− Jaj, nem! −  Lehajtottam a fejemet. L�gyan, mag�t�l �rtet�d�en vont a mell�re.

− Ne legy�l zavarban! − suttogta a f�lembe. − Ha tudn�k �lmodni, �n is r�lad �lmodn�k. �s nem sz�gyelln�m!

Azt�n mindketten meghallottuk a ker�kcsikorg�st a felhajt�n, a f�nysz�r�k bevil�g�tott�k az el�szob�t, �s egyenesen r�nk szegez�dtek. Megmerevedtem Edward karj�ban.

− Baj, ha ap�d megtudja, hogy itt vagyok? −  k�rdezte.

− Nem is tudom... − Megpr�b�ltam vill�mgyorsan �tgondolni a helyzetet.

− Akkor tal�n majd m�skor...

�s m�ris egyed�l voltam a konyh�ban.

− Edward! −  m�ltatlankodtam.

K�s�rteties kuncog�st hallottam, azt�n m�r csak azt, ahogy ap�m kulcsa megfordul a z�rban.

−  Bella? −  ki�ltotta. Ez kor�bban mindig bosszantott: ugyan ki m�s lehetne a h�zban rajtam k�v�l? Most hirtelen nem is t�nt olyan alaptalannak a k�rd�s.

−  Itt vagyok, a konyh�ban! −  Rem�ltem, nem t�nik fel neki a hangom hiszt�rikus �rnyalata. Kikaptam a t�ny�rt a mikr�b�l, �s m�r az asztaln�l �ltem, mire ap�m bel�pett. A l�ptei zajosnak t�ntek az Edwarddal t�lt�tt nap ut�n.

− Adn�l nekem is egy kicsit abb�l a lasagn�b�l? Mindj�rt �hen halok! − Edward sz�kt�ml�j�ba kapaszkodva r�l�pett a csizm�ja sark�ra, hogy kib�jjon bel�le. Magammal vittem a t�ny�romat, �s mik�zben ap�m vacsor�j�t k�sz�tettem, bekaptam egy falatot. Olyan forr� volt, hogy meg�gette a nyelvemet. Megt�lt�ttem k�t poharat tejjel, �s gyorsan belekortyoltam az eny�mbe, hogy leh�tse a sz�mat. Amikor leeresztettem a poharat, l�ttam, hogy a tej ide-oda l�ty�g benne, �s r�d�bbentem, hogy reszket a kezem. Charlie le�lt a sz�kre; annyira k�l�nb�z�tt att�l a m�sik istenl�nyt�l, aki kor�bban �lt ott, hogy kis h�j�n elnevettem magam.

− K�sz! −  mondta, ahogy leraktam el�je a lasagn�t az asztalra.

−  Hogy telt a napod? − k�rdeztem hadarva. Alig v�rtam, hogy bemenek�lhessek a szob�mba.

− J�l. J� kap�s volt... �s veled mi a helyzet? Siker�lt minden, amit eltervezt�l?

− Nem igaz�n... olyan sz�p id� volt, v�tek lett volna eg�sz nap itthon �lni! − mondtam, �s megint bekaptam egy falatot, j� nagyot.

− Igen, sz�p nap volt − helyeselt ap�m. Az nem kifejez�s, gondoltam.

Amikor v�geztem az ev�ssel, f�lhajtottam a marad�k tejet.

−  Sietsz valahov�? − k�rdezte Charlie. Meglep�dve n�ztem r�: m�skor az ilyesmit nem szokta �szrevenni.

− Igen, f�radt vagyok. Kor�n le akarok fek�dni.

− Valahogy olyan felspannoltnak l�tszol −  jegyezte meg. Mi�rt, �, mi�rt kell neki �ppen ma este mindent �szrevennie?

− T�nyleg? − Gyorsan elmostam a t�ny�rokat, �s egy t�rl�ruh�ra tettem sz�radni.

− Szombat van − vont v�llat ap�m. Nem feleltem.

− Nincs valami programod ma est�re? − k�rdezte hirtelen.

− Nem, apu, szeretn�k hamar lefek�dni.

−  Egyik itteni fi� sem az eseted, mi? −  Charlie nem k�nt�rfalazott.

− Nem, m�g egyik fi�ra se vetettem szemet! −  Gondosan �gyeltem, hogy ne hangs�lyozzam t�l er�sen a fi� sz�t abb�li igyekezetemben, hogy ne mondjak kifejezett hazugs�got.

− Azt hittem, tal�n az a Mike Newton... azt mondtad, kedves volt hozz�d.

− Mike egyszer�en csak a bar�tom, apu!

−  K�l�nben is, ami azt illeti, t�l j� vagy nekik. R��rsz az egyetemen keresg�lni magadnak valakit! − Minden apa �lma, hogy a l�nya elker�l a h�zt�l, miel�tt istenigaz�ban beinduln�nak a hormonjai.

− J� �tlet −  mondtam, mik�zben a l�pcs� fel� igyekeztem.

− J� �jt, dr�g�m! − ki�ltott ut�nam. Semmi k�ts�g, eg�sz este f�lelni fog, nem lop�dzom-e ki a h�zb�l.

− Viszl�t reggel, apu! − Viszl�t �jf�lt�jban, apuk�m, amikor �gyis leellen�rz�d, hogy az �gyamban vagyok-e.

Lassan vonszoltam fel magam a l�pcs�n, hogy meggy�z�dhessen r�la, milyen f�radt is vagyok. J� hangosan bev�gtam magam m�g�tt az ajt�t, azt�n l�bujjhegyen az ablakhoz rohantam. Felt�ptem, �s kihajoltam az �jszak�ba. Hunyorogva keresg�ltem a s�t�tben, a f�k �thatolhatatlan �rny�k�ban.

− Edward! −  suttogtam, �s teljesen �t�d�ttnek �reztem magam.

− Igen? −  �rkezett a halk, nevet�s v�lasz a h�tam m�g�l. A torkomhoz kaptam ijedtemben.

Ott fek�dt, sz�lesen mosolyogva, az �gyamon, a kez�t �sszefonta a feje alatt, a l�ba lel�gott az �gy v�g�n, maga volt a megtestes�lt nyugalom.

−  �! −  leheltem, �s bizonytalanul lehuppantam a padl�ra.

−  Sajn�lom! −  Megpr�b�lta elrejteni a mosoly�t.

−  V�rj egy percig, csak �jraind�tom a sz�vemet!

Fel�lt, lassan, nehogy �jra megijesszen. El�rehajolt, hossz� karj�t kiny�jtotta fel�m, azt�n megragadott a h�nom alatt, felkapott, mint egy kisgyereket, �s le�ltetett maga mell� az �gyra.

−   Nincs kedved �ld�g�lni velem egy kicsit? −  H�v�s kez�t az eny�mre sim�totta. − Hogy van a sz�ved?

−  Majd te megmondod, biztos jobban hallod, mint �n. Cs�ndes nevet�s�t�l r�zk�dott alattunk az �gy.

P�r pillanatig csendben �lt�nk, mindketten lassul� sz�vdobog�som hallgattuk. Edward hever�szik a szob�mban, mik�zben ap�m is itt van a h�zban.

−   Kaphatok egy percet bizonyos emberi teend�kre? − ugrottam fel.

−  H�t hogyne −  intett nagyvonal�an.

−  Itt maradsz! −  sz�ltam r� szigor�an.

−   Igenis, h�lgyem! −  Azzal l�tv�nyosan elj�tszotta, ahogy szoborr� dermed az �gyam sz�l�n.

Felkaptam a pizsam�mat a padl�r�l, a neszesszeremet az asztalr�l. A l�mp�t leoltottam, azt�n kisurrantam az ajt�n.

A f�ldszintr�l felsz�r�d�tt a t�v� hangja. Hangosan bev�gtam a f�rd�szoba ajtaj�t, nehogy Charlie felj�jj�n �s megzavarjon.

Sietni akartam. Vad fogmos�ssal igyekeztem egyszerre gyorsan �s alaposan elt�ntetni a lasagna minden nyom�t. De a zuhanyoz�st nem lehetett elkapkodni. A meleg v�z ellaz�totta a h�tizmaimat, lelass�totta a pulzusom l�ktet�s�t. A samponom ismer�s illata mintha arr�l pr�b�lt volna meggy�zni, hogy m�g mindig ugyanaz vagyok, aki reggel voltam. Megpr�b�ltam nem gondolni Edwardra, aki ott �l a szob�mban, �s r�m v�r, mert akkor kezdhettem volna el�lr�l az eg�sz relax�ci�s cirkuszt. V�g�l nem h�zhattam tov�bb az id�t. Elz�rtam a vizet, siet�sen megt�r�lk�ztem. Beleb�jtam a lyukas p�l�ba �s a sz�rke pamut pizsamanadr�gba. Most m�r k�s� azon b�nk�dnom, hogy nem hoztam magammal a Victoria's Secret-selyempizsam�mat, amit any�mt�l kaptam a sz�let�snapomra k�t �vvel ezel�tt, �s most valamelyik fi�k alj�n hever Phoenixben.

�td�rzs�ltem a hajamat a t�r�lk�z�vel, azt�n gyorsan v�gigh�ztam rajta a kef�t. A t�r�lk�z�t beledobtam a szennyesl�d�ba, a fogkef�met �s a fogkr�met belehaj�tottam a kist�sk�mba. Azt�n lev�gtattam a l�pcs�n, hogy Charlie l�ssa, pizsam�ban vagyok, �s nedves a hajam.

−J� �jt, apu!

−J� �jt, Bella! −  Szeml�tom�st megh�kkent, amikor pizsam�ban l�tott. Ez tal�n elveszi a kedv�t, hogy ben�zzen hozz�m az �jszaka ellen�rizni.

Felrohantam, kettes�vel vettem a l�pcs�fokokat, de k�zben igyekeztem min�l kevesebb zajt csapni, azt�n ber�ppentem a szob�mba, �s becsuktam magam m�g�tt az ajt�t.

Edward pontosan ugyan�gy fek�dt, ahogy otthagytam −  Adonisz kopott pokr�con. Elmosolyodtam, mire megr�ndult az ajka, a szobor �letre kelt.

J�l megn�zte a nedves hajamat, a rongyos p�l�mat.

−  Csinos vagy! Legyintettem.

− De t�nyleg, neked ez is j�l �ll.

−  K�sz −  suttogtam. Visszamentem hozz� az �gyra, le�ltem mell� t�r�k�l�sben, �s a padl� reped�seit n�zegettem.

−  Mire kellett ez az eg�sz?

−  Charlie azt hiszi, ki akarok l�gni a h�zb�l.

−  Nah�t... −  Ezen elgondolkodott. −  Mi�rt? −  Mintha nem ismern� jobban Charlie gondolatait n�lam...

−  Lehet, hogy t�l izgatottnak t�ntem. Felemelte az �llamat.

−  T�nyleg annak t�nsz.

Lassan odahajolt hozz�m, �s hideg arc�t az arcomhoz sim�totta. Moccanni sem mertem.

−  Mmmm... −  M�lyet l�legzett.

K�ptelens�g b�rmilyen �rtelmes mondatot �sszehozni, amikor hozz�m �r. Legal�bb egy percbe tellett, m�g el b�rtam kezdeni.

−  Mintha most m�r... sokkal k�nnyebb lenne a k�zelemben lenned.

−   �gy l�tod? −  Orra az �llam sz�glet�hez siklott. Keze lepkesz�rny-finoman h�trasim�totta nedves hajamat, hogy az ajka meg�rinthesse a g�dr�csk�t a f�lem m�g�tt.

−   Sokkal, sokkal k�nnyebb! −  mondtam, �s megpr�b�ltam l�legezni.

−  Hmmm.

−  �gyhogy azon gondolkodom... −  kezdtem �jra, de ahogy az ujja hegye lassan v�gigsiklott a kulcscsontomon, elvesz�tettem a fonalat.

−  Igen? −  lehelte.

−  Mit gondolsz... −  Sz�gyenkezve vettem �szre, hogy elcsuklik a hangom − ...mi�rt van ez?

Nyakamon vibr�lt a l�legzete, ahogy felnevetett.

−  Az akarat gy�zelme az �szt�n�k f�l�tt.

Elh�z�dtam. Amint megmoccantam, mozdulatlann� merevedett. A l�legzet�t se hallottam.

Egy pillanatig �vatosan m�regett�k egym�st, azt�n fokozatosan f�lengedett, m�r nem szor�totta �gy �ssze az �llkapcs�t.

− Valamit rosszul csin�ltam?

− �pp ellenkez�leg. Kezdesz meg�rj�teni − vallottam be. Ezen kiss� elgondolkodott, �s amikor megsz�lalt, a hangja el�gedettnek t�nt.

− T�nyleg? −  Az arc�n diadalmas mosoly ragyogott fel.

− �hajtod, hogy meg is tapsoljalak? Elvigyorodott.

−  Csak kellemesen meglep�dtem − menteget�z�tt. −  Az elm�lt sz�z �vben − mondta ingerkedve − m�g csak nem is k�pzeltem, hogy ilyesmi t�rt�nhet velem. Soha nem hittem volna, hogy tal�lok valakit, akivel szeretn�k egy�tt lenni... m�sk�pp, mint a testv�reimmel. �s r�ad�sul kider�l, hogy m�g j�l is csin�lnom... ezt a veled val� egy�ttl�tet...

− Te mindent j�l csin�lsz −  mutattam r�.

V�llat vont, erre mindketten halkan felnevett�nk.

−  De hogy lehet ez most olyan k�nny�? − nyaggattam. −  Ma d�lut�n m�g...

− Egy�ltal�n nem k�nny� −  s�hajtott fel. −  De ma d�lut�n m�g nem d�nt�ttem. Sajn�lom a dolgot, megbocs�thatatlan, ahogy viselkedtem.

− Nem megbocs�thatatlan! −  tiltakoztam.

−  K�sz�n�m. −  Elmosolyodott. −  Tudod − folytatta, �s a padl�ra szegezte a szem�t −, nem voltam biztos benne, hogy van el�g er�m... − F�lemelte az egyik kezemet, �s gy�ng�den az arc�hoz szor�totta. − �s am�g a legkisebb es�ly is volt arra, hogy esetleg... nem tudok uralkodni magamon... −  M�lyen besz�vta a csukl�m illat�t. − F�ltem, hogy engedek a k�s�rt�snek. De azt�n eld�nt�ttem, hogy igenis, van el�g er�m, �s nem l�tezik, hogy valaha is...

M�g sose l�ttam, hogy ilyen k�szk�dve keresn� a szavakat. Annyira... emberi volt.

− Sz�val most m�r legy�zted?

− Az akarat gy�zelme − ism�telte mosolyogva, �s a foga megvillant a s�t�ts�gben.

− H�, ez azt�n k�nnyen ment! −  mondtam.

H�travetett fejjel nevetett, olyan halkan, mintha suttogna, de m�gis kirobban� j�kedvvel.

− K�nny� csak neked volt! − jav�tott ki, �s meg�rintette az orromat az ujja hegy�vel.

A k�vetkez� pillanatban azonban elkomolyodott.

−  Megpr�b�lom − suttogta elk�nzott hangon. − Ha pedig... t�l sok lesz nekem, nagyj�b�l biztos vagyok benne, hogy k�pes leszek elmenni.

Ut�ltam, ha arr�l besz�l, hogy elmegy.

−  Holnap m�r megint nehezebb lesz −  folytatta. −  Ma eg�sz nap itt volt az illatod a fejemben, �s meglep� m�don eltompultam ir�nta. Ha b�rmilyen r�vid id�re is elv�lunk, kezdhetem megint el�lr�l az eg�szet. De az�rt tal�n m�gsem eg�szen el�lr�l, azt hiszem.

− H�t akkor ne menj el! −  k�rtem s�v�rogva.

− R�szemr�l rendben! − Az arca ell�gyult, szel�den mosolygott. −  Hozhatod a bilincset, a rabod vagyok! −  De az�rt az � hossz� ujjai b�kly�zt�k a csukl�mat, am�g besz�lt. Felnevetett cs�ndes, dallamos nevet�ssel. Ma este t�bbet nevetett, mint az eg�sz ismerets�g�nk alatt �sszesen.

− Most sokkal... optimist�bbnak l�tszol, mint �ltal�ban − jegyeztem meg. − Ilyennek m�g sose l�ttalak.

− De h�t ez �gy is van rendj�n, nem? − Elmosolyodott. −  Az els� szerelem csod�ja, meg ilyesmi. Hihetetlen, micsoda k�l�nbs�g van ak�z�tt, hogy olvasol valamir�l, a moziban l�tod, vagy szem�lyesen megtapasztalod, nem?

−  Bizony nagy k�l�nbs�g − helyeseltem. − Ez az eg�sz sokkal er�sebb hat�s�, mint hittem volna.

−  Ott van p�ld�ul... − A szavak olyan gyorsan t�rtek el� bel�le, hogy nagyon kellett figyelnem, ha mindent �rteni akartam. − ...a f�lt�kenys�g. Sz�zezer k�nyvben olvastam r�la, l�ttam, amint a sz�n�szek elj�tssz�k ezer k�l�nb�z� sz�ndarabban �s filmben. Azt hittem, err�l az �rz�sr�l mindent tudok, amit tudni lehet. De eg�szen megd�bbentett... − elh�zta a sz�j�t. −  Eml�kszel arra a napra, amikor Mike megh�vott a b�lra?

Tov�bb>>