− Mert legink�bb Alice �ll mellettem − mondta, �s �sszer�ncolta a homlok�t.

− �s a t�bbiek? −  k�rdeztem f�l�nken. −  �k mit csin�lnak?

− Hitetlenkednek, legink�bb.

Gyorsan v�gigtekintettem a testv�rein. Ott �ltek, �s elb�multak valahov�, mindny�jan m�s ir�nyba, pontosan �gy, mint amikor legel�sz�r l�ttam �ket. De most csak n�gyen voltak: gy�ny�r�, bronzbarna haj� fiv�r�k itt �lt szemben velem, aranysz�n szem�ben szorong�s.

− Nem szeretnek engem −  tal�lgattam.

−  Nem err�l van sz� −  tiltakozott, de kicsit t�ls�gosan is meg akart gy�zni. − Egyszer�en nem �rtik, mit akarok t�led.

Fintorogtam.

− H�t azt �n sem �rtem, ha m�r itt tartunk.

Edward lassan megcs�v�lta a fej�t, tekintet�t a mennyezet fel� emelte, miel�tt �jra a szemembe n�zett volna.

− M�r mondtam neked: te egy�ltal�n nem l�tod tiszt�n magad. Nem tal�lkoztam m�g hozz�d foghat�val. �r�kk� rajtad gondolkodom.

Rand�n n�ztem r�, biztos voltam benne, hogy csak ugrat. Elmosolyodott, amikor r�j�tt, m�rt v�gok olyan durc�s k�pet.

− Tekintve, hogy rendelkezem bizonyos nem mindennapi k�pess�gekkel − diszkr�ten meg�rintette a homlok�t −, az adagosn�l jobban ismerem az emberi term�szetet. A legt�bb emberr�l pontosan lehet tudni, mire hogyan fog reag�lni. De te... sose azt teszed, amire sz�m�tok. Mindig meglepsz!

Elford�tottam r�la a szemem, a pillant�som �jra a testv�reire v�ndorolt. Zavart voltam �s csal�dott. Att�l, amit mondott, k�s�rleti ny�lnak �reztem magam.

Nevets�ges vagyok − d�h�ngtem −, m�gis mi m�sra sz�m�tottam?

− Ezt a r�sz�t a dolognak k�nny� megmagyar�zni − folytatta. Nem b�rtam r�n�zni, att�l f�ltem, megl�tja a szememben a keser�s�get. −  De van valami m�s is... �s azt nem k�nny� szavakba foglalni...

Mik�zben besz�lt, egyfolyt�ban a testv�reit b�multam. �s ekkor hirtelen Rosalie, Edward sz�ke, l�legzetel�ll�t�an csinos n�v�re megfordult, �s r�m n�zett. Nem, nem is n�zett −  ink�bb r�m meredt, s�t�t, hideg pillant�ssal. Hi�ba akartam elfordulni, a tekintete fogva tartott, m�g csak Edward hirtelen el nem hallgatott egy mondat k�zep�n, �s halkan oda nem mordult. Majdnem �gy hangzott, mint a sziszeg�s.

Rosalie elford�totta a fej�t, �n pedig fell�legeztem.

− Sajn�lom − mondta fesz�lt arccal, �rz�kelve f�lelmemet. − Nem haragszik r�d, csak agg�dik. Tudod... nemcsak magamat sodrom vesz�lybe, ha azok ut�n, hogy mi ketten olyan s�r�n mutatkoztunk egy�tt... − Les�t�tte a szem�t.

− Ha mi van?

−  Ha ez a dolog... rosszul v�gz�dik. − A tenyer�be temette az arc�t, ak�rcsak azon a Port Angeles-i est�n. L�ttam, hogy szenved: borzaszt�an szerettem volna megvigasztalni, de nem tudtam, hogyan. A kezem �nk�ntelen�l elindult fel�, de azt�n gyorsan visszakaptam, �s eldugtam az asztal al�: att�l f�ltem, ha meg�rintem, csak rontok a helyzeten. Lassan elsziv�rg�it a tudatomig, hogy att�l, amit mondott, meg kellene ijednem. De nem �reztem semmi m�st, csak f�jdalmat, ami�rt �t szenvedni l�tom.

�s bossz�s�got −  ami�rt Rosalie f�lbeszak�totta. Nem tudtam, hogyan hozzam �jra sz�ba a dolgot. Edward m�g mindig a tenyer�be temette az arc�t.

− Sz�val most el kell menned? −  k�rdeztem. Igyekeztem teljesen h�tk�znapi hangon besz�lni.

− Igen. − Neh�zkesen felemelte a fej�t, komoly arccal n�zett r�m, azt�n megv�ltozott a hangulata, �s elmosolyodott. −  Tal�n jobb is �gy. M�g mindig h�travan tizen�t perc abb�l a nyavaly�s filmb�l biol�gi�n. Kiz�rt, hogy el tudjam viselni.

Alice bukkant fel Edward v�lla m�g�tt −  r�vid, tintafekete haja t�sk�sen meredezett szanasz�t pik�ns t�nd�rarca k�r�l. Karcs� kis alakj�n m�g �gy, �llt�ban is l�tszott, milyen hajl�kony �s kecses.

− Szia, Alice! −  �dv�z�lte Edward, de k�zben nem vette le r�lam a szem�t.

− Szia, Edward! − felelte Alice, hangja majdnem ugyanolyan kellemes volt, mint Edward�, csak szopr�nba hajl�.

− Alice, � Bella, Bella, ez itt Alice! − mutatott be minket egym�snak k�nnyed�n, ide-oda intve a kez�vel, �s k�zben fanyarul mosolygott.

−  Hello, Bella! − Alice ragyog�, obszidi�nfekete szeme kif�rk�szhetetlen pillant�ssal n�zett r�m, de a mosolya bar�ts�gos volt. −  �r�l�k, hogy v�gre megismerhetlek!

− Szia, Alice! − mormoltam sz�gyenl�sen.

− K�szen vagy? − fordult Alice Edwardhoz.

− Majdnem −  felelte Edward szenvtelen�l. −  Tal�lkozunk az aut�n�l!

Alice erre m�r nem felelt, hanem magunkra hagyott benn�nket: a j�r�sa olyan k�nnyed �s ruganyos volt, hogy bel�m has�tott az irigys�g.

− Mondhatom, hogy „j� sz�rakoz�st”, vagy ez nem az alkalomhoz ill� kifejez�s? − k�rdeztem Edwardhoz fordulva.

−  Mi�rt ne, a „j� sz�rakoz�st” ugyan�gy megteszi, mint b�rmi m�s! − V�gre elvigyorodott.

− H�t akkor sz�rakozz j�l! − lezserkedtem, mintha t�nyleg sz�vb�l k�v�nn�m. Term�szetesen nem siker�lt megt�vesztenem.

− Majd igyekszem! −  M�g mindig vigyorgott. −  Te pedig, k�rlek, vigy�zz magadra!

− Vigy�zzak magamra Forksban? Komoly teljes�tm�ny lesz!

− A te sz�modra igen! −  Az arca megkem�nyedett. − �g�rd meg!

−  Esk�sz�m, hogy vigy�zok magamra! − szavaltam. − P�ld�ul ma este, amikor mosni fogok. Elv�gre egy ilyen nagymos�s rengeteg vesz�llyel j�r!

− Ne fulladj bele a mos�g�pbe! − cs�fol�dott.

− Igyekszem.

F�l�llt, erre �n is f�lk�sz�l�dtam.

− Akkor holnap l�tlak! − s�hajtottam.

− Ez neked hossz� id�nek t�nik, igaz? Morcosan b�lintottam.

−  Reggel ott leszek! −  bizonygatta, �s megvillantotta hamisk�s, f�loldalas mosoly�t. �tny�lt az asztal f�l�tt, �s meg�rintette az arcomat, az ujja hegye megint �pphogy s�rolta a j�romcsontomat. Azt�n megfordult, �s otthagyott. Addig b�multam ut�na, m�g csak el nem t�nt.

�ri�si volt a k�s�rt�s, hogy a nap h�tral�v� r�sz�t ell�gjam, legal�bbis a torna�r�t, de valami bels� hang arra intett, hogy ne tegyem. Tudtam, ha most elt�n�k, Mike �s a t�bbiek biztosra veszik, hogy Edwarddal vagyok. �s Edward m�r am�gy is agg�dott, hogy t�l sokat mutatkozunk egy�tt, �s ebb�l baja lehet... ha valami t�rt�nik. Nem voltam hajland� belegondolni, mif�le baj t�rt�nhet, ink�bb azon igyekeztem, hogy min�l biztons�gosabb� tegyem a dolgokat.

Ereztem − �s �gy sejtettem, � is �rzi −, hogy a holnapi nap sorsd�nt� lesz. A kapcsolatunk nem egyens�lyozhat tov�bbra is a k�s �l�n, le kell esnie r�la vagy erre, vagy arra − hogy merre, az teljess�ggel az � d�nt�s�t�l �s �szt�neit�l f�gg. �n m�r d�nt�ttem, m�g miel�tt tudatosan v�laszthattam volna, �s k�sz voltam v�llalni ennek a d�nt�snek minden k�vetkezm�ny�t. Az �n sz�momra nem l�tezett ijeszt�bb, gy�trelmesebb gondolat ann�l, hogy elszakadjak t�le. Ez egyszer�en lehetetlens�g.

�gy azt�n k�teless�gtud�an bementem az �r�kra. Ha agyon�tnek, se tudn�m megmondani, mir�l volt sz� biol�gi�n: a gondolataim egyfolyt�ban a holnap k�r�l j�rtak. Tesin Mike hajland� volt sz�ba �llni velem: j� mulat�st k�v�nt Seattle-ben. Finoman k�z�ltem vele, hogy elhalasztottam az utat, mert �gy fest, valami nem stimmel a furgonommal.

− Sz�val akkor Cullennel m�sz a b�lba? − k�rdezte v�ratlanul �s duzzogva.

− Nem, egy�ltal�n nem megyek a b�lba.

− De h�t akkor mit fogsz csin�lni?

Sz�vem szerint elk�ldtem volna a pokolba. Ehelyett buzg�n hadov�lni kezdtem.

− Mosok, azt�n neki�l�k matekot tanulni, k�l�nben g�z lesz.

− Cullen seg�t neked a matekben?

−  Edward −  mondtam nyomat�kosan −  nem seg�t nekem a matekben. Elmegy valahov� a h�tv�g�re.

Meglep�dve tapasztaltam, hogy ez�ttal a hazugs�g sokkal term�szetesebben j�tt ki a sz�mon, mint szokott.

− �... −  Mike szeml�tom�st fel�l�nk�lt. − Nyugodtan elj�hetn�l akkor a b�lba a mi band�nkkal. Kir�ly lenne! Mindny�jan t�ncoln�nk veled! − �g�rte.

Elk�pzeltem, milyen k�pet v�gna ehhez Jessica, �s ez�rt a hangom tal�n kiss� �lesebbre sikeredett a sz�ks�gesn�l.

− Nem megyek a b�lba, Mike, ok�?

−J�, j�! − nagyot nyelt. − Csak felaj�nlottam!

A nap v�g�n nem nagy lelkesed�ssel indultam a parkol�ba. Semmi kedvem nem volt haz�ig gyalogolni, de el sem tudtam k�pzelni, hogyan hozhatta volna el Edward otthonr�l a furgonomat. B�r ami azt illeti, kezdtem azt hinni, hogy sz�m�ra semmi sem lehetetlen. �s ez az ut�bbi meg�rz�sem bizonyult helyesnek −  a furgon ott �llt, ahol reggel m�g Edward Volvo ja parkolt. Hitetlenkedve nyitottam ki − nem volt bez�rva −, �s megl�ttam a kulcsot a gy�jt�sban.

A vezet��l�sen �sszehajtogatott, feh�r pap�rlap fek�dt. Be�ltem a kocsiba, �s becsuktam magam m�g�tt az ajt�t, miel�tt a lapot sz�thajtogattam volna. Mind�ssze k�t sz� �llt rajta Edward eleg�ns k�z�r�s�val.

Vigy�z magadra!

Majd fr�szt kaptam, amikor a motor felb�mb�lt. Nevetnem kellett magamon.

Amikor haza�rtem, az ajt�nk kulcsra z�rva, a retesz pedig nem volt beh�zva, pontosan �gy, ahogy reggel hagytam. El�kotortam a farmeremet a szennyesb�l, megn�ztem a zseb�t. �res volt. Lehet, hogy m�gis felakasztottam a sz�gre a kulcsomat? Ugyanazt a sugallatot k�vetve, ami arra k�sztetett, hogy hazudjak Mike-nak a szombati programomr�l, f�lh�vtam Jessic�t is, azzal az �r�ggyel, hogy sok szerencs�t k�v�njak neki a b�lhoz. Amikor � is hasonl� sz�p napot k�v�nt Edwarddal, k�z�ltem vele, hogy elmarad, mert k�zbej�tt valami. Jessica hangja sokkal csal�dottabb volt, mint azt az ember egy k�v�l�ll�t�l v�rta volna. Ezut�n gyorsan elb�cs�ztam t�le.

Charlie sz�rakozott volt a vacsor�n�l. A munkahely�n t�rt�nt valami, tal�lgattam, vagy tal�n kos�rlabdameccsen agyai? De az is lehet, hogy egyszer�en csak �zlik neki a lasagne −  Charlie-n�l az ember soha nem tudhatja...

− Tudod, apu... −  kezdtem, f�lriasztva t�preng�seib�l. -Mi az, Bell?

−  Azt hiszem, igazad volt Seattle-vel kapcsolatban. Tal�n t�nyleg jobb lesz, ha megv�rom, am�g Jessica vagy valaki m�s el tud j�nni velem.

−  � − mondta meglepetten. −J�, rendben. Sz�val azt szeretn�d, ha itthon maradn�k veled?

−  Dehogyis, miattam a vil�g�rt se v�ltoztass a programodon! Milli� dolgom van itthon... mosnom kell... meg kell csin�lnom a matekleck�t... el kell mennem a k�nyvt�rba meg a z�lds�geshez.

Eg�sz nap rohang�lni fogok... �gyhogy csak menj, �s �rezd j�l magad!

− Biztos?

−  Teljesen biztos. R�ad�sul veszedelmesen megfogyatkozott a halk�szlet�nk. Alig k�t-h�rom �vre elegend� csak, ami a h�t�ben van!

−  Igaz�n k�nny� kij�nni veled, Bella! −  mosolygott.

−   Ugyanezt r�lad is el lehet mondani, apu! −  feleltem nevetve. A kacag�som nem j�tt sz�vb�l, de Charlie nem vette �szre. Olyan b�ntudatom volt, ami�rt becsaptam, hogy kis h�j�n megfogadtam Edward tan�cs�t, �s elmondtam neki, mire k�sz�l�k szombaton. Kis h�j�n.

Vacsora ut�n ruh�kat hajtogattam, �s beraktam egy �jabb adagot a sz�r�t�ba. Sajnos, ez a fajta munka csak a kez�t foglalja le az embernek. A gondolataim szabadon csaponghattak k�zben, �s kezdtek kiszabadulni az ellen�rz�sem al�l. Ide-oda h�ny�dtam a rem�ny �s a f�lelem k�z�tt: a rem�ny olyan heves volt, hogy m�r-m�r f�jt, a f�lelem azonban alattomban kikezdte az elsz�nts�gomat. �lland�an eml�keztetnem kellett magam, hogy m�r meghoztam a d�nt�st, �s nem vagyok hajland� visszavonni. Edward lev�lk�j�t is gyakrabban h�ztam el� a zsebemb�l, mint sz�ks�ges lett volna ahhoz, hogy megjegyezzem azt a k�t r�vid sz�csk�t. Azt akarja, hogy vigy�zzak magamra, ism�telgettem. Belekapaszkodtam abba a hitbe, hogy v�g�l is ez a v�gya kerekedik majd fel�l. �s mi m�st tehettem volna −  hacsak nem akarom mostant�l kiz�rni az �letemb�l? Az elviselhetetlen lenne. K�l�nben is, ami�ta meg�rkeztem Forksba, val�j�ban �r�la sz�l az �letem.

De az a halk kis hang a lelkem m�ly�n csak tov�bb z�mm�g�tt. Azt latolgatta, vajon nagyon f�jna-e, ha... ha rosszul v�gz�dne a dolog.

�r�ltem, amikor v�gre beesteledett, �s elmehettem lefek�dni. Tudtam, t�ls�gosan fesz�lt vagyok ahhoz, hogy elaludjak, ez�rt olyasmit tettem, amit kor�bban soha. Lenyeltem egy adagot a megf�z�s elleni gy�gyszeremb�l − az mindig teljesen ki�t j� nyolc �r�ra. �ltal�ban nem m�velek ilyesmit, de a holnapi nap �ppen el�g bonyolult lesz, az m�r v�gk�pp nem hi�nyzik, hogy mindennek a tetej�be eg�sz nap k�ba legyek a kialvatlans�gt�l. M�g v�rtam, hogy a gy�gyszer hatni kezdjen, a frissen mosott hajamat sz�rogattam sz�gegyenesre, �s azon morfond�roztam, mit vegyek f�l reggel.

Amikor m�r mindent el�k�sz�tettem, lefek�dtem. De hiperakt�vnak �reztem magam: az izmaim egyfolyt�ban r�ngat�ztak. F�lkeltem, �s addig matattam a CD-s cip�dobozomban, am�g meg nem tal�ltam Chopin nokt�rnjeit. J� halkra �ll�tottam, azt�n visszafek�dtem, �s a k�l�nf�le testr�szeim ellaz�t�s�ra koncentr�ltam. A relax�ci� k�zepe t�j�n hatni kezdett a gy�gyszer, �s �n boldogan s�llyedtem az �ntudatlans�gba.

Kor�n �bredtem: h�la a gy�gyszernek, m�lyen �s �lomtalanul aludtam. B�r pihenten �s laz�n �bredtem, ut�na azonnal visszat�rt az el�z� esti, l�zas izgalom.

Tov�bb>>