21. Nyom

Utáltam egyetlen percet is az alvásra pazarolni éjszaka, de ez elkerülhetetlen volt.
A nap fényesen ragyogott az ablakokból álló falon kívül, amikor felébredtem, az
apró felhők túlságosan gyorsan repültek át az égbolton. A szél szinte letarolta a
fák tetejét, mintha az egész erdőt félre akarná söpörni.
Edward egyedül hagyott, hogy felöltözhessek, és hálás voltam neki, hogy gondolt
rá. A terveim valahol szörnyen félrecsúsztak múlt éjjel, meg kell értenem a
következményeket. Arra gondoltam, hogy amint lehet visszaadom a „személyes”
gyűrűt, ha megtehetem anélkül, hogy megbántsam az érzéseit, a bal kezemet sokkal
nehezebbnek éreztem, mintha meg sem mozdulna, mintha csak láthatatlan lenne.
Nem kellett volna, hogy ez bántson engem, gondolkodtam. Ennél volt egy sokkal
nagyon dolog – a Vegasi utunk. Talán a régi farmer helyett jobb ruhába is
mehetnék – viselhetnék egy régi melegítőt. Az ünneplés nem tarthat sokáig, nem
lehet több 15 percnél, igaz? Akkor talán tudom kezelni majd a helyzetet.
És, majd ha végeztünk, teljesül a megállapodásunk azon része, amit ő támasztott
követelményként. Erre fogok gondolni, és elfelejtem a többit.
Azt mondta, nem kell senkinek elmondanom, és azt terveztem, hogy tőle is ezt
kérem. Természetesen nagyon buta dolog volt tőlem, hogy Alicet kihagytam a
számításból.
A Cullen család délkörül ért haza. Valami új, szakszerűség érződött körülöttük a
levegőben és ez visszarántott engem a szörnyű valóságba, ami várt ránk.
Úgy látszott Alicenek szokatlanul rossz napja van. Teljesen normálisnak tartottam a
hangulatát, mivel az Edwardhoz intézett első szavaival, a farkasokkal való munkát
ecsetelte.
„Azt hiszem” –olyan arcot vágott, mintha bizonytalan szót használta volna.-
„Jobban teszitek, ha meleg holmikat is pakoltok a hideg idő miatt, Edward. Azt
nem látom pontosan, hogy hova mentek, mivel a délutánt avval a kutyával töltitek.
De a közelgő vihar, különösen rossz, mindkét területnek egyaránt.
Edward biccentett.
„Havazni fog a hegyekben.”figyelmeztette Alice.
„Aha, hó,”motyogtam magamnak. Június volt, az ég szerelmére.
„Húzz fel egy kabátot,” mondta Alice. Hangja barátságtalan volt, ami meglepett
engem. Megpróbáltam olvasni az arcáról, de elfordult.
Edwardra néztem, ő mosolygott, bármi bántotta Alicet, őt nagyon mulattatta.
Edward több mint elegendő kemping cuccot választott, a Cullenek voltak a
legjobb vásárlói a Newton boltnak. Legurított egy hálózsákot, egy kis sátrat, és
néhány csomagot, ami az élelmet tartotta szárazon – kuncogott, amikor látta
arcomon a reakciót – és mindent bepakolt egy hátizsákba.
Alice csodálkozott, hogy mit kerestünk a garázsban, szó nélkül nézte Edward
ténykedését. Edward nem vett róla tudomást. Amikor végzett a pakolással, odaadta
a telefonját.
„Miért nem hívod fel Jacobot, hogy kb. egy óra múlva nála leszünk. Tudja, hol kell
találkoznunk.”
Jacob nem volt otthon, Billy megígérte, hogy amint talál egy elérhető vérfarkast,
hogy átadja az üzenetet, hívni fog.”
„Nem kell aggódnod Charlie miatt, Bella”mondta Billy.” Tudom, hogyan tartsam a
felügyeletem alatt.”
„Igen, tudom, hogy Charlie jól lesz.” A fia biztonságáról nem voltam ennyire
biztos, de ezt nem mondhattam.
„Bárcsak velük lehetnék a bajban ma este.” Kuncogott Billy sajnálkozva. „Öreg
ember a bajban, Bella.”
A harc iránti belső kényszer valószínű az Y kromoszóma sajátossága volt. Ebben
mind hasonlítottak.
„Jó szórakozást Charlieval.”
„Sok szerencsét Bella, válaszolta”És… kérlek vigyázz, a Cullenekre a kedvemért.”
„Úgy lesz,”lepődtem meg a kérésen.
Amikor visszaadtam a telefont Edwardnak, láttam, hogy ő és Alice néma
párbeszédet folytatnak valamiről. Alice bámulta őt, szemében védekezéssel.
Amikor Edward visszafordult, boldogtalanabb volt, mint Alice szerette volna.
„Billy kérte, hogy mondjam meg neked, hogy sok szerencsét.”
„Kedves tőle, mondta Edward, távolabb húzva Alicetől.
„Bella, beszélhetnék veled négyszemközt egy percet? Kérdezte Alice kedvesen.
„Nehezebbé teszed az életemet Alice, mintsem kellene. Sziszegte Edward a fogain
keresztül „Igazán kérlek, hogy ne tedd.”
„Ez nem rólad szól Edward.” Mondta sötéten
Edward felnevetett. Valami vicces volt a válaszában.
„Nem az.”mondta Alice” Ez női dolog.”
Edward helytelenítette ezt.
„Had beszéljek vele”mondtam neki. Kíváncsi voltam.
„Te kérted, mormogta. Ismét felnevetett- kevésbé mérgesen, - és kifordult a
garázsból.
Alice felé fordultam, aggódtam, de ő nem nézett rám. Nem múlt még el a
rosszkedve. Leült a Porshe-ja motorháztetejére, az arca szomorú volt. Követtem és
leültem mellé.
„Bella?” kérdezte szomorúan, majd távolabb dőlt, és ismét visszatért mellém.
Annyira szomorú volt a hangja, hogy késztetést éreztem rá, hogy vigasztalóan
átöleljem.
„Mi a baj Alice?”
„Szeretsz te engem?”kérdezte még mindig szomorúan.
„Természetesen. De ezt te is tudod.”
„Akkor miért látom, hogy Vegasba szöksz, hogy férjhez menj nélkülem?”
„Oh. Motyogtam, elpirulva. Láttam mennyire megbántottam az érzéseit, és
magamat vádoltam.”Tudod mennyire, utálom a nagy ünnepléseket. Ez Edward
ötlete volt, különben is.”
„nem érdekel, hogy kinek az ötlete volt. Hogy teheted ezt velem? Ez Edwardtól
nem meglepő, de tőled nem vártam. Úgy szeretlek, mintha az édes húgom lennél.”
„Én is Alice, a testvérem vagy.”
„Szavak!”vont vállat
„Rendben, gyere. Nem lesz sok látnivaló.”
Lassan elhúzta a száját.
„Mi van?” kérdeztem
„Mennyire szeretsz engem, Bella?”
„Miért?”
Védekezően nézett rám, hosszú, fekete szemöldökét összehúzta, szája széle
legörbült. Szívszaggatóan nézett rám.
„Kérlek, kérlek, kérlek,”suttogta.”Kérlek Bella, kérlek, ha tényleg szeretsz…
Kérlek, engedd, hogy megszervezzem az esküvődet.”
„Óh, Alice” nyögtem fel, ellöktem magam és felálltam.”Nem! Ne tedd ezt velem!”
„Ha tényleg, igazán szeretsz Bella.”
Keresztbe fontam a karjaimat a mellkasom előtt.”Ez nem szép tőled.” És Edward
kérése számít egyedül a számomra.”
„Garantálom, hogy Edward is jobban szeretné, ha ilyen hagyományos esküvőtök
lenne, még ha neked nem is mondja. És Esme - mit gondolsz,hogyan fogja magát
érezni!”
Felnyögtem.”Inkább néznék szemeb az újszülöttekkel egymagam.”
„Jövök neked egy évtizedig.”
„Inkább egy évszázadig!”
Felcsillant a szeme.”Ez igent jelent?”
„Nem! Nem akarom ezt csinálni!”
„Semmi mást nem kell tenned, minthogy sétálsz pár métert, és ismétled, amit a pap
mond.”
„Pfúj!”
„Kérlek? Kezdte újra”Kérlek, kérlek, kérlek, kérlek, kérlek?”
„Soha, de soha nem fogom ezt megbocsátani neked Alice.”
„Oké”tapsolt.
„Ez még nem jelent igen.”
„De talánt,”énekelte
„Edward! Kiabáltam ki a garázsból.”Tudom, hogy hallasz. Gyere ide.” Alice
közvetlen mögöttem állt, szorosan tartva.
„Kösz szépen Alice,” mondta Edward fanyarul, mögülünk feltűnve.
Meg akartam mondani a magamét, de annyira aggódó és szomorú volt az arca,
hogy nem tudtam beszélni a bajomról. Átkaroltam, eltakarva az arcomat, csak hogy
elrejtsem a harag könnyeit. „Vegas” ígérte Edward
„Semmi esélyed,”kárörvendett Alice.”Bella soha nem tenné meg ezt velem. Tudod,
Edward, mint testvér olykor kiábrándító vagy.”
„Ne mond, morogtam le”Ő megpróbál boldoggá tenni, nem úgy, mint te.”
„Én is próbállak boldoggá tenni, Bella. Csak tudod, én jobban tudom, hogy mi tesz
téged boldoggá…hosszútávon. Meg fogod még köszönni ezt nekem. Lehet, hogy
nem 50 év múlva, de egyszer.”
„Nem gondolod, hogy lesz olyan nap, amikor én kérem, hogy ezt tedd meg értem,
Alice,, el fog jönni, hidd el.”
Ezüstösen felkacagott.”Nos akkor megmutatod a gyűrűdet?”
Grimaszoltam, majd gyorsan felemeltem a bal kezemet.
Hú. Nem hittem, hogy rajtad van…lemaradtam valamiről?”kérdezte. egy fél percig
koncentrált, mielőtt megválaszolta volna saját kérését.”Nem. Még lesz esküvő.”
„Bella, megállapodott az ékszerbolttal.”magyarázta Edward.
„Tessék, egyel több gyémánt?”szerintem jósok gyémánt van a gyűrűn, az én
állásom az, hogy egy-„
„Elég lesz Alice” Szakította félbe Edward Alice mondandóját. Az út, tőle függ…
ismét vámpírnak látszott.”Késésben vagyunk.”
„Nem értem. Mi van a gyémántokkal?” kérdeztem
„Talán beszéljük ezt meg később, mondta Alice”Edwardnak igaza van - ideje
indulnotok. Ideje túrázni,és felállítani a csapdát, mielőtt kitör a vihar.”mondta
összeráncolva a szemöldökét, izgatottsága idegesnek tűnt. „Ne felejtsd el a
bundádat Bella. Úgy tűnik… hihetetlenül hideg lesz.”
„Már eltettem.”biztosított Edward.
„Legyen szép az estétek, mondta búcsúzóul.
Kétszer olyan messzinek tűnt a túra helyünk, mint általában, Edward kerülőutat
választott,hogy elrejtse az illatomat,hogy Jacobnak ne kelljen később foglalkozni
vele.
A karjaiban vitt, a hátizsákot én fogtam. A gleccser legtávolabbi pontjánál óvatosan
letett a lábaimra.
„Minden rendben. Csak menj észak felé az úton, amennyire közel csak lehet. Alice
adott egy tiszta képet az ő útjukról, és nem fog sok időbe telni, hogy keresztezzük
azt.”
„Észak?”
Mosolyogva mutatott a helyes irányba.
Az erdőben barangoltam, elhagyva a tiszta furcsa sárga fényű napot a hátam
mögött. Talán Alice tévedett a havat illetően. Legalábbis reméltem. Az ég sokkal
tisztább volt, noha a szél vadul táncolt az üres helyek fölött. A fák között melegebb
volt,de Júniushoz képest hideg volt-még hosszú ujjú ingben, pulóverben is. Lassan
sétáltam, tapogatózva valami után, nyomokat hagyva a durva fakérgen, nedves
páfrányon, az elterülő sziklákon.
Edward velem maradt,párhuzamosan haladva pár méterrel odébb.
„Jól csinálom?”kérdeztem.
„Tökéletesen.”
Támadt egy ötletem.”Ez segíthet? Túrtam bele hajamba, eldobva néhány kihullott
hajszálat.
„Igen ez erősíti a nyomot. De nem kell kitépned a hajadat Bella. Minden rendben
lesz.”
„Van néhány rendkívüli tartalékom.”
Egy árny suhant el a fák között, és azt kívántam bárcsak közelebb mehetnék
Edwardhoz., hogy megfoghassam a kezét. Eldobtam még néhány hajszálat.
„Nem kell hagynod, hogy Alice beleszóljon a döntésedbe, ugye tudod?”mondta
Edward.
„Ne aggódj miatta Edward. Nem foglak faképnél hagyni az oltár előtt, ígérem.”
Egy kósza érzés azt sugallta, hogy Alice sem hagyná ezt, mivel nem tűrt
ellenkezést, ha valamit akart, és persze én voltam a hab a tortán.
„Nem emiatt aggódom. Azt szeretném, hogy úgy legyen, ahogyan te szeretnéd.”
Elengedtem egy sóhajt. Megbántom, ha elmondom neki az igazat - ami nem igazán
számított
, mivel így is elég sok veszély vett körül.
„Nos, ha megkapja, amit szeretne, még mi is megtehetjük. Csak mi. Emmett
szerezhet egy engedélyt, az interneten.
Kuncogtam.”Ez jobban hangzik. Nem tűnne olyan hivatalinak, ha Emmett olvasná
fel az esküt. Meg emelné az esemény fényét. Egy nehéz percig feszült volt az
arcom.
„Nézd, mondta mosolyogva.”Mindig van kompromisszumra lehetőség.”
Elérkezik az a pont, ahol az újszülött sereg biztosan keresztezni fogja a nyomomat,
de Edward nem türelmetlenkedett. Kicsit hátra maradt, ugyanerre késztetve engem
is. Hasonlóan gondolkodtam. Már majdnem a tisztáson voltunk, amikor elestem.
Tisztán láttam a vad szakadékot, talán ennek köszönhető, hogy túl buzgó lettem és
elfelejtettem a lábam elé nézni.
Megkapaszkodtam, mielőtt a fejem bevágtam a volna egy közeli fa kemény
törzsébe, de kezem alatt egy apró ágacska eltört és megsértette a tenyeremet.
„Áu! Hihetetlen!”motyogtam
„Jól vagy?”
„Remekül. Maradj, ahol vagy. Vérzem. Pár perc és eláll.”
Figyelmen kívül hagyta amit mondtam és még mielőtt befejezhettem volna már
mellettem áll.
„Van elsősegély doboz a csomagban”- mondta és visszament a hátizsákhoz.”Volt
egy olyan érzésem, hogy szükségünk lesz rá.”
„Nem olyan vészes. El tudom én is intézni. –nem kell, hogy kényelmetlenül érezd
magad.”
„Nem érzem kényelmetlenül magamat,”mondta nyugodtan”Engedj, ide
kitisztítom.”
„Várj, támadt egy ötletem.”
Anélkül, hogy ránéztem volna a vérre, a számon keresztül véve a levegőt, épp
időben, mielőtt a gyomrom felfordult volna, véres kezemet a sziklának nyomtam.
„Mit csinálsz?”
„Jasper szeretni fogja ezt, motyogtam magamnak. Majd mindenhez odanyomtam
vérző tenyeremet.”Fogadni mernék, hogy megteszi majd a hatását.”
Edward sóhajtott.
„Tartsd benn a levegőt.”mondtam neki.
„Én jól vagyok.”Csak azon gondolkodom, hogy nálad elmentek otthonról.”
„Én csak ennyit tehetek. Jó munkát akarok végezni.”
Miközben beszéltem még megfogtam az utolsó fatörzset, majd egy páfrányra
tettem a kezemet.
„Te tudod, biztosított Edward,”Az újszülöttek megvadulnak majd, és Jasper le lesz
nyűgözve az aláírásodtól. Na had nézzem meg a kezedet. – jól bekoszoltad a
vágást.”
„Had csináljam én kérlek.”
Megfogta a kezem és mosolyogva megvizsgálta. „Már nem zavar.”
Óvatosan néztem rá, miközben megtisztította a sebet, igyekeztem másra
koncentrálni, ami nem okoz gondot. Normálisan lélegzett, ugyanazzal az apró
mosollyal az arcán.
„Miért nem?” kérdeztem végül, amikor már a kötszert simította a tenyeremre.
Vállat vont. „Túl vagyok rajta.”
„Te…túl vagy rajta?Mikor?Hogyan?” Megpróbáltam visszaemlékezni az utolsó
alkalomra, amikor visszatartotta a közelemben a lélegzetét. Csak a múlt
szeptemberi szülinapi bulim jutott az eszembe. Edward összeszorította a száját,
miközben a szavakat kereste „24 órával később kezdődött, amikor azt hittem, hogy
meghaltál,Bella. Ez sok dologban megváltoztatta a nézeteimet.”
„Megváltozott az illatom hatása?”
„Nem mondhatnám. De…amikor megtapasztaltam, hogy milyen lenne nélküled,
hogy elveszítettelek…megváltozott a reakcióm. Az egész eltűnt, a félelem a
dolgoktól.”
Nem tudom, hogy mit mondhatnék erre.
Mosolygott arckifejezésemen. „Feltételezem, hogy jól választottad meg a nevelési
módszeredet.”
A szél szétszakította a mondatot, majd az arcomba fújta a hajamat,megborzongatva
ezzel.
„Minden rendben van,” mondta belenyúlt a csomagba.”Befejezted a
munkádat.”Elővette a télikabátomat a zsákból, és gyengéden a felhúzta a
kezeimre.”Ez rajtunk már nem múlik. Menjünk kempingezni!”
Felnevettem a gúnyolódástól a hangjában.
„Hol találkozunk Jacobbal?”kérdeztem.
„Pontosan itt.” Mutatott a közvetlenül előttünk levő fára, amelynek árnyékából
előtűnt Jacob.
Nem kellett volna, hogy meglepjen, hogy emberként látom de a nagy vöröses-barna
farkast vártam. Jacob, mintha megint magasabb lett volna, mint ahogy emlékeztem
rá, az én őrült barátom, aki semmiből nem csinált problémát. Keresztbe fonta karjait
bronz barna mellkasa előtt, a kabát volt, ami először feltűnt rajta. Kifejezéstelenül
nézett minket.
Edward szája szöglete lekonyult.”Szerinte lett volna jobb út is ennél.”
„Már túl késő,”motyogtam
Sóhajtott.
„Hello Jake,”üdvözöltem, ahogy közelebb értünk.
„Szia,Bella.”
„Hello,Jacob.”mondta Edward
Jacob figyelmen kívül hagyott minden jó modort. „Hova vigyem?”
Edward elővette a térképet a zsákjából, és oda adta neki. Jacob szétnyitotta azt.
„Most itt vagyunk,”Bökött egy pontra Edward. Jacob automatikusan visszahúzta a
kezét, és csak magára figyelt. Edward nem tett rá megjegyzést.
„És ide kell felvinned,”mutatta a kanyargó utat Edward a papíron. „Nagyjából 9
mérföld.”
Jacob biccentett.
„Ha úgy kb. egy mérföldre lesztek, ott kereszteznetek kell az én utamat. Oda fog
vezetni. Szükséged van a térképre?”
„Nem, köszi. Nagyon jól ismerem a környéket. Azt hiszem, nem fogok eltévedni.”
Úgy tűnt Jacobnak nagyobb erőfeszítésébe kerül higgadtnak maradnia, mint
Edwardnak.
„Én majd a hosszabb úton megyek,”mondta Edward.””Néhány óra múlva
találkozunk.”
Edward szomorúan nézett rám. A tervnek ezt a részét nem szerette.
„Viszlát.”motyogtam.
Edward gyorsan eltűnt a fák között a másik irányba. Amint elment, Jacob derűsen
fordult felém.
„Hogy vagy Bella?”kérdezte szélesen vigyorogva
Összehúztam a szemeimet.”A szokásosan.”
„Igen,”értett egyet”Egy kis csoport vámpír akar megölni. Általában így van.”
„Általában.”
„Nos, mondta,ahogy szabad kezébe fogta a kabátját .”Induljunk.”
Grimaszoltam,majd közelebb léptem hozzá. Leguggolt a térdeim mögött
összekulcsolta a kezeit, majd szinte kirántotta talpam alól a talajt. Másik kezével
elkapott, mielőtt elvesztettem volna az egyensúlyomat.
Jacob kuncogott, miközben a fák között futott. Egyenletes tempót tartott..
„Nincs szükség rá, hogy fuss. El fogsz fáradni.”
„A futás nem fáraszt.”mondta A lélegzése olyan egyenletes volt, mintha egyenletes
tempóban nem is maratont futna.”Különben is hamarosan hidegebb lesz. Remélem
ő hamarabb felér, hogy felállítsa a tábort,mire odaérünk.” Vastag kabátjába vájtam
ujjaimat. „Remélem, nem fogsz megfázni.”
„Nem fogok. Ezt neked hoztam, ha netán nem készültél volna.”Úgy nézett a
kabátomra, mintha zavarná, hogy készültem.”Nem szeretem, amikor ilyen az idő.
Idegesít. Lehet, hogy nem fogunk látni állatokat?”
„O, nem igazán.”
„Ígérem, nem fogsz. Unatkozol?”
Ugrottam egyet.”Alice aggódik a vihar miatt.”
„Az erdőnek nagy a csendje. Jó éjszakát választottál a túrázáshoz.”
„Nem az én ötletem volt.”
Az út, emelkedőhöz ért, de ez nem fékezte a tempóját. Könnyedség ugrált szikláról
sziklára, mintha nem is lenne szüksége hozzá a kezére. Ez a tökéletes egyensúly
leginkább egy hegyi kecskéhez volt számomra hasonlatos.
„Mit tettél a karkötődre? kérdezte
Lenéztem, és láttam, hogy a kristályszív a csuklómon fekszik.
Halkan motyogtam.”Egy másik érettségi ajándék.”
Felszisszent. „Egy kőszikla. Figura.”
Egy kőszikla? Visszaemlékeztem Alice be nem fejezett szavaira, amit a garázsban
mondott. A csillogó kristályt néztem, és erőlködtem, hogy emlékezzem Alice
szavaira… a gyémántokról.
Arra akart talán utalni, hogy már adott nekem egyet? Mintha már viseltem volna
egy Edwardtól kapott gyémántot? Nem ez lehetetlen. A szív olyan 5 karátos
lehetett,ez őrület! Edward nem..
„Nos jó régen nem jártál La Pushnál.”mondta Jacob megtörve gondolataimat.
„Elfoglalt voltam,”magyaráztam.”És …nem igen mentem sehova sem.”
Elhúzta a száját.”Azt gondoltam hiszel a megbocsátásban, és én voltam a
haragtartóbb.”
Megvontam a vállam.
„Gondolkodtál egy kicsit az elmúlt időben?”
„Nem.”
Nevetett.”Vagy hazudsz, vagy te vagy a legmakacsabb ember, akit valaha is
ismertem.
„Nem hiszem,hogy makacs lennék, de nem hazudok.”
„Nem tetszett az a párbeszéd a jelen helyzetben. Ahogy meleg kezei szorosan
átöleltek, és nem tehettem semmit. Az arca olyan közel volt, hogy legszívesebben
hátraléptem volna egy lépést.
„Egy okos ember minden oldalt megvizsgál, mielőtt döntene.”
„Megtettem.”vágtam vissza.
„Ha nem gondolkodtál rólunk…nos, az utóbbi időben,akkor ez nem igaz.”
„Ez beszélgetés nem változtat a döntésemen.”
„Néhány ember semmitől sem riad vissza, hogy becsapja magát.”
„Néhány vérfarkas pedig szem elől veszti a lényeget,- szerinted ez genetikai
sajátosság?”
„Akkor ez azt jelenti, hogy jobban csókol, mint én? Kérdezte Jacob komoran.
„Őszintén nem tudom Jake. Edward az egyedüli személy, akit valaha
megcsókoltam.”
„Leszámítva engem.”
„Arra nem tudok igazi csókként gondolni Jacob. Sokkal inkább, mint egy
támadásra.”
Au!.Ez kemény volt!”
Megvontam a vállamat. Nem akartam visszavonni.
„Már bocsánatot kértem miatta.”Emlékeztetett
„És én megbocsátottam…nagyjából. Ez nem változtat azon, ahogy emlékszem rá.”
Valami neveletlent motyogott.
Néhány mérföldig csend volt, amit csak a légzése és a fák hangja tört meg,ahogy
tetejüket fújt a szél. Egy rózsás kőszikla arc mellett mentünk el, ami szürke
árnyalatú volt. Követtük az utat, az erdő mentén.
„Valami, apró illetlenségre gondoltam.”Mondta végül Jacob.
„Már megint miről beszélsz, rossz vagy.”
„Gondold meg Bella. Addig, amíg csak egyetlen személyt csókoltál meg, - aki
mellesleg nem a megfelelő- egész életedben, hogy mondhatod, hogy hozzá
tartozol? Honnan tudod, hogy mit akarsz? Nem találod ezt egy kicsit
ellentmondásosnak?”
Igyekeztem higgadt hangon válaszolni. „Pontosan tudom, hogy mi az,amit akarok.”
„Ha ennyire biztos vagy, akkor nem bántana, ha leellenőriznéd egy másik
személlyel ezt.
Csak, hogy biztos legyél benne…mi történhetne egy másik napon, ami már nem
történhetett meg. Például megcsókolhatnál engem. Nem mondom, hogy csak én
lehetek jó alany.”
Még szorosabb vont a mellkasára, így arca közelebb került az enyémhez.
Mosolygott a saját tréfáján, de én nem akartam neki esélyt adni.
„Ne játssz velem Jake. Megígérhetem, hogy nem fogom leállítani, amikor eltöri az
állkapcsodat.” A hangom harciasabbá tette.”Ha te kéred, hogy csókoljalak meg,
semmi oka nem lesz kiakadni. Azt mondta úgy rendben lenen.”
„Ne tartsd vissza a levegőt Jake,- ne várj, meggondoltam magamat. Tartsd vissza a
levegőt. Csak azután lélegezz, ha én megcsókollak téged.”
„Látom rossz napod van ma.”
„Csak azt nem értem, miért?”
„Néha úgy hiszem, jobban szeretsz, amikor farkas vagyok.”
„Néha így is van. Mivel olyankor nem tudsz beszélni.”
Szorosan összezárta az ajkait.”Nem hiszem, hogy ez így igaz. Szerintem sokkal
könnyebb neked mellettem lenni, amikor nem vagyok ember, mert nem tetszik
neked, hogy hatással vagyok rád.”
Az ajkaimon a megdöbbenés hangja csúszott ki. Majd gyorsan összezártam, a
fogaimat csikorgatva. Meghallotta. Az ajkai láthatatlan mosolyra húzódtak.
Mély levegőt vettem, mielőtt beszélni kezdtem volna.”Nem. Biztos vagyok,
bennem,mivel nem tudsz beszélni.”Felsóhajtott.”Megpróbálsz majd valaha nem
hazudni magadnak?
Látom felkészültél ellenem. Legalábbis pszihésen, gondolom.”
„Hogy lehet nem felkészülni a szellemed ellen, Jacob? kérdeztem.”Te egy
hatalmas,veszedelmes szörny vagy,aki nem akarja elfogadni a másik személyes
döntését.”
„Idegesítelek,de csak amikor ember vagyok. Amikor farkas vagyok, sokkal
nyugodtabban viselkedsz mellettem.”
„Felidegesíteni vagy irritálni, nem ugyanaz a két dolog.”
Egy percig bámult, ahogy lassult a lépése,az élvezet lehullott az arcáról. A szeme
elsötétült, fekete árny futott át rajta. A légzése olyan nyugodt volt,mintha még csak
most akarni nekiállni futni. Lassan közelebb tolta az arcát az enyémhez.
Leállítottam, pontosan tudva,hogy mire készül.
„Ez a te arcod,”emlékeztettem.
Lágyan felnevetett,majd ismét futni kezdett.”Igazából nem akarok harcolni ma éjjel
a te vámpíroddal – persze máskor szívesen. De mindkettőnknek dolga van ma este,
és nem akarom megszegni a Cullenek-nek adott szavamat.”
Váratlanul elszégyelltem magamat.
„Tudom,tudom,” magyarázta félre arckifejezésemet ”Szerinted el tudna kapni”
Nem tudtam megszólalni. LE voltam maradva egy gondolattal. Mi van ha, valaki
megsérül miattam? Mi lesz ha én jól leszek,de Edward…Még gondolni sem
akartam rá.
„Mi történt, Bella?a viccelődő,arckifejezés eltűnt az én Jacobom arcáról,mintha
csak egy álarc lett volna.”Ha valamivel megbántottalak, tudod,nem úgy gondoltam.
Nem is gondoltam semmire – hé, jól vagy? Kérlek Bella, ne sírj, kérlelt
Próbáltam összeszedni magamat.”Nem sírok.”
„Mit mondtam?”
„Nem azért, amit mondtál. Nos ez csak miattam. Valami…rosszat tettem.”
Rám nézett szemében vad vággyal a folytatásra.
„Edward nem fog harcolni menni ma este.”suttogtam”Megkértem, hogy maradjon
velem. Nagyon gyáva dolog volt tőlem.”
Rosszallóan mondta”Azt hiszed, más miatt nem kell aggódni? Hogy esetleg rád
találnak itt?Tudsz valamit,amit én nem?”
„Nem, nem. Nem ettől félek . Én csak…nem tudom elengedni. Ha nem jönne
vissza…”Szorosan lehunytam a szemeimet, hogy elhessegessem a gyötrő képeket.
Jacob csendben volt. Lopva ránéztem. „Ha bárki megsérül, az mind az én hibám
lesz. És ha soha nem is mondja senki…akkor is szörnyű. Nem kellett volna
megkérnem,hogy maradjon velem. Sosem hozná fel nekem, de tudnám mennyire
alkalmatlan vagyok. „ Kicsit jobban lettem, ahogy kimondtam a szavakat. Így csak
Jacobbal tudtam beszélni.
Fel horkant. Félve nyitottam ki a szememet, és szomorúan láttam hogy a kemény
álarc visszatért.”Nem hiszem el, hogy hagyta magát lebeszélni,hogy elmenjen.
Sosem fogom ezt elfelejteni.”
Felsóhajtottam”Tudom.”
„Ez nem jelent semmit.” Mintha visszalépett volna.”Ez nem jelenti azt, hogy ő
jobban szeret téged, mint én.”
„De te nem maradnál velem, még ha könyörögnék sem.”
Összeszorította a száját egy percre, csodálkoztam volna ha ellenkezett volna.
Mindketten tisztában voltunk az igazsággal. „Ez csak azért van, mert jobban
ismerlek,mondta végül.” Mindenhol vannak akadályok. Ha megkérdezted volna és
én nemet mondtam volna, nem őrültél volna meg utánam.”
Ha valami is megtörténhetne úgy,hogy nem ütközik akadályba,akkor talán igazad
lenne. Nem őrültem volna meg. De abban a percben amikor elmentél volna, betegre
aggódtam volna magam, Jake. Beleőrültem volna.”
„Miért?”kérdezte barátságtalanul.”Mit számítana neked,ha történne velem valami?”
„Ne mond ezt. Tudod milyen sokat jelentesz nekem. Sajnálom, hogy nem úgy,
ahogyan te szeretnéd, de csak így lehetséges. Te vagy a legjobb barátom. És nem
utolsó sorban létezned kell. És egyszer majd…amikor már nem fogsz őrizni.”
A régi, általam olyan nagyon szerettet módon mosolygott.”Mindig itt leszek,
ígérte”Még akkor is, ha nem lehetne. Itt lent, mindig itt leszek.”
„Tudom, Miért másért nézném el az összes ökörségedet?”
Velem nevetett, és akkor a szeme szomorú lett.”Mikor fogsz végre ráébredni,hogy
te is úgy szeretsz engem,ahogyan én téged?”
„Élvezd a percet.”
„Nem azt mondom, hogy nem szereted őt. Nem vagyok hülye. De létezik olyan,
hogy egyszerre több személyt is szeressünk,Bella. Már láttam rá példát.”
„Én nem vagyok egy bolondos vérfarkas,Jacob.”
Felhúzta az orrát, elnézést akartam kérni ezért az utolsó szurkálásért, de belém
fojtotta a szót.
„Már nem vagyunk messze, érzem a szagát.”
Megkönnyebbülten sóhajtottam. Félreértette a hangomat.” Én is boldog vagyok,
hogy letehetlek Bella, de tető alá kell kerülnöd, mielőtt ez kitörne.”
Mindketten az égre néztünk.
Vastag takaróként területek el a hatalmas sötét felhők, sötétbe vonva az erdőt.
Hűha”motyogtam. Jobb lesz ha sietsz Jack. Haza kell érned,mielőtt ez elkezdődik.”
„Nem megyek haza.”
Bőszen kezdtem hozzá. „Nem fogsz velünk táborozni.”
„Technikailag nem . – nem minta sátrad része. Jobban kedvelem a vihar szagát. De
biztos vagyok benne, hogy a vérszívód szeretne majd infókat kapni, én majd
igyekszem szállítani azt.”
„Azt hittem ez Seth dolga lett volna.”
„Holnapig távol lesz, amíg tart a harc.”
Ez emlékeztető csend volt a számomra, Aggódva néztem tüzes arcába.
„Nem gondolod, hogy lenne rá valamilyen mód, hogy itt maradj,ha már úgyis itt
vagy?” ajánlottam. „Ha könyörögnék?” Vagy tennék valami szívességet neked?”
„Nagyon kecsegtető, de nem. Akkor érdekesebb lehet a viszontlátás.
Jó utat kívánhatsz,ha szeretnéd.”
„Nincs semmi, amit mondhatnék?”
„Nincs. Csak, hogy jobban harcoljak. Amúgy Sam vívja a csatát,nem én.”
Emlékeztem.
„Edward mondott valamit régebben…veled kapcsolatosan.”
Megrázkódott.”Biztos hazugság volt.”
„Na ne mond,komolyan?”Akkor nem is igaz,hogy te vagy a második ember a
falkában?”
Meglepetten nézett rám.”Ja,az.”
„Hogy lehet,hogy ezt sosem mondtad el nekem?”
„Miért tettem volna? Ez nem nagy dolog.”
„Nem tudom. Miért is nem? Érdekes. Akkor hogy is van ez? Sam akkor az alpha
hím,te pedig a béta?”
Jack kuncogott a megfogalmazásomon.” Sam volt az első, az öregebb.
Kötelességének érzi ,hogy gondoskodjon.”
Megborzongtam.”De nem lehetne Jared vagy Paul a második?Ők voltak a akik
előbb átalakultak.”
„Nos… ezt nehéz elmagyarázni.”mondta Jacob elveszetten.
„Azért csak próbáld meg.”
Felsóhajtott. „Ez több, mint egyszerű sorrend. Az ősökről is szól. Tudod meséltem,
hogy ki volt a nagyapám, igaz?”
Emlékszem , hogy valamikor régen Jacob beszélt róla, mielőtt még bármelyikünk is
tudott volna a vérfarkasokról.
„Nem hallottad még, hogy Ephraim Black volt az utolsó vérfarkas a Quileteknél?”
„O, igen,igaz. Mivel ő egy Alpha hím volt. Tudtad, hogy technikailag, Sam most az
egész terület főnöke?”nevetett.”Őrült hagyomány.”
Hallgattam, hogy megértsem a hallottakat. „De azt is mondtad, hogy az emberek
hallgatnak az édesapádra, jobban ,mint bárkire, mivel ő volt Ephraim dédunokája?
„És mi van ezzel?”
„Nos, ha a így nézzük a vonalasságot…neked kellene a főnöknek lenni,nem?”
Jacob nem válaszolt. A sötét erdőt fürkészte, mintha koncentrálnia kéne,hogy hova
lép.
„JAke?”
„Nem. Ez Sam helye.” Ráncolta össze homlokát egy percre.
„Miért?az ő ük-ük nagyapja volt Levi Uley, igaz? Levi is alpha hím volt?”
„Mindig csak egy Alpha hím van.”válaszolta gondolkodás nélkül.
„Akkor mi volt Levi?”
„Gondolom a Beta.”követte a logikámat.”Mint én.”
„Ez így nem áll össze.”
„Nem számít.”
„Csak szeretném megérteni.”
Jacob megelégelten sóhajtott fel. „Igen. Én voltam a következő Alpha hím
várományos.”
A szemöldökeim felszaladtak.”Sam nem akart előre engedni?”
„Nehezebb. Én nem akartam előre lépni.”
„Miért nem?”
Megrázkódott a kellemetlen kérdésemtől. Ez volt az a pont,amikor rosszul érezte
magát.
„Sosem akartam azt,Bella. Nem akartam,hogy bármi változzon. Nem akartam
hasonló legendás vezető lenni. Nem akartam egy lenni a falkából. Nem fogadtam
el, amikor Sam felajánlotta.”
Sokat gondolkodtam ezen. Jacob nem szakított félbe . Ismét nekivágott az erdőnek.
„De úgy látom, hogy boldogabb vagy. Elfogadtad ezt.”mondtam végül.
Jacob kedvesen mosolygott le rám. „Igen. Tényleg nem olyan rossz. Izgalmas néha,
mint mondjuk ma éjjel. De először nem tudod élvezni. Nem volt választás, tudod?
És így olyan véglegesnek tűnt.”vonta meg a vállát.”Mindenesetre már jól vagyok.
Ez már megtörtént, és nem tehetek ellene semmit, nem igaz?Jobb ha elfogadom a
magam érdekében.”
Figyelmesen néztem,úgy éreztem, hogy valami lezárult a barátomban. Sokkal
érettebb lett, mint az valaha is elképzeltem róla. Pont,mint Billy azon a másik
éjszakán az örömtűznél,volt valami csoda,amit én sosem gyanítottam.
„Jacob, főnök.” Suttogtam mosolyogva azon, ahogy a szavak hangzottak a
számból..
Rám sandított. Akkor a szél ereje megreccsentette a fákat körülöttünk, aminek
hangja hatalmas robajjal visszhangzott a gleccserben. Mintha a hegyek össze
akarnának omlani. Az ég besötétedett,és láttam, ahogy apró hópelyhek
szállingóznak lefele. Jacob szeme elé tette a kezét futás közben, hogy védje azt.
Mellkasához bújtam, elbújva a hó elöl. Csak pár perc volt, és már láttuk a tábor
körvonalait. A havazás erősödött, de mi olyan gyorsan mentünk,hogy nem tudod
megtapadni rajtunk a hó,a szél tovagörgette a pelyheket.
„Bella!” Edward hangja élesen jött a széllel. A kis sátor mellett állt.
Csak egy villanás volt,olyan gyorsan mozgott. Jacob letett a lábaimra, Edward
figyelmen kívül hagyta Jacob morgását, és a karjaiba zárt.
„Köszönöm.”mondta Edward a fejem fölött. Hihetetlenül őszinte volt a hangja.
„”Ez több, mint amit elvárhattam tőled, igazán nagyon értékelem.”
Hátranéztem,hogy lássam Jacob reakcióját.
Jacob csak megvonta a vállát, minden barátságosság nélkül az arcán.”Vidd be.
Nem sokára rosszabb lesz. Feláll a szőr a hátamon. Biztonságos az a sátor?”
„Minden oldalról szikla védi.”
„Jó.”
Jacob felnézet t az égre, nincs kétség vihar lesz, kiszélesedtek orrcimpái ahogy a
levegőbe szagolt.
„Megyek, átváltozom,”mondta.”Tudni akarom mi folyik otthon.”
Egy vaskos faágra akasztotta kabátját, majd anélkül,hogy visszanézett volna
elrohant.