10. K�RD�SEK �S V�LASZOK

M�snap reggel komoly vit�ba keveredtem �nemnek azon r�sz�vel, amely szerint az eg�sz est�t csak �lmodtam. Sem a logika, sem a j�zan �sz nem az �n oldalamon �llt. Azokba a r�szletekbe kapaszkodtam h�t, amelyeket semmik�ppen sem k�pzelhettem − mint p�ld�ul az illata. Azt nem �lmodhattam.

S�t�t, k�d�s napra virradtunk, vagyis minden t�k�letes. Ma semmi oka nem lehet r�, hogy ne j�jj�n iskol�ba. A legmelegebb cuccaimat vettem fel, mert eszembe jutott, hogy nincsen dzsekim. �jabb bizony�t�k, hogy nem csal az eml�kezetem.

Mire leszaladtam a l�pcs�n, Charlie m�r elment otthonr�l −  vagyis k�s�bbre j�rt, mint hittem. H�rom fal�ssal lenyeltem egy m�zliszeletet, ittam egy kis tejet egyenesen a dobozb�l, azt�n az ajt�hoz siettem. Rem�ltem, hogy am�g nem tal�lom meg Jessic�t, meg�szom es� n�lk�l.

Szokatlanul k�d�s nap volt. A gomolyg� k�d majdnem f�st s�r�s�g�. A hideg cs�pte az arcom �s a nyakam. Alig v�rtam, hogy be�ljek a furgonba, �s beind�tsam a f�t�st. Olyan s�r� volt a k�d, hogy m�r a lehajt�n j�rtam, mire �szrevettem, hogy egy aut� m�r ott �ll: egy ez�stsz�n�. A sz�vem nagyot dobbant, azt�n elakadt, majd k�tszer olyan gyorsan kezdett verni.

Nem l�ttam, Edward honn�t bukkant el�, de egyszerre csak ott �llt, �s kinyitotta nekem a kocsi ajtaj�t.

−  Megengeded, hogy ma �n vigyelek el? − j�t mulatott az elk�pedt arcom l�tt�n, hiszen �jfent sikeresen meglepett. De a hangj�ban bizonytalans�g bujk�lt. T�nyleg megadta nekem a v�laszt�s lehet�s�g�t − vissza is utas�thattam volna, �s lelk�nek egy r�sze azt rem�lte, hogy ezt is fogom tenni. Hi� rem�ny.

−  Igen, k�sz�n�m − igyekeztem nyugodtan besz�lni. Amikor besz�lltam a j� meleg aut�ba, �szrevettem, hogy �zbarna dzsekij�t odak�sz�tette az utas�l�s t�ml�j�ra. Az ajt� becsuk�dott m�g�ttem, �s a k�vetkez� szempillant�sban m�r ott is �lt mellettem, �s beind�totta az aut�t.

−  A dzsekit neked hoztam. Nem akartam, hogy megf�zz, vagy ilyesmi −  k�z�lte tart�zkod�n. � maga nem viselt dzsekit, csak egy sz�rke, V-kiv�g�s�, hossz� ujj� p�l� simult t�k�letes, izmos mellkas�ra. Arca kolossz�lis diadalt aratott, ami�rt k�pes volt mag�ra vonzani a szemem err�l a testr�l!

−   Nem vagyok �n olyan gy�nge vir�gsz�l −  szabadkoztam, de az�rt az �lembe h�ztam a dzsekit, beledugtam a karomat a t�ls�gosan hossz� ujj�ba. K�v�ncsi voltam, vajon az illata csakugyan olyan-e, mint ahogy eml�keztem r�. M�g jobb volt.

−   T�nyleg nem? − Olyan halkan mormogta, hogy tal�n nem is akarta, hogy meghalljam.

Kereszt�lhajtottunk a k�d�s utc�kon, m�r megint padl�g�zzal. Kiss� feszengt�nk. �n legal�bbis. Tegnap este minden fal leomlott k�zt�nk... majdnem mindegyik. Vajon ma is hajland� lesz olyan ny�ltan besz�lni, mint tegnap? Ez az aggodalom megb�n�totta a nyelvemet. V�rtam, hogy � sz�laljon meg el�sz�r.

Fel�m fordult, �s cs�fond�rosan r�m vigyorgott.

−  No mi az, ma nem z�d�tasz r�m k�rd�s�z�nt?

−  Nem zavarnak a k�rd�seim? −  R�gvest megtal�ltam a hangom.

−  Feleannyira sem, mint a v�laszaid! −  Szerintem csak tr�f�lt, de nem voltam biztos benne.

−  Olyan rosszak? − bosszankodtam.

−  Nem, dehogy, �ppen ez a baj! Mindent olyan mag�t�l �rtet�d�nek veszel, ez nem tetszik. �lland�an azon t�r�m a fejem, mit gondolhatsz igaz�b�l.

−  Mindig azt mondom neked, amit igaz�b�l gondolok.

−  De kihagysz dolgokat! −  mondta v�dl�n.

−  Nem sokat.

−  Eleget ahhoz, hogy az �r�letbe kergess!

−  Nem is akarn�d hallani �ket! −  motyogtam, de amint kimondtam, m�r meg is b�ntam. Rem�ltem, hogy nem figyelt fel a hangomb�l kicsend�l� f�jdalomra.

Nem felelt, �s �n m�r att�l f�ltem, siker�lt elrontanom a hangulatot. Az arca bez�rk�zott, k�zben meg�rkezt�nk az iskola parkol�j�ba. Hirtelen eszembe jutott valami, amire addig nem is gondoltam.

−   �s mi van a testv�reiddel? − Persze nagyon is �r�ltem, hogy kettesben lehetek vele, de mostan�ig mindig � fuvarozta a t�bbieket.

− �k ma Rosalie aut�j�val j�ttek. − V�llat vont, �s leparkolt egy lenyithat� tetej� piros sportkocsi mellett. −  El�g felt�n�, mi?

− Uhm, te j� �g! − �juldoztam. − Ha ilyen kocsija van, mi a csud�nak k�zlekedik a ti�ddel?

− Mert, mint m�r mondtam, nagyon felt�n�. Igyeksz�nk beleolvadni a k�rnyezet�nkbe.

−  H�t nem sok sikerrel! −  ingattam nevetve a fejem. M�r nem fenyegetett a k�s�s; olyan t�bolyultan hajtott, hogy j�val becsenget�s el�tt ide�rt�nk. − �s mi�rt j�tt Rosalie ma a saj�t kocsij�n, ha olyan felt�n�?

−  H�t nem vetted �szre?! �jabban m�r minden szab�lyt megszegek! − A kocsi orr�n�l tal�lkoztunk �ssze, szorosan mellettem j�tt. Szerettem volna m�g azt a hajsz�lnyi t�vols�got is �thidalni, �s meg�rinteni �t, de att�l tartottam, nem �r�lne neki.

− Egy�ltal�n mi�rt vesztek ilyen aut�kat? − firtattam. −  Ha egyszer ker�lni akarj�tok a felt�n�st?

− Ez a gy�ng�nk − vallotta be csib�szes mosollyal. − Mindny�jan szeret�nk gyorsan hajtani.

− Ki hitte volna? − ingerkedtem.

A menza terasz�n Jessica �csorgott, a szeme szinte kocs�nyon l�gott. A karj�n pedig −  a j�isten �ldja meg �rte −  ott l�gott a dzsekim.

−  Szia, Jessica! −  trill�ztam, amikor m�r csak n�h�ny l�p�snyire voltunk t�le. −  K�sz, hogy nem felejtetted el!

Jessica egyetlen sz� n�lk�l a kezembe nyomta a dzsekit.

− J� reggelt, Jessica! −  mondta Edward udvariasan. Nem az � hib�ja, hogy a hangja olyan ellen�llhatatlan. Mint az sem, hogy mit k�pes el�rni egyetlen pillant�s�val...

−  ���... iz�, szia! − Jessica kikerekedett szemmel b�mult el�sz�r Edwardra, azt�n �nr�m, �s megpr�b�lta elrendezni kusza gondolatait. − Akkor, gondolom, matekon tal�lkozunk! − Jelent�s�gteljesen r�m kacsintott, �n pedig elfojtottam egy s�hajt. Mi az �rd�g�t mondjak majd neki?

− Igen, akkor viszl�t!

Azzal otthagyott benn�nket, de k�tszer is meg�llt, �s a v�lla f�l�tt h�trasand�tott.

− Mit fogsz mondani neki? −  k�rdezte Edward.

−  H�, eddig azt hittem, nem tudsz olvasni a gondolataimban! − sziszegtem.

− Nem is tudok − felelte megh�kkenve. Azt�n leesett neki, hogy �rtettem, �s felragyogott a szeme. − Az �v�ben viszont igen! Alig v�rja, hogy lerohanjon a k�rd�seivel!

Felny�gtem, mik�zben kib�jtam Edward dzsekij�b�l, visszaadtam neki, �s f�lvettem az eny�met. Edward az �v�t csak a karj�ra vetette.

− Sz�val mit mondasz majd neki?

−  Nem seg�thetn�l egy kicsit? −  esedeztem. − Mire k�v�ncsi els�sorban?

Edward megr�zta a fej�t, �s pimaszul vigyorgott.

− Nem lenne fair, ha el�ruln�m.

− Az nem fair, hogy nem osztod meg velem, amit tudsz!

Kis ideig tan�cstalanul bandukolt mellettem. Azt�n meg�lltunk a terem ajtaja el�tt, ahol az els� �r�m volt.

− Azt szeretn� tudni, randizunk-e titokban. �s azt is, hogy mit �rzel ir�ntam −  mondta v�g�l.

−  Csod�s. �s mit mondjak neki? −  Megpr�b�ltam nagyon �rtatlan k�pet v�gni. N�h�nyan elhaladtak mellett�nk �r�ra menet, �s alighanem megb�multak, de �n j�form�n �szre sem vettem �ket.

−  Hmmm. − P�r pillanatig hallgatott, k�zben a hely�re sim�totta egy kibomlott tincsemet. A sz�vem �sszevissza kalimp�lt. − Gondolom, az els� k�rd�sre igennel v�laszolhatn�l... ha nem b�nod. Egyszer�bb, mint b�rmilyen magyar�zkod�s.

−  Egy�ltal�n nem b�nom −  mondtam elhal� hangon.

−  Ami a m�sodik k�rd�st illeti... h�t, arra �n is k�v�ncsi vagyok, hogy mit felelsz, �gyhogy oda fogok figyelni! − A sz�ja sarka arra a bizonyos f�loldalas mosolyra h�z�dott, amit �gy szerettem. Mire �jb�l leveg�h�z jutottam, m�r k�s� volt, hogy erre az utols� megjegyz�s�re v�laszoljak. Sarkon fordult, �s elindult.

−  Akkor eb�dn�l tal�lkozunk! − sz�lt vissza a v�lla f�l�tt. Ennek hallat�n h�rman is megfordultak, �s v�gigm�rtek.

Kihev�lten �s bosszankodva siettem az oszt�lyba. Ez �gy nem �r, gondoltam. Most m�g jobban idegeskedtem, mit is mondjak Jessic�-nak. Le�ltem a szokott helyemre, �s d�h�sen lev�gtam a t�sk�mat.

−   Szia, Bella! − Mike m�r ott �lt a szomsz�dos sz�ken, furcsa, m�r-m�r lemond� arccal. −  Milyen volt Port Angelesben?

−  H�t... − Rem�nytelen v�llalkoz�s lett volna r�viden �s az igazs�ghoz h�ven �sszefoglalni a tegnap t�rt�nteket. −  Remek −  mondtam v�g�l sut�n. −  Jessica vett egy igaz�n fantasztikus ruh�t.

−  Nem mondott valamit a h�tf� est�r�l? −  faggat�zott, de m�r ragyogott a szeme. Magamban mosolyogtam a besz�lget�snek ezen a fordulat�n.

−  De igen, azt mondta, nagyszer�en �rezte mag�t −  nyugtattam meg Mike-ot.

−  T�nyleg? − k�rdezte moh�n.

−  Ezt bizony.

Mr. Mason csendet k�rt, �s beszedte a h�zi dolgozatainkat. Az angol �s az �llampolg�ri ismeretek �r�t mindv�gig valamif�le k�bulatban t�lt�ttem, �s eg�sz id� alatt azon t�pel�dtem, hogyan magyar�zom el a helyzetet Jessic�nak, �s vajon Edward csakugyan ellen�rzi-e majd Jess gondolatain kereszt�l, amit mondani fogok. Adotts�ga meglehet�sen aggaszt� tud lenni, ha �ppen nem annak �rdek�ben haszn�lja, hogy az �letemet mentse meg...

A m�sodik �ra v�g�re a k�d felsz�llt, de a napot m�g mindig komor, alacsonyan sz�ll� felh�k takart�k. F�lmosolyogtam az �gre.

Edwardnak term�szetesen igaza volt. Amikor bementem matekra, Jessica m�r ott v�rt a h�ts� padban, �s majd kiugrott a b�r�b�l izgalm�ban. Kelletlen�l le�ltem, �s k�zben pr�b�ltam meggy�zni magam, hogy jobb min�l el�bb t�lesni a dolgon.

− Most pedig mondj el mindent! − parancsolt r�m, m�g miel�tt elhelyezkedtem volna.

− Mit akarsz tudni? − k�nt�rfalaztam.

− Mi t�rt�nt tegnap este?

− Megh�vott vacsor�zni, azt�n hazavitt. Morcosan, hitetlenked� arccal f�rk�szett.

− �s hogy �rtetek haza olyan gyorsan?

− �gy vezet, mint egy �r�lt! R�mes! −  Rem�ltem, hogy Edward ezt is hallja.

− Randitok volt? Megbesz�lt�tek, hogy ott tal�lkoztok? Erre a k�rd�sre nem voltam felk�sz�lve.

− Nem, �n is nagyon meglep�dtem, amikor egyszer csak felbukkant.

Jessica elh�zta a sz�j�t, csal�dottan konstat�lta, hogy �szint�n besz�lek.

− De ma �rted ment, hogy elhozzon a suliba? −  faggatott tov�bb.

− Igen, �s ez is meglepet�s volt. �szrevette ugyanis tegnap este, hogy nincs meg a dzsekim − magyar�ztam.

−  Sz�val akkor m�skor is fogtok tal�lkozni?

−  Felaj�nlotta, hogy szombaton bevisz Seattle-be, mert szerinte a furgonom nem b�rn� az utat. Ez randinak sz�m�t?

−  Igen! − b�lintott Jessica.

−  H�t akkor igen.

−  H�-�-�-ha! − �muldozott, mintha legal�bb n�gy sz�tag� lenne a sz�. −  Edward Cullen!

−  Tudom −  ismertem be. −  A „h�ha!” m�g igen enyhe kifejez�s.

−  V�rj! -Jessica f�lkapta a kez�t, teny�rrel kifel� ford�tva, mintha a forgalmat akarn� meg�ll�tani. −  Megcs�kolt?

−  Nem −  motyogtam. − Nem �gy vagyunk egym�ssal... Jessica csal�dottnak l�tszott. Gondolom, �n m�g ink�bb.

−  �s gondolod, hogy szombaton...? -Jessica felh�zta a szem�ld�k�t.

−  K�tlem. − Szerintem s�t�tt a hangomb�l a rem�nytelens�g.

−   �s mir�l besz�lgettetek? − nyaggatott tov�bb Jessica. Az �ra m�r elkezd�d�tt, de Mr. Varner nem nagyon figyelt r�nk, �s m�sok is sutyorogtak.

−   Nem tudom, Jess, err�l is, arr�l is! Besz�lt�nk egy kicsit az angol h�zi dolgozatr�l... −  Egy nagyon, nagyon kicsit t�nyleg. Legal�bbis megeml�tette.

−  K�rlek, Bella! −  esedezett Jessica. −  R�szleteket!

−  H�t... na j�, tess�k egy r�szlet! L�tnod kellett volna, hogy fl�rt�lt vele a pinc�rn�... egyszer�en t�lment minden hat�ron. De � �gyet sem vetett r�! −  R�b�ztam Edwardra, kezdjen ezzel az inform�ci�val, amit akar.

−  Ez j� jel! −  b�logatott Jessica. − Csinos volt az a pinc�rn�?

−  Nagyon, �s legfeljebb tizenkilenc-h�sz �ves lehetett.

−  M�g jobb. Akkor biztos nagyon tetszel neki.

−  Lehet, de neh�z eld�nteni. Mindig olyan titokzatos! − tettem hozz� Edward kedv��rt.

− Nem is tudom, hogy van b�tors�god kettesben lenni vele − lehelte Jessica.

− De mi�rt? −Jessica nem tudhatta, min d�bbentem meg annyira.

− H�t mert �gy... megf�leml�ti az embert. �n nem tudn�m, mit mondjak neki! − Grimaszt v�gott, alighanem esz�be jutott a ma reggel vagy a tegnap este, amikor � is kapott egy kis �zel�t�t Edward vonzerej�b�l.

− �n se mindig tudok �sszef�gg�en besz�lni, ha ott van a k�zelben − vallottam be.

−  H�t igen. T�nyleg hihetetlen�l j�l n�z ki! − vont v�llat Jessica, mintha ez j�v�tenn� minden egy�b hib�j�t.

Tov�bb>>