−  Na, ne legy�l m�r ilyen, cukorfalat! −  cuppogott a f�rfi, �s h�tam m�g�tt f�lcsattant az ismer�s, orden�r� r�h�g�s.

F�lk�sz�ltem a k�zdelemre, terpeszbe �lltam, �s az elhatalmasod� p�nik ellen�re megpr�b�ltam felid�zni azt a keveset, amit az �nv�delemr�l tanultam. A tenyerem als� �l�t, csukl�b�l meglend�tem, �s rem�lhet�leg bet�r�m az orr�t, vagy belepassz�rozom az agy�ba. Az ujjamat a szemg�dr�be b�k�m − p�rszor megforgatom benne, �s kinyomom a szem�t. �s alkalmazhat� m�g a legtrendibb m�dszer: a t�rdet az �gy�kba. A fejemben �jra felzsongott az a pesszimista hang, �s azt susogta: eggyel szemben sem lenne es�lyem, ezek meg n�gyen vannak. Fogd be! − parancsoltam a hangra, miel�tt a r�m�let teljesen megb�n�tott volna. Nem adom olcs�n magam, legal�bb egyik�ket magammal viszem a t�lvil�gra. Megpr�b�ltam nyelni, hogy er�t gy�jtsek egy tisztess�ges sikolyra.

Hirtelen egy aut�reflektor villant fel a sarok m�g�l, a bekanyarod� kocsi kis h�j�n elg�zolta a z�m�k f�rfit, aki k�nytelen volt visszaugrani a j�rd�ra. Kiperd�ltem az �ttestre −  ez az aut� vagy meg�ll, vagy el�t. Az ez�stsz�n� j�rg�ny v�ratlanul megfarolt, �s t�lem k�t-l�p�snyire lef�kezett. Kiv�g�dott a vezet� melletti �l�s ajtaja.

− Sz�llj be! − parancsolt r�m a d�ht�l izz� hang.

D�bbenetes, milyen hirtelen elsz�llt a fojtogat� f�lelem, d�bbenetes, milyen t�k�letes biztons�gban �reztem magam − m�r akkor is, miel�tt besz�lltam volna − abban a pillanatban, amint meghallottam a hangj�t. Beugrottam az �l�sre, �s bev�gtam magam m�g�tt az ajt�t.

A kocsiban s�t�t volt, ajt�nyit�sra sem gyulladt fel a bels� vil�g�t�s, csak a m�szerfal halv�ny f�ny�ben l�ttam valamicsk�t az arc�b�l. A kerekek felvis�tottak, a kocsi megp�rd�lt. Rettent� hamar felgyorsult, �s a d�bbent f�rfiakra rontott. Egy pillanat erej�ig l�thattam, amint fejvesztve menek�lnek, mik�zben a Volvo egyenesbe fordult �s elviharzott a kik�t� fel�.

−  Kapcsold be a biztons�gi �vet! − d�rrent r�m Edward, �s csak ekkor vettem �szre, hogy k�t k�zzel kapaszkodom az �l�sbe. Gyorsan engedelmeskedtem: az �vcsat v�ratlanul nagyot, hangosat csattant a s�t�ts�gben. Edward bevett egy �les balkanyart, �s fittyet h�nyva a jelz�l�mp�kra, sz�guldott.

De t�k�letes biztons�gban �reztem magam, �s pillanatnyilag az sem �rdekelt, merre tartunk tulajdonk�ppen. Elmondhatatlanul �r�ltem neki, �s nemcsak az�rt, mert v�ratlanul kimentett szorult helyzetemb�l. Mik�zben leveg�t gy�jt�ttem, Edward t�k�letes arcvon�sait tanulm�nyoztam a m�szerfal gy�r f�ny�ben. �gy l�ttam, iszony�an d�h�s.

−  J�l vagy? −  Magam is meglep�dtem rajta, milyen rekedt a hangom.

−   Nem −  vetette oda kurt�n, �s a hangj�b�l is s�t�tt a gyilkos d�h.

N�m�n �ltem, le nem vettem volna r�la a szemem, m�g csak hirtelen meg nem �llt az aut�. Semmit sem l�ttam, csak egy s�t�t facsoport bizonytalan k�rvonalait az �t ment�n. �gy l�tszik, ki�rt�nk a v�rosb�l.

−  Bella... − sz�lalt meg Edward fojtott, fesz�lt hangon. − Tess�k? −  Hangom m�g mindig rekedt. Halkan megk�sz�r�ltem a torkomat.

−  J�l vagy? − M�g mindig nem n�zett r�m, m�g mindig d�h�ng�tt.

−  Igen − ny�sz�r�gtem halkan.

−  Csillap�ts le, l�gy sz�ves! −  parancsolt r�m.

−  Bocs, de nem �rtem. Mit csin�ljak? Hangosan kif�jta a leveg�t.

−  Egyszer�en csak fecsegj, mindegy, mir�l, am�g megnyugszom! − noszogatott most m�r �rthet�bben, azt�n lehunyta a szem�t, �s megmassz�rozta az orrnyerg�t.

−   ���... −  Vadul t�rtem a fejem, mif�le l�nyegtelen dologgal rukkoljak el�. − Holnap m�g az els� �ra el�tt el fogom g�zolni Tyler Crowley-t. Ez megfelel?

M�g mindig szorosan lehunyta a szem�t, de a sz�ja sz�le megr�ndult az elfojtott mosolyt�l.

−  Mi�rt is?

−   Mert azt h�reszteli, hogy vele megyek a b�lra! Teljesen meg�r�lt, vagy m�g mindig azt kompenz�lja, hogy majdnem elg�zolt, amikor... sz�val tudod, mikor. Nyilv�n azt hiszi, azzal engesztel ki, ha b�lba visz. �gyhogy arra gondoltam, ha �n is majdnem meg�l�m, akkor kvittek lesz�nk, �s v�gre felhagy ezzel a j�v�t�teli m�ni�j�val. Semmi sz�ks�gem ellens�gekre, �s tal�n Lauren is megb�k�l velem, ha Tyler ezent�l b�k�n hagy. De lehet, hogy tot�lk�ross� teszem a Sentr�j�t, elv�gre ha nincs kocsija, senkit nem tud elvinni a b�lba... −  hadartam.

−  Err�l �n is hallottam... − Edward hangja mintha m�r nyugodtabb lett volna.

−  Te is? −  csattantam fel hitetlenkedve, �s �jra elfogott a bossz�s�g. − Ha p�ld�ul nyakt�l lefel� megb�nulna, akkor sem tudna b�lba menni − m�dos�tottam kiss� a tervemen.

Edward fels�hajtott, �s v�gre kinyitotta a szem�t. − Jobban vagy? −  k�rdeztem.

−  Nem igaz�n.

V�rtam, de nem mondott semmi t�bbet. Nekid�nt�tte a fej�t az �l�s t�ml�j�nak, �s most a kocsi tetej�re meredt.

−  Mi a baj? − k�rdeztem, de csak suttogni b�rtam.

−  N�ha nehezen tudom f�kezni az indulataimat, Bella! −  � is suttogott, �s hunyorogva kin�zett az ablakon. −  De az senkinek sem haszn�lna, ha visszaforduln�k, �s �ld�z�be venn�m azokat a... −  Nem fejezte be a mondatot, �s egy pillanatig megint a felt�mad� d�h�vel k�zd�tt. − Vagy legal�bbis −  folytatta − err�l gy�zk�d�m magam.

−  �... −  Nem valami frapp�ns v�lasz, de semmi m�s nem jutott eszembe.

Megint csendben gunnyasztottunk. A m�szerfalon l�v� �r�ra n�ztem. Elm�lt f�l h�t.

−  A l�nyok agg�dni fognak. �gy besz�lt�k meg, hogy tal�lkozunk. Edward sz� n�lk�l ind�tott, puh�n megfordult �s padl�g�zzal elindult visszafel� a v�rosba. Seperc alatt �jra a kivil�g�tott �ton sz�guldottunk, k�nnyed�n szlalomozva a s�t�nyon cirk�l� aut�k k�z�tt. Edward be�llt a j�rda ment�n egy �res helyre, ami �rz�sem szerint t�l kicsi volt a Volv�nak, de � persze az els� pr�b�lkoz�sra sim�n betolatott. Az ablakon �t megl�ttam a La Bella It�lia f�nyeit, �s az �tteremb�l �pp kil�p� Jesst meg Ang�l�t. Idegesen indultak el az ellenkez� ir�nyba.

−  Honn�t tudtad, hogy hov�...? −  kezdtem, de azt�n csak legyintettem. Ny�lt az ajt�, Edward kisz�llni k�sz�lt.

−  Mit csin�lsz? −  k�rdeztem.

−   Vacsor�zni viszlek. −  Fut�lag elmosolyodott, de a pillant�sa fesz�lt maradt.

Szerencs�tlenkedtem egy sort a biztons�gi �vvel, azt�n gyorsan kisz�lltam �n is. Edward ott v�rt r�m a j�rd�n �s miel�tt sz�ra nyithattam volna a sz�mat, azt mondta:

−  Menj, �s �ll�tsd meg a l�nyokat, m�g miel�tt �rt�k is t�v� k�ne tennem a v�rost! Nem hiszem, hogy t�rt�ztetni tudn�m magam, ha �jra �sszefutn�nk a haverjaiddal.

�sszeborzongtam, olyan fenyeget� volt a hangja.

−  Jess! Angela! −  ki�ltottam, �s amikor megfordultak, integettem nekik. Hozz�m rohantak, arcukr�l ler�tt a megk�nnyebb�l�s, amit r�gvest meglepet�s v�ltott fel, amint megl�tt�k, ki �ll mellettem. P�r l�p�snyire t�l�nk t�tov�n meg�lltak.

− Hol volt�l? − f�rmedt r�m Jessica gyanakodva.

− Elt�vedtem − ismertem be al�zatosan. − �s azt�n �sszefutottam Edwarddal − mondtam, �s fel�je intettem.

− Megengeditek, hogy csatlakozzam hozz�tok? −  k�rdezte Edward azon a bizonyos b�rsonyos, ellen�llhatatlan hangon. L�ttam a l�nyokon, hogy eddig rajtuk m�g sose pr�b�lta ki var�zserej�t.

− Ehm... persze, ok� −  lehelte Jessica.

−  ���, Bella, az a helyzet, hogy mi m�r ett�nk, m�g v�rtunk r�d... sajn�lom − vallotta be Angela.

− Semmi baj... �gysem vagyok �hes! − vontam v�llat.

−  Szerintem enned kellene valamit! − mondta Edward halkan, de szigor�an. F�ln�zett Jessic�ra, �s kiss� hangosabban hozz�tette: − Nem baj, ugye, ha ma este �n viszem haza Bell�t? Akkor nem kell megv�rnotok, am�g megvacsor�zik.

−  Ehm, szerintem semmi akad�lya... −  Jess az ajk�ba harapva cinkos�n leste, vajon �n is ezt akarom-e. Kacsintottam, hogy r�szemr�l rendben a dolog. Semmire se v�gytam jobban, mint hogy kettesben maradjak �r�k�s megment�mmel. K�rd�sek �z�n�t akartam r�z�d�tani, �s ezt mindaddig nem tehettem, m�g egyed�l nem maradtunk.

−  Ok�! −  Angela gyorsabban vette a lapot. −  Akkor holnap tal�lkozunk, Bella! Szia, Edward! −  Megragadta Jessica kez�t, �s az aut� fel� vonszolta, amely nem messze onn�t, a F� utc�ban parkolt. Amikor besz�lltak, Jess megfordult, arc�n moh� k�v�ncsis�g �lt, �s odaintett nek�nk. �n visszaintegettem, azt�n megv�rtam, m�g elhajtanak. Szembefordultam Edwarddal.

−  Komolyan, nem vagyok �hes! −  er�sk�dtem, �s feln�ztem az arc�ba, hogy l�ssam, d�h�s-e m�g. Nem tudtam eld�nteni.

− Na, ne viccelj!

Juszt is kit�rta el�ttem az �tterem ajtaj�t. A maga r�sz�r�l v�get vetett a vit�nak. Megad�an bel�ptem az �tterembe.

Akadt hely −  Port Angelesben m�g nem kezd�d�tt el a turistaszezon. Egy n� volt a tulaj, �s �n pontosan tudtam, mit �rezhet, amikor szem�gyre vette Edwardot. A kellet�n�l lelkesebb mosollyal �dv�z�lte. Meglep�dtem, hogy ez engem mennyire zavar. A n� vagy t�z centivel magasabb volt n�lam, �s term�szetellenesen sz�ke.

−  Kaphatn�nk egy asztalt k�t szem�lyre? − Edward hangja beh�zelg� volt, ak�r akarta, ak�r nem. A n� szeme r�m villant, v�gigm�rt, azt�n el�gedetten konstat�lta, hogy semmi k�l�n�s nincs bennem, �s Edward is tartja k�zt�nk a h�rom l�p�s t�vols�got. Akkora asztalhoz vezetett benn�nket, amely n�gy embernek is el�g lett volna, �s az �tterem legzs�foltabb r�sz�nek kell�s k�zep�n �llt.

M�r majdnem le�ltem, de Edward nemet intett.

−   Kaphatn�nk esetleg valami meghittebb zugot? − k�rdezte cs�ndesen, de hat�rozottan. Nem voltam benne biztos, de �gy t�nt, mintha felt�n�s n�lk�l egy bankjegyet cs�sztatott volna a n� kez�be. Eddig legfeljebb csak �sr�gi filmekben l�ttam ilyet, hogy valaki visszautas�t a vend�gl�ben egy asztalt.

−  Hogyne! −  A n� szeml�tom�st �pp�gy meglep�d�tt, mint �n. Egy k�l�nterembe vezetett, ahol a fal mellett kis boxok sorakoztak, mindegyik �resen. −  Ez megfelel?

−  T�k�letesen! − Edward sug�rz� mosolyt vetett a n�re, aki ett�l val�s�ggal elk�bult.

−  Oh... −  Megr�zta a fej�t, �s pislogott. −  Mindj�rt j�n a pinc�r. − Kiss� imbolyogva t�vozott.

−   Nem lenne szabad ezt csin�lnod az emberekkel! −  szidtam Edwardot. − Ez nem fair!

−  Mit nem lenne szabad csin�lnom?

− �gy elk�pr�ztatnod �ket... Az a n� most �ppen alighanem leveg� ut�n kapkod a konyh�ban.

Edward �rtetlen�l n�zett r�m.

− Ugyan m�r! − mondtam bizalmatlanul. − Az nem lehet, hogy nem tudod, milyen hat�ssal vagy az emberekre!

F�lrebiccentett fejjel, k�v�ncsian n�zett.

− Sz�val elk�pr�ztatom az embereket?

− M�g nem vetted �szre? Azt hiszed, m�s is ilyen k�nnyen el�ri, amit akar?

Edward ezt eleresztette a f�le mellett. − T�ged is elk�pr�ztatlak?

− Gyakran − vallottam be.

Ekkor meg�rkezett a pinc�rn�, v�rakoz� arca el�rulta, hogy a sz�nfalak m�g�tt m�r felcsig�zt�k a k�v�ncsis�g�t. Nos, nem t�nt csal�dottnak. H�trat�rte egyik r�vid, fekete hajf�rtj�t a f�le m�g�, �s a kellet�n�l melegebben Edwardra mosolygott.

−  Hello! Ambernek h�vnak, ma este �n fogom kiszolg�lni! Milyen italt hozhatok? − Nem ker�lte el a figyelmemet, hogy kiz�r�lag Edwardhoz besz�l.

Edward r�m n�zett.

− Egy k�l�t k�rek! − k�z�ltem, de ink�bb k�rd�snek hangzott.

− K�t k�l�t −  mondta.

−  M�ris hozom! − biztos�totta a pinc�rn� �jabb, sz�ks�gtelen mosollyal. De Edward meg sem l�tta. Engem f�rk�szett.

− Mi van? − k�rdeztem, amikor a pinc�rn� elt�vozott.

− Hogy �rzed magad?

− Remek�l − feleltem meglep�dve hangj�nak komolys�g�n.

− Nem sz�d�lsz, nem �melyegsz, nem borzongsz?

− Mi�rt, kellene?

�rtetlenked�sem hallat�n elnevette mag�t.

−  H�t, ami azt illeti, arra v�rok, mikor ker�lsz sokkos �llapotba! −  Arc�n felvillant az im�dott, csib�szes mosoly.

−   Nem hinn�m, hogy erre sor ker�lne −  feleltem, amikor �jra leveg�h�z jutottam. −  Mindig is j� voltam a kellemetlen dolgok elfojt�s�ban.

−  Ezzel egy�tt nyugodtabb leszek, ha lesz benned egy kis cukor meg valami t�pl�l�k!

Mintegy v�gsz�ra, felbukkant a pinc�rn� a k�l�val �s egy kos�r keny�rrudacsk�val. Nekem mindv�gig a h�t�t mutatta, am�g lepakolt.

−  V�lasztott m�r? −  k�rdezte Edwardot.

−   Bella? −  n�zett r�m Edward. A pinc�rn� kelletlen�l fel�m fordult.

Tal�lomra r�b�ktem az els� dologra, amit megl�ttam az �tlapon.

−  �hm... k�rek egy gomb�s raviolit.

−  �s �nnek mit hozhatok? −  fordult vissza Edwardhoz a n�.

−  �n nem k�rek semmit −  felelte. Nan�, hogy nem...

−  Ha meggondolja mag�t, csak sz�ljon! − A kac�r mosoly m�g mindig ott vir�tott az arc�n, de Edward r� se heder�tett, mire a n� csal�dottan t�vozott.

−  Igy�l! −  parancsolt r�m Edward.

Engedelmesen sz�rcs�lni kezdtem a k�l�mat, azt�n egyre moh�bban kortyoltam, azon kapva magam, hogy rettent�en szomjas vagyok. Az utols� cseppig kiittam, ekkor Edward a saj�t pohar�t is el�m tolta.

−   K�sz! −  motyogtam m�g mindig szomjasan. A j�gbe h�t�tt k�la hidege �tj�rta a testem, �s �n �sszeborzongtam.

−  F�zol?

−  Csak hideg volt a k�la! − magyar�ztam fogvacogva.

− Nem hozt�l magaddal dzsekit? − k�rdezte dorg�l�n.

− De igen! − Az �res padra n�ztem magam mellett. − A fen�be... otthagytam Jessica kocsij�ban!

Edward kib�jt a dzsekij�b�l. Hirtelen eszembe jutott, hogy soha nem figyeltem meg, milyen ruha van rajta − nemcsak ma este, de soha. �ltal�ban egyszer�en k�ptelen voltam levenni a szememet az arc�r�l. Most r�k�nyszer�tettem magam, hogy szem�gyre vegyem az �lt�z�k�t. A b�rdzseki, amelyb�l �ppen kib�jt, halv�ny b�zs sz�n� volt: alatta elef�ntcsontfeh�r, magas nyak� pul�vert viselt. Szorosan a test�hez simult, kihangs�lyozva izmos fels�test�t.

Odany�jtotta a kab�tot, �gy �n k�nytelen voltam felhagyni a gy�ny�rk�d�ssel.

− K�sz! − Beleb�jtam a dzsekij�be. Hideg volt − amilyen a saj�tom is lenni szokott reggelenk�nt, miut�n eg�sz �jszaka ott l�gott a huzatos el�szob�ban. �jra �sszeborzongtam. Az illata viszont fantasztikus! M�lyen besz�vtam, �s megpr�b�ltam azonos�tani, mif�le csod�latos illatszer lehet. Nem k�lninek t�nt. Az ujja t�l hossz� volt, felt�rtem, hogy kiszabad�tsam a kezem.

−  A k�k sz�n nagyszer�en illik a b�r�dh�z! −  k�z�lte Edward, mik�zben tov�bbra is engem n�zett. Zavarba j�ttem, �s term�szetesen elv�r�s�dtem.

Tov�bb>>