−   V�rj m�r, Anyu! − szak�tottam f�lbe. Edwardnak m�g mindig csukva volt a szeme, de az arca fesz�lt volt, senki nem hitte volna el, hogy alszik. −  Mir�l besz�lsz? �n nem megyek Florid�ba. �n Forksban lakom.

− De most m�r nem kell ott laknod t�bbet, csacsik�m −  nevetett any�m. − Phil mostant�l sokkal t�bbet lesz otthon... T�bbsz�r is �tbesz�lt�k a dolgot, �s eld�nt�ttem, nem rohang�lok vele ide-oda, hanem az id� egyik fel�t veled t�lt�m, a m�sik fel�t vele.

−   Anyu... − t�tov�n elhallgattam, azon r�g�dva, hogyan adhatn�m be neki tapintatosan a dolgot. −  �n t�nyleg Forksban akarok �lni. M�r eg�sz j�l beilleszkedtem az iskol�ban, van egy csom� bar�tom... −  any�m �nk�ntelen�l �jra Edwardra pillantott, �gyhogy ink�bb m�s ir�nyb�l pr�b�lkoztam. −  Charlie-nak is sz�ks�ge van r�m. Teljesen egyed�l van, �s egy�ltal�n nem tud f�zni!

−  Te Forksban akarsz maradni? −  hitetlenkedett any�m. Az � sz�m�ra ez felfoghatatlan volt. Azt�n a szeme megint Edwardra villant. −  Mi�rt is?

−  M�r mondtam, az iskola, Charlie �s ���... −  Nem bizonyult j� �tletnek a v�llvonogat�s.

Any�m keze gy�moltalanul t�tov�zott f�l�ttem, valami olyan helyet keresett rajtam, amit nyugodtan megsimogathat. K�nytelen volt be�rni a homlokommal, az legal�bb nem volt bek�tve.

− De Bella, dr�g�m, hiszen te ut�lod Forksot! − eml�keztetett.

− Nem is olyan rossz hely...

Any�m �sszevonta a szem�ld�k�t, a szeme ide-oda j�rt Edward �s k�ztem, ez�ttal nagyon is jelent�s�gteljesen.

− Ez a fi� az oka? − suttogta.

M�r nyitottam a sz�mat, hogy hazudjak valamit, de tudtam, hogy any�m r�ntgenszeme kereszt�ll�t rajtam.

−  Igen, r�szben − ismertem be. Azt m�r nem akartam bevallani, hogy mekkora r�szben. −  Sz�val volt alkalmad besz�lgetni Edwarddal? − k�rdeztem.

− Igen. − Egy pillanatig habozott, a szeme Edward mozdulatlan alakj�ra rebbent. − �s szeretn�k besz�lni veled err�l a dologr�l!

Hajjaj.

− M�gis, pontosan mir�l? − k�rdeztem.

− Azt hiszem, ez a fi� szerelmes bel�d −  ismertette any�m a v�dat.

− �n is azt hiszem − ismertem be.

−  �s te hogy �rzel ir�nta? − Any�m hi�ba is pr�b�lta leplezni a k�v�ncsis�g�t.

F�ls�hajtottam, �s les�t�ttem a szemem. Ak�rmennyire is szerettem anyut, err�l nem akartam besz�lgetni vele.

− Teljesen odavagyok �rte −  mondtam v�g�l. Tess�k, ez pontosan �gy hangzott, ahogy egy tin�dzser szokott besz�lni �lete els� fi�j�r�l.

− H�t ami azt illeti, rendes sr�cnak l�tszik, �s istenk�m, t�nyleg sz�vd�gleszt�, de te m�g olyan fiatal vagy, Bella... −  elbizonytalanodott. Ha j�l eml�kszem, utolj�ra nyolc�ves koromban pr�b�lt �lni sz�l�i tekint�ly�vel. Eml�keztem erre a meg�rt�-de-hat�rozott hanghordoz�s�ra azokb�l a besz�lget�sekb�l, amelyeket kor�bban folytattunk a m�sik nemr�l.

−  Tudom, Anyu. Ne agg�dj! Ez csak olyan di�kszerelem −  nyugtatgattam.

−  Igen, igen − helyeselt. Siker�lt eltal�lnom, mit hallana sz�vesen. Azt�n fels�hajtott, �s b�nb�n� k�ppel h�trapillantott a falon l�g�, nagy, kerek �r�ra.

−  Menned kell?

A sz�ja sz�l�t harapd�lta.

−   Phil azt �g�rte... Nem tudhattam, hogy �ppen most fogsz fel�bredni...

−   Semmi baj, Anyu! −  Nagyon igyekeztem, nehogy kihallja a hangomb�l a megk�nnyebb�l�st, �s megb�nt�djon. −  Nem maradok egyed�l.

−   Nemsok�ra visszaj�v�k. V�gig itt aludtam a k�rh�zban, tudod. .. −  Szeml�tom�st b�szke volt mag�ra.

−  Erre semmi sz�ks�g! Nyugodtan hazamehetsz... �szre se fogom venni, hiszen alszom! − A gy�gyszerek m�g most is akad�lyoztak a koncentr�l�sban, b�r a jelek szerint �taludtam n�h�ny napot.

−   F�lek hazamenni −  vallotta be. −  A k�zelben b�ncselekm�ny t�rt�nt, �s nem szeretek egyed�l lenni a h�zban.

−  B�ncselekm�ny? −  r�m�ld�ztem.

−  Valaki bet�rt a k�zeli t�ncst�di�ba, �s felgy�jtotta. Porig �gett, semmi nem maradt bel�le. �s egy lopott aut�t tal�ltak el�tte. Eml�kszel, kicsim, te is oda j�rt�l t�ncolni.

−   Eml�kszem. −  �sszeborzongtam, azt�n f�jdalmas grimaszt v�gtam.

−  Itt maradhatok, sz�vem, ha sz�ks�ged van r�m.

−  Nem, Anyu, menj csak nyugodtan, �n elleszek. Edward itt lesz velem.

Any�m olyan k�pet v�gott, mint aki pontosan ez�rt akarna ink�bb maradni.

−  Este visszaj�v�k! −  Legal�bb annyira figyelmeztet�snek hangzott, mint �g�retnek, �s k�zben Edwardot m�ricsk�lte.

− Szeretlek, Anyu!

−   �n is szeretlek, Bella! L�gy nagyon �vatos, ha felkelsz, nem akarlak elvesz�teni!

Edward m�g lehunyt szemmel fek�dt, de most egy pillanatra sz�les mosoly ter�lt el az arc�n.

Ekkor beviharzott a n�v�r, hogy ellen�rizze a cs�veimet �s dr�tjaimat. Any�m homlokon cs�kolt, megpaskolta g�zbe bugyol�lt kezemet, �s kiment.

A n�v�r a grafikont n�zegette, amelyet a sz�vm�k�d�semet ellen�rz� monitor nyomtatott ki.

− Agg�dsz valami�rt? A sz�vritmusod itt egy kicsit felgyorsult. -J�l vagyok, k�sz�n�m −  biztos�tottam r�la.

−   Sz�lok a f�n�v�rnek, hogy fel�bredt�l. Egy percen bel�l itt lesz, hogy megn�zzen.

Amint a n�v�r m�g�tt becsuk�dott az ajt�, Edward mellettem termett.

−  Te ellopt�l egy kocsit? − f�rmedtem r�. Elmosolyodott, a megb�n�s legkisebb jele n�lk�l. −J� kis kocsi volt, nagyon gyors.

− Hogy esett a szuny�k�l�s? − k�rdeztem.

− �rdekes volt. − A szeme elkeskenyedett.

− Merthogy?

−   Meglep�dtem −  mondta, �s k�zben ker�lte a pillant�somat. − Azt hittem, Florida... �s �desany�d... sz�val, hogy pontosan erre v�gyakozol.

�rtetlen�l meredtem r�.

−  De h�t neked Florid�ban eg�sz nap a szob�ban kellene rostokolnod! Csak �jszaka j�hetn�l el�, mint egy val�di v�mp�r!

Ezen majdnem elnevette mag�t, de csak majdnem.

−   �n Forksban maradn�k, Bella. Vagy valamilyen hasonl� helyen. Egy olyan helyen, ahol nem �rthatok neked t�bbet.

El�sz�r nem is �rtettem, mir�l besz�l. Csak b�multam r� bamb�n, mik�zben a szavak egyenk�nt a hely�kre kattantak az agyamban, mint valami sz�rny�s�ges kirak�s j�t�k darabk�i. Alig jutott el a tudatomig a monitor szapora csipog�sa, b�r azt az �les f�jdalmat nagyon is �reztem, amivel a bord�im tiltakoztak, amikor zih�lva leveg��rt kapkodtam.

Edward nem sz�lt egy sz�t sem: f�rk�sz� tekintettel n�zte az arcomat, mik�zben a f�jdalom, aminek semmi k�ze nem volt a t�r�tt csontjaimhoz, de ezerszer rosszabb volt minden testi f�jdalomn�l, azzal fenyegetett, hogy porr� z�z.

Ekkor egy m�sik �pol�n� mas�rozott be. Edward mozdulatlanul �lt, ak�r egy k�szobor, mik�zben az �pol�n� gyakorlott szeme felm�rt, �s csak azut�n fordult a monitor fel�.

−  Itt az ideje egy �jabb adag f�jdalomcsillap�t�nak −  megkocogtatta az inf�zi�s zacsk�t.

−   Nem, nem! − Nagyon igyekeztem, hogy a hangomon ne �rz�dj�k a szenved�s. −  Nincs sz�ks�gem semmire. −  Most nem engedhetem meg magamnak, hogy elaludjak.

−  Nem kell h�sk�dni, aranyom! Nem szabad meger�ltetned magad, pihenned kell! −  V�rt egy kicsit, de �n csak a fejemet r�ztam.

− Rendben! − mondta, �s fels�hajtott. − Ha majd m�gis �gy �rzed, itt az ideje, csak nyomd meg a h�v�gombot!

Szigor�an r�meredt Edwardra, vetett m�g egy pillant�st a monitorra, azt�n kiment.

A k�vetkez� pillanatban Edward h�v�s keze ott volt az arcomon: zaklatott, kit�gult szemmel meredtem r�.

− Sss, Bella, nyugodj meg!

− Ne hagyj el! − k�ny�r�gtem elcsukl� hangon.

− Nem hagylak el! −  �g�rte. −  De most nyugodj meg, vagy visszah�vom a n�v�rt, hogy adjon neked egy adag nyugtat�t!

De a sz�vver�sem nem akart vissza�llni a norm�lis ritmus�ra.

−  Bella! − Edward aggodalmasan cir�gatta az arcomat. −  Nem megyek sehov�, itt maradok mindaddig, am�g sz�ks�ged van r�m.

− Megesk�sz�l, hogy nem hagysz el? − A zih�l�st�l a bord�imban l�ktetett a f�jdalom.

Edward a k�t tenyere k�z� fogta az arcomat, �s hozz�m hajolt. T�gra ny�lt szemmel, komolyan n�zett r�m:

− Megesk�sz�m.

A lehelet�nek illata megnyugtatott. Mintha m�g a f�jdalmat is csillap�totta volna. Edward tov�bbra is a szemembe n�zett, testem lassan elernyedt, �s a monitor csipog�sa is lecs�ndes�lt. A szeme ma nem aranysz�n� volt, hanem s�t�t, majdnem fekete.

−Jobban vagy? − k�rdezte.

− Igen − feleltem �vatosan.

Megcs�v�lta a fej�t, �s valami �rthetetlent mormolt. A „t�lreag�l�s” sz�t v�ltem kihallani a d�nny�g�s�b�l.

− Mi�rt mondod ezt? −  suttogtam, �s megpr�b�ltam uralkodni a hangom remeg�s�n. − Belef�radt�l, hogy �r�kk� meg kell mentened? Tal�n te akarod, hogy itt hagyjalak?

− Nem, dehogyis akarom, hogy elhagyj, Bella! Ne besz�lj bolondokat! �s azzal sincs semmi bajom, hogy id�nk�nt meg kell mentselek, lesz�m�tva azt az apr� t�nyt, hogy �ppen �n vagyok az, aki vesz�lybe sodor... hogy �n vagyok az oka, hogy ide ker�lt�l.

− Igen, te vagy az oka! −  csattantam fel. −  Te vagy az oka, hogy itt vagyok �s �lek!

− De csak alig! −  mondta nagyon halkan. −  Tet�t�l talpig g�zbe �s gipszbe bugyol�lva, �s alig b�rsz megmoccanni!

−  �n nem a legut�bbi, hal�l k�zeli �lm�nyemr�l besz�lek! − Kezdtem bossz�s lenni. −  Hanem az �sszes t�bbir�l, v�lassz k�z�l�k tetsz�sed szerint! Ha te nem lenn�l, �n m�r a forksi temet�ben oszladozn�k.

Az arca megr�ndult, de m�g mindig gy�tr�d�tt.

−  De nem is ez a legrosszabb a dologban − folytatta suttogva, mintha �n meg sem sz�laltam volna. −  Nem az, hogy l�ttam, amint ott heversz a padl�n... mint egy rongycsom�, t�r�tt csontokkal. − A hangja elfulladt. −  Nem is az, hogy azt hittem, k�s�n �rkeztem. M�g csak nem is az, hogy hallottam, ahogy sikoltozol f�jdalmadban, b�r ezek az eml�kek is k�s�rteni fognak az �r�kk�val�s�g h�tral�v� r�sz�ben. Nem, a legeslegrosszabb az volt, amikor �gy �reztem... hogy nem tudok meg�lljt parancsolni magamnak. Amikor azt hittem, �n magam foglak meg�lni.

− De nem tetted.

− De megtehettem volna. K�nnyen.

Meg kellett �riznem a nyugalmamat... csakhogy Edward �ppen arr�l gy�zk�dte mag�t, hogy el kell hagynia, �s a p�nik ott verdesett a t�d�mben, ki akart szabadulni.

− �g�rd meg! − suttogtam. − Mit?

− Nagyon j�l tudod, hogy mit! −  Kezdtem t�nyleg d�h�s lenni. Olyan makacsul igyekezett mindennek csak a s�t�t oldal�t l�tni.

�szrevette, hogy megv�ltozott a hangom, �s �sszesz�k�lt a szeme.

−  �gy l�tszik, nem vagyok el�g er�s ahhoz, hogy t�vol tartsam magamat t�led, �gyhogy, gondolom, �gy lesz, ahogy te akarod... ak�r belehalsz, ak�r nem − tette hozz� nyersen.

− Helyes. −  De �g�rni nem �g�rt semmit, �s ez nem ker�lte el a figyelmemet. A p�nikot siker�lt �gy-ahogy visszagy�rn�m, de ahhoz m�r nem volt er�m, hogy a d�h�m�n is uralkodjak. −  Elmondtad, hogyan vett�l er�t magadon... most azt szeretn�m tudni, hogy mi�rt? −  k�rdeztem.

− Hogy mi�rt? −  ism�telte �vatosan.

−  Igen, hogy mi�rt tetted? Mi�rt nem hagytad, hogy a m�reg sz�tterjedjen bennem? Akkor most �n is pontosan olyan lenn�k, mint te!

Edward szeme most eg�szen elfeketedett, nekem pedig eszembe jutott, hogy olyasmir�l besz�lek, amir�l szerinte nem tudhatn�k. Alice-t az ut�bbi napokban, �gy l�tszik, kiz�r�lag azok a dolgok foglalkoztatt�k, amiket megtudott mag�r�l... vagy tal�n nagyon megv�logatta a gondolatait Edward k�zel�ben. Az biztos, hogy Edwardnak mindeddig sejtelme sem volt r�la, hogy Alice felvil�gos�tott, hogyan v�lhat valaki v�mp�rr�. Meglep�d�tt �s iszony�an m�regbe gurult. Az orrcimp�ja kit�gult, a sz�ja �gy festett, mintha k�b�l faragt�k volna.

Nem fog v�laszolni, ez nyilv�nval� volt.

−  Egy percig sem �ll�tom, hogy t�l sok tapasztalatom lenne a p�rkapcsolatok ter�n −  mondtam −, de logikusnak t�nik... hogy a f�rfinak �s a n�nek nagyj�b�l egyenrang�nak kell lennie egy ilyen kapcsolatban... az �gy nem m�k�dik, hogy az egyik�k �r�k�sen felbukkan der�lt �gb�l, �s megmenti a m�sikat. Az lenne a helyes, ha mind a ketten megmenten�nk egym�st.

Edward karba fonta a kez�t az �gyam sz�l�n, �s az �ll�t a karj�ra fektette. Siker�lt megzabol�znia a d�h�t.

Tov�bb>>