoztam ki minden egyes részletet- válaszolt Jacob gondolatban feltett
kérdésére.
.A farkas mogorván bólintott.
-Ez annál bonyolultabb,-mondta Edward.- Ne érdekeljen téged. Először arról fogok
meggyőződni hogy biztonságos e.-
-Miről beszélsz? –követeltem
-Csak egy stratégiát vitatunk meg-, mondta Edward.
Jacob feje visszafordult az arcom felé. Azután hirtelen elmenekült az erdőbe.
Ahogy elrohant, észrevettem hogy egy fekete szövet van felkötve a hátsó lábára.
-Várj-, kiáltottam, de egy kéz, ami automatikusan megállított hogy utána terjedjek.
Másodpercek alatt eltűnt a fák között, a másik két farkas pedig követte őt.
-Miért ment el?- Kérdeztem sértődötten
-Visszajön-, mondta Edward. Sóhajtott. –Vissza kell változnia.-
Visszanéztem, az erdőnek arra a részére, ahol Jacob eltűnt,aztán megint nekidőltem
Edward oldalának.
Kezdtem végleg kimerülni, de harcoltam ellene. Jacob ekkor már két lábon tért
vissza. A széles mellkasa csupasz volt, a haja összekuszálódott és bozontos volt.
Csak egy fekete alsónadrágot viselt, a lábai csupaszak voltak . Most egyedül volt,
de gyanítottam hogy a barátai, láthatatlanul vártak rá a fák között.
Nem sokáig vesztegette az időt, keresztülvágott a mezőn, bár a Cullenéknek elég
nagy helyet adott, akik közben csendesen beszélgettek a körben.
-Rendben, vérszívó,-mondta Jacob aztán amikor csak néhány lábnyira volt tőlünk
folytatta a beszélgetést.Melléálltam.
-Mi annyira bonyolult ezen?-
-Nekem meg kell fontolnom minden lehetőséget, -mondta Edward,- higgadtan. -Mi
van, ha valaki keresztüljut rajtad?-
Jacob felhorkant erre az ötletre.- Rendben, hagyd őt a rezervátumba. Elérjük, hogy
Collin és Brady hátul maradjanak. Ott biztonságban lesz.- Mogorván ránéztem.-
Rólam beszéltek?-
-Éppen azt akarom tudni, hogy hogy tervezi te kivel leszel a küzdelem alatt magyarázta
Jacob.
-Hogy én kivel leszek?-
-Nem maradhatsz Forksban, Bella.- Edward hangja békítő volt.-Tudják, hogy hol
lehet téged megtalálni.Mi van, ha valaki átcsusszan alattunk? A gyomrom
összehúzódott és a vér kifutott az arcomról.- Charlie? -ziháltam.
-Ő Billyvel lesz,- biztosított gyorsan Jacob-. Ha apámnak gyilkosságot kell
elkövetnie hogy ott legyen akkor meg fogja tenni. Valószínűleg ez nem lesz olyan
nehéz ügy. Szombat igaz?akkor meccs van.
-Ez a szombat? -Kérdeztem, a fejemet forgatva. A gondolatok vadul száguldoztak a
fejemben.Szemöldökömet ráncoltam Edward felé-. A fenébe! Akkor megyek a
diplomázási ajándékodért!
Edward nevetett.- Ez most nem számít-, emlékeztetett engem.-egyébként is majd
valakinek odaadod a jegyeket.
Az ihlet gyorsan jött. Angela és Ben,- döntöttem azonnal. Legalább így elmennek a
városból arra az időre.
Megérintette az arcomat. -Nem tudsz evakuálni mindenkit,- mondta finom
hangnemben. Elrejteni téged, nagyon elővigyázatosan kell. Megmondtam neked,
—nem lesz semmi baj. Nem tudunk mindenkit elrejteni akit akarunk.-
-De mi lesz azzal hogy La Push-ban tartjuk őt? -vágott közbe Jacob türelmetlenül.
-Visszajött és túl sokat tud-, mondta Edward. -Mindenhol nyomokat hagyott. Alice
csak
nagyon fiatal vámpírokat lát, akik jönnek a vadászni, de nyilvánvalóan valaki
létrehozta őket. Valaki aki tapasztaltabb van a háttérben. Bárki — Edward szünetet
tartott hogy rám nézzen, — aki bármit megtud tenni elég zavaró dolog. Alice látni
fogja, ha úgy dönt, hogy leleplezi magát de túl elfoglalt ahhoz hogy döntést hozzon.
Talán valaki számít erre. Nem hagyhatom Bellát addig egyedül.Őt nehéz lenne
megtalálni. Ez egy hosszú folyamat lenne és nem veszíthetem el a lehetőségeket-
Bámultam Edwardot, miközben magyarázott, ahogy a homloka gyűrődött.
Megpaskolta a karomat.
-Óvatosak leszünk-, ígérte Jacob elnézett a mély erdőbe tőlünk keletre, az olimpiai
hegyek hatalmas kiterjedéséhez.
-Rejtsd el őt ott-, javasolta. Ott egy millió lehetőség van, — olyan helyek,ahová
bármelyikünk egy perc alatt ott tudna lenni ha szükség van ránk.
Edward a fejét rázta.
- Az illata túl erős és,kombinálva az enyémmel különösen felismerhető. Még akkor
is, ha elviszem őt és elfedünk minden nyomot,de Bella illata ránk vonná a
figyelmüket. Nem tudnák pontosan hol vagyunk hiszen még ők se tudják merre felé
jönnek.Ha azelőtt megéreznék az illatát, megtalálnának minket .
Mindkettőjük ugyanakkor grimaszolt, a szemöldökeik összehúzódtak
-Látod a nehézségeket.-
-Kell lennie egy módszernek, ami beválhat-, Jacob motyogott. Az erdőt fixírozta,
miközben összehúzta az ajkait. Megroggyantak a lábaim. Edward a derekam köré
tette a karját miközben közelebb húzott magához, és ránehezedtem a
testsúlyommal.
- Haza kell vinnem téged — kimerült vagy. És Charlie hamarosan fel fog ébredni.-
-Várj egy percet-, mondta Jacob miközben odajött hozzánk.Szemeiben fény égett.-
Az illatomat undorítónak tartod igaz?
-Hmm, nem rossz.- Edward kettőt lépett előre.- Ez lehetséges. A családjához
fordult.
-Jasper?-szólt oda neki.
Jasper különösen nézett ránk. Alice-szel átsétált felénk. Az arca megint frusztrált
volt..
-Rendben, Jacob.- bólintott Edward
Jacob az érzelmei furcsa keverékével az arcán fordult felém. Világosan látszott
hogy izgatott volt az új tervét illetően,de még mindig nyugtalan volt az új
szövetségesei miatt.Azután rajtam volt a sor hogy óvatos legyek ahogy kinyújtotta
a karjait felém.
Edward vett egy mély lélegzetet.
-Látni fogjuk, hogy össze tudom-e zavarni az illatod eléggé hogy elrejtse a
nyomodat,-magyarázta Jacob.
Gyanúsan bámultam a kitárt karjait.
-enged meg neki hogy elvigyen téged, Bella,- mondta nekem Edward. A hangja
nyugodt volt, de én tudtam hogy alig bírja legyőzni az ellenszenvét.
Rosszallóan néztem.
Jacob égnek emelte a szemeit, türelmetlenkedett, és átkarolta engem az izmos
karjaival.
-Ne viselkedj úgy mint egy kisbaba-,motyogta
De a szemei épp mint az enyémek Edward felé pislogtak. Edward arca higgadt és
sima volt. Jasperhez beszélt.
Bella illata nagyon intenzív nekem— azt gondoltam, hogy sokkal tisztességesebb
ha valaki más teszteli le.
Jacob elfordult tőlünk és besietett velem a fák közé. Nem mondtam semmit, ahogy a
sötétség bezárult körülöttünk.Lebiggyesztettem az ajkaimat.Kényelmetlen volt
Jacob karjai között lenni.
Ez túl bizalmasnak tűnt nekem — nem hiszem hogy neki ennyire szorosan kellett
volna tartania engem — és nem tudtam hogy ez hogyan hathatott rá.
Visszaemlékeztem az utolsó délutánomra La Pushban, és nem akartam erre
gondolni. Bosszúsan toltam el a karját amikor még szorosabban fogott engem.
Nem mentünk messze; csinált egy széles ívet és másik irányból jött vissza a
tisztásra.
Edward egyedül volt ott és Jacob felé ment.
-Most már letehetsz-
- Nem akarok esélyt adni arra hogy összekuszálódjon a kísérlet.-
A sétája lelassult és a karjai összeszorultak.
-Annyira bosszantó vagy,- motyogtam.
-Köszi-
Jasper és Alice álltak egyedül Edward mellett. Jacob több lépést tett, azután
megállított engem egy tucat lábra Edwardtól.
Anélkül hogy ránéztem volna Jacobra odamentem Edwardhoz és megfogtam a
kezét.
-Rendben van?- kérdeztem
-Amíg nem érintesz meg semmit Bella, én nem tudom elképzelni hogy valaki
rájönne hogy ez a te illatod.- mondta Jasper miközben grimaszolt.
-Ezek az illatok most majdnem teljesen összemosódtak.-
-Egy határozottan sikeres volt, értett egyet Alice miközben az orrát ráncolta.
-És ez nekem adott egy ötletet.-
-Amelyik működni fog,- tette hozzá Alice magabiztosan.
-Ügyes, -értett egyet Edward.
-Hogyan bírtad ki? –motyogta nekem Jacob.
Edward figyelmen kívül hagyta Jacobot és rám nézett, amíg magyarázott. Mi —
rendben te — itt vagyunk és ez a hamis nyom a tisztáson marad. Az újszülöttek
amikor vadásznak, az illatod fel fogja izgatni őket, és jönni fognak pontosan ahogy
ezt a akarja az aki megteremtette őket. Alice már látja, hogy ez működni
fog.Amikor megfogják az illatunkat, kettészakadnak majd és megpróbálnak ránk
támadni két oldalról. Az egyik fele keresztül fog menni az erdőn ahol Alice
látomásaiban látni fogja.
-Igen! –sziszegte Jacob.
Edward rá mosolygott, mint egy igazi bajtársra. Hányingerem volt. Hogyan
lelkesedhetnek ezért ennyire? Hogyan állhatnék egy helyben miközben veszélyben
van mindkettőjük?
Nem voltam rá képes. Nem leszek.
-Nem ez az egyetlen lehetőség,- mondta hirtelen Edward, a hangja undorodó volt.
Ez arra késztetett engem, hogy elugorjak miközben arra gondoltam hogy biztos
hallja amit gondolok, de a szemei Jaspert nézték.
-Tudom, tudom, -mondta gyorsan Jasper. Ráadásul nem fontoltam meg igazán-
Alice a lábán toporgott.
-Ha Bella ténylegesen itt volt a tisztásban, ez hajtaná őket,- magyarázta neki
Jasper.-ettől megőrülnének. Nem lennének képesek,koncentrálni másra csak rá. Ez
túl könnyű lenne.
Edward Jaspert fixírozta egy ideig.
-Természetesen ez túl veszélyes számára. Ez csak egy eltévedt gondolat volt,
-mondta gyorsan.
De a szeme sarkából engem nézett, a pillantása sóvárgó volt.
-Nem, -mondta Edward. A hangja végleges volt.
-Igazad van,- mondta Jasper. Megfogta Alice kezét és elindult a többiek felé .
-Legjobb kettő
a háromból?- Hallottam amikor ezt kérdezte, mikor újra gyakorolni mentek.
Jacob undorodva bámult utána.
Jasper katonai szemszögből nézi a dolgokat-, Edward csendesen védte meg a
testvérét.
-Ő mindegyik lehetőséget megnézi-ez nem érzéketlenség hanem alaposság.-
Jacob horkantott egyet. Öntudatlanul közelebb araszolt hozzám. Csak három lábnyira
állt Edwardtól és, miközben álltam ott közöttük, érezhetem a testi feszültséget a
levegőben.
Ez olyan volt mint valami légköri zavar.Elég kényelmetlen.
Edward visszatért a feladathoz.- Péntek délután el fogom őt ide hozni hogy
lefektessük a hamis nyomot.Akkor tudunk találkozni, és elvinni őt egy olyan helyre
amit ismerek. Teljesen eltér az úttól, és könnyen védhető, nem fognak könnyen
odatalálni. -
-És aztán mi lesz? Egy mobillal otthagyod őt? -Kérdezte kritikusan Jacob.
-Van jobb ötleted?-
Jacob hirtelen önelégült lett.
-Voltaképpen, van.-
-Oh. . . már megint, kutya, ez egyáltalán nem rossz.-
Jacob gyorsan hozzám fordult, ahogy elhatározta hogy játssza majd a jó fejet és így
engem is bevont a beszélgetésbe.
-Megpróbálom rábeszélni Sethet és a másik két fiatalt hogy maradjon hátra,ők még
elég fiatalok de erősek, és makacsul ellenállnak. Tehát ez egy új kinevezés lenne
neki, — a mobiltelefonra, gondoltam természetesen.- Megpróbáltam kedvet kapni a
dologhoz.Így senki nem lesz rászedve.
-Amíg Seth Clearwater a farkas alakjában van, neki jó kapcsolatai lesznek a
falkával,- mondta Edward.- A távolság nem probléma? Tette hozzá amikor
Jacobhoz fordult.
-Nem.-
-Háromszáz mérföld?-kérdezte Edward-. Az lenyűgöző.-
Jacob megint jó fejnek tűnt.- Ez a leghosszabb amit valaha kikísérleteztünk,
-mondta nekem. Nyugodj meg Bells.
Szórakozottan bólintottam; rosszul voltam a tudattól hogy a kicsi Seth Clearwater
 is egyike volt a vérfarkasoknak,és ez a tény mindent nehezebbé tett. A mosolya
olyan volt mint a fiatalabb Jacobévolt, még a 15öt se töltötte be. A lelkesedése a
tanácsülés-örömtűznél hirtelen új jelentést adott.
-Ez egy jó ötlet. -Edward vonakodóan vallotta ezt be- Sethtel jobban fogom érezni
magamat ott,és még a kommunikáció is meglesz. Nem tudom, hogy képes lennék e
Bellát egyedül hagyni ott.Úgy tűnik ez sikerülhet! Bízom a vérfarkasokban!-
-A vámpírokkal harcolok ahelyett hogy ellenük harcolnék!- Jacobon is tükröződött
Edward undorodó hangja.
-Nos még mindig sikerülhet harcolnod néhányunk ellen, -mondta Edward.
Jacob mosolygott.
-Ezért vagyok itt!