24.   HARAGOS DÖNTÉS

Hasra fordultam a hálózsákban,várva, hogy az igazság rám találjon. Talán a lavina

maga alá temetett. Azt kívántam, bárcsík így lenne. Nem akartam többet tükörbe

nézni. Nem volt semmilyen figyelmeztető hang. Valahol kint, Edward hideg

kezével simogatta összegubancolódott hajamat.

„Rendben vagy?”morogta türelmetlenül.

„Nem. Szeretnék meghalni.”

„Ez soha nem fog megtörténni. Nem fogom megengedni.”

Nyögtem sóhajtva,” Talán meggondolod magad erről.”

„Hol van Jacob?”

„El ment harcolni,”motyogtam a talajba nyomva arcomat.

Jacob vidáman ment el a táborból – egy óvatos „Mindjárt jövök”-el, - rohant a

gleccserig.

Már az egész falka tudott mindent. Seth Clearwater, néma szemtanúja volt

szégyenemnek.

Edward hallgatott egy darabig.”Ó, „ mondta végül.

A hangjában aggodalom volt, ami még inkább megerősítette a fájdalmamat,hogy a

lavinám nem jön elég gyorsan. Felpillantottam rá, pont elég volt, láttam ahogy

szemei elrévednek, ahogy hallgat valamit,amit én nem hallhattam. Visszanyomtam

fejemet a földre.

Edward kuncogása arra ösztökélt, hogy ismét felnézzek, bár vonakodva tettem

meg.

„ÉS azt mondtam erkölcstelenül fogok harcolni,”mondta kelletlen csodálattal.”Azt

hiszi én vagyok az etika lovagja.”Ismét végigsimított arcomon, felvillanyozó

volt.”Nem haragszom rád, szerelmem. Jacob jóval ravaszabb, annál, hogy esélyt

adjak neki. Mindemellett azt kérném, ne kérdezd meg tőle.”

„Edward,”suttogtam a hálózsák anyagába.”Én…Én…-„

„Shh,” hallgattatott el, ismét megsimogatva az arcomat.”Nem úgy értem. Csak arról

van szó, hogy bármikor megcsókolhatott volna – ha nem estél volna el előtte – de

most nem tudom összetörni a képét. Azt is nagyon élveztem volna.”

„Elestem?”motyogtam érthetetlenül.

„Bella,Tényleg azt hiszed, hogy ez egy nemes tett volt tőle? „Hogy kimegy a dicső

csatába, csakhogy utat engedjen nekem?”

Lassan emeltem fel a fejemet, amikor találkozott tekintetem az ő türelmes, megértő

szemeivel, pedig ellenérzést vártam volna inkább.

„Igen, ezt hiszem.” Motyogtam és félre néztem. „De nem vagyok dühös Jacob

trükkje miatt. Nem volt annyi hely a testemben, hogy elviseltem volna az

utálatomat magammal szemben.

Edward lágyan felnevetett.”Olyan rossz hazudozó vagy, mindenkinek hiszel,

akiben akár csak egy parányi trükk is van.”

„Miért nem haragszol rám?”suttogtam.”Miért nem utálsz?Vagy nem ismered még

az egész történetet?”

„Gondolom én egy elég átfogó képet kaptam,Mondta könnyed hangon”Jacob

pontos emlékképeket csinált. Épen olyan rossznak éreztem magam a falka

szemében, mint a sajátomban. Szegény Seth-et émelyítette. De Sam most Jacob

oldaláról nézi a dolgokat.

Megráztam a fejem és szomorúan lehajtottam. A sátor éles neylon-a kaparta a

bőrömet.

„Te csak ember vagy,”- susogta,megint végigsimítva a hajamon.

„Ez a legszánalmasabb védelem, amit valaha hallottam.”

„De te ember vagy, Bella. És amennyire csak lehet másképp kéne kívánnom, így

ő…Vannak olyan részek az életedben, amit én nem tudok kitölteni. Én megértem

ezt,”

„De ez nem igaz. Ezért vagyok én olyan szörnyű. Nincsenek lyukak.”

„Szereted,”mormogta nyugodtan.

Minden részem fájt tiltakozni ez ellen.

„Téged jobban szeretlek”mondtam. Ez volt a legjobb amit mondhattam.

„Igen, én is tudom ezt. De…amikor elhagytalak, Bella itt hagytalak megsebezve.

Jacob volt az egyetlen, aki ismét talpra állított. Ez egy kötelék, amit nem lehet

figyelmen kívül hagyni – mindkettőnknek,veled szemben. Nem vagyok biztos

benne, hogy ezek a dolgok szétválaszthatóak lennének. Nem tudok neked

szemrehányást tenni akármiért is, én tehetek róla. Megbocsátottál, de az nem ment

fel a tettem alól.”

„Tudhattam volna, hogy megtalálod az utat,hogy magadat hibáztasd. Kérlek fejezd

be. Nem hiszem el.”

„Mit szeretnél mit mondjak?”

„Azt akarom,hogy dühös legyél, hogy elmondj rám minden rosszat, minden olyan

nyelven, amit ismersz. Akarom, hogy kiabálj velem, és mond azt, hogy szedjem a

sátorfámat, amire én könyörögve borulnék a lábaid elé, hogy marad.”

„Sajnálom.”mosolygott.”Nem tudom ezt megtenni.”

„És végül ne akarj vigasztalni. Engedd, hogy szenvedjek. Megérdemlem.”

„Nem.”mormogta.

Csendesen hallgattam.”Igazad van. Légy megértő. Ez talán még rosszabb.”

Egy percig hallgatott, majd megéreztem a változást a levegőben.

„Hamarosan vége.”állítottam.

„Igen, már csak néhány perc. Pont elég arra, hogy még egy dolgot elmondjak…”

Vártam. Amikor végül megint beszélt,csak suttogott. „Nagylelkű leszek Bella. Nem

kérem, hogy válassz közülünk. Csak légy boldog, és olyan részemet adom, amit

szeretnél, vagy semmit, ha az úgy jobb. Ne hidd , hogy adósom lennél, és tartozol

nekem.”

Felnyomtam magam a földről, majd felálltam.

„A francba,fejezd ezt be!” kiabáltam rá.

Szemei meglepetten villantak egyet. „Nem – nem értettél. Nem csak azért

mondom, hogy jobban érezd magadat, Bella. Tényleg így gondolom.”

„Tudom, hogy így gondolod,”morogtam”Mi van a harccal?Ne most legyél nemes!

Harcolj!”

„Hogyan? Kérdezte szemében mély fájdalommal.

Visszakúsztam hozzá, kezeimmel átölelve őt.

„Bánom is , hogy hideg van. Nem foglalkozom azzal, hogy olyan büdös vagyok,

mint egy kutya. Felejtesd el velem, hogy milyen nyomorult vagyok. Felejtesd el őt.

Hogy elfelejtsem a saját nevemet is. Szerezz vissza!”

Nem vártam meg a döntését – vagy az esélyt, hogy elmondhassa,hogy egy olyan

szörny, mint én nem érdekli. Hozzányomtam a testemet az övéhez, a számat

jéghideg ajkához.

„Óvatosan szerelmem,” motyogta sürgető csókom alatt.

„Nem,”morogtam

Szépen eltolta arcomat egy pár centire. „Semmit nem kell bizonyítanod nekem.”

„Semmit nem akarok bizonyítani. Azt mondtad, bármelyik részedet megkaphatom,

amit szeretnék. Így van rád szükségem. És minden részed kell.” Fontam a karjaimat

a nyaka köré, és igyekeztem elérni a száját. A fejével felém hajolt és visszacsókolt,

de hideg ajkai tétováztak, ahogy megérezte türelmetlenségemet. A testem nyíltan

mutatta,hogy mit szeretne. Kezei finoman leállítottak.

„Talán,nem ez a legjobb időpont ehhez,” javasolta, higgadtan.

„Miért ne?”kérdeztem. Nem volt értelme vitatkozni vele. Karjaim lehullottak.

„Először is, mert hideg van.” Emelte fel a hálózsákot a földről és rám terítette.

„Hiba.”mondtam.”Először is, mert te egy különös erkölcsű vámpír vagy .

Kacagott.”Rendben, igazad van. A hideg csak a második dolog. Harmadszor…nos,

jelenleg bűzlesz, szerelmem.”

Felhúzta az orrát. Felsóhajtottam.

„Negyedszer, mormogta, a fülemhez hajolva suttogta, Ki fogjuk próbálni, Bella.

Tartom magam az ígéretemhez. De nem fogok így reagálni Jacob Black-re.”

Megráztam a fejem és arcomat a vállához nyomtam.

„És ötödször…”

„Ez egy nagyon hosszú lista, motyogtam.

Nevetett.”Igen,de szeretnéd hallani a harcot, vagy nem?”

Mialatt beszélt, Seth üvöltése hallatszott kintről. A testem megmerevedett a hang

hallatán. Nem vettem észre, hogy kezem ökölbe szorult, körmeim, a kötésbe

mélyedtek,egész addig amíg Edward finoman ki nem egyenesítette az ujjaimat.

„Minden rendben lesz,Bella, ígérte.” Ügyesek vagyunk, felkészültek, és van

néhány meglepetés a tarsolyunkban.”

Hamarosan vége lesz. Ha őszintén nem hinnék benne, nem mennék le oda – itt

hagyva téged.

„Alice is ilyen kicsi, „sóhajtottam.

Kacagott.”Ez talán problémát okoz…ha tegyük fel valaki elkapná őt.” Seth

vonyítani kezdett.

„Mi a baj?” kérdeztem

„Csak ideges, hogy itt kell dekkolnia velünk. Tudja, hogy a falka kihagyja egy

üldözésből,amit szeretne. Megőrül, hogy csatlakozhasson.”

Haragosan néztem Seth irányába.

„Az újszülöttek elérték a nyom végét – ahogy reméltük, Jasper egy zseni –

elfogyott az illat a réten, most ketté váltak, ahogy Alice megmondta.” Mormogta

Edward, meredt a távolba.”Sam vezet minket körbe fejben a rejtek helyre.” Nagyon

megfeszült azon,amit hallott, a falka többes számában beszélt.

Hirtelen lenézett rám.”Lélegezz,Bella.”

Igyekeztem megtenni, amit mond. Hallottam Seth hangját a sátor falán kívül,

igyekeztem egy helyben maradni, így nem tört rám a pánik.

„Az első csoport a gleccsernél van. Hallhatjuk a harcot.”

Összeszorítottam a fogaimat.

Felnevetett.”Hallhatjuk Emmett-et – annyira élvezi a dolgot”

Vettem még egy levegőt, Seth-el együtt.

„A második csoport, most érkezik – még nem sejtenek semmit,nem hallanak

minket.”

Edward morgott.

„Mi van?” Ziháltam

„Rólad beszélnek.”a fogai csikorogtak.”Eldöntötték,hogy megbizonyosodnak róla,

hogy nem menekülsz…Szép mozgás Leah! Hú,nagyon gyors,”mormogta

elismerően.

„Az újszülöttek közül egy, megérezte az illatunkat,de Leah ledöntötte,mielőtt

bármit tehetett volna. Sam segít neki befejezni. Paul és Jacob egy másikat követ,

de az most védekezik. Nincs ötletük, hogy mit csináljanak velük. Mindkét oldal

tettet…Ne, hagyd Sam-et. Állj el az útjából”mormogta.”Különítsd el – ne engedd,

hogy beszéljenek egymással.”

Seth vinnyogott.

„Így már jobb, tereld őket tovább a gleccserhez.”Edward engedett. A teste

megfeszült, ahogy nézett, mintha indulni akart volna. A kezei még az enyémeken

voltak. Az ujjaimat az övéi közé fűztem. Aztán már nem volt ott. A csend bolt az

egyedüli figyelmeztető.

Seth zihálása törte meg a csendet- lelassítottam a légzésem – hallgatóztam.

Nem mertem lélegzetet sem venni, éreztem, hogy túl izgatott vagyok, amíg nem

éreztem meg, hogy Edward mellettem van,akár egy jéghegy.

Ó, ne, Nem. Nem.

„Ki veszett oda? Tőlük valaki,vagy tőlünk?Enyém,minden az enyém. Mit volt a

veszteségem?

Olyan gyorsan történt, hogy nem is tudom pontosan felidézni, a lábamon álltam, a

sátor szétszakítva hevert a földön körülöttem. Edward utat tört? Miért?

Hunyorogva néztem a fénybe. Csak egy dolgot láttam, Seth-et, pontosan mellettem

állt,az arca centikre Edward-étól. Egy percig behatóan nézett minket. A Nap sugarai

szikrázóan verődtek vissza Edward bőréről, és csillámlott Seth bundáján.

A végén Edward keményen suttogta.”Menj Seth!”

A hatalmas farkas eltűnt az erdő árnyékában.

Csak 2 perc lehetett?Olyan volt,mintha órák teltek volna el. Rosszul voltam a

tudattól, hogy valami szörnyű dolog történik a gleccsernél. Kinyitottam a számat,

hogy követeljem Edwardtól vigyen oda,és most azonnal. Szükségük volt rá, és rám

is szükség volt. Ha a megmentésükhöz el kell hogy vérezzek, akkor megteszem.

Kész vagyok meghalni értük, mint a harmadik feleség. Nem volt ezüst fegyver a

kezemben, de megtalálom a módját.

Mielőtt még megszólalhattam volna, úgy éreztem mintha repülnék a levegőben. De

Edward keze szorosan tartott – csak olyan gyorsan mozogtam, hogy az az érzetem

támadt, mintha szállnék.

Szembetaláltam magam a kőszikla arccal. Edward velem szemben állt,

testtartásából tudtam,hogy mi történik. A megkönnyebbülés kitisztított a fejemet, a

gyomrom a lábamhoz zuhant. Félre értettem. Megkönnyebbülés – semmi baj nem

történhet a gleccsernél. Rémület – a kritikus helyzet itt volt. Edward védekező

állásba állt – félig – kezét védőn elém hajtotta – ekkor rám tört az undorító

felismerés. A szikla mögöttem,akárcsak az ódon házfal Olaszországban,ahol

ugyanígy áll közém és a fekete csuhás Volturi katona közé. Valami közeledett

felénk.

„Ki?”suttogtam

Szavai vicsorogva hagyták el száját,jóval hangosabban,mint vártam volna. Túl

hangosan. Ami azt jelentette,hogy már késő volt ahhoz,hogy meneküljünk.

Csapdában voltunk, és nem számított már,hogy ki hallja.

’Victoria”mondta, a szó,mintha átok lett volna. „Ő, nincs egyedül. Keresztezte az

illatomat, miközben követte az újszülötteket,hogy lássa mi történik – nem volt

szándékában velük harcolni. Csak arra várt, hogy rám találjon, kitalálva,hogy

neked is ott kell lenned,ahol én vagyok. Igaza volt. Neked is igazad volt. Ez végig

Victoria volt.”

Elég közel volt hozzá, hogy hallhassa a gondolatait. Újabb megkönnyebbülés

cikázott keresztül rajtam. Ha a Voultirek lettek volna, mind meghaltunk volna. De

így, hogy Victoria volt az, nem mindenkire fenyegető a veszély. Edward túlélhette

ezt. Jó harcos volt,pont olyan jó, mint Jasper. Ha nem jönnek vele sokan, ki tudja

magát verekedni innen vissza a családjához. Edward gyorsabb volt bárki másnál.

Meg fogja tudni csinálni.

Tovább>>