19. Önzés

Edward a karjaiban vitt haza,tudván másképp nem menne.
Elaludhattam az úton. Amikor felébredtem, a szobámban feküdtem az ágyamban,
az ablakon át gyenge fény szűrődött be. Mintha délután lett volna.
Ásítva nyújtózkodtam, s közben kezeimmel kerestem őt,de csak ürességet találtam.
„Edward?” motyogtam.
Kereső kezeim rátaláltak valami hidegre és simára. A keze.
„Tényleg fel akarsz kelni?dörmögte
„Mmm, „ beleegyezően sóhajtottam fel. „Sok téves riasztás volt?”
„Nagyon nyugtalan voltál-egész nap beszéltél.”
„Egész nap?” Felpillantottam, majd ismét az ablakra néztem.
„Hosszú volt az éjszakád, mondta nyugtatóan.” Egész nap ágyban voltál.”
Ahogy felálltam megszédültem. A lenyugvó nap fénye volt, ami bevilágított az
ablakomon.”hűha.”
„Éhes vagy?” kérdezte. Szeretnél ágyban reggelizni?
„Megyek,megcsinálom”nyögtem fel nyújtózkodva. Szükségem van rá,hogy
felkeljek és kinyújtóztassam magamat.”
Amíg leértünk a konyhába,végig fogta a kezemet, óvatosan kémlelt, mintha attól
tartana,hogy bármelyik percben leeshetek. Vagy szimplán azt hitte,hogy alvajárok.
Egyszerűen beledobtam a pár kenyeret a pirítóba. Egy futó pillantást vetettem a króm
gépen visszatükröződő arcomra.
„Au, de rosszul nézek ki.”
„Ez egy hosszú este volt, mondta ismét.”Talán maradnod kellett volna, és aludni
inkább.”
„Igaz és elveszíteni mindent. Tudod ideje lenne elfogadnod a tényt,hogy én is
családod része vagyok.”
Mosolygott. Talán meg tudom szokni ezt a gondolatot.”
Leültem a reggelim kíséretében, ő pedig mellém ült. Amikor az első falatot a
számhoz emeltem, láttam ,hogy a kezemet nézni. Lenéztem és láttam, hogy mindig
rajtam volt Jacob ajándéka.
„Szabad?” kérdezte, és az apró farkas után nyúlt.
Halkan válaszoltam.”Persze,természetesen.”
A lánc alá csúsztatta a kezét, és hűvös kezébe fogta az apró medált.
Egy múló pillanatig, tartottam tőle, hogy egyszerűen szétmorzsolja ujjaival. De
természetesen Edwardnak esze ágában nem volt ezt tenni. Zavart voltam a
gondolattól. Egyszerűen elengedte a farkast, hagyta hogy visszaessen. Az lágyan
hintázva esett le a csuklómra. Próbáltam olvasni a tekintetéből, mindent elrejtett, ha
volt is bármi más.
„Jacob Black adhat neked ajándékot.”
Ez nem kérdés volt ,de még csak vád sem. Csak egy ténymegállapítás. Tudtam,
hogy az előző születésnapomra utal, arra hogyan reagáltam az ajándékokra, hogy
nem akartam kapni semmit sem. Különösképpen nem Edwardtól. Ez abszolút
logikátlannak tűnt, természetesen, bárki más figyelmen kívül hagyott…
„Kaptam tőled ajándékot,emlékeztettem. Tudod, hogy mennyire szeretem a saját
kezű ajándékot.
Egy pillanatra lebiggyedt az ajka. „Mi van ezzel? Ez elfogadható?”
„Mit akarsz mondani ezzel?”
„Ez a karkötő. Ujjaival körbe simította a csuklómat” Sokat fogod hordani?”
Megrándítottam a vállamat.
„Nem akarod megbántani az érzéseit,”mondta csípősen
„Természetes, gondolom.”
„Nem gondolod,hogy akkor jogos, hogy,” beszéd közben a kezemet nézte, majd
megfogta és ujjaival ismét végigsimította a csukómat, „ van ez ellen egy csöpp
kifogásom?”
„Kifogásod?”
„Az amulett- valamint jelent a szemedben.”
„Te vagy minden gondolatom, nem kell emlékeztető.”
„Ha adnék neked valamit , hordanád?
„Valami személyeset?”
„Igen,ami már korábban is megvolt nekem.”angyalian mosolygott rám.
Ha ez az egyedüli reakció,amit Jacob ajándéka kiváltott, szívesebben vettem volna
el. „Bármi ami boldoggá tesz.”
„Érzed az egyenlőtlenséget?” kérdezte vádlóan.”Mivel én igen.”
„Milyen egyenlőtlenséget?”
Szeme elsötétült. Rajtam kívül, mindenki megtalálja a módját, hogy ajándékot
adjon neked. Szerettem volna odaadni az érettségi ajándékodat,de nem tettem.
Tudtam jobban kiakasztana, mint bárkim mást. Ez teljesen tisztességtelen. Hogyan
magyarázod ezt?”
„Nagyon könnyen.” Mondtam.” Te mindenki másnál fontosabb vagy a számomra.
És tőled az ajándékom te magad vagy. Ez már most több,mint amit valaha is
kérhetnék, és bármiféle ajándék,csak még inkább felborítaná az egyensúlyt
köztünk.”
Fontolgatta a hallottakat,majd felhúzott szemöldökkel mondta „ Nevetséges a
magyarázatod.”
Csöndben ettem a reggelimet. Tudom nem hallotta volna meg,hogy ő is ezt teszi.
Megrezzent a telefonja. Megnézte a számot,mielőtt felvette. „Mi történt Alice?”
Várakozva figyeltem a reakcióját, kicsit idegesen. De bármi,amit Alice mondott
neki nem lephette meg. Néha felsóhajtott.
„Kitalálok valamit”mondta neki, miközben felhúzott szemöldökkel a szemembe
nézett. „Beszélt álmában.”
Elképedtem. Mit mondhattam?
„Vigyázni fogok rá.”ígérte
Áthatóan nézett,ahogy letette a telefont. „van valami,amiről szívesen beszélnél
velem?”
Óvatosan vártam egy percig. Alic figyelmeztetése volt ez tegnap éjjel. Eltudtam
képzelni miért hívta. Akkor eszembe jutott az egész álmom, ami kísért egész
nap,miközben aludtam. Álmomban igyekeztem követni Jaspert, hogy
megtalálhassam Edwardot… Edwardot és szörnyet,aki megakart ölni,de nem kellett
már félnem tőle,mert meghoztam a döntésemet. El tudtam képzelni,mit hallhatott
Edward,miközben aludtam.
Egy perce összeszorítottam az ajkaimat, és kitértem a tekintete elöl. Várt.
„Tetszik Jasper ötlete.”mondtam végül.
Felhördült
„Segíteni akarok. Tennem kell valamit.”bizonygattam
„Az nem segít,ha tudom,hogy veszélyben vagy.”
„Jasper nem így látja.”És ez az ő szakterülete.”
Edward haragosan nézett rám.
„ Nem vihetsz el. Fenyegetőztem.” Nem fogok az erdő mélyén bujkálni,amíg te
kockáztatod magad miattam.”
Harciasan mosolygott. Alice nem látott tisztán téged Bella. Azt látta,hogy elveszel
az erdőben. Nem tudsz megtalálni minket, nekem pedig sok időbe telik ,hogy rád
találjak.
Próbáltam hűvös maradni. „Pont ezért nem számít Alice Seth Clearwaterrel
kapcsolatban, mondtam politikusan. „Ha neki volt, természetesen akkor sem látna
semmit. De ez most úgy hangzik,hogy Seth szeretné ha ott lennék,pont mint én.
Nem hiszem,hogy nehéz lenne meggyőzni,hogy mutassa az utat nekem.”Düh
cikázott keresztül az arcán, majd vett egy mély levegőt, majd összeszedte
magát.”Talán kivitelezhető…ha nem mondod el nekem.”Most csak meg kell
kérnem Samet, hogy adjon utasítást Sethnek. Bármennyire is szeretné, Seth nem
ellenkezhet majd.”
Kellemesen elmosolyodtam. „De miért mondana Sam ilyet? Ha elmondanám,hogy
tudna nekem ott segíteni?Azt hiszem Sam szívesebben tesz nekem szívességet,mint
neked.”
Ismét összeszedte magát. „Talán igazad van. De abban biztos vagyok, hogy Jacob
nagyon is buzgón adna utasítást.”
Megrökönyödtem”Jacob?”
„Jacob a másodvezető. Sosem mondta neked? A falka őt is követi.”
Megfogott, és a mosolyából tudtam, hogy ezzel ő is tisztában van. Lüktetett a
fejem. Tudtam,hogy ilyen helyzetben Jacob azt szeretné ha az ő oldalán lennék. -
Biztos voltam benne. És Jacob ezt sosem mondta el nekem.
Edward kihasználva pillanatnyi előnyét, gyanúsan lágy hangon folytatta.
Tegnap éjjel egy elbűvölő gondolatmenetet láttam a falka agyában.” Komolyan
mondom jobb,volt mint egy szappanopera. Sosem hittem, hogy ilyen összetett
dinamikájú egy ekkora falka. A közösségi érdek elnyomja az egyénit. Nagyszerű.”
Meg akart zavarni, áthatóan néztem rá.
„Jacobnak rengeteg titka van.” Mondta fogait csikorgatva.
Nem válaszoltam. Figyelmesen néztem,nyitottan egy vitára.
„Például tudod egyáltalán ki volt tegnap este a legkisebb szürke farkas?”
Sóhajtottam”Rendben. Miről akarsz pontosan beszélgetni?”
„Kérdés nélkül elfogadnak mindent, hogy csak az eredeti farkas leszármazottaknak
van erejük az átalakulásra.”
„Volt valaki,akinek nincs a felmenői között farkas és mégis átalakult?”
„Nem. A lány egyenesági leszármazott,az biztos.”
A szemeim kitágultak. „Egy lány?”
Biccentett. „Ő tud rólad. Leah Clearwaternek hívják.”
„Leah egy vérfarkas?”sikoltottam. „Hogyan?Mióta?Ezt miért nem mondta el
nekem Jacob?”
„Vannak dolgok, amiket nem osztott meg – például hogy hányan vannak. Mintha
korábban azt mondtam volna, amikor Sam lett a vezér nem mellőzhette az
egyességet. Jaboc nagyon óvatos mindig másra gondolt,amikor a közelemben volt.
Természetesen a tegnap éjszaka után ,már nem számít.”
„Nem tudom elhinni. Leah Clearwater” Természetesen emlékeztem, amikor JAcob
mesélt Leah és Sam esetéről, a cselekedeteiről,aztán meg mintha túl sokat mondott
volna-Miután mondott valamit Samről,mélyen Leah szemébe nézett és rájött,hogy
megszegte minden ígéretét.. Leah olyan volt, mint egy szikla, egy csillogó
könnycsepp gördült le az arcán, amikor az öreg Quil azokról a terhekről
beszélt,amit a Quilet indiánok a vállukon cipelnek… És Bill sok időt töltött Sueval,
hiszen az ő gyerekéért is aggódott…az aggódás jogos volt, hiszen mostanra belőlük
is vérfarkas lett!
Nem gondoltam sokat Leah Clearwaterre, csak miután megtudtam, hogy eltűnt,
amikor Harry meghalt, majd nagyon szántam, amikor Jacob elmesélte a történetét,
hogy milyen nehéz lehetett neki látni az erős nyomot Sam és a saját unokahúga
között,ami összetörte Leah szívét.
És most Sam falkájába tartozik, hallja a hangját…és nem hagyhatják magára.
Utáltam ahogy ezt Jacob mondta. Minden ami vagy, kívül esik azon,amit mások
látnak.
„Szegény Leah,”suttogtam
Edward felhorkantott.”Ő kiválóan kezeli az életét,hogy közöttük
lehessen.””Nem hiszem, hogy kiérdemelte a szimpátiádat.”
Ez meg mit jelentsen?”
„Épp elég nehéz így is nekik,hogy hallják egymás gondolatait. Néhányan próbálnak
összedolgozni, hogy könnyebb legyen.”Ha van valamilyen szándékos,fájdalmas
emlék, az mindenkit bánt.”
„Elég oka van rá.”motyogtam, pártját fogva.
„O,igen tudom, „mondta”Ez a lenyomat okozta kényszer az egyik legfurcsább
dolog, amivel valaha is találkoztam, pedig láttam már néhány különös
dolgot.”Rázta meg fejét csodálkozva.
„Az út,ahogy Sam elérte, hogy Emily az övé legyen leírhatatlan- vagy fordítva is
mondhatnám. Samnek nem volt választása. Ez emlékeztetett a Midsummer Night’s
Dreamre, az összes zavarosságával és elsöprő szerelmével…mint egy
varázslat.”mosolygott.” Ez nagyon is közel van ahhoz, hogy számomra milyen
nehéz megérteni,hogy mit érzek irántad.”
„Szegény Leah,” mondtam ismét.”De mit értesz azon, hogy bűnös?”
„Folyamatosan látott olyan dolgokat, amikre korábban nem is
gondolt,”magyarázta.”Például Embry.”
„Mi van Embryvel?”kérdeztem meglepetten
„Az anya A Makah rezervátumba ment 17 évvel ezelőtt, amikor terhes volt vele. Ő
nem Quil indián. Mindenki úgy gondolta,hogy az asszony elhagyta Makah indián
férjét.De aztán csatlakozott a falkához.”
„Így?”
„Így valószínűsíthetően az apja vagy Quil Ateara, vagy Joshua Uley, vagy Billy
Black, akik akkoriban mind házasok voltak természetesen.”
„Nem”ziháltam.Edwardnak igaza volt, ez tényleg olyan mint egy szappanopera.
„Most Sam, Jacob és Quil azt találgatja közülük kinek van féltestvére. Mindenki
szeretné azt hinni, hogy Samnek, mióta az apja,már nem volt az apja. De a kétely
mindig ott lesz.Jacob sosem kérdezte erről Billy-t.
„Ez ige. Hogy derítettél ki ennyi mindent egyetlen éjszaka alatt?”
„A falka gondolatai igézőek. Mind együtt gondolkodnak, majd egyszerre
elkülönülnek. Annyi minden van, amit ki lehet olvasni.”
Olyan izgatott volt a hangja, mint annak,aki épp most tett le egy izgalmas könyvet,
épp a tetőpont előtt. Nevettem.
„ A falka magával ragadó.” Érettem vele egyet. „Ugyanolyan elbűvölő, amikor te
próbálsz összezavarni engem.”
Teljesen kiolvashatatlan lett az arca. –tökéletes póker arc.
„Igyekszem elmagyarázni Edward.”
„Nem” hangja olyan volt,mint aki befejezte.
Nem volt sok kedvem befejezni törölgetést. Csak ott akartam lenni,ahol Edward
volt.
Kegyetlen, ostoroztam magam.Önző,önző,önző” Ne tedd!
Figyelmen kívül hagytam, amit az eszem diktált. Nem tudtam ránézni,amíg
beszéltem. A szemeimet bűnösen az asztalra szegeztem.
„Rendben Edward, suttogtam.”Van valami…egyszer már majdnem
megőrültem.Tudom mik az értékeim, és nem viselném el még egyszer ha
elhagynál.”
„Nem néztem fel, hogy megnézzem hogyan reagál a hallottakra, tudván mennyi
fájdalmat elevenítek fel. Hallottam ahogy kifújja a levegőt, majd csend lett.
Meredten néztem a ötét asztallapot és azt kívántam bárcsak nem mondtam volna
semmit. De tudtam, hogy ki kellett mondanom. Mivel számított.
Hirtelen a kezeivel körbeölelt, megcirógatta az arcomat, a kezemet. Vigasztalt. A
bűntudat keringett bennem. De a túlélési ösztön erősebb volt. Nem volt
kérdése,hogy ő az én túlélésem kulcsa.
„Tudod, hogy ez nem ugyanaz, Bella,” mormogta”Nem leszek messze,és hamar
ismét itt leszek.”
„Nem fogom kibírni,”szegeztem le a tekintetemet.”Nem tudni,hogy mikor, vagy
egyáltalán valaha vissza jössz-e. Hogy tudnám az túlélni?
Mosolygott”Ez sokkal könnyebb lesz Bella,Nincs benne kockázat.”
„Senkinek?”
„Senkinek.”
„És mindenki jól lesz?”
„Mindenki,”ígérte
„Akkor semmi esély, hogy átváltozzak?”
„Természetes nincs. Alice mondta nekem, hogy ő is lemúlt 19. Mi is könnyen
kezelni tudjuk majd ezt.”
„Igaz-úgy mondod, minta ez lenne a legkönnyebb dolog” Megismételtem a tegnapi
szavait.”Tényleg így gondolod?”
„Igen.”
Olyan egyszerűnek látszik-látta, hogy megtörténik.
„Olyan egyszerű, hogy akár ki is hagynád?”
Egy hosszú csend után, felnéztem az arcába.
A póker arc visszatért.
Mély levegőt vettem. „Így csak két lehetőség van. Egyrészt vagy annyira veszélyes,
hogy nem akarod, hogy tudjak róla, amelyik esetben úgy lenne helyes, hogy én is
ott legyek és segítsek. Vagy annyira könnyű, hogy könnyűszerrel elintézhetik
nélküled is. Melyik igaz?”
Nem szólalt meg.
Tudtam mit gondol-ugyanazt, amit én. Carlisle, Esme, Emmett, Rosalie,Jasper
és… persze Alice
Csodálkoztam volna ha szörny lettem volna. Nem a gondolat bántott, hanem a
dolgok igazi háttere. A dolgok, amik megsebeztek más embereket. Tudni,hogy nincs
esélyük, ha eljön amit szeretnének. Én csak őt szerettem volna biztonságban
magam mellett. Tudtam hol a határ annak amit szeretnék, amit feláldoznék érte?
Nem voltam biztos benne.
„Azt kéred tőlem,hogy hagyjam őket magukra a harcban?”kérdezte csendesen.
„Igen”meglepődtem mennyire nyugodt maradt a hangom,miközben olyan
nyomorultul éreztem magam belül.”Vagy hogy vigyél magaddal.”Mind a két út
ugyanolyan, ha együtt lehetünk.”
Vett egy mély levegőt,majd lassan kifújta. A kezei közé fogta az
arcomat,kényszerítve, hogy az arcába nézzek. Mélyen a szemembe nézett,
csodálkoztam mit kutathat bennük, és mit találhatott. A gyomron vadul kavargott, undorít
engem?
Valami ismét átfutott rajta, egy érzés, nem tudtam mi volt az. Egy kézzel felvette a
telefonját.
„Alice, mondta.Tudnál jönni kicsit vigyázni Bellára?”Felhúzta a szemöldökét, hogy
megértettem-e a szavait. „Beszélnem kell Jasperrel.”
Egyetértett. Elrakta a telefonját, majd ismét fürkészni kezdte az arcomat.
„Mit akarsz mondani Jaspernek?” sziszegtem
„Megbeszélni…hogyan lesz nélkülem.”
Könnyű volt észrevenni rajta,hogy mennyire nehéz most neki.
„Sajnálom.”
Tényleg sajnáltam. Utáltam, hogy ezt csinálom vele. De azért annyira nem,hogy
mosolyogva azt mondjam neki, ne is törődjön velem. Minden bizonnyal nem
annyira.
„Ne kérj elnézést, mondta enyhén elmosolyodva.”Soha ne félj elmondani nekem,
hogyan érzel valójában,Bella. Ha neked erre van szükséged…”vonta meg a
vállát.”Számomra te vagy a legfontosabb.”
„Nem gondolnám, hogy az út- amit választottál a családod elé helyezne.”
„Jól tudom ezt. Nem ez volt a kérésed. Felajánlottál két lehetőséget, ami
elfogadható a számodra, és én kiválasztottam azt az egyet, ami számomra
elfogadható. Nagyon nehéz kompromisszumot találni.”
Fejemet a hideg mellére szorítottam.”Köszönöm.”suttogtam
„Bármikor,”mondta miközben megcsókolta a hajamat.”Bármit.”
Sokáig így maradtunk. Az arcomat a pólójába rejtettem.Két hang szólalt meg
bennem. Az egyik jó akart lenni, a másik le akarta zárni az ajkait.
„Ki a harmadik feleség? Kérdezte csendesen
„Tessék?”kérdeztem meglepetten. Nem emlékeztem, hogy megint álmodtam volna
erről.
„Mormogtál valamit a harmadik feleségről múlt éjjel.
Éreztem a nyugalmat,de aztán elvesztettél.”
„Ó igen. Ez volt az egyike a sztoriknak, amit az örömtűz éjszakáján hallottam.
sóhajtottam”Valahogy bennem maradt”
Edward az oldalára feküdt , és megpróbálta kiszűrni a hangomból a
kellemetlenséget.
Mielőtt bármit is kérdezhetett volna, Alice kopogtatott a konyha ajtaján savanyúan.
„Azt akarod, hogy elveszítsem minden humorérzékemet?”morogta
„Hello Alice,” üdvözölte. Egy ujjal megemelte az államat, hogy búcsúzóul
megcsókoljon.
„Később este visszajövök.”ígérte nekem. „Megoldjuk, hogy nélkülem is menjen ez
a dolog.”
„Rendben.”
„Nincs sok minden amit el kéne intézned,”mondta Alice.”Már mindent elmondtam
nekik. Emmett örült.”
Edward felsóhajtott”Persze,hogy örült.”
Kiment az ajtón egyedül hagyva Alice-vel.
Alice fürkészve nézett rám.
„Sajnálom, kértem ismét elnézést.”Gondolod, hogy ez még nagyobb veszélyt fog
okozni?”
Prüszkölt egyet.”Túl sokat aggódsz Bella. Idő előtt szürke leszel.”
„Mit akarsz ezzel mondani?”
„Edward nagyon durcás, ha nem engedik, hogy a saját útját járja.Csak épp
elképzeltem a következő hónapokat vele.”Grimaszolt. „Gondold át józanul.
Szeretném, ha jobban uralnád a borúlátásodat, Bella.”Annyira nem szükséges.”
„Elengednéd Jaspert nélküled?” kérdeztem
Alice fintorgott .”Az teljesen más.”
„Persze,hogy az.”
„Menj frissítsd fel magadat,”utasított.”Charlie 15 perc múlva hazaér, és ha ilyen
ramatyul fog kinézni,legközelebb nem fog elengedni.”
Tényleg elment az egész nap. Mintha elvesztegettem volna, annak örültem, hogy
nem kell minden alkalmat alvással töltenem.
Alapvetően jól néztem ki,mikor Charlie hazaért-felöltöztem, megfésülködtem, és a
vacsorát készítettem a konyhában. Alice odaült, ahol Edward is szokott, és A napja
felől kérdezte Charliet.
„Hello Alice! Hogy vagy aranyom?”
„Jól vagyok Charlie, köszönöm.”
„Látom, azért a nap végére kikászálódtál az ágyból”mondta nekem, mikor mögé
álltam, mielőtt visszafordult Alicehez. „Mindenki a partiról beszél, amit a szüleid
adtak tegnap éjjel.
Fogadni mernék, hogy nagy takarítás áll előtted.”
Alice megvonta a vállát. Ismerve őt, már minden rendben volt.
„Nehéz volt,mondta”nagy parti volt.
„hol van Edward?kérdezte Charli kissé kelletlenül.”Segít takarítani?”
Alice tragikusan felsóhajtott. Mintha csak egy színészt látnék,de számomra
túlságosan is tökéletes volt,hogy elhiggyem.”Nem. A hétvégét Emmettel és
Carlisle-al tölti.”
„Megint kirándulnak?”
Alice hallgatott, arcán az elveszettség látszódott.”Igen. Engem is nagyon
megleptek. Minden iskolaév végén összejövünk,csapunk egy kis ünneplést, de idén
én inkább vásárolni akartam túrázás helyett, és senki nem akart itt maradni velem.
Olyan elhagyatott vagyok.”
Láttam, ahogy Charlie azon gondolkodik, hogyan tudna segíteni Alicenek, miközben
én azon gondolkodtam mit akar elérni ezzel a színjátékkal.
„Alice aranyom, miért nem jössz addig hozzánk?”ajánlotta Charlie”Utálom még a
gondolatát is,hogy egyedül legyél egy akkora házban.”
Mosolygott. Mintha kihúzták volna a lábam alól a talajt.
„O”ellenkeztem.
Charli rám nézett.”Mi van?”
Alice csalódottan nézett rám. Tudom, azt gondolta,hogy nagyon lassú vagyok ma
este.
„Valami kaparja a torkomat.”motyogtam
„Aha”majd ismét Alicre nézett.”Nos mi ez a harc?”
Rálépett a lábamra, kicsit finomabban ez alkalommal.
„Nos, apa, tudod, nincs olyan sok lehetőség itt nálunk, Alice biztos nem érezné
magát jól, hogy a földön kell aludnia…”
Charlie összeszorította a száját. Alice ártatlan várakozással nézett felfelé.
„Talán Bella,ott maradhatna veled, ajánlotta”csak amíg a többiek visszajönnek.”
„O, Bella, megtennéd?”mosolygott rám győztesen Alice.”Nem gond ha
vásárolgatnod kell velem ugye?”
„Persze,helyeseltem”a vásárlás rendben van.”
„Mikor mennek el?kérdezte Charlie
Alice arca megváltozott.”Holnap.”
„Mikor lenne rám szükséged?kérdeztem
„Vacsora után, azt hiszem.”ujjaival tartotta az állát, mintha nagyon
gondolkodna.”Ugye nincs semmi dolgod szombatra?Szeretnék bemenni a városba
vásárolni, és ez egész napos program nálam.”
„Csak nem Seattlebe.mondta Charlie szemöldökét felhúzva.
„Természetesen oda nem,”értett vele azonnal egyet Alice,habár mindketten
tudtuk,hogy szombaton semmi baj nem történhetne ott sem. „Olimpiára gondoltam
talán…
„Tetszeni fog neked Bella.Charlie egész izgatott lett tőle.”Menj és fedezd fel a
várost!”
„Igen apa”Ez nagyszerű lesz.”
Alice még csacsogott a tervekről, majd Edward is visszaért nem sokkal később.
Meglepetés nélkül fogadta Charlie jókívánságát a kiránduláshoz. Mivel korán
indulnak,ezért korábban elbúcsúztak, mint szokott. Alice is vele ment.
Amilyen hamar csak tudtam én is kimentettem magam Charlinál.
„Biztos fáradt vagy.”mondta Charlie
„Egy kicsit.” Hazudtam.
„Nem csodálom, hogy ki akartad hagyni a partit, morogta”sok időbe telik,míg
kipihened magad.”
Mire felértem Edward, már az ágyamban feküdt.
„Mikor találkozunk a farkasokkal?”morogtam, miközben csatlakoztam mellé.
„Egy óra múlva.”
„Az jó. Jake-nek és a többieknek is szükségük van egy kis alvásra.”
„Feleannyira sem, mint neked.”mutatott rá a lényegre.
Igyekeztem lendületben tartani a témát, nehogy rábeszéljen az otthonmaradásra.
„Elmondta Alice,hogy megint elrabol?”
Vigyorgott.”Pontosan, nem ő.”
Zavartan néztem rá, miközben ő jót szórakozott ezen.
„Én vagyok az egyetlen, akinek engedélye van, hogy fogságban
tartson.Emlékszel?”mondta. Alice elmegy velük vadászni.”sóhajtott.” Megígértem,
hogy nem kell most ezt csinálnom.”
„Te fogsz elrabolni?”
Biccentett.
Charlie már nem szokott olyan gyakran hallgatózni lentről.
És szerencsére volt egy mindent halló vámpír is a közelben. Csak ő és én.-tényleg
egyedül.
„Rendben van ez így?kérdezte félreértve hallgatásom
„Persze… biztos, egy dolgot leszámítva.”
„Mi az a dolog?” kérdezte nyugtalan tekintettel.
„Miért nem mondta el Alice Charlienak, hogy elmész ma éjjel?kérdeztem
Megkönnyebbülten nevetett.
Élveztem a gondolatot, hogy tisztábban látok, mint múlt éjjel. Még voltak
félelmeim, de nem rettegtem semmitől. Működtem. Láttam mi fog történni, és
valahol mindig éreztem, hogy nem lesz baj. Edward kétségtelenül nem repesett az
örömtől,hogy kihagyja a harcot… épp ezért esett nehezemre elhinni,amikor azt
mondta,hogy könnyű lesz. Sosem hagyná el a családját,ha nem bízna magában.
Talán Alice-nek igaza volt,és túlságosan is sokat aggódom.
Végül elindultunk.
Jasper és Emmett éppen birkóztak, nevetésük messze elhangzott. Alice és Rosalie a
távolt kémlelték. Esme és Carlisle néhány méterrel távolabb egymásra
koncentráltak.Jóval világosabb volt az éjszak , mint előzően, így tisztán láttam a
három farkast a távolban egy körben, ahogy figyelmesen vártak. Könnyen
felismertem Jacobot, akkor is megismertem volna,ha most láttam volna így először.
„Hol van a többi farkas?” csodálkoztam
„Nincs szükség rájuk.” Egyikük elvégzi majd a munkát, de Sam nem bízik meg
bennünk annyira,hogy csak Jacobot küldje, pedig ő benne lett volna. Quil és Embry
általában együtt van…
„Jacob hisz neked.”
Edward hallgatott. „annyira bízik bennünk,hogy ne öljük meg.De erről ennyit.”
„Osztoztok ma éjszaka?kérdeztem óvatosan. Tudtam ez legalább annyira nehéz
volt a számára,mint nekem a háttérben maradni. Lehet,hogy nehezebb.
„Segíteni fogok Jaspernek, ha szükséges. Ki akar próbálni néhány támadást,ilyen
helyzetekben. Vonta meg a vállát.
Rövid pánikhullám tört rám. Túlerőben vannak.
Igyekeztem elrejteni az érzéseimet, visszatartani a reakciómat.
Rossz volt nézni,ahogy igyekeztem hazudni magamnak, hogy minden működik, ha
én is mindent megteszek. Ahogy elsiklott a tekintetem a Cullenekről- el az ő
játékos harcukról,ami igaz is lehetett, halálos épp csak pár napja. Jacob a
szemembe nézett és mosolygott.
Ugyanaz a szürke farkas volt, mint korábban, a szemei az utat pásztázták, amikor
még ember volt.
Még mindig képtelen voltam elhinni,hogy nem is olyan régen, láttam egy vérfarkas
küzdelmet- ami miatt volt néhány rémálmom.
Tudtam, kérdés nélkül,melyikük Embry és melyikük Quil. Mivel Embry volt a
legtisztább szürke farkas sötét folttal a hátán, és Quil mély csokibarna, fényesen
világító szemekkel- úgy nézett ki mintha élvezné a harcot. Nem voltak
szörnyek,még így sem. Barátok voltak. Barátok, akik nem voltak
elpusztíthatatlanok,mint Emmett és Jasper, gyorsabban mozogtak, mint egy kobra,
ahogy a holdfény megcsillan kemény gránit bőrén. Barátok, akik nem is igen
fogták fel a veszélyt. Barátok, akik valaha emberek voltak,barátok,akik olykor
véreztek, barátok, akik akár meg is hallhattak…
Edward nyugodt volt,mivel ő nem igen tartott attól, hogy a családját bármi baj
érhetné. De vajon az zavarná, ha a farkasok megsérülnénk? Ténylegesen zavarná
őt bármilyen veszély is? Edward bizalma csak még inkább erősítette az
aggodalmamat.
Próbáltam visszamosolyogni Jacobra, legyűrve a gombócot a torkomban. Nem
voltam biztos, hogy sikeűlni fog.
Jacob könnyedén ugrott a lábaival, oda ahol Edwarddal várakoztunk.
„Jacon,”üdvözölte Edward udvariasan.
Jacob nem vett róla tudomást, sötét szemeivel engem figyelt. Velem egy magasságba
hajtotta a fejét, ahogy tegnap is. Egy vámpír gyengéden megfogta az orrát.
„Semmi baj.” Mondtam, szavak nélkül is megértettem Edwardot.”Csak aggódom,
tudod.”
Jacob figyelmesen nézett.
„Szeretné tudni,hogy miért.” Morogta Edward
Jacob felmordult, -olyan bosszantóan- és Edward ajkai összezárultak.
„Tessék?”kérdeztem.
„Úgy gondolja, nem fordítottam pontosan. Amire valójában gondolt,
„Ez tényleg nagy hülyeség. Mitől kellene tartani? Vágtam közbe,mivel úgy
gondoltam, hogy goromba volt.
Félig elmosolyodtam, mert mulattatott a dolog. „Elég sok minden miatt lehet
aggódni,” magyaráztam Jacobnak.” Például ha egy csapat farkas ölre megy.”
Jacob ugatva nevetett.
Edward sóhajtott.”Jasper segítségre szorul.El leszel tolmács nélkül?”
„Megbirkózom vele.”
Edward egy percig kétkedve nézett rám, megfejthetetlen volt az arca, majd elindult
Jasper felé. Leültem. A föld hideg és kényelmetlen volt. Jacob megfordult,majd
visszanézett rám, majd tett még pár lépést.
„Menj nélkülem.”mondtam”Nem akarom látni.”
Ismét előre kapta a fejét , majd morogva letelepedett mellém.
„Tényleg,menjél csak.”biztosítottam. Nem mozdult,fejét mancsaira tette.
A csillogó ezüst felhőket néztem, nem vágytam harcot látni. Elképzelni éppen elég
volt. Egy szellő simította végig testemet,megborzongtam. Jacob közelebb húzódott
hozzám, körbeölelve meleg testével.
„Oh,köszönöm.”motyogtam
Néhány perccel később nekidőltem puha testének. Sokkal kényelmesebb volt így.
A felhők lassan úsztak az égen, olykor eltakarva a holdat. Ujjaimmal a nyakánál
levő szőrt simogattam. Furcsa hangot hallatott, valahogy úgy hangzott, mint mikor
egy macska elégedetten dorombol.
„Tudod sosem lehetett kutyám- méláztam el – Mindig szerettem volna egyet, de
Renee allergiás a szőrre”
Jacob teste rázkódott a nevetéstől.
„Nem aggódsz a szombat miatt?kérdeztem.
Keskeny fejét felém fordította, így láttam, hogy szűkül össze a szeme.
„Bárcsak jónak érezném ezt.”
Visszatette a fejét a lábam mellé és megint elégedett hangot hallatott. Ettől
valahogy egy kicsit jobban éreztem magamat.
„Akkor holnap túrázunk,”találgattam.
Lelkesen morgott.
„Lehet,hogy egyedül túrázom majd,”néztem rá”Edward nem épp szokványos
módon szokott közlekedni.”
Jacob ugatva nevetett.
Közelebb simultam meleg testéhez, amíg a fejem egészen a nyaka mellé nem
került.Erős volt. Az a bizarr érzetem támadt, hogy ez sokkal járhatóbb út
számunkra- egy könnyű, természetes barátság-mint az utóbbi pár találkozás,amikor
Jacob ember volt. Valahogy a farkas visszaadtad azt az érzést, amit elveszettnek
hittem, pont a farkas dolog miatt.
A gyilkos játék folytatódott, én pedig csak néztem a holdat.